Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-03 / 153. szám

t. DÉLMAGYARORSZÁG _____ 1913. julius 4 tasztrális hold, a jásznagykunszolnokmegyei szandai uradalom, 6000 katasztrális hold, a krassószörénymegyei pariórai birtok, 3000 katasztrális hold és a békésmegyei hóhalmi birtok, 2300 katasztrális hold. Ez a közel húszezer hold föld a leglelkiismeretesebb becslés szerint sem ér kevesebbet harminc millió koronánál, ami, az értékpapíroktól eltekintve, magában is eléggé csinos vagyon. Azonban van még egy pár budapesti ház is a hagyatékban, nevezetesen a Liszt Ferenctér 7. szám alatti privátpalota, a Szerecsenutca 65. szám alatti ház, a Deák Ferenc-tér, Erzsébet-tér és Váci-körut által határolt óriási háztömb (az úgynevezett két törökudvar és úgynevezett Urbán-féle ház), ami szakértői becslés szerint együttesen megér legalább is négy millió koronát. Ha mindezt összegezzük, báró Wodiáner Albert összes hagyatékának értékét hozzávetőleg nyolcvannégy millió koronára tehetjük. Ennyi maradt a hajdani szegedi gabonaszállító fia után. Semmiből lett ez a vagyon nem egészen száz esztendő alatt, egy Szegeden megkezdett merész élet folyamán, illetve egy család kezén. Most pedig a család kriptályában megfordítják a cimert . . , HÍREK. A népdalköltö halála. (Saját tudósítónktól.) Az érdekes őszhaju, fiatalos arcú, hóditó tekintetű költő ravatalon fekszik s huszonnégy óra leforgása előtt megtér a földanyához. Dóczy József, kinek búsongó, finom zengésű dalait nem is nagyon rég még széltében énekelték a marokverő lányok, a daliás férfi, a bus magyar, nem birta tovább hurcolni az élet keresztjét. Letette. . Valamikor Tinódy Lantos Sebestyén élhetett ilyen lelki berendezéssel. Nem a valóságé volt Dóczy József, hanem az álmaié és vágyódásaié. A nóta volt a levegője, a lágyan lejtő, méla magyar dal, melynek egyszerű poézisét művészi formába csiszolta. A Lavotta, Csermák, Dankó rajongó melódiaszeretete élt benne; valósággal rabja volt művészetének, zongorájának, hitének. És ez a sajátságos hangulatok harmóniájában élő ember a mai gazdasági berendezkedésében a hivatalnoki gépezet egyik kerekének állt be. Beállott azért, mert máskép nem tudott volna megélni. Magyarországon csak a zeneműkiadók élnek gond nélkül, akik 10—12 koronákat fizetnek egy-egy kompozícióért. És Dóczy József, aki Temesvárott rótta az aktákat, ugy érezte, hogy még ezt a keserű kenyeret is dalos kedvvel tudná megszerezni, ha a fővárosban élhetne, az irodalmi és művészi termelés központjában. Ezért küzdött hát féléleten keresztül, hogy Pestre helyeztesse magát. És aminek a fájdalmába beleőszült, amit hasztalanul várt évtizedéken át, azt öregedő korára végre megérte. Akkorára megrokkant, félig megvakult már, bottal járt: alkonyodóban volt a napja. A magyar költő tragikuma jutott osztályrészéül: akkor jutott el az igéret földjére, mikor nem volt már benne több életerő és teremtő vágy. Szegeden sokan emlékeznek a daliás népdalszerzőre. Itt szövődtek boldog házaséletének előzményei, itt kocsizott a fehérfejű, szénfekete bajuszu férfiú egy szőke német katon'alánnyal, Mayer Guidó altábornagy gyermekével. A szép idill házassággal végződött, de alig néhány évig tartott. Most végül beledörrent a gyilkos fegyver, mely egy nemes vágyódásban élő lélek utolsó reményeit oltotta ki. Sírjánál cigányzenekarok fogják elsírni Dóczy József legszebb dalait. Szomorú vége a magyar népdalpoétának eszünkbe juttatja Dankó Pistát, aki éppen ilyen