Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-16 / 164. szám

1913. julius 16. DELMAGYARORSZXQ 3. A szegedi munkapárt egysége (Saját tudósítónktól.) Az egyik helyi lap az elmúlt héten fölvetette azt az ideát, ami a lelkekben évek óta lappang, hogy rendet kellene végre teremteni a szegedi nemzeti munkapárt berkeiben. A kérdéses cikk azonban ennél sokkal tovább megy és mint egyik frakció kivánságát, egy tervet tolmácsol, amely szerint a város országgyűlési képviselője: Gerliczy Ferenc báró és a nemzeti munkapárt között az egységet (létre lehetne hozni. Mi ennek az ügynek nyilvánosan való tárgyalását már akkor helytelenítettük, — de nem állván elő kényszerhelyzet elitélő véleményünk megirására, — hallgattunk. Azon a véleményen vagyunk ugyanis, hogy bizonyos dolgok nyilvános pertraktálása csak árthat annak az ügynek, amelyet szolgálni akar és hogy a munkapárt egyes tömörülését és megerősítését célzó akciónak csak akkor van a sajtó hasábjain helye, ha azt a párt ügyeit intéző vezérek szükségesnék, hasznosnak és célszerűnek látják. A jelen ügyet feltétlenül olyannak Ítéljük, amely mai stádiumában legkevésbé azoknak a lapoknak hasábjaira kiván'kozik, amelyek közösséget vállalnak a nemzeti munkapárt elveivel és érdekeivel. Az említett cikkre ma választ kaptunk. A válasz irója: Wimmer Fülöp, a szegedi munkapárt végrehajtó bizottságának tagja, a liberális elveknek évtizedes múlttal büszkélkedő harcosa, a közéletnek példás energiájú és tisztességü munkása. Nem szeretnénk a banalitásnak még csak a látszatába sem esni, amikor ezeket a jelzőket ide iktatjuk, de ezek a jelzők indokolják meg, hogy miért tartjuk közölhetőnek Wimmer cikkét, egy olyan témáról, amelyet véleményünk szerint egyelőre nem kellene nyilvánosan tárgyalni. Ezek előrebocsátása után közöljük Wimmer cikkét, amely szószerint való szövegében a következő: Szervezni kell a szegedi munkapártot. E kérdést tárgyalja a „Szeged és Vidéké"-nek julius 11-iki száma és én. — különösen most a nyár közepén, mely időszak tudvalevőleg nem alkalmas arra, hogy aktuálissá tegye az ily ügyet, — alig foglalkoztam volna a cikkel, ha a lap főszerkesztője nem volna véletlenül egyúttal a párt végrehajtó bizottságának is tagja és félő, hogy ez által sokan a cikk tartalmát talán a párt vezetőségének fölfogásával találkozónak magyaráznák, mig a jobban informáltak bizonyára tudják, hogy itt csak egy úgynevezett „ballon d' essai"-vei állunk szemben, egy érdekelt oldalról hancirozott kísérlettel, kipühatalandó. hogy vájjon most, amikor egy ujabb választás időpontja már lassan közeledik, nem lehetnel-e ezen ujabb választásra a mostani képviselő ohanceait megjavítani. Anélkül, hogy fenakadnék azon, hogy épen a volt „Eötvös"-párt elnöke, aki — szerintem elismerést érdemlő módon — mindent elkövetett Gerliczy báró megbuktatására, szegődik ilyenformán most Gerliczy szolgálatába, Szükségesnek tartom, —- természetesen ép oly egyéni véleményként, mint ezt az illető cikkíró teszi, — rámutatni arra, miszerint igenis tény az, hogy az I. kerület képviselője és a párt s annak vezetősége között a választás óta semmiféle érintkezés nem történt, még akkor sem, amikor, mint a mult nyáron, a Part állásfoglalása és megnyilatkozása a kgnagyobb fontossággal birt, de hogv éppenséggel nem áll az, hogy „azok az okok, amelyek az 1911-iki választás alkalmával a partot két táborra osztották, mindjárt a választással elvesztették jelentőségüket és hogy pláne csak személyes érzékenykedésekről és félreértésekről van most már szó". Ezzel szemben bátran és a helyzetnek sokkal inkább megfelelően leszögezhetem azt, hogy igenis éles elvi ellentét választja el a képviselő urat a párt vezetőségétől és a párt zömétől egy olyan ellentét, amely a választáskor is három nap alatt a lehető legkedvezőtlenebb körüt• menyek közt fölvett választási harcban több mint ezer szavazatot hozott táborunkba és amely abban áll, hogy mi a „Nemzeti Munkapártot" másként, mint a legmesszebbmenő, legtisztább szabadelviiség alapján el nem képzelhetjük, mindama komoly lépések azonban, amelyek ugy a választási campagne közben, mint azóta oly irányban történtek, hogy a képviselő ur ezen elvet szintén a magáénak vallja és ezt tettekkel bizonyitsa, meddők maradtak. Ha a képviselő ur ezen éles ellentétet nem érezné, — tán még jobban mint mi, — nem kellene a „Szeged és Vidéke" szerint őt egv pártgvülésre „meghívni!" hogy egy pár képviselőtársának jelenléte által támogatva, beszámolót tarthasson, hanem akkor ő már régen megragadta volna azon több izben, épen a pártegység szempontjából, neki fölajánlott alkalmat, hogy közte és a város nemzeti munkapártja között elsősorban előnyös és szükséges egyetértést létrehozza. Amidőn tehát, — amint ez különben e;z utolsó végrehajtó bizottsági gyűlésen elhatároztatott, — a pártnak, ha nem fs szervezését, de megerősítését magam is szükségesnek tartom oly módon, hogy az összetartozás kifejezésére minél gyakrabban alkalom adassék, sajnos, ezen akciót a képviselő ur személyével én és elvtársaim egyelőre kombinálni nem tudjuk. A cikkhez kevés refleksziónk van. Azt hisszük, hiszen a legutóbbi események bizonyítják, — Szegeden a munkapárt erős, csak tömöríteni, szervezni kell. Ennek a szervezésnek körébe tartozik annak okos és tapintatos előkészítése, hogy a párt és képviselője egy uton találkozhassanak. Hiszen Wimmer Fülöp cikke is azt. mondja, hogy ezt az akciót „egyelőre" nem tudja kombinálni a képviselő személyével. Nem akarunk itt firtatni egyéb ellentéteket, amelyek íennállanak és amelyek nemcsak a párt, de a város érdekéből is sikeres elsimításra várnak. Érdemek méltatásával sem akarjuk ezt a kérdést kapcsolatba hozni, de utalunk arra, hogy a polgárságnak eminens érdeke, hogy megkíméltessék olyan ujabb választási harctól, aminő a legutóbbi volt. Nem kivánunk többé ezzel az ügy gyei foglalkozni. Szeged főispánja eddig derekasan megfelelt azoknak a kötelességeknek, a melyek nehéz pozíciójában ránehezednek; Gerliczy Ferenc báró is tudni fogja, hogy mivel tartozik a város békéjének és pártja egységének. A párt vezérei, köztük mindég az első helyek egyikén álló Wimmer Fülöp, hatásos érzékkel tudták megtalálni azokat az eszközöket, amelyek a párt sikeres együttműködését biztosítani tudják. Most ennek az együttműködésnek' az alapjáról van szó és hisszük, hogy főispán, képviselő és párt. rövidesen találkozni fognak abban a munkában, amelynek a város politikai és önkormányzati érettségéről kell tanúságot tenni. Stetina József államtitkár nyugalomban Beöthy László kereskedelmi miniszter távozásán kívül más, érdekes és