Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-02 / 152. szám

1 t, DÉLMAQYARORSZÁQ 1913. julius 2 posztafőhöz vagy kalarábéhoz külön csatornán vezeti a vizet, vagy gondolni kell a szőlőgazdaságra, ahol hónapok keserves és aprólékos munkája után lehet gondolni csak szüretelésre. Gondolni kell arra, hogy a civilizáció emelkedésével egyre drágább és egyre nagyobb értékű lesz az emberi munka és ennek megfelelőleg az a pénzbeli érték, amelyet <a földbirtokos napszámba kifizetett és amelyik most már benne van annak a terméknek az értékében és az előállítási költségeiben. Nem mondjuk, hogy ez csinálja az élelmiszer piac drágaságát, azonban az egyéb okok mellett ennek az oknak is szerepe van abban, hogy miért lett az élet drágább és miért lesz a megélhetés világszerte egyre nehezebb. Az a korszak, amelyet a szelid lelkű irók ugy igyekeznek megrajzolni, mint az aranykorszakot, a fajta középút volt a modern civilizáció és a természetes állapot között. A kenyérért már meg kellett dolgozni, azonban a munka még olcsó volt, a müvelésre váró földek nagy többsége mellett az emberek nem kényszerültek arra, hogy ravasz és sok fáradtságot igénylő módon kényszeritsók a földet a szükségesek megteremtésére. És ezért olcsó és mindenki számára könnyen hozzáférhető volt minden, ami az élelmezéshez és a legprimitívebb szükségletek kielégítésére tartozott, annak, akinek volt, a kenyerét és szalonnáját szívesen megosztotta mással, hiszen .addig, amiig a készlete elfogyott, amúgy is következett az uj. Akkor, annyi, amennyivel a hasukat megrakják, bőven jutott az aratóknak is és mindenki paradoxonnak tartotta volna azt, hogy azoknak, akik más kenyerét learatják, maguknak ne legyen mit enniök. A délvidéki katasztrófa. - Múlóban a veszedelem. — (Saját \tudósítