Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-30 / 176. szám

1913 julius 30. magot és téli takarmányt kértek. A kormány inségmuníkát fog juttatni a lakosságnak. — Fürdő, melyben nem szabad fürdeni­Az aradi katonai állomásparancsnok,ság uj uszodát építtetett, amelyet olyan föltétellel engedélyezett a rendőrség, hogy a szabad­ban való fürdés csalk a fölállított tutajok mentében történhetik, a tutajoktól csak tíz méternyire szabad bemenni a folyóba, végül pedig a hely elkerítendő. Az áílomásparancs­nokság megfölebbezte ezt a határozatot a ta­nácshoz, amely azonban elutasította. Nem akart kivételit tenni és nem akart precedenst alkotni a tanács, amennyiben már az idén is több áldozata volt a szabadban való fürdés­nek és attól lehet tartani, hogy a polgári közönség arra való hivatkozással, hogy a katonaságnak a Maros rendelkezésére áll, til­tott helyeken is fürdene. Az álllomásiparancs­nokság ugyan a szolgálati szabályzatra hi­vatkozva, azt hangoztatta, hogy a tiszteknek­kötelességük az úszásban is tökéletesíteniük magukat, a tanács azonban ezt nem vette fi­gyelembe és félve attól, hoigy a precedensből esetleg baj szárinazhatilk, elutasította a fö­lebbezé'st. — Fekete misék Lenibergben. Lemberg­nek érdekes szenzációja van. A rendőrség egyik legutóbbi éjjelen behatolt a város leg­előkelőbb negyedébe levő egyik palotába és onnan magával vitt több höigyet a rendőr­igazgatósághoz. Zárt automobilon történt ez a nem mindennapi személyszállítás és mégis közszájon forognak most az urinők nevei, a kik — habár rövid ideig is — a .policia fog­lyai voltak. Néhány nappal ezelőtt földúlt ar­cú ur jelent meg éjnek idején a lembergi szolgálattevő rendőrkapitány előtt és köve­telte, ihogy azonnal foganatosítsanak -egy le­tartóztatást. Elmondta, hogy ő X. Y„ 1-em­bergi gyáros (a neve közismert nemcsak Ga­líciában, de a monarchiában is) és most jön a Zsigmond-utcából, ahol borzasztó élménye volt. A lengyel főnemesség közismert titkos találkahelyét alapította meg több hónappal ezelőtt Ovcsanik Stefánia, egy Orosz-Len­gelországból Lembergbe .költözött mérnök özvegye. A helyőrség tisztikara és a lengyel arisztokraták mihamarább értesültek Ovcsa­nik urnő alapításáról és nagyon kedvelt bün­tanyájukká lett mihamarabb az Ovcsanik­szaicin, Maga a palota rejtve húzódott meg a különben uri népektől lakott utcában és ka­puja állandóan zárva volt, még kilincs sem volt rajta. Ellenben annál több mellékbejá­rata volt, amiről azonban csak a beavatottak tudtak. A bünbarlaing egy nagy th-easzalon­ból, fogadóteremből, egy fekete-szobából és számos apró külön-szobácskákból állott. A theaszalon a legraffináltabb luxussal volt be­rendezve. Ide nyilott a sok kis ajtó, amelye­ken át tűntek -el a vendégek hölgyeikkel. A Maison-Ovcsanik látogatóját dus aranysuj­tásos livrésinas fogadta és vezette a ház úr­nője -elé, a fogadóterembe. Elsősorban is husz korona szemlélési dijat kellett lefizetni, ami ha megtörtént, a látogató elé három vastag albuimot tették. Az album Nr. I-ben oly höl­gyök fotográfiái voltak, akiknek ára csak 50 korona volt," a II. számú könyv .már a 100 koronásokat tartalmazta, mig a legvéko­nyabb kötésű könyv fölirata volt: 200-tól 1000 koronáig. E íhöilgyek kizárólag lembergi uri családok tagjai voltak, akik egyrészt a pénzzavar folytán, másrészt azonban szenve­délyes termüszetülk következtében jelent­keztek Ovcsanik asszonynál és ennek hivá­sára bármikor rendelkezésre állottak. A ház asszonya kezeihez a látogatók azonnal lefi­zették a dijat, mih-elyest az albumok valame­lyikéből kikerestek egy nőt, akinek arcát azonban a fotográfián álarc takarta. Főfel­tétel volt. hogy az ismerkedésnél az ur nem kényszeritlhette nőjét a damaszkirozásra: a nő álarcban mulatott átmeneti férjével . . . Nagyon érdekes helye volt a háznak a fekete terem, aim-eityinek falait fekete bársony fedte. A terem közepén- magas szarkofágon egy ha­talmas fekete koporsó nyugodott, mig a fa­lak mentén körüs-körül a legválogatottabb kinzóeszközök voltak asztalkákon elhelyez­ve. A horribilis árak dacára is az