Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-08 / 157. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. •mi Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12*negyedévre K 6 — egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 Bllér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28— félévre . . K14.negyedévre K 7 — egy hónapra K 240 Egyes szám ára 10 Bllér. Kledéhlratal Kárász-utca 8L Telefon-szám: 305. Szeged, I9!3. II. évfolyam 157. szám. Kedd, julius 8. A külpolitikai helyzet. A Balkánon újra olyan események történtek, amelyek befolyásolják a külpolitikai helyzetet 'és fontosak a monarchiánk szempontjából. Arról van szó, hogy nagy baj szakadt . rá Szerbiára. A belgrádi újságok győzelmi hirek közlésével megnyugtatóan akarnak hatni a lakosságra, de ez szemlátomást már kijózanodni látszik a győzelmi mámorból s a régi lelkesedést most már szomorúság és levertség váltja föl. A Pirotnál és Zajcsárnál vivott harc rendkivül véres volt, de kedvezőtlenül végződött a szerbekre, mert a bolgár hadsereg már közel van ahoz, hogy Pirotot bekerítse. A szerbek vesztesége mind a két helyen rendkivül nagy volt, de a bolgároké sem volt 'kicsiny. Holnapra várják a két csatatérről érkező sebesülteket, akiknek a száma tizenötezer. Három vontatóhajó uszályhajókkal hozza majd ezeket a szerencsétleneket Belgrádba, de hogy hol fogják őket elhelyezni, senki sem tudja, mert minden kórház és sok nyilvános épület már most is zsúfolva van sebesült katonákkal. Holnap már a nemzeti színházat, valamennyi fürdőt és a gyárakat is kórházaknak fogják berendezni, de sem orvos, sem kötőszer, sem orvosság nem áll már rendelkezésre. Ma hivták be az utolsó korosztályt, a nádik esztendőig terjed. A meghódított tenadik estzendőig terjed. A meghódított területek lakosságának nyugtalansága is nagy gondot okoz a szerb vezetőköröknek, mert forradalom kitörésétől félnek. A lakosság nem tudja az adót fizetni, mert betevő falatja sincs. A török hadjárat idejében a katonák mindent fölperzseltek és kiraboltak, a földművelő munka is szünetelt, ugy, hogy most mindenütt az éhínség veszedelme fenyeget. A szerb kormány mindennap többször tanácskozik, de a tanácskozás eredményéről senki sem tud semmit. Vasárnap a kormány egy-két lap kivételével valamennyi belgrádi újságot elkoboztatta. Hogy ez ,az intézkedés miért volt szükséges, nem tudják. Ugy látszik azonban, hogy a kormány attól fél, hogy a lapok később a kedvezőtlen harctéri jelentéseket nyilvánosságra fogják hoz<ni és ennélfogva már előre meg akarja félemlíteni a sajtót. A bolgár hadseregnek sikerült áttörnie a szerb és görög hadsereg érintkezési vonalát, ugy, hogy a két hadsereg most ketté van osztva és külön-külön kénytélen operálni. A bolgár csapatok most Pirotot akarják körülkeriteni, de ez a szándéka a szerb Apa és fiu. Irta: Szini Gyula. Dór Károly a hírlapját olvasta és a tajtékszipkáját szívta, amelyen egy rötbarna szarvas ágaskodott. Ez a szarvas valamikor fehér volt, — huszonöt évvel ezelőtt — amikor még fiatal volt. — Géza, hová ábrándozol el? — kérdezte Dór Károly a fiától. — Hm . . . hm . . . A fiatalembernek egy csöpp kedve sem volt rá, hogy feleljen az apja kérdésére. — Különös, — gondolta magában Géza — az első jött-ment szeretőm többet tud rólam, mint az édesapám. De hogy kissé mégis megboszantsa az öreget, igy szólt hozzá: — Életet adtál nekem, de kommentárt nem adtál hozzá. Dór Károly elmosolyodott, de nem felelt semmit. Ugy tett, mintha tovább olvasna, de az újságlap mögött lesben ült és nagy figyelemmel kisérte a fiatal párducot, akí a szülei ház ketrecében unatkozott, ásítozott és környezete boszantására néha kéjesen kinyújtotta ragadozó