Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-20 / 168. szám

8 DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 19, alatt semmiből fél milliónyi vagyont szer­zett, hogyan ki vánhiatj a, hogy valaki, aki időjét sokkal jobban értékesítheti, majd in­gyen dolgozik, hogy a másik félmilliót is megszerezze, mert tessék megérteni, hogy itt neun énrólam van szó, aki inam vagyok nyug­díjban s akivel a felsőbbség rendelkezik, fa­nem egy állásiról, amelyet díjazás nélkül sen­ki elfogadni nem fog, legalább olyan, nem, aki valamit produkálni is akar. Legyen meggyőződve Dobay ur, bogy a Dmke vezetőségének semmi Szüksége sem volt (homályba burkolt pénzkezelési politikái­val és meglepetésekkel előáll ani, mert arról, bogy mi van napirenden, a kinyomatott meg­biivó, a [hírlapi meghívások stb. utján min­denki tudomással bírt, amit semmi sem iga­zol fényesebben, mint liogy csaknem 60 je­lenlevő tudott róla és csak 2 nem. És engedje végül Dobay ,ur, ihogy kíván­csiságának kielégítésére elmondhassam azt is, hogy én ugyan abba ,az isteniházába já­rok ugyan, amibe Dobay ur, de nem azon az oldalon ülök, ahol tüntetőleg hányják ma­gukra a keresztet és kopogtatják térdüket a* ernbe rek s nyújtogatják egyházi kitünteté­sek 'és egyéb előnyök után a markukat, s az ájtatosság fitogtatását igen csúnya dolognak tartom. Scossa Dezső, kir. tanácsos, tanfelügyelő. Közöltük ezt a nyilatkozatot, mert meg­erősíti a Délmagyarország pénteki számá­ban közölt cikkünknek azt a megállapítását, hogy a DMKC-nek ügyvezető alelnöki állá­sának betöltése és javadalmazása tárgyában megindult hajsza nem elvekért foly, harvem a kicsinyeskedő személyi hajsza minden is­mertető jelét magán hordja. Ezt a feltevést megerősíti különben nemcsak maga a föleb­bezes, hanem Dobay Gyula ah hosszú szó­áradata is, mert hiszen, ha a föletobezés szer­kesztőjét tisztán a köziigy iránti érdeklődés vezette volna, elég lett volna fölebbezését egyetlen aláírással ellátnia, az ilyen formá­ban is eljutott volna az illetékes felebbezési fórum elé. Ennyit a -már teljesen megvilágí­tó tt ügy befejezéséül, megjegyezvén még, ebben az ügyben további nyilatkozatoknak helyet nem adunk. Pusztulás mindenfelé. (A földmiveiésiigyi miniszter nyilatkozata.) (Saját tudósitónktól.) Máramaros ka­tasztrófája után most Zemplén vármegyéből kapunk lesújtó híreket az árviz pusztításai­ról. Háromlhután és Erdőhorvátin folyik ke­resztül a Tolcsva-patak, mely a nagy felhő­szakadások következtében aninyira megáradt, hogy Háromhuta község ó-hutai részében több házat elpusztított. Erdőhorvátiban a máskor husz centiméteres vizállásu patak négy méter magasságra nőtt s medrét el­hagyva elöntötte a kerteket, sok helyütt el­mosta a termést s két iméternyii árkot mosott a földeken. Óhdlán a hegyekről aláömlő viz fákat tövestől mosott ki s a házaknak nekimeiive, azokat pillanat alatt elsodorta. A lakosság idején elmenekült. Csák egy ember fúlt bele. Két ember, akiket a viz útközben kapott el, fába kapaszkodott és három óra hosszat vol­tak nyakig érő vízben, imig kimentették őket. A lakosság csekély terjedelmű földjéről nem­csak a vetemény, de a földet .is elhordta ugy, hogy azok helyén csak kődarabok és kőszik­lák vannak. A kár mintegy 30,000 korona. Erdőhorvátiban a kár mintegy százezer korona földekben é/s házaktban. A hidakat darabokra törve, a viz elvitte. A vizimenti la­kosság a partra menekült. Az ut tele van a viz által lerakott krumpli, répa és egyéb ter­ményekkel. Menteni semmit sem lőhetett a viz sebes árja miatt. A közlekedés Hutával lehetetlen. A segélyezési akció megindult. Székelyudvarhelyről jelentik: Julius ti­zenhetedikén rettentő felhőszakadás vonult végig a városon. A Varga-patak megáradt és a viz magával sodorta a házakat, csűrö­ket iés ólakat. A viz nyolcvan centiméter ma­gas volt és Szombatfalván is,n agy kárt oko­zott. A 82-ik gyalogezred legénysége men­tette meg a lakosságot az életveszedelemtől. Több ház összedőlt. Szatmárnémetiből jelentik: Csaba Ador­ján főispán Budapesten tartózkodik, hogy a kormánytól sürgős és nagyarányú segítséget eszközöljön ki az árvízkárosultak javára. A főispán kijelentése szerint Szatmámiegyében tizenkét-tizennégy millió a kár. Máramarosszigetről jelentik: Tegnap délután az egész megyében felhőszakadások voltak. A folyók ismét