Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-02 / 152. szám

I 1 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. julius 2. K ALEID OSZKOP (Fehér fecske.) A szájhagyomány és közmondás elég sürüm emlegeti a fehér hollót, de fehér fecskéről nem tud semmit. A legöregebb embereik sem láttak fehér fecskét. Nos, ez a csoda ma megjelent és egészen ingyért látható, .nem is valami ritkaság/gyűjtő kirakatában, hanem a szabad levegőben. Az egyik állami hivatal folyosóján egy tucat fecskefészek sorakozik az ereszet alatt. Egész kis utca van ott sárhói tapasztott házikókból, melyeknek külön társadalma van, fekete frakkos, icsiesengő, eleven szemű fecsketársadalma. És ma reggel, mikor az alig felserdült fecslkecsemeték első légi utjukra indultak, az egyik sárp;allotából egy hétiszta frakkos kis legényke rugaszkodott neki a szeles nyári világnak. Hamarosan egész sereg nézője akadt a különös természeti csodának. A szecessziós kis fecske valóban a legragyogóbb fehér tollazattal ékeskedik. Nincs rajta egy mákszemnyi fekete petty. Vidáman és kackiásan röpködött társai között, kik irigykedve és csodálkozva nézték a sors különös kegyelt jét. A kinek, szegénynek, épen ez a rendkivüli szerencse fogja megindítani tragikus sorsát. A nézők között ugyanis hamar akadt vállalkozó, aki Ígéretet tett, hogy a ritka madárpéldányt az éjszaka sötétjében meg fogja szerezni a városi muzeum természetrajzi osztálya számára. « (Uj divat.) A férfiak is kedvet kaptak a divathoz és mind lelkesebben olvassák Mangold Béla Kolozs ravasz cikkeit arról, hogy jj a harisnyának a hímzése milyen összhangban legyen a nyakkendő selymével? Parisból most annak a híre érkezik, hogy a férfiak kalap nélkül kezdenek járni. A divat nem egészen uj London iCityjében már legalább tíz év óta elég sürü a kalap nélkül járó ember. Amerikában is meghonosodott már olyan időkiben, mikor egyegy hőhullám nem veszélyteti a fedetlen fejet. Ott azonban kényelmi és egyszerüsógi okokból kultiválják ezt a szokást, mig Európában különcködésből, felszinességből, divatból és nyegleségből. A párisi utcán mind gyakoribb haj és a simára ollózott fej. A kalapjukat még a hónuik alatt viszik a gall gavallérok, avagy egy kis osattra akasztva, a kabátjuk gallérjához erősitik. Az igazán /divatos és éhhez elég bátor urak ellenben már otthon is hagyják kalapjukat és igy indulnak /délutáni sétára. Van benne valami; ha az ember meggondolja, nyári időben csaknem egészen felesleges még a könnyed panamakalap is, vagy, ahogy a magyar elménekedési viszketeg mondatja: a itőkfedő. Végkép kiirtani azonban ép ugy nem lesz lehetséges, mint ahogy minden gyűlölet és törvény ellenére él még a copf, a fejnek másik régimódi ékessége. $ (Harmadik osztály.) /Még nincs agy éve, hogy a magyar gyorsvonatok egyik-másik főbb vonalán kisérletiképen meginditották a harmadik osztályú kocsikat. A próbálkozás bevált s mosit híre jár, .hogy .