Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-31 / 177. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. julius 3l lapitani, szóval Európában ismét elegen- | dő aranymennyiség állt rendelkezésre. A nagy „de" azonban csak ezután fog be- 1 következni. Az angol bank tegnap már az aranypiacon volt kénytelen az India szá­mára szükséges aranyat bevásárolni, mert Délaimerikábó'l többé nem jön arany, sőt a kedvezőtlen devizaárfolyamok folytán kezd Angliából az arany ismét kiszivárog­ni. Néhány nap előtt még arra lehetett számítani, hogy az angol bank a héten le fogja szállítani a kamatlábat négy és fél, százalékről négy százalékra, ma azonban már ismét kérdéses, hogy meg fog-e ez történni? Az Egyesült Államoknak és egész Amerikának ugyanis az idén óriási ter­mése lesz, amelyet a saját anyagi erejével nem fog finanszírozni tudni, mint ahogy eddig sem tudott. Nyilvánvaló tehát, hogy rövid idő múlva ismét óriási erőfeszíté­seket tesz majd, hogy Angliából s Anglia közvetítésével egész Európából magához vonja azt az aranymennyiséget, amelyet egyáltalában meg tud szerezni, ami a de­vizaárak drágulását s a nemzetközi pénz­piac ujabb feszültségét fogja előidézni. A pénzpiac mai 'kedvezőbb helyzete tehát ne tévesszen meg senkit. A nap süt ugyan, de a barométer már esik lefelé. Az angol bank státusa rosszabbodott s már a nyilt piachoz kénytelen fordulni, hogy a szükséges aranyfedezetét beszerezze. Ez pedig mindig rossz jel. Ha az angol bank elkezd mesterséges eszközökkel aranyat magához vonni, akkor a német Reichsbank s az Osztrák-Magyar Bank is védelmi ál­lásba helyezkedik, mert ez mindig annak az előjele, hogy a nemzetközi pénzpiacon megkezdődik „az őszi feszültség". Skerlecz báró küldetése. (Saját tudósítónktól.) Skerlecz Iván báró királyi biztos megkezdte működését, me'y­nek célja: Horvát- és Szlavonországokban a normális állapotok helyreállításának előké­szitése: a Magyarországgal való kapcsolat érintetlen fentaétása mellett. Első lépése az volt, hogy érintkezést keressen ama politi­kai pártok vezetőférfiaival, amelyek az 1868­iki kiegyezés alapján állanak. Tegnapra ezért értekezletre hivta meg a horvát haladó-párt, a horvát centrum-párt és a horvát-szerb koalíció vezető politikusait és olyan politikusokat, lakik, bár pártokon kivül állanak, az uniónista politika rendületlen hí­vei. Az ügyek mai állapotában ennek az ér­tekezletnek természetesen csak informatív célja volt. A királyi biztos tájékozódni kí­vánt a horvát politikusok nézeteiről, kíván­ságairól, hogy ezek alapján megkonstruálja magának a normális állapotok előkészítésé­nek föltételeit. A királyi biztos meghívásának a meg­hívott politikusok közül csak a horvát-szerb koalició tagjai nem tettek eleget és az érte­kezleten nemi jelentek meg. Ellenben egy le­velet intéztek a királyi biztoshoz, ruelyben meglehetős silány ürügyekkel okolják meg távolmaradásukat. Farizeus módom hang­súlyozzák ugyan, hogy ők ragaszlkodnak az 1868-iki kiegyezéshez és a maguk részéről készek a királyi biztost hazafias és alkotmá­nyos missziójában támogatni, de rossz néven veszik, hogy ez értekezleten a haladó-párt tagjai is részt vesznek, mert az ő vélemé­nyük szerint ezt a pártot illeti a felelősség a horvátországi állapotokért. Ezekkel nern haj­landók együtt tárgyalni. A horvát-szerb koalició ebben a levél­ben hü maradt ahoz a kétszínű, ámitó poli­tikához, amely a koalíciós politikát jellemzi ugy a Dráván innen, mint a Dráván túl. A kiegyezés hívének vallja magát, de épen azokkal a pártokkal és politikusokkal nem akar együtt tárgyalni, akik az unionista po­litika hivei. Arról azonban hallgat, hogy a horvát jogpárttal, a Frank és Starcsevics­csoporttal, a kiegyezés esküdt ellenségeivel szoros szövetséget kötött a választások előtt és ezt a szövetséget még ma is tartja. Ez a szövetség hozta meg azt a veszedelmet, hogy a horvát-szlavon országgyűlés kimondja a Magyarországtól való elszakadást és ez a szövetség tette szükségessé és elkerülhetet­lenné a kivételes állapotokat. Vakmerő rá­galom tehát, ha a horvát-szerb koalició most az unionista politikusokat akarja a kivéte­les állapotokért felelőssé tenni. A koalició k'iegyezésbiiségét mi sem jellemzi jobban, mint a királyi biztoshoz irt 'levélnek ama passzusa, hogy ők mindem párttal készek kooperálni, amely szabad választásból ke­rült ki. A szándék nagyon áttetsző, ők a haladópárttal és a tiszta unionistá'kkai való együttműködést eleve visszautasítják, ellen­ben arra számitanak, hogy ismét a Frank és Starcsevics-csoporttal szövetségben mennek bele a választási küzdelembe és evvel ismét megbuktatják az umionizimus becsületes kí­sérletét. EvveT a kétszínű játékkal azonban nem fognak célt érni. Ezidőszerint innen a tá­volból nem tudjuk megítélni, bogy eljárá­suknak mik az igazi rugói, puszta hatalmi féltékenysége a majdan sorra kerülő osztoz­kodásnak vagy pedig gyengéd tekintet szö­vetségeseire, a nagylhorvát és nagyszerb túl­zókra. De csakhamar meg fognak győződni lászaiba. Az ember ugy hívja ezt, hogv ara­tás, mely most javában folyt mindenfelé, amerre a vonat robogott. Mielőtt Pista Szegeden kiszállott, megta­pogatta a zubbonya zsebét és megelégedett­ség ült az arcára, amikor érezte, hogy ott a Malvin titkos levele, melyet csak a mamának a saját kezébe és csak titoikban szabad átad­nia. Szegeden néhány órai várakozása volt, inig csatlakozást kapott. Belevágta hát magát egy 'két lovas bérkocsiba — igy előkelőbb, •mint a villamoson — s a rokonaihoz, egy gyermektelen házaspárhoz hajtott. Nagy volt a /meglepetés, miikor megér­kezett, de még nagyobb, mikor elárulta, hogy Malvinkától titkos levelet visz a marnának. Persze ők is mindjárt kitalálták a nagv tit­kot. Mi titka is lehetne ilyen újdonsült asz­szonykána'k. Újdonsült boldog asszonykának. Olyan titka, amit nem mondhat meg tulaj­don édes öcscsének?! Bizonyára szégyelte megmondani. Mert Malvinka mindig nagyon szemérmetes volt. Mi lehetne más a titkos levél, mint gó­lyahír. S elkezdték hármasban dúdolni az ismert kupiét: A gólya, a gólya . . . Jóizü kacagásba fult bele a nóta, majd egy nem éppen célzatosságtól imént képes­lapot irtak Kiss Marcinénak. Miikor Pista újból a vonaton ült, annyira tetszett néki a dolog, ihogy olyan titkot visz a zsebéhen, melyre nótát is tud, hogy egész uton ezt a nótát hol dúdolta, hol fütyürész­te. Még akkor sem hagyta abba, mikor haza érve, leszállott a bérkocsiról és becsapódott mögötte családi házuk kapuja. Faragóné az izgalomtól kipirultán várta megszokott karosszékében a fiát, aki a gó­lyanóta dallamát küldte előhírnökül és beje­lentőül. — Csalk uem aktuális már ez a nóta szegény Mialvinkánál?! — szólt szinte ijedt hangon az urának, aki ép most emelkedett föl székéről, hogy fia elé menjen. — Emberi dolog, hát nincs kizárva, — szólt hátrafordulva, — miközben Pista be­nyitott a szobába. Kölcsönös meleg üdvözlés. Majd szóhoz jut a hadnagy: — Malvinkáék nagyszerűen vannak, pompásan érzik magúkat és nagyon boldo­gok. Kézcsókjukat küldik, Malvinka azonkí­vül sok-sok csókot és egy niagy titkot a ma­mának. — Ugyan miféle titkot. — szólt izgatot­tan a béna asszony, — halljuk! — Hja azt nem lehet hallani, mert az pecsétes titok. — Mogy-hogy? — Pecsétes levélben irta meg Malvinka a nagy titkot, de én kitaláltam ám. Mialatt előveszi a levelet és átadja a ma­mának, pajzán jókedvében dalolja megint: A gólya, a gólya . . . majd folytatta: igen, igen, unokád lesz, nagymama léssz. Remegő kézzel bontotta ki az asszony Malvinka levelét. Az ura és a fia két oldalt szintén a levél fölé hajolnak és egyszerre ol­vassák mindhárman: Édes, aranyos anyuskám! Végtelenül boldog vagyok. Marci a leg­jobb ember a világon. Boldogságomat csak az zavarja némileg, hogy Marcinak 10,000 korona legénykori adóssága van, amit röstelt bevallani. Attól is félt, hogy adósságai miatt kosarat kap. Ugy-e drága, jó anyuskám, már tudod mi hiányzik leányod boldogságához. Kérd meg édes apát, Ihogy rendezze, hiszen nektek van miből. Marcimmal együtt csókoljuk aranyos kezeiteket Malvinkátok.— A levél a legvegyesebb érzelmeket vál­totta ki három olvasójából. Az iapa: Ez aztán érvágás! Szép kis vő, mondhatom. Különben is erre alszunk még vagy egy-kettőt. Hát nem olcsóbb lett volna a gólya? A hadnagy: Bezzeg, ha én egy pár ron­gyos száz korona adósságot csinálok, van mit hallgatnom. Malvinka elintéz 10,000 ko­ronát egy titkos levéllel, mellyel engem ugyancsak félrevezetett. A fene látott ilyen gólyát! A mama: Hála a jóságos égnek, hogy nem a gólya. Mit is kezdett volna el az a szegény, fiatal teremtés?! . . . *** Kizárólag helybeli, hirne­Teiefon ves asztalosmesterek által 5i5- készített, elismert jóminő­EüjE ségű és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztaiosok Buforraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körűt 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom