Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-19 / 167. szám

210 DÉLMAGYARORSZÁG központi i giaagatóság hatáskörébe tartoanak és én például csak akkor bírálhatok el, vagy vizsgálhatok fölül ezekben, valamit, ha erre az igazgatóságtól megbízást kaipck. Hát ezek nek az állapotoknak a megszüntetését is célozza a kerületi felügyelőségie'k föilá!l;lijtás(a. (összegezve tehát a dolgokat: a magyar királyi posta 1909. évi uj szervezete a szegedi ikeíületrl felügyelőségnek is hizolnyára igen. tág hatáskört fog biztesitani, ki is nőheti magát, de sohasem lesz önálló hivatal. •.••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••iák Rövid politikai hirek. Munkapárti körökben Szterényi József röpiratában annak bizonyítékát látják, hogy a koalíciós kormány újra meg újra szükségét érzi annak, hogy lelkiismeretlen gazdálkodását mentegesse és elkerülhetetlennek tüntesse föl a sok miilliónyi kárt, amit szerződéseivel az országnak okozott, utólagos mosakodás,nak egyébként semmi politikai jelentőséget nem tulajdonítanak. A magyar politikai körökben igen jó hatást kelt, hogy a szász kormány hivatalosan kijelenti, hogy Miksa szász hercegnek egy wiesbadieni újságban közzétett kijelentéseitől, melyekben a magyar kormány nemzetiségi politikája ellen fordul, teljesen távol áll. Maga a kormánynyilatkozat emlékeztet rá, hogy Miksa hercegnek, aki tudvalevőleg pap, valóságos rögeszméje az orthodox és a katolikus egyház egyesítése. Erről néhány évvel ezelőtt könyvet is irt, de a tartalma olyan volt, hogy kénytelen volt érte a pápától személyesen bocsánatot kérni1. A magyar jegyzői kar monstre küldöttségének mai tisztelgése Tisza gróf miniszterelnöknél és Sándor János belügyminiszternél korszakos jelentőségű eseménynek mondható. A jegyzők szónoka mérhetetlen lelkesedést váltott ki, mikor emlékeztetett arra, hogy 1867. óta Tisza István volt az első belügyminiszter, aki nemcsak ígért a jegyzőknek, de adott is és aki az 1904-iki római II. t.-cikkel halhatatlanná tette nevét. Még nagyobb lelkesedést keltett Tisza válasza, aki hangsúlyozta, hogy élete javát falun töltötte, tudja, hogy a jegyzői kar mennyire összeforrt a magyar néplélekkel s a magyar nemzeti élet legfontosabb föladataival. Ö 1904-ben, sem igért, hanem tett, most sem ígér, de biztosítja a jegyzőket, hogy az állami pénzügyek és gazdasági helyzet mostohasága mellett is legsürgősebb fölad'atának tekinti a jegyzők javadalmazásának rendezését, már a következő költségvetésben. Egyúttal a jegyzői állás reformját is keresztül viszi oly értelemben, hogy a jegyző felelős rendelkezési joggal biró végrehajtó szerve legyen a magyar közhatalomnak. A belügyminisztériumban, ahol megjelentek, a nagy tömegre való tekintettel, a polota udvarán volt a fogadtatás. Sándor János belügyminiszter hasonló 'határozottsággal a legközelebbi jövőre helyezte .kilátásba — még a községi reform általános keresztülvitele előtt — a jegyzői illetmények rendezését, már a legközelebbi költségvetésben biztosítván a jegyzőiket, hogy egész kabinet ezt nemcsak a jegyzőikre való tekintettel, de a magyar nemzeti érdek Szempontjából is föfontosságu és halaszthatatlan föladatnak tekinti. Hirdetések közlésére legcélszerűbb a Délmagyarország. 1913. julius 17. Meghalt Várady Zsigmond anyja. — Fölszabadult a 800,000 koronás végrendelet. — (Saját tudósitónktól.) Amikor Várady Zsigmond dr. országgyűlési képviselő, egy végzetes pillanatban agyonlőtte magát, az elhunytnak több végrendelete lett ismeretes, amelyek rövid időközökben kerülték elő és amelyek meglehetős mértékben ellentmondtak egymásnak. Várady Zsigmondinak legkésőbben kelt végrendelete azonban világosan kimondta, hogy: „minden ingó és ingatlan vagyonomnak haszonélvezeti joga anyámat, férjezett Bódogh Zsigmondnét illeti meg, a rnig él." Igaz ugyan, hogy Várady Zsigmondnak volt olyan végrendelete is, — az előző évekből — amely szerint édesanyját nem a teljes hagyaték haszonélvezeti joga illeti meg, hanem évi 20,000 korona járadék, melyeket a hagyományosok tartoztak volna Várady Zsigmond édesanyjának fizetni. A hagyományosok első sorban a két főörökös megbízottjai föl is ajánlották Várady Zsigmond édesanyjának a húszezer koronát. De az ősz matróna kereken, kategorikusan kijelentette: — Nem fogadom el az ajánlatukat! Kötöm magamat az utolsó végrendelet intézkedéseihez. Amig én, élek, nálam marad a pénz. A nyolcszázezer koronát, illetve az értékpapírokat azután Várady Zsigmondné átadta iiinokaöcscsének, Teleszky János 'Pénzügyminiszternek, aki az összeg nagyrészét Budapesten, a Magyar