Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-20 / 168. szám

1913 julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG 9. ves és rajongó hölgy — Asszonyom, a nők valóban inába meglepően csodálatosak! — megh ivott, hogy Reviczky Gyulát a keröpe­sí-temetőn meglátogassuk. Finom ruháját hölgy ismerősöm m égned­vesiitiette, — a virágok sem mindig tiszták, — sokáiig bolyonigtiunlk régi sirok között, a márványokról tegnap látott isimerősök nevei intettek, itt egy pékmester hivalkodott halot­tailban, .amott egy serfőző szeretett volna előbbre jönni az első sorból, értéktelenné vá­lót t egykori nagyságok szerénytelenikedtek ós a Bon marebé kirákatából való síremlékek állták utunkat sokáig, amig egy homokkő­darab alatt megtaláltuk a kedves éis szeren­csétién Gyulát. Halálának huszonnegyedik évfordulóját jelentette a kalendárium, az el­hervadt vadrózsabokor utolsó virágait is el­hullajtotta, mindenfelé méla csöntd, csupán szegény kis Veronám közeli Sírja mellett pittyent egy .madár, mintha azt jélénltette volna a kis árváinak, hogy erre jár vailak,i, aki őt nagyon szerette. És a boldogtalan köl­tő is aludt odalent, amint ezt szenvedéseivel kiérdemelte. A drága hölgy átszellemült arccal szórta be az elhagyott sírt virágaival, majd megál­lott és bizonyosan imádkozott, midőn fejét lehajtotta. Fázósan, szinte szerencsétlenül üldögél­tem egy városi aljegyző gránit-kövén. Iste­nem, mily szép és finom az íróasztal mellől nézve a költő halála! A nők könnyezve gon­dolnak hü költőjükre és verseit éjjel párná­jukba. sóhajtják. Míg idekünn csaknem őszies este, mind­járt bezárják a kapukat, a fehér és piros vi­rágok ijedten helyezkednek el a szomorú kő­darabon, varjú száll a magosban . . . Istenem, csak az a megnyugtató, hogy Reviczky Gyula egy földalatti uton bizonyo­san elmenekült már e boldogtalan helyről ós talán beállott jószagu hársnak a pozsonyi li­getbe. Asszonyom, ,ne menjünk a temetőbe. V,, Krúdy Gyula. —Szegednél veszedelmesen árad aTisza! A Tisza áradásáról érkező hirek egyre ag­gasztóbbak. A magyar királyi folyammér­nökség szerint is most már bizonyos, hogy a Tisza Szeged alatt olyan magasságra emelkedik néhány nap múlva, mint 1895­ben. Ma is'mét 24 centimétert áradt a fo­lyó, ugy, hogy a viz magassága most hét­méter és 90 centiméter. 1895-ben körülbe­lül 8 és fél méter magasságra emelkedett a viz, ezt most, amint a folyammérnökség­hez érkezett jelentésekből következtetni le­het, legalább egy méterrel, de lehet, hogy két méterrel is, tul fogja haladni. Erre az eshetőségre el kell készülve lenni a város­nak és a mérnökség a polgármester fölhí­vása alapján már hozzáfogott a szükséges védelmi intézkedések foganatosításához". Ha a Tisza a kilenc, vagy a kilenc és fél méter magasságot eléri, már kiönt a rak­parti följáróknál és ez esetben könnyen viz alá kerülhet a Stefánia-sétány és vele az egész tiszaparti vonal. A földmivelésügyi miniszter táviratilag hívta föl a folyam­mérnökségeket a legmesszebbmenő intéz­kedések megtételére s egyben jelzi, hogy az áradás még nem érte el maximumát s legközeleb ujabb nagyobb áradások vár­hatók. — Följelentés a szegedi községi biró ellen. Szombaton délelőtt beadvány érkezett Lázár György dr. polgármesterhez, amely­ben Onódi László hajózási tisztviselő kü­lönböző hanyagságok és rendellenességek midit följelentést tesz Bárkányi Zoltán dr. községi biró ellen. A följelentés első passzu­sában azt mondja Onódi, hogy Bárkányi dr. sohasem tesz pontosan eleget hivatalos kö­telezettségének, délelőtt 9—10 órakor, sőt 11-kor jár be a hivatalába és már 12 órakor rendesen el is távozik. Továbbá fölrójja még ellene, hogy a felekkel a legdurvább és leg­udvariatlanabb hangon beszél, vaskos go­rombaságokat mond s aki mindezeket eltűrni és lenyelni' nem hajlandó és tiltakozik a biró ur hivatalnokhoz nem illő viselkedése ellen, azt Bárkányi dr. még tetejébe meg is bírsá­golja. A följelentés végén az elmondottak igazolására tanukat is bejelent Onódi, azután leír egy esetet, amely közte és a községi bi­ró között játszódott le és a vádak konzekven­ciái aképen kéri Bárkányi dr. ellen a fegyel­mi eljárás megindítását. A polgármester a följelentés alapján vizsgáldtot rendelt el az ügyben és a vizsgálat fogja majd kideríteni, mennyiben igazak a följelentésben foglalt vá­dak. — Glattfelder Gyula püspök rókája. Makóról jelentik: Glattfelder Gyula püspök rezidenciája udvarán évek óta él egy szelíd róka. Egész kicsi korában került a püspöki palotába, azóta látszólag kutyává jámboro­dott a ravasz érdéi állat. Csak látszólag, mert furfangos teremtés a róka, ilyennek is­meri évezredek óta az ember és a püspök szelídített rókája sem akarta el'homályosita­tani az ősrégi nimbuszt. Olyan sunyin lop­kodta a szomszédok baromfiudvarjairól az aprómarhát, hogy mindig agyon kellett lőni Teljes 2 órás műsor! „EDISON mozi-szin ház Teljes 2 órás műsor! 