ősztől kezdve minden vonalon megindulnak a kemény ülésü, kevés dísszel kiállított zörgős waggonok. Ez a kis hir minden igazán demokrata embernek nagy örömet szerez. Azt jelenti, hogy a felemelt vasúti tarifa dacára még mindig lesz szegény embernek való gőzkocsi, amely olcsó is, meg gyors is. És bár elérnők valaha azt az időt, mikor csak egyetlen osztály fog járni a vasútnak minden vonalán. Aminthogy az utcán osztályozás nélkül járnának az emberek, épen ugy járjanak vegyesen a vasutcán is. így kívánná a teljes jogegyenlőség. * (A munkaszünet.) Néhány nappal ezelőtt bejárta a magyar sajitót egy igen érdekes, bár kevéssé feltűnő hir, az, hogy az egyik miniszter saját tárcája körében elrendelte a vasárnapi munkaszünetet. Az egész ország tisztviselőiben nagy örömet keltett az ujitás, a mely azt dokumentálta volna, hogy a legfelsőbb kormányhatalom a dolgozó irodai rabszolgáknak visszaajándékozta volna rég elveszett ünnepnapjukat. Sajnos, a hir igazságához kétség férkőzött. Csakhamar kiderült, hogy a munkaszünet csak az illető minisztérium legbelsőbb és legfelsőbb hivatalnokaira vonatkozott. A humánus ujitás tehát nem vonatkozik az igazán dolgozó kishivatalnokokra, csak az amúgy is kényelmesen hivatalbajáró miniszteri tanácsos urakra. «Baeaaaaaa»iaaaHBBBBBaiBBBaBsiaaaBUBDaaBsiiBaaciBatis Viharos botrányok egy budapesti bank közgyűlésén. — A Józsefvárosi bank elveszett alaptőkéje és hamis mérlege. — (Saját tudósitónktól.) Rövid, de sokatmondó kommünikét adott ki hétfőn a zavaron gazdálkodásról ismeretes Budapest-Józsefvárosi Bank és Takarékpénztár részvényeseinek egyik csoportja. Viharos közgyűlést jelez ez a jelentés és leszögezi, hogy hamis a bank mérlege, mert a valóság az, hogy az alaptőke teljesen elveszett. És megállapodtak abban is ezek a részvényesek, hogy a közgyűlésen bűnvádi eljárás megindítását fogják kérni. A közgyűlés tehát, — melyet tegnap délután tartottak meg — tényleg viharosnak ígérkezett. Zsúfolásig megtelt a közgyűlés alkalmával a terem. Az érzékenyen kárositott részvényesek szónokai keményen leckéztették az igazgatóságot és sürün hangzottak a sürgetések: Menjünk a vizsgálóbíróhoz! (Alaptőke nélkül.) Igazi pesti alapítás ez a bank. Nyolc évvel ezelőtt alakult ötszázezer korona alaptőkével. Az igazgatóság tagjai lettek: Bmimgartm Sándor építész (elnök), Bartolfy János gyáros (alelnök), Brandstádter Izsák vállalkozó, Paulheim István épitész és dr. Schwarcz Sándor orvos. A részvénytőkét két év múlva egymillió koronára, majd 1911-ban további egy millió koronával akarták felemelni, de az utóbbi tranzakciónál már csak 230.000 koronát jegyeztek. Vagyis 1,230.000 koronának kellett volna lenni. De csak 800.000 korona folyt be. Ugyanis hallatlan visszaélések történtek már a befizetések körül. Mindjárt az első ötszázezer koronát sem fizették 'be. Az igazgatóság tagjai erre egyszerűen lejegyezték az el nem helyezett részvényeket, a nélkül, hogy az ellenértéket befizették volna. Ezeket a /részvényekéit azután elkönyvelték a Józsefvárosi Szövetkezet számlájára. A törvény által előirt harmincszázalékos tényleges befizetést pedig karnis könyvkivonattal igazolták. Ugyanezt a módszert követték a megismételt tőkeemelésnél is. Már látni való, hogy a Józsefvárosi Szövetkezet volt az, melyilyel kényelmesen manipuláltak. Minden rossz ós kétes üzletet erre a jámbor torzintézetre, a szövetkezetre irtak és ennek minden fantasztikus követelését j ugy tüntették fel a bank könyveiben, mintha az jé és aktiv lenme. (A direktor urak üzletei.) Ez volt a (bevezetés. Jönnek' a hatalmas tételek: a. direktor lírák üzletei. Az igazgatósági tagok privát üzleteiket a bánik pénzéből finanszírozták s mikor jelentkeztek a siralmas üzleteknél a sötét veszteségek, mindent a bankra hárították. Mutatóban itt van egy néhány üzlet: Bartolfy József Máv. ellenőr, a bank alelnökének fivére cégtulajdonosa az Anonymus történelmi könyvkiadó vállalatnak, melynek cégvezetője Dara Artúr, a bank ügyvezető igazgatója.. Ez a vállalat alaptőkéjét mégha-' ladó kölcsönt kapott a banktól s most 830.000 korona tartozásra egy fillért nem ér. Bartolfy János alelnök érdekéit szolgálta a Quitt-féle faüzlet. Itt 400.000 korona a bank vesztesége. A Swett-féle vállalatnál iBramdstád'ter és Gara voltak érdekeiive. Itt 300.000 korona /az intézet vesztesége. És mind e veszteség a banlk mérlegében mint jó pénz szerepel. Az 1911iki üzletév után /még osztalékot is fizetett az intézet, de két hónampa! később m/ár megáliapitottá'k, hogy 1.200.000 korona passzívája, vam. Mindezt eltitkolták a felügyelő-bizottság előtt. A szerencsétlen Szövetkezettől már ekkor két millió volt a követelésük. Megdöbbentő az a könnyelműség, amit az igazgatóknak nyújtott hitelezésnél gyakoroltak. Paulheim István állandóan báromnégyszázezer koron/a hitelt vett igényibe, de sökkail alacsonyabb kamat mellett, mint a m/ennyit az intézet fizetett a visszleszámitolt váltók után. Paulheim százezer korona kölcsönt folyósított rokonainak, Pernél Flórisnak is, igazgatósági határozat nélkül. Ebből a kölcsönből csak nyolcvanezer korona veszett el. Felvett nagy összegeket Brandstádter igazgató ur is, Reichfeld Izor dr. jogtanácsos ur pedig — hét /év óta nem számolt el. (Összecsapnak a hullámok.) Mindennek van határa, összecsapnak a hullámok. Mikor látták a katasztrófa jeleit, vógüil eladták a bank még megmaradt jó követeléseit is csak a kétesköveteléseket hagyták meg maguknak. Igaz, az igazgatóság ekkor már egyezkedni is akart, de mindez abbanrnaradt. Semmit sem lehetett, töbibé titkolni: a mult évi közgyűlés /dr. Waigand József ügyvéd elnöklete alatt felderítő bizottságot küldött ki, hogy a bukás okait megállapítsák. Az igazgatóság még mindig mesterkedett. Megtagadott minden felvilágosítást a bizottság előtt s még a részvényesek névsorá t sem szolgáltatták ki. Dara Artúr ügyvezető igazgató hirtelen külföldre utazott. De a bizottság végére járt a dolgoknak és tegnap a közgyűlés előtt már jelenthették a részvényeseiknek, hogy súlyos szabálytalanságok és visszaélések okozták a harnik bukását. Mindezek ipertraktálásánál — elhisszük — az igazgatóság nem áhitja a nyilvánosságot. (A viharos közgyűlés.) Mind e dolgok tudatában ült össze tegnap a közgyűlés. Bmmgarten Sándor építész, az elnök, amint látta a felvonuló részvényeseik komor magatartását, — egyszerűen megszökött a közgyűlés elől. így Bertolfy János alelnök vezette a közgyűlést. 'Hamarosan uj szenzáció is pattant ki. Kiderült, hogy mikor a felügyelő-bizottság aláirta a mérleget, akkor még nem volt erre ráírva az, hogy a könyvekkel megegyezőknek és helyesnek találtuk. Ezt valaki később irta rá. Következett Waigand József dr. jelentése a földerítő bizottság munkájáról. Nyíltan kimutatta a bizottság elnöke, hogy visszaélések történtek és a mérleg hamis. Felsorolta mindazt, amit már mi ismerünk. Kötelessége az igazgatóságnak — mondotta — a csődöt megkérni $ mert ezt nem teszi, csak azért vain, mert nekik okuk van félni a büntető következményektől. Az igazgatóság azonban vagyonával felelős és ezért a részvényesek érdeke a törvényes eljárás. Névszerint szavaztak. Elvetették az igaz-