Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-24 / 171. szám

1913 julius 24. DÉLMAGYARORSZÁO hatalmas vizii forrás buggyant elő. Érdekes részleteket mondott el az uj földhasadásról Olteán János álmosdi erdőkerülő. — Tegnapelőtt este Jhót óra tájiban — iigy kezdte — a komám, Nucz Stépán, a juhait le­geltette. Nuoz pár száz lépésnyire juhai tói a füvön ült és a tűsnél ruháját szárítgatta, melyeiket a zuhogó zápor teljesen éönkreázta­tott. Egyszerre csiak megrázkódott a föld, a juhok iszonyú bégetésscl hanyattt-hamlök sziétrfhantak. Nucz elvágódott a földön és pár pillanatig nem tudott magához térni. Mi­re felocsúdott, megdöbbenve látta, liogy ti­zenegy juhla közül kettő hiányzik. iHova tűn­tek, csuk az isten tudhatná megmondani. Ta­lán belevesztek .a megnyíló mélységbe, mely zeg-zugosan hasította ketté a mezőt, talán fé­lelmükben egy más legelőre szaladtak el, a hol eseitlieg el is fogták őket, A kunyhó ösisze­estt és minden alásülyedt. A kunyhótól ke­letre, vagy száz lépésnyire, egy kert is alásü­lyedt, úgyannyira, hogy csuk a teteje látszik ki. Ugyan-e helyen forrás faliad t és a víz ráfeküdt az elsülyedt kertre. Nem először for­dul már ilyen eset nálunk elő. Jól emlékszem, ezelőtt kilenc évvel, egy tavaszi napon, maigy esőzések ntán fölidbeomlás volt. Akkor is meg repedt a föld, kinyílott és három embert el­nyelt. Hogy mi lehet az oka ezeknek a nem mindennapi geológiai alakulásoknak, még nem tudni. Sokan azt mondják, az esőzéssel van bizonyos kapcsolatban. — Amerikai tüzek. Newyorkból jelentik A bringlhamptoni tüzkatasztrófa, amelyről most jönnek az első megbízható jelentések, rémes volt. Még nem lehet tudni, hány em­berélet veszett oda, egy verzió szerint hu­szonöt munkásleány megégett és ugyanany­nyi halálosan megsebesült, egy későbbi szá­mitás azonban azt állapította meg, hogy száz­negyven munkásleány közül csak tizenhét menekült meg. A gyárépület többek között arról volt nevezetes, hogy teljesen tűzálló anyagból épült uj rendszer szerint és nem kellett hozzá húsz perenéL több, az ötemeletes ház lángtenger volt. Ez a gyár munkászub­bonyokat állított elő s egyike volt a legna­gyobbaknak. A 'legtöbb leány a negyedik emeleten dolgozott. Egyre-másra ugrálták le a leányok erről az emeletről. Sók leány az alant összeverődött tömeg közé esett s ily módon is többen halálosan megsebesültek. Az egész tűzálló épület elhamvadt. — Másik tüz a Missisippi-államban lévő Jacksonbau pusz­tított, ahol a,z Oakly-telepen a fegyencek te­lepén kedden éjjel tüz támadt a főépületben, amely ifából készült. A fegyencek a máso­dik emeleten' egytől-egyig odaégtek, mert a lépcső lángban állott és az ablakokon vas­rostélyok voltak. Harmincöt elitéltnek meg­szenesedett holttestére akadtak, mikor a ro­mokat eltakarították. — Ez a háború! A „Frankfurter Z fc tu:ng"-ban ,a következő hirdetés jelent meg: „Körülbelül 3000 mülábra árlejtést hirdet egy hadviselő állam kormánya. Ajánlatok csakis olyan cégektől, akik a mennyiséget szállítani tudják, dr. iMauoh Rlöhárd, Köln, elmére kéretnek." Háromezer műláb, amely­re árlejtést hirdetnek, akárcsak iá hadsereg számára szállítandó zabra vagy szalonnára. Háromezer merev, kopogó faláb, amely ugyanannyi csonka harcosnak a lábát fogja helyettesíteni, amelyek mindegyikét a isüvtitő ágyúgolyó hordta el vagy a puskák acélgo­lyója roncsolta szót a véres balkáni csattame­zőkön. Ez a háború, borzalma . . . — AnagyváradiBonboniére szenzációa Ezzel a címmel nagyváradi híradás alapján foglalkoztunk a. nagyváradi kabaré válságá­val, Közleményünkre vonatkozólag a nagy­váradi kabaré volt igazgatója, Kondor Ernő, most a következő helyreigazító sorok közlé­sét kéri: A rcssz viszonyok s a rossz időjárás anya­gilag leíbetetlenmé tette a Bonhonniére tovább vezetését. Átadtam tehát egy Schönzweig Je­nő nfevü nagyváradi kereskedőnek a direk­ciót, akinek azt julius 1-ón kellett volna kii- ] fizetni, mely azonban meg nem történt. Én 1 dacára