Általános Hitelbankban, helyezte el. Az örökségnek egy meglehetősen nagy kvántumát az Egyesült Biharmegyei Takarékpénztár kezeli. ,Néhány héttel ezelőtt Teleszky János pénzügyminiszter lakásán nagy családi értekezlet volt. Ugyancsak a családi tan'ácsra, ,felutazott dr. Várady Zsigmond édesanyja is, akinek ,a következő ajánlatot tették: — Hajlandók vagyunk százezer koronát adni egyszer és mindenkorra. Ez esetben tcs>sék lemondani az örökség haszonélvezeti jogáról, De Várady Zsigmond édesanyja ebbe sem ment bele. Visszautazott Debrecenbe és tudni siem akart arról, bogy másképpen intézzék el az örökség sorsát, mint ahogy azt a fia meghagyta. Egy pillanatra sem szabad azt hinni, hogy talán az ősz mat,rónát vagyopbirásii célok késztették volna az örökség át ineim engedésére. Gyakran mondotta hozzátartozóinak: — Nem a kapzsisáig miatt teszem. De mert, a fiam igy kívánta. Nem tudom el viselni, hogy a fiam öröksége szétkallódjon. Debreceniben Várady Zsigmondné, illetve Bódogh Zsigmond debreceni volt kir. járásbírósága végrehajtónak 'a feleségei, mert a mint 'ismeretes, Várady Zsigmond édesanyja másodszor is férjhez ment, nagy visszavonuitságbain élt. Az örökség kamataiból nagyon szépen megtudott élni, de egyébként is vagyonos volt. Néhány héttel ezelőtt aztán betegeskedni kezdett és az ágynak esett. Azóta fal sem ikeit többet. Meghűlt, tüdőgyulladásba esett és csütörtökön hajnalban közeli hozzátartozóitól körülvéve meghalt 74 évtes korában. A mattrónia dMiunytával fölszabadult Várady Zsigmond hagyatéka. Várady Zsigmond dr. nyolcszázezer koronát megha'ladó hagyatékára többen tartottak igényt, Várady Zsigmond mimitegy kétszázezer koronát hagyományozott a nagy váradi „László király" szabadkőműves páholynál,, ugyancsak kétszázezer koronát a nagyváradi református egyházközségnek is. Ezt az óriási summát azonban, mem vehették iflell az örökösök, írnert ez ahhoz a feltételihez volt kötve, hogy teljes hagyatékának haszonélvezeti joga édes anyját, újból férjezett Bódogh Zsigmond,nét illeti. Bódcgih Zsigmondné mult hét csütörtökén meghalt. Eelszabadult hát az óriási örökség, mindegyik örökös rövidesen meg fogja kapni a végrendeletben preeiizirozott hagyatékot. Ámbár ez még nem bizonyos, mert Vára dy Zsigmond anyjának halála .után már jelentkezett is Várady Zsigmond (felesége, született G-erde Etel, aki most, mint a néhainak | felesége, az anya jogait akar ja érvényesítem. | Egy régi végrend etettna hivatkozik és iá ba| szonél'vezeti jogot kéri a .maga számára. Igy | a nagy hagyatékot először is pörösködés fcg\ jia megtépázni. I Elfogad mindenféle lóverseny fogadásokat költségmentesen délután 2 óráig :: Gerő Lajos és Társa budapesti bockmeker megbízásából. :: Telefon 12-93. Erfdmén? a versenyek u'én azon al ! R E SC. Csanádmegye veszedelme — Több ezer hold föld viz alatt. — (Saját tudósitónktól.) A Maros fenyegeti már Csanádmegyét is. Ma Szegeden is olyan riasztó hir terjedt el, hogy Makót elöntötte az árviz. Szerencsére ez a hir nem bizonyult igaznak és Makót közvetlen veszély nem fenyegeti. Viszont a megyében több helyen félelmetes a helyzet. Igy Bökény kincstári kis községet elöntötte a Maros. Egy század szegedi 46-ois gyalogezredben katona érkezett külön vonaton a községbe és emberfeletti erővel dolgozik a további baj leküzdésére, nyúlgátak emelésével akadályozzák meg a virágzó község elpusztulását. Magyarcsanád mellett az ár szintén áttörte a nagy töltést, ugy, hogy Magyarcsanádtól Makó határáig több ezer hold föld viz alatt van. Gyümölcsösökben, veteményekben és gabona,nemüekben több millió már a kár. Apátfalva községet fenyegeti még az árviz. Itt öt helyen törte át a viz a védőgátat, szerencsére a szegedi katonák azonnal mentőmunikába fogtak és éjjel-nappal dolgoznak, hogy a Maros pusztító utjának gátat emeljenek. Ha a Maros a legközelebbi órákban ismét árad, az esetben egész Csanádmegyében katasztrofális bajok következnének be. A megyében a pánik leírhatatlan. Az országban levő ujabb pusztulásokról még ezek a jelentések érkeztek: Máramarossziget, julius 18. Az évekkel ezelőtt beszakadt Kunigunda-sóbányát a Tisza áradása most színültig megtöltötte. Amikor az ár először belezuhant a bányába, az összeszorult levegő százharminc méternyi mélységből a föld színe fölött toronymagasságig lökte vissza a víztömeget. Wiesner Adolf főbányatanácsos elrendelte a bánya kiszivattyuzását, mert attól tart, hogy az édes viz átmossa a sófalat és elönti a közeli Térencbányát is, ami által az aknaszlatinai sóbányák pusztulásnak indulnának, Bár az eső kisebb-nagyobb szünet-