Ovcsanik­szalont tömegesen látogatták szórakozni vá­DÉLMAOYAROR8ZÁG gyo urak ... Az az ur, aki az emiitett éj­szakán a lembergi rendőrséget a büntanyára uszította, Lemberg egyik leggazdagabb gyá­rosa volt. Ez .ama éjszakán az Ovesanik-iéle albumokból az -egyik legdrágább hölgyet vá­lasztotta ki magának. Az alakja nagyon tet­szett neki. Rövid idő múlva imár szemben ál­lott a lakásáról odahozott hölgygyei. Az ál­arcos nő, amikor belépett a .vendéghez, ve­lőtrázó sikolyban tört ki: a saját férje kí­vánta őt meg . . . két gyermek anyját . . . A lembergi ügyvédek most -nem .győzik a sok megindított válópört. Ovcsanik Stefániát le­tartóztatták. — A tábornok felesége. A Vérmezőn ma délelőtt lefolyt fényes pompájú ka­tonai díszszemlét sajnálatos .baleset teszi szo­morú emlékűvé. Matuska Alajos altáborna­gyot kitüntetésének napján -fájdalmas sze­rencsétlenség érte: felesége, Steinacker Vio­la, az ünnepség végeztével, 'súlyos lábtörést szenvedett. A tábornok felesége, a budapesti uri társaságok ismert szépségű tagja, tenge­rászkadét fiával kocsizott ki a Vérmezőre, ahol a katonai ünnepség különben azért érde­kelte, mert férje ós a kitüntetettek között volt. Amikor Terstyánszky táborszernagy, had­testparancsnok .a Matuska tábornok mellére tűzte az érdemikeresztet, a tábornok felesé­ge leszállt kocsijáról s ,a közéibe jött. Innen a Mikó-utca felől levő korláthoz tért vissza. A lejtős uiíon elcsúszott, él-esett. Az esés oly szerencsétlen volt, h-o-gy a tábornokné jobb lábát eltörte. A fájdalmas sérüléssel Ma­táska Majosnét gyorsain egyik helyőrségi kórházba vitték, ahol -segélyben részesült. Az orvosok szerint a sérülés súlyos természetű. — Tragikus jelenet a közönség előtt Megrendítő jelenet játszódott le tegnap este a debreceni Uranos mozgószinlház szinpadán. Egy fiatal -énekesnő végzetes hűséggel játsz­ta el szerepét; lefeküdt a szinpadon fölállí­tott ágyra s ott nyomban meg is halt. Far­kas Pál színész felesége, Palugyay Margit kabairéénekesnő a tragikus végű fiatal nő. A szinész-pár az Ágyrajáró cimü egyfelvonásos színdarabban lépett .föl. A közönség szinig megtöltötte a mozgósziníházat. A színpad hátsó részében, amint azt a darab megkí­vánja, egy nyitott ágy volt fölállítva. Szét­lebbent a függöny és Palugyay Margit lépett a színpadra. Szerepe szerint néhány szót mondott, majd elsápadt s roskadozó léptekkel ment az ágyig. Lehanyatlott. Majd kitá­molygott a kulisszák mögé. Itt ájultan ösz­szeesett. Az előadást nem lelhetett folytatni, miért is a függönyt lebocsáto-tták. A közön­ség gyanutlanul ült helyén s abban a hiszem­ben volt, hogy a jelenetnek igy kell! leját­szódnia s mert az összeroskadás csalódásig hü volt, a függöny legördülte után forró taps zu-gott a nézőtér felől. Az énekesnő ezt a tap­sot már nem halotta. Palugyay Margitot be­fektették a rekvizitumként fölállított ágyba s mire a gyorsan hívott orvos -megjött, a szí­nésznő már hal-ot't volt. .A tragikus halált mé­lyen titokzatossá teszi az a rejtélyes körül­mény, hogy a szinésznő halálának okát nem tudják megállapítani. Az eset a városban nagy részvétet kelt. — Házasságszédelgés Amerikában. Érdekes házassági kalandot ir meg az ame­rikai Szabadság cimü lap. .Két unokatestvér találkozott .künn Amerikáiban és elhatároz­ták, hogy háziasságra lépnek. A legény .azon­ban csapodár volt, -nem akarta beváltani Ígé­retét, mire a Icáiny, mint Amerikában szo­kás, lecsukatta. A fogházban azonban meg­gondolta magát és amint a Szabadság irja: -a fogház vaslláincaiival sziemben mégis csak előnyben részesítette hymen rózsaláncait. Az egész történet -különben igy hangzik a Sza­badságban: Lakatos Liidia, egy aranyhajú, szép ma­gyar leány,, Veszprémmegyéből, sok hónap­pal ezelőtt került ide ez aranyországba. Szü­lei, jóravaló magyar gazdák, féltették 18 éves l-eányuk becsületét és mint végső szerencse­kivánatot, azt tanácsolták neki, hogy becsüle­tét lakat alatt őrizze meg. És a jó gyermek ebhez hiven cselekedett is. Nem hitt senki­nek. Nem bizott senkiben. Egy finom ameriíkad családnál' nyert ab 7 ikalmazást .gyermekek