jelentőségteljes változás is készül a 'kereskedelemügyi minisztériumban. Stetina József adminisztratív államtitkár lemond és nyugdíjaztatja magát. Tény, hogy sajnálják, mert nagy munkaerőt és kedves, megértő, jóindulatu főnököt veszítenek benne. Információnk szerint Stetina helyére Lers Vilmos dr„ cimzetes államtitkár kerül, aki ma hosszasan tanácskozott Stetinával. Nemzetközi tolvajbandát fogott a szegedi rendőrség. — Izgalmas hajsza a városon keresztül. — (Saját tudósítónktól.) Rendkívül izgalmas hajsza fután, ma éjjel egy nemzetközi tolvajbandát kerített kézre a szegedi rendőrség. A banda tagjai, íhárom büntetett előéletű, elegánsan öltözött fiatalember, már két nap óta tartózkodtak Szegeden és itt egyik külvárosi utcában bútorozott szobában laktaik, hogy igy könnyebben és kevesebb feltűnéssel manipulálhassanak. A szegedi íre'ndőrség <agy BLs/ebb lopás! esetéből kifolyólag jött a tol va jsZövetkezet nyomára. A /detektívek egyik csoportja, a melynek Bapkó János a vezetője, hamarosan munkába lépett és a banda két tagját ifogta él legelőször. Az egyik egy sánta fiatalember, •akit a másik kettő éppen e testi fogyatkozása miatt hozott Szegedre, liogy ezzel is kevesebb gyanút ébresszenek magnk iránt a szállásadójuknál. Az első két nap nem valami fényesen vált ibe nekik, mert még .nem ismerték az itteni viszonyokat. Anyagilag teljesen letörve jöttek .Budapestről, .a banda főkolomposa pedig tegnapelőtt Szabadkán is járt, ahol terepszemlét tartott. A sánta tolvaj és a fővezér vonaton érkeztek, a harmadik pediig kerékpáron rándult le Szegedre, A detekti veknek rendkivül kemény munkát adott a gonosztevők kézrekeritése. Bapkó János és még két detektív nyomozott a banda két tagja után s ezalatt Posztos Mihály, Je,ney István és Abonyi Kálmán a legveszedelmesebb tolvajt: a fővezért hajszolták. Éjjel tizenegy órától tizenkettőig tartott •a. hajsza a. bel város legélénkebb utcáin keresz tiül. Posztos Mihály ugyanis észrevette a banda, fejét, amint a villamosra, felszállt a Széchenyi-téren. A tolvaj ebben a pillanatban leugrott és liogy eloszlassa a Posztos gyanúját, megszólította a Széchenyi-téren posztoló rendőrt és beszélgetésbe elegyedett vele. Ezalatt előkerültek Posztos társai és lépten-nyomon szemmel' tartották a tolvajt, a'ki alkalmas pillanatra várt, hogy megugorhasson. Amikor a rendőrrel való beszélgetését befejezte és körülnézett, meglátta a három, detektívet, akik éppen le akarták (fogni. A tolvaj erre se szó, se beszéd, hirtelen futásnak eredt és a Széchenyi-térről az Aradi-utcába szaladt. Most kezdődött .a hajsza. A három detektív sebes iramban vetette magát a tolvaj után és Posztos, aki a leggyorsabb lábú volt, az Aradi- és Deák Feirenc-utcák sarkán már közvetlenül a menekülő nyomában volt. Ekkor a tolvaj az egyik mellékutcán hirtelen bekanyarodott a Rudolf-tér felé ós mire a detektívek körülnéztek, már eltűnt az éjszaka homályában. Ugy látszott, hogy a hajsza sikertelen marad. Megnehezítette a detektívek rendkívül izgalmas munkáját az is, hogy az utcám járókelők, amint a hajszát észrevették, nagy csoportban követték a detektiveket ugy, hogy Posztós kénytelen volt az egyre növekvő tömeget erélyesen szétoszlatni. Ez gyorsan sikerült is, ugy, hogy ez alatt az idő alatt a tolvaj sok egérutat nem nyerhetett, legfölebb a