reményevesztetten, hitefogyottan ment ki a világból s nem maradt utána más, csak egy sereg búsongó melódia, amit ott énekelnek künn az arató kasza zengése mellett, . — Nincs már vízhiány. A vízvezeték féléjszakára való elzárása radikális intézkedésnek bizonyult a vízhiány megszüntetésére. Bokor Pál helyettes polgármester, aki naponként kimutatást vezet a közönség rendelkezésére álló vízmennyiségről, konstatálta, hogy a vizinség megszűnt és a házak harmadik emeletén lakók is minden időben megkapják a rendes mennyiséget. A vízvezeték elzárásával a helyettes polgármester szerint sikerült elejét venni a vízpazarlásnak is és most tűnik csak ki, hogy minden év nyarára visszatérő vízhiánynak nem az volt az oka, hogy a vízvezetéki csövek rosszak voltak, hanem, hogy a közönség túlságosan bőkezűen bánt a vizzel. Most is bőkezűen bánik ugyan, de most bánhat is, mert éjjel, a mikor a csapok zárva vannak, a túlfogyasztás kipótolódik. A helyettes polgármester kijelentette munkatársunknak, hogy ha a miniszter nem oldaná föl a vízórák ellen hozott közgyűlési határozatot, akkor ezt az intézkedést állandósítják a téli időszakra is és mellette megcsinálják még a tiszai viz vezetéket. Nagyobb azonban a valószínűsége annak, hogy a miniszter a városra egyszerűen ráparancsolja a vízórákat és annak a fölebbezésnék fog helyt adni, amely a vízórákat leszavazó közgyűlési határozat föloldását kérte. Ha a miniszter ugyanis tiszai vízvezeték létesítését közegeszségi szempontokból célszerűtlennek jelenti ki és uj ártézi kut fúrását az ártézi kutak szolgáltató képessége érdekében nem engedi meg, akkor bizony nem lehet elkerülni a vizórákat. Egyébként a közgyűlés már kimutatta, hogy ebben az ügyben nem a legrokonszenvesebb, mert hiszen a mult évben éppen a vizórák behozatalát tartotta a vizkérdés leghelyesebb megoldásának, áprilisban pedig önmagát szavazta le. A mult évi határozatot a miniszter jóvá is hagyta, a mostanit még nem és a miniszter aligha lesz inkonzekvens önmagáh0Z- ' 1 i >klrl ! ITU12Í — A minorita rendfőnök jubileuma. Lakatos Ottó dx., az Aradon székelő minorita rendfőnök 25 éves jubileuma alikalmából ünnepi istentisztelet volt a szegedi minoritiaremd felsővárosi templomában. Lázár György György dr. polgármester Szeged város nevében meleghangú (táviratiban üdvözölte a rendfőnököt. — A szegedi nőiparegyesiilet Tisza Istvánhoz. A szegedi nőiparegyesület egyik alapitóját és Ifővédőasszonyált siratja az elhunyt Tisza Kálmánné, született Dégenfeld Ilona grófnőben. Az egyesület elnöksége tegnap Tisza István grófhoz a következő konjöoleáló táviratot küldte: ,yNagyméltóságu gróf' Tisza István urnák Geszt. — Tisza Kálmánná 'Dégenfeld Ilona 'grófnő ő nagyméltósága a szegedi nőipar és háziiparegylet megalapítója és védőasszonya elhunyta alkalmából fogadja uagyméltóságod igaz részvétünk nyilvánítását. Dr. Orkonyi Gézáné elnök, Szmollény Nándor főtitkár. — Szép kis nyári Arról a kánikuláról irunk, ami nincs, de aminek jó Gergely pápa naptára szerint rég ránk kellett volna köszöntemé, lia ez a naptár ezidén végleges csődöt nem mondott volna. Valóban merő meggondolatlanság, hogy még mindig ragaszkodunk ia berendezkedéséhez. Nagy, piros betűi kajánul mosolyogják felénk a „julius"-t, s mi menekülünk a maró hideg elől és csöndes részvéttel gondolunk .a nyaralókra és ők sóvárogva vágyakoznak vissza, — pedig mindez nem így volna, Iha a naptár betűi igazat mondanának. Ök kánikuláról beszélnek, de mi érezzük, hogy tél van, vagy