mellé. Jó dolga volt Megbarátkozott környezetével és ha jelentke­zett is egy-egy udvarló, a szemérmes leány lesütötte kék szemeit — idegeneknek tekintve őket, — Én icsiak nem vagyok idegen hozzád, — szolt hozzá egy szép napon Gácsi István. — Nem bizony, — volt >a felelet. Hogyan is lelhetne ez igy, hiszen Pista, aki egy' itteni zonigoragyárban mint pulitér-os dolgozott, unokafivére volt. De még tovább .is ment a gonosz, házas­sági ijiretet tett, a leánynak, azután pedig elpárolgott, akárcsak a kámfor. Allegheny Citybe szökött, A csalódott leány utána ment Elfogták a csábitót. Csábitásért azonban őt büntetni nem lelhetett, mert tettét nem Penn­sy.lv,ámia állam területén követte el, hanem — Neyworkbain. Ö meg a leányt már azért, sem vehette elli ott, mert Pennsylvania állam­ban unokatestvérek között tilos (a házas­ság. Szívben és lélekben megtörve visszaérke­zett az ily rutai csalódott leány és a Lying* Inin kórházban egy fiúgyermeknek adott éle­tet. A fehér Otlhello időközben egy víg öz­vegygyei levelezett, akinél nemcsak érzelme­ket, de pénzt is sejtett. — Newyorkba jött tehát nősülni. A szerencsétlen leány ügyét ekkor már Hunfalvay Hugó,, az ismert ügy véd képvisel­te. A pr-ccessus rövid v-olt, de velős, Gácsi Pista ezer dol.Sr kezesség mellett a dutyiba ikerült. Nem ült egy árva napiig sem, csakis addig, mig megkapta a vig özvegy — Erfler Sarolta asszony — ama válaszát, hogy nem állit, érte kezességiét. Könnyes szemekkel es­küdött tehát örök hűséget Lakatos Lídiának. - Az asszony meg a párja. Zombor • bál jelenti tudósítóink: Borzalmas büntetést rótt a feleségére Braszitity Szávó bácsordasi gazdaember, .mert rájött, hogy az asszony a törvényes házasságuk másoidilk hónapjában megcsalta, A vátrosbian -akadt dolga vasár­nap délelőtt Braszitiitymak, bemenit hát kocsin Zomborhia. Otthoniha-gyta fiatal 'feleségét meg két. esztendős kisleányát, lalk-i még az asszjmy­mye! való vadházasságából származott. Meg­neszelte Gabrics Jószó bácsordasi módos le­gény, hogy a félltve őrzött menyecske egye­dül -van otthon. Bekopogtatott ,az asszonyhoz iée bezárkóztak ,a szobába. Eközben jött. a ház­hoz a táívciltevő férj öccse, Braszitity M-árkó, •de a tornácán sírdogáló kisleányon kivül sen­kit sem látott a közelben. Azutáni vette észre, ihogy a szobaajtó be van zárva, -a pitvarra nyi ló lablafca ,a szobának pediiig le vam függöuyöz­ve. A gyanakvó legény bezúzta az ablakot. A szerelmeseik fel sem ocsúdtak még az ,ije­-déliemből, már a fiatal Braszitity el is rohant a házból. .Egyenesen hazafutott, ott.hon lóra­íkapott, lovagolt Zombor felé a bátyja elé. Útban találkoztak. Az öicios mindent elmon­dott a férjnek és biztatta a szigora büntetés­re, amivel ;az asszonyt sújtsa. — Légy nyugodt — mondta az idősebb Braszitity — elbánok vele. Alig egy óra miulva otthon volt Braszi­tity. Akkorra persze eltávozott a házibarát. A férj, mintha mit sem tudna, megkérte az asszonyt, hogy főzzön. vacsorát. Végre elké­szült a vacsora. Ezalatt a férj a kemencében, égő tűzben rozsdás kötőtűiket tüzesitett meg. Vacsora után aludni tértek. Kisvártatva Bra­szitity kiment ,a konyhába, kiszedte a tűzből az izzó kötőtűket, a tülk végeit vizes rongyba -csavarta s ezekkel a kezében rátérdepelt az asszonyra és a tüzes tűkből kettőt-kettőt a két mellébe szúrt az asszonyinak. Borzalmas si­koltásba fogott az asszony, de párnával meg ronggyal betömte ia száját ia megvadult férje. A hűtlen asszony a rettenetes kí noktól elájult. Igy találták meg a csendőrök, akiknél' jelent­kezett a büntetést szolgáltató férj. A fórjet letartóztatták és bekísérték a zombori ügyész­ség fogházába. A zomibori közikór házban hal­doklik borzalmas sebeivel az asszony. — Rendőri krónika. Tóth Lajos vasúti pályaőr hétfőn panaszolta a rendőr­ségen, hoigy a bezárt lakásából .ismeretlen tet­tes ellopott ifcót araíny,gy,ürüt. A .rendőrség megindította a nyomozást, amely hamarosan eredménnyel végződött. A Szeged-Rókus -állo­más rendőrsége az állomás perronján egy lerongyolódott ruházata, borotválatlan .arca

Next

/
Oldalképek
Tartalom