annak, hogy a tagok szerződésüket ' fentnevezett úrhoz átírták, (három napi kése- i delemmel, tehát folyó hó 3-án kifizettem a, gá­zsikat. Ezek után! első dolgom volt lépéséket tenni a,z irányiban, hogy a lehetetlen anyagi (helyzetet szanáljam. (D,e m>e,rt iez Váradon: nem sikerült — Pásztor Ede és Boros Jenő lapszerkesztők a tan/uim, liogy egyletleni cél vezérelt a tárgyalásoknál: a. tagokról' gondlos­kodjam és hogy a fizetésüket megkapják — felutaztam Budapestre folyó hó 8-án reggel, liogy az fizom fentartásáhoiz szükséges pénzt megszerezzem. És amikor ez sem sikerűit, le­vontam a konzekvenciákat és átadtam tag­jaimnak az egész vállalatot. Nem felel meg a valóságnak, hogy én 13-ig Váradon, voltam s a jövedelmeket zsehrevágva. elszöktem vol­na. A valóság: hogy amikor a tagakat 3-án kifizettem, 7-ig Ijezárólag Váradon maradtam és kifizettem a befolyt, jövedelemből a főpiin­cért. Ez pedig erkölcsi alapon áll már csak azért is, mert a tőle felvett pénzt' én az üz­letbein; forgattam. Én tehát el nem szöktem, hanem igenis, elszerződtetni lide Kolozsvárra a Krémer-kabaréba kenyeret keresni! Innen pedig szerződlésem Pestre szólít 'Még csak egyet: a most sorra bukó igazgatók (Zilahy, Szendrei, Heves Béla) és vidéki kabalrélgaz­gatók mind olyan gazemberek, miint én, mert rosszaik a viszonyok és lehetetlen' az időjárás? Fogadja mélyen tisztelt szerkesztő ur hálás köszönetemet soraim közléséért, ímelylyel al­kalmat adott, hogy igaztalan meghurcoltatá­somat .tisztázzam. Kondor Ernő. — Szerencsétlenül járt vasutas. Ma délelőtt tizenegy órakor a szegedi Rendező­pályaudvaron súlyos baleset történt. Két te­herkocsit akart összekapcsolni Bodó Imre 35 éves segédfékező és eközben saját vigyázat­lansága folytán az ütközők közé került, a melyek a vállperecét és a balkarját össze­roncsolták. Bodót súlyos sérülésével a men­tők a közkórházba szállították. — A főhadnagy halála. Szabadkám1 jelentik: Ma reggel négy órakor ismét egy katonaéletet oltott ki a revolver, amely minit egy önkéntes statisztikus megállapította, eb­ben az esztendőben Szabadkán már tizennyolc katonát állított örök halálos haptákba. A ma reggeli revolverdörranés mögött, aimiely Halász Sándornak, a szabadkai 86. gyalogez­red 3. századbeli főhadnagy lakásán elhang­zott, hiába keresték a' riporterek szJerelimi re­gény szálait, sőt még a hadsereg világában nem ismeretlen uzsorások sem Ikényszeritet­ték a. főhad,nagyot, hogy a revolvert szivének irányítsa. E,gy ideig'tartotta ugyan magát egy verzió, mely szerint a századpénzek kö­rül tettek volna némi zavarok, ez azonban az öngyilkosságot követő vizsgálat folyamán nem bizonyult valónak. A főhadnagyot gyó­gy ithatatlan betegsége vitte az önkéntes ha­lálba. Miár évek óta gyötörte őt a betegség, amely ellen a legkülönbözőbb .gyógymódokat megpróbálta már Halász Sándor, azonban hiába. Ez keserítette el annyira a főhadna­gyot, hogy halálra szánta magát. Halász Sán dor főhadnagy, aki egy miitmviiicfai hajózási tisztviselő fia volt, Boszniában kezdte meg a csapatsz olgálatot, mint zászlós és másfél év­vel ezelőtt, mint hadnagyot helyezték őt a sza badkiai 86. gyalogezredhez. Itt érte őt május­ban a főhadnagyi kinevezés. Az öngyilkossá­got Halász 'Sándor tisztiszolga vette észre, aki reggel négy óra után azzal a szándékkal nyitott be a főhadnagy szobájába, hogy a rukkaláshoz fölébressze. Éfbresztési közben a szolga rémülten vette észre, hogy főhadna­gyának hálóinge csupa vér. Megállapították, hogy Halász főhadnagy reggel négy óra után néhány perccel lőtte magát szivén szolgálati revolveréivel és nyombán maghalt. A tiszti­szolga vallomása szerint a főhadnagy tegnap este rendeis időben tért haza s éjfélig olvasott az ágyában; ahol reggelre holtan találták. ! Levelet, vagy más írást 'nem talált a bizott­i ság. i — Vérvád Trencsénben. Hetek óta izgalmakkal v,an, telítve Tremoaén. Uj zsina­gógát építenek a városban, amelynek a köze­li napokban lesz a felszentelése. A