legalább is ősz, szomorú, zimankós, csatakos, őszi idő. Persze, mi semmiképen sem okulunk. Hiába derül ránk januáriban a tavaszi nap és fordul télidőbe a tavaszunk, hogy a változatossák kedveért kánikula idejóu szenvedjük el a késő ősz keserveit, — még mindig hiszünk a naptárnak és abnormis időjárásról beszélünk. Mi ennek az oka? — fordulunk kérdő arccal, magyarázatra lesve a tudóshoz. Mii? — Hát represszió, késedelmes hőhullám, légnyomás, maximum stb., amik mind imponálóan okos szavak, de semmiképen sem tudják megértetni velünk, miért mondja a naptár, hogy nyár van, ha tényleg télimód didergőnk. Nyu godjunk bele: a naptár csakúgy a bolondját járatja velünk, mint az idő, ez nem váltja be, amit a másik igér, az nem azt ígéri, amit ez bevált. S amig az idő szeszélyein lamentálunk s keressük az elmaradt nyarat, messze délen, Spanyolországban, őrjömgenek az emberek a hőségtől, ölik egymást egy pohár friss vízért, öngyilkosok lesznek a negyven fokos kánikula elviselhetetlen kínszenvedései miatt. S hasonló esetek színhelye a tengeren tul Chicago és Newyork is. Chicagóban huszonnyolcan haltak meg az elmúlt két napon hőgutában. Ó, ha abból a hőhullámból egy kis meleg át rándulna hozzánk! Milyen hálásak lennénk, hogy megtisztelt bennünket látogatásával s milyen hálásak lennének az amerikaiak, hogy elköszönt tőlük. A mi meggémberedett tagjaink felengednének s az ő kiszikkadt vérük felfrissülne. Egyelőre azonban mi didergünk s ők napszurástól pusz tulnak el: ez mégsem a természet rendje. — Kossuth Lajos és Horváth Mihály szobra Szentesen. Csongrád vármegye és Szentes város közönsége nagy lelkesedéssel •elhatározta, hogy Kossuth Lajosnak, valamint Szentes város nagy szülöttjének, a hires történetirónak, Horváth Mihály püspöknek és volt kultuszminiszternek, szobrot állítanak. A megye és város a szobrokra a maga körében indította meg a gyűjtést és a szép ,eszme iránt oly nagy volt a lelkesedés, hogy csakhamar egybegyűlt a szükséges összeg, amelyet a legszegényebb emberek is siettek filléreikkel gyarapítani. A szoborbizottságok, hogy a szobrok mielőbb ékithessék Szentes /városát, mellőzték az általános pályázatot és négy művészt: Kisfaludi-Stróbl Zsigmondot, Markup Bélát, Szentgyörgyi Istvánt és Tóth Istvánt hívták föl szűkebb pályázatra, akik mindenikének mindkét szoborról két tervet kellett késziteniök, még pedig egy hatvan centiméteres és egy-egy méter magasságút. A művészek föladatukkal elkészültek s terveiket ma szállították be a városligeti műcsarnokba, ahol azok fölött legközelebb fog dönteni az illetékes pályabiróság, amely Csongrád vármegye és Szentes város három-három kiküldöttjéből és az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács tagjaiból Jog állani. A szobrok bronzszobrok lesznek és egy-egy harmincezer koronába fog kerülni. — Az idei hadgyakorlatok. Az idén nyárutón aligha lesznek olyan mozgalmas hadgyakorlatok, mint a mult évben voltak. Ennek oka természetesen az a kivételes katonai állapot, amelyet a Balkán válsága teremtett meg. Az idei hadgyakorlatok valószínűleg csak kisebb csapatösszevonásokra fognak szorítkozni s inkább helyi, mint országos jellegűek lesznek. A katonák szempontjából azonban ez is súlyos erőpróba lesz és husz napon át alaposan megviseli őket. A VII. hadtest gyakorlatairól már történtek is megállapodások. Ezek szerint 46. gyalogezred Szegeden és a Maros mentén, a 33. gyalogezred Arad és Lippa, a 29. és 30. gyalogezred Temesvárott, Törökszákoson é$