karmait. Az apja csak gyönyörködni tudott benne. Hiába iilt ott Géza nyegle, bőszitően divatos ruhában, az apai szem lefejtette róla a rongyokat és titokban csókolgatta a tejfehér epidermiszt, amely alatt ruganyos fiatal izmok nyalábai feszültek, finom és mégis hurosan SZÍVÓS idegek percegtek, zamatos, meleg, édes vér pezsgett. — Te szalamander! — nevetett az apa. — Ha tűzbe dobnálak, akkor is elevenen kerülnél ki belőle. — Ezt már régen megpróbálhattad volna — durcáskodott a fiatalember. Dór Károly pedig lázasan nekiesett az „apróhirdetések"-nek és ugy elmerült bennük, hogy ki sem látszott belőlük. Néhány óra múlva, uzsonna után Dór Károly igy szólt a fiához: — Géza, vedd a kalapodat és a botodat. Gyere. Lementek az utcára. Egy darabig szótlanul jártak. — Melyik kávéházba szoktál járni? — kérdezte az apa. — Oda nem megyek — tiltakozott Géza. — Kompromittálnál a pénztáros-kisaszszony előtt — tette hozzá. Dór Károly nem felelt semmit, elővett egy szivart, tüzet kért a fiától, aki papirszipkából szivott egy Henri Clay-t. Mialatt Dór Károly rágyújtott, lopva a szipkára vetett egy pillantást és nagy örömére a következőt olvasta rajta: „Ostende kávéház". Épp egy utcasarokra értek, ahol fiakkerek táboroztak. Dór Károly füttyentett egy „gulmmikerekü"-nek, aki állva feléjük kormácsapa'tök rendkivül erős ellenállása miatt egyelőre sikertelen maradt. A bolgár csapatok azonban a nagy veszteségek mellett is ujabb és ujabb támadásokat kísérelnek meg s igy lehetséges, hogy céljukat nemsokára el is érik. Szerbiában a pénzhiány is mindjobban érezhető lesz. Az alapok egy része már elfogyott s az adó a háborús idők miatt nagyon rosszul folyik be, ugy, hogy a szerb kormány könnyen nagy zavarba juthat. A hadiszer is fogyóban yan s ez a körülmény nagyon nyugtalanítja a hadvezetőséget. Általában a helyzet mind szomorúbbá és kétségbeejtőbbé fejlődik Szerbiában. Szerbiának ez a veszedelmes helyzete döntő súllyal esik a külpolitikai helyzet mérlegébe. Nagyon fontos az a helyzet is, melybe monarchiánk került Romániával szemben. Minthogy Románia váratlan föllépése a monarchiának, de külösösen Magyarország közvéleményét erősen nyugtalanítja s a magyar sajtó egy része hűtlenséggel, sőt árulással vádolja a román kormányt, szükségesnek tartottuk, hogy Románia igazi céljairól s az osztrák és magyar-román viszonyról előkelő helyen értesülést szerezzünk. Teljesen bevatott és illetékes helyen a következő megállapítás közlésére hatalmazták föl bécsi tudósítónkat: nyozta a kocsiját. Az apa előre sietett és gyorsan a kocsis fülébe sziszegte: — Ostende kávéház! Géza némán az apja mellé ült. Néhány utcán átkanyarodtak és alig tiz perc múlva megállapodtak egy fényes körúti kávéház előtt. Dór Károly leszökött a kocsiról és besietett a kávéházba. Géza nagyot nézett, vállat vont, gyorsan mindent megértett. — Az apám azt hiszi, — nevetett magában, — hogy megcsípi a kaszirosnőmet, pedig az csak éjjel tündöklik, mint a csillag. A neve is Stella. Dór Károly hirtelen a pincérhez fordult és régimódi kedélyességgel szólította meg: — Pincéri hozzon egy üveg bort, de jégbe legyen hűtve és pukkanjon! Igy mondták ezt régen, amikor Dór Károly még egyetemi hallgató volt, sőt „jogász" és amikor a legnagyobb mulatságul az járta, hogy a bankót kettérepesztették és a másik felét csak akkor adták oda a cigánynak, ha féllábon állva elhúzta a „Ripityom" cimü dalt. A pincér francia pezsgőt Ihozott jeges vödörben; egyszerre alázatos, simulékony lett. — Mielőtt egy kortyot is innék, — szólt Dór Károly a fiához — kikötöm, hogy engem holnap déli tizenkettőig, amikor haza akarok menni, ne szólits apádnak. Egyszer én is fiatal akarók lenni és meg akarom kóstolni a ti