1913. julius hó 20-án (vasárnap) Ducibácsi bőröndje Humoros. Pathé-hét Természetes. Bubi és az elefánt. Humoros. Szenzációs világ-sláger! • Szenzációs világ-sláger! w Amerikai dráma. Helyárak, mint rendesen ! Bővebbet a falragaszokon! egy-két ártatlanul gyanúsított kutyát. Dégi Ferenc rendőrnek magának hatvankét tyúk­ja és csirkéje múlott ki természetellenes uton. Á dolog vége az lett, hogy hü házikomondo­rát puffantotta le a rendőr. A baromfi azon­ban tovább is csak pusztult, nála és a szom­szédban is, a makói konstábler tehát lesbe állott és leleplezte, hogy a rabló nem más, mint a püspök rókája. Most a felháborodott szomszédok a kártévő állat vérét követe­lik. — A Szeged-állomás főnökének át­helyezése. Szabó Kálmánt, a Szeged-állomás főnöklét és Havas Soma helyettes főnököt váratlanul elhelyezte Szegedről Uray Zol­tán üzletvezető. Szabó Kálmánt, Vásárhelyre tették át főnöknek és helyébe Gábor György hódmezővásárhelyi főnököt Szegedre he­lyezték; Havas pedig Zsombolyára kerül fő­nöki tisztségben. Ezekhez a tényekhez azt a kommentárt fűzték, hogy Gábor György, aki Szabó helyére jön' állomásfőnöknek, Uray üzletvezetőnek a sógora. Erre vonatkozólag az üzletvezetőségtől, — Uray Zoltán távol lé­vén, — a következő információt kaptuk: — Az áthelyezéssel kapcsolatos hir nem felel meg a valóságnak. Uray Zoltán üzlet­vezetőnek nem rokona Gábor György, az uj állomásfőnök. Az üzletvezető csak egy év óta ismeri személyesen az állomásfőnököt, amióta az aradi vonalat a szegedi üzletvezetőség­hez kapcsolták. Az áthelyezés szolgálati ér­dekből történt. Hogy mi ez a szolgálati ér­dek, az nem tartozik a nyilvánosság elé. A nagyobb állomások főnöki állásának betöl­tése fölött a vasutiguzgatóság diszponál. A Szeged-állomás főnökének igen felelősséges az állása, hat-hétszáz emberrel kell rendel­keznie. Az uj állomásfőnök .már huszonnyolc éve működik az államvasút kötelékében és érdemeivel valószínűleg rászolgált a Szeged­állomás főnöki teendőinek betöltésére. Arnii pedig azt jelenti, hogy az állomásfőnök nem teljesítette volna az üzletvezető több rendel­kezését, mert azokat a vasút szempontjából nem tartotta célszerűnek, hát ez egyszerűen nevetséges. Az állomásfőnök nem bírálhatja meg a kiadott rendelkezéseket, azokat min­den megjegyzés nélkül teljesítenie kell, kü­lönben fegyelmi eljárást indítanak ellene és az állásából is elmozdítják. Szabó Kálmán­nak egyébként már át is kellett vennie a hódmezővásárhelyi állomás vezetését. Szer­dán értesítették az áthelyezésről, a szolgá­lati érdek ilyen esetekben ugy kívánja, hogy az elhelyezett tisztviselő néhány napon be­lül elfoglalja uj hivatalát. Valótlan az is, mintha Havas Soma áthelyezése lefokozás számba menne. Havas Soma nem volt he­lyettes állomásfőnök, mert ilyen ci'm nincs a Szeged-állomáson, csak az állomásra beosz­tott ellenőr. Most pedig állomásfőnöki minő­ségben helyezték Zsombolyára. Ezt pedig csak előléptetésnek lehet tekinteni. — Anatole Francé könyörög, hogy ne olvassák el a könyvét. Anatole Francé, a nagyszerű francia író, minden kor irodalmá­nak büszkesége, egészen különös előszót irt legújabb könyvéhez, a Gertié Latin-hez. A mü, amely Francé legbecsesebb alkotásainak egyike, irodalmi fotográfiákat tartalmaz, ei­més följegyzéseket Racine, Scarron, La Fon­taine, 'Moilere, Le Sage, Prevost abbé, Ber­nardin de Saih-Pierre, Xavier és a francia irodalom többi kiválóságairól. Avertissernentl — Óvás! — ez a cime a könyv előszavá­nak. Ebben az elrettentő előhangban pedig nemcsak, hogy óva inti a közönséget a könyv elolvasásától, de egyenesen kijelenti, hogy restelli, hogy könyve nyomdafestéket látott. „E könyv — írja többek között Anatole Francé — irodalom följegyzéseimet tartal­mazza, melyeket alkalmilag irtam össze s nem tudom eléggé sajnálni, hogy igy a rávo­natkozó szövegektől elszaikitva látnak nap­világot. Egyszerű, rövid lélegzetre fogott biográfiák ezek, az irodalmi kritikától telje­sen mentesek. Nincsenek földolgozva és nem érdemlik meg a nyomdafestéket sem. Minden művészet és izlés ellenére van összeszedve

Next

/
Oldalképek
Tartalom