Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-29 / 175. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- félévre . . K 12-negyedévre K 6 — egy hónapra K 2 — Egyes szán ára itt BUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14negyedévre K 7'— egy hónapra K 2-40 Egyes saia ára lé BJtór. Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305, Szeged, 1913. Mennek korteskedni!... Nyírbátorban és Berettyóújfaluban a héten dől el a mandátumok sorsa. Az ellenzék jelöltje mind a két kerületben nagyon rosszul áll. A bukás mindkét helyen jóformán elkerülhetetlen. De hogy mégis legyen valami látszatja az ellenzéki vezérkar tevékenységének, tehát Károlyi Mihály gróf és Apponyi Albert gróf vasárnap elmentek ebbe a két kerületbe korteskedni. Aki korteskedni megy a nép közé, annak kötelessége lenne megmondani, hogy mire kéri azt a mandátumot, melynek érdekében korteskedik. Milyen érdemek alapján ajánl a szavazó polgároknak követet és milyenek azok a nemzeti föladatok, a melyeket az uj követ a régiek vezérlete mellett megoldani vagy legalább is előmozdítani kiván. Apponyi Albertnek és Károlyi Mihálynak is erről kellett volna fölvilágosítania a választás előtt álló két kerület népét. De ha őszinték akartak volna lenni a múltra nézve, ugyan milyen érdemeiket sorolhatták volna föl? El kellett volna mondaniok, 'hogy tiz esztendeig meggátolták a képviselőháznak minden munkáját. A legkülönbözőbb, egyre vadabb módszereket eszelték ki arra, hogy minden nemzeti alkotást lehetetlenné tegyenek. Obstruáltak és alki az obstrukcióval szemben 'meg akarta oltalmazni a munka jogát, azt alkotII. évfolyam 175. szám. mányromibolónak és hazaárulónak kiáltották ki. El kellett volna mondaniök, főleg a múlt levitézlett vezérének, Apponyi nak kellett volna ezt kifejtenie, hogy amikor már bomladozott az ország az anarchiától, odavetették az izgatott tömeg közé a legtetszetősebb jelszavakat. Ezek a jelszavak megnyerték számukra a tömeget és többségre jutván, ennek révén — a kormányhatalmat erőszakolták ki maguknak a királytól. El kellett volna mondaniök szépen sorjában, hogy mit adtak ezért a kormányhatalomért. Hogy először is magyar sereg és magyar vezényszó helyett minden katonai természetű nemzeti követelést kikapcsoltak egyszersmindenkorra. Hogy aztán önálló vámterület helyett vállalták a közös vámterületen alapuló 'státuskvó fentartását. Hogy az alkotmány megerősítése helyett olyan uj rendet hoztak be, amelyeikben a király diktált programot a képviselőház többségének, ez pedig azért, hogy a hatalmat elnyerhesse, elrúgta magától azt a programot, mellyel a népet magához édesgette. De el kellett volna mondaniok azt is, hogy mindent még csak a haltalom elnyeréseért cselekedtek. A hatalom megtartásáért aztán tettek még különbeket is. Státuskvó helyett rosszabb, sőt legrosszabb kiegyezést csináltak, a kvótát fölemelték, holott ezt még a király se követelte íőKiadófeiTatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Kedd, julius 29 lük. És el kellett volna mondaniok, hogy mire használták ezt a hatalmat. Hogy példátlan mohósággal osztozkodtak a hatalmi állásokon. Azután él kellett volna mondaniok, hogyan fordult el tőlük az ország, cselekedeteik hatása alatt. Hogyan megtizedelte telhetetlen soraikat. Milyen lelkesedéssel csatlakozott a közvélemény a munkapárt zászlaja alá. Hogyan föllélegzett az ország, amikor megszabadult tőlük. És milyen odaadással támogatta a nemzet java, többsége épen azokat a munkapárti jelölteket, akik legünnepélyesebben megfogadták, hogy ennek a társaságnak és az ő fegyverének, az obstrukciónak letörésére kérnék az országtól megbízást. El kellett volna mondaniok továbbá, hogy azután mi történt. Hogy dacára a nyilvánvaló szükségletnek, dacára a külpolitikai veszedelemnek, újra megobstruálták a katonai