kiáradtak. Márama­rosszigeten lecsapott a villám és három mun­kást megsebesített. Egy villámcsapás a ru­tén templomot érte Tiszaveresmarton. A vil­lámcsapás agyonsújtotta a harangozót és fölgyújtotta a templomot, mely leégett. Irho­con a villám agyonsújtotta Baracs Feren­cet. Ghillány Imre báró földmivelésügyi mi­nisztert ma budapesti tudósítónk fölkereste és kérdést intézett hozzá egyrészt a pusztu­lás 'hivatalosan megállapított .méreteiről, más­részt a kormány segitő szándékáról és esz­közeiről. A miniszter válasza minden irány­ban megnyugtató. — Hála isteninek — mondta .a miniszter — az árvizveszedelem pusztítása nem olyan borzalmas és a helyzet nem olyan sötét, mint .az első 'jelentésekből megdöbbenéssel hinni lehetett, Kétségtelen, hogy a megáradt fo­lyók és patakok áradása Erdélyben három vármegyében és Felsőmagyarország egy ré­széin, különösen Máramar,oshan nagy károkat okoztak, ezek a károk azonban szerencsére korántsem olyan nagyok, mint első pillanat­ra látszottak és amint azokat a közvélemény előtt még most is feltüntetik. A kárt felbe­csülni ma képtelenség, lehetetlen még ,a hoz­závetőleges megállapít ás a is a pusztulás mé­reteinek, de az olyan számok, hogy például Máramarosban harmincöt millió korona a kár, rendkívül túlzottak. Csak természetes, hogy ,az Ínségbe jutottakat gyámolitani kell,­a hajléktalanoknak szállást, az éhezőknek kenyeret adni az állam és a társadalom együttes kötelessége. Mi teljes erőnkkel és miniden rendelkezésünkre álló eszközzel' tel­jesíteni fogjuk kötelességünket, He kívánatos ós a sogités munkája csak ugy lehet ered­ményes, hogy megszólaljon a. társadalom melegen érző szive is — Nálam járt a felsőszamostparti gazdák egy küldöttsége — folytatta a miniszter — és arra kért, ihogy a rendkivül sebes rohanása Szamost szabályozzuk. Ezek a munkálatok folyamatban vannak, aminthogy lehetőleg mindenfelé gondoskodni szeretnénk 'arról, liogy kizárjuk egy ujabb pusztulás lehetősé­gét. Lehetőleg rövid Időn belül mieglátoga­tom az elpusztult vidéket, Ihogy személyes ta­pasztalat és meggyőződés alapján annál tá­jékozottabban vezethessem a segítés és ,a mentés nagy munkáját. HIREK. Temetőben. Asszonyom, szereti a temetőt? A kérdés tán furcsa az első pillanatban, ám niem ok nélkül írom ,1c. Gyerekkoromban házunk idősebb női tagjai — nagyanyáim, nagynéném, sőt néha a legszebb asszony, szép, szomorú, boldog-boldogtalan anyám, — külö­nös ünnepségnek tartották a temetőbe való kirándulást. Az előkészületek .csaknem ebé­del ás után megkezdődtek, mint nyári napo­kon, midőn a Sóstóra vitte a batár a hölgye­ket és kétkerekű kocsimon messzire előrehaj­tottam a tölgyfassorban, amely templomi boltozatként állott a jó isten tiszteletére. A Sóstón Benczi Gyula, az akkori idők legjobb és (legszebb cigánya (de gehere Andrássy), vonta a legújabb valcereket és régi kerin­gőket — a temetőben,, a Morgóban, ahol1 be­süppedt régi sirok felett sürü rengeteggé nö­vekedtek a bokrok és fák, vadgalamb 'búgott másnak délután egy magányos szilfám, mig az énekes madarak mindem ágat elfoglaltak: abban a negyedben, abová a kis [gyermeke­ket temették. Az ö,regék sírjai körül' mélysé­ges csönd, régen elhalt nagybátyáim bizo­nyára összevont szemöldökkel és méltóságtel­jesen 'feküdtek helyeiken és az istentagadó János bátyám kovácsolt vasból feszületet ka­pott a fejéhez, a fák egymásba borultak, még a mezőkről idetévedt nyúl is meglassította a futását az elhagyott temető e ibuskomoly tá­jékán. Ám ott, ahol a nagyfák elmaradtak és friss bokrocskák friss sirihalmokat őriztek, a gyermekek sirhalmadt a tengeriee és a esiz teli torobkói énekelt, mintha külön paran­csuk lett .volna erre a teremtőtől. És a temető árka felett imbolyogva szállt tova a vak var­jú árnyéka. Igy vdlt ez hajdanában, midőn házunk női tagjai egyik magy a 'bécsi valcert hall­gatták a közéli fürdőhelyen, másnap az el­haltakat látogatták, mert egyéb szórakozás nem igen akadt a városkában. IAZ elmúlt napokban ismét temetőben voltam, pedig azt hittem, 'hogy többé már nem megyek ily bus helyre, oktalanul szó­in orá tani kedvetlen kedvemet. Egy ilyen ked­Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminő­ségü és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesülf Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetesre is<

Next

/
Oldalképek
Tartalom