közelgő templomavatásra' uagyíhan készül a hitközség s a nép, amelynek emlékéiben még élénken él­nek a tiszaeszlári 'események, ugy tudja, liogy keresztény vér kell ahhoz, hogy a zsina­gógából istenháza tehessen. :A városban szer­te beszélik, hogy a zsidók la Ber:zina-erdől>etn megöltek egy keresztény kislányt s annak a vérét keverték a malterhoz, amelyet a tem­plom építéséhez használtaik fel. A hitközség vezetősége, mikor már 'fenyegetővé vált a hí­resztelés és tartani tehetett tőle, hogy véres 'események következnek be, kérte a rendőrsé­get, hogy indítson nyomozást az ügyijén. A rendőrség átkutatta az erdőt, akcióba lépeti a közeli falvaik csendőrség© is, magukkal vit­ték azokat az embereket, akik a leány állító­lagos megöletéséről tudnak, de a hullára se­hol sem tudtak ráakadni. iMégis félő, hogy a. templomszentelés napján zavargások lesznek a városban, mert lelketlenül izgatják a népet a megyei községeknek néhány papja és veze­tője. I ! í — Bombával is dolgoznak'a szfiff a­zsettek. Londonban Rigby Edit sztiffrazsett et letartóztatták atma gyanú alatt, hogy a li­verpooli bankban ő helyezett el egy bombát. A buzgó szüfírazsett ezt nem is tagadta. — Az én eszmém volt! — mondotta. — Én magam helyeztem el a bombát. Egy nap­pal előbb sétát tettem a bank körül, hegy ter­vemet jól megfontoljam. 'Emberéletben ne/m akartam kárt tenni. Giveen sziiffrazsettet, akit a Hurst-park fölgyujtásában való részessége miatt három évi börtönre Ítéltek, szabadon kellett bocsá­tani. A fogoly sziiffrazsett ugyanis éhség­sztrájkot kezdett, amely teljesen elgyöngi­tette.. — Nagyváradi csendélet. A mozgalma nagyváradi sajtóélet krónikája ujabb hangos jelenettel gazdagodott tegnapelőtt. A kínos esetnek, mint tudósítónk irjia, ,a Royal-lkávé­ház terrasaa volt a helye, iáiból nagyobb tár­saságban békésen kavargatta az ozsonmaíká­véját Horkay Elemér hírlapiró. Váratlanul előtte termett fíákos Vilmos nyomdatulajdo­nos éls ,a sértő szavaik őzömét zúdította a hír­lapíróra. A támadásnak az a magyarázata, liogy Horkaynak van egy hétfői újságja és ennek legutóbbi számához egy, Gerő Ármin rendőrfőkapitányhoz intézett nyílt levelet mellékeltetett, amelyet, mivel a saját nyom­dásza nem vállalta, Rákos éppen, nem volt ott hon és a munkát nyomdavezetője vállalta, de ment a .nyomtatványt elfelejtették ellátni a nyomdai ímpres&ziummal, az ügyészság nyo­mozásit indított. Ebből az esetből kifolyóan támadt rá a nyomdász az újságíróra és olyan lármát csapott, hogy az emberek kíváncsian összeszaladtak. Horkay csendesíteni igyeke­zett az izgatott embert, de az egyre harago­sabb lett, majd fölemelte a kezét, hogy meg­üsse a hírlapírót. Horkay revolvert vett elő és a nyomdász mellének szegezte, miire Rákos elszaladt, de szétfutott a kávéház egész kö­zönsége is, amely már vérengzéstől tartott. Horkay becsületsértésért bepörölte a nyom­dászt. — Az eltűnt Wertheim-szekrény. A mult óv december havában az arad-megyei Barakony községben ellopták a községházá­ról a Wertbeim-szekrényt, amelyben ötven­ezer korona volt. A szekrényt az irattáriból vitték el, melynek küszöbén két éjjeli őr aludt, azután a Maros partján kiürítették. Az üres szekrény melllett a csendőrök katona­könyvet találtak, mely Morár Vazul barako­nyi lakos nevére szólt. E nyomon a csend­őrök letartóztatták Morárt, mert feltűnően költekezett, letartóztatták még Bur Ádám, Kagie Miklós, Csernye Ádám és Fejes Péter földmi'veseket, kik a csendőrök előtt beval­lották a lopást. Ez ügyben tegnap kezdte meg a főtárgyalást az aradi büntetőtörvényszék­nek Ítélkező tanácsa Köller János táblabíró elnök lésével. A vádlottak tagadtak. — Azért vallottunk, — mondták, — mert a csendőrök kínoztak és addig ütöttek, amíg adt nem mondtuk, amit ők akartak. A barakonyi rendőrök, aikik a vallatás­nál jelen voltak, azt vallották, 'hogy Köny­ves János csendőrök csakugyan véresre ver­te a gyanúsított embereket és ezek azután

Next

/
Oldalképek
Tartalom