reformokat. Megobstruálták azzal az ürügygyei, hogy előbb radikális választójogot akarnak, holott azelőtt, kormányon, üldözői voltak még a legméltányosabb választójognak is. El kellett volna mondaniok, hogy a mai többség helyt állt az országnak tett igéretért, hogy amig ez a többség az obstrukciótól megtisztított parlamentben hatalmas nemzeti munkát elvégzett aránylag rövid idő alatt. Azután át kellett volna térniük arra, hogy mik a terveik a jövőben. Itt aztán Apponyi, a félretolt vezér, már átadhatná a szót Károlyinak, a föltola'kodott vezérKi látott engem! Volt nálamnál már haragosabb Élei1 Haragudtam-e vagy csak hitem tévedtf Szivem vájjon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek! Nem csalom-e azokat, kik szeretnek! Szeretem-e azokat, küknek mondom! Méltán gerjeszt haragot büszke gondom! Ennem dühöm nem csak piros káprázat! Azok forrók, kik közelemben fáznak! Bolond tüzem alágyujt-e szíveknek! Szeretnék-e, kik szerelmet lihegnek! Csókos szám miért tör szitokba rögtön! Nem tenyeremet rejti csak az öklöm! Pótolna\k-e életet élet-morzsák! Crdemlem-e szánásnak csúnya sorsát! Szabad-e engem hidegen megérteni! Szabad közönnyel előlem kitérni! Cerjedt lelkemnek ki látta valóját! bit, szivem, sehes és örök jóság? C'enülö vágyaimba ki látott? ,7ok szivü és hideg szemű barátok. ADY ENDBE. A színésznő. Irta : May Edginton. Cissy még ágyban vollt, amikor a szomszédos szobáiban már gyülekeztek a gratulálok. Sietve ugrott ihát ki iaz ágyból és öltözködni kezdett. — Boldog születésnapokat! Isten éltessen Cissy! — hallatszott át a másik szobából, de innen csak toilette üvegcsék csörömpölése és a zuhogó viz válaszoltak. Végre megjelent az ajtóban reggeli pongyolában, ragyogóan, üdén, a szép színésznő, Cissy. A kollégái fölugráltak, szerencsekívánatokkal és virággal halmozták el, a barátnői összecsókolták. Cissynek (láthatólag jól esett a figyelem;. Leültette a vendégeüti likőrrel kínálta őket és csakhamar ugy belemelegedték a 'beszédbe, hogy Cissy elmesélte az élete történetét. Mindenkit érdekelt ez, mert senki sem tudott eddig semmit Cissy múltjáról. - — Haltiátok. Ihát, gyerekek! Tizenkilenc éves voltaim. Valaki igy szólt hozzám: Miért nem lép a kisasszony színpadra? Hiszen az ilyen arcú nők arra születnek! Megmondtam a dolgot a mamának, ö megharagudott és hallani sem akart többet erről. Fiatal korában ő is szinéSznő volt és azt mondotta, elég volt a vándorlásból és iküzködésböl neki, a leányát nem arra névelte. Igy beszélt a mamám. Csakhogy akkor még nem volt egy shillingünk sem. Hát én mégis megpróbáltam a dolgot. Föltettem a kalapomat és fölhúztam a .mamám legjobb cipőjét — lia láttátok volna, milyen gyönyörű kis lába volt neki és elmentem egy színházi ügynökhöz a mamám cipőjében, mert az enyém lyukas volt. Ha arról hallok, hogy a szegény lányoknak mennyit kell könyörögni és várni, mig állásihoz jutnak, akkor nékem valóságos szerencsém volt. Bevezettek egy szobába, ahol egy sovány és egy 'kövér ember beszélgettek. A soványhoz fordultam s elmondtam neki, mit akarok. Erre ő a kövérre nézett, mert az volt a főniök. A kövér ur oda jött hozzám és jól megnézett. Sohase felejtem el azt a tekintetet, lányok! még most is látom sokszor sötétben. Ez az! — kiáltott föl, — ilyen színésznőre van nekem szükségem! Erre az ügynök rám mosolygott és azt mondta, jöjjek vele a másik szobába, megbeszélni a szerződést. Ott aztán fölvilágosított róla, hogy a kövér urat Mr. Radleynak hívják és színigazgató. Éppen most keresett i náila színésznőt. „Természetesen sokat fizet| ni nem tud, de a kisasszony főszerepeket fog I játszani és ez is valami". Harminc shillingben állapodtunk meg hetenként és az útiköltségeik fedezésében. Aláirtaim a szerződést, mire bejött Mr. Radley is a 'szobába. Kért, hogy menjek vele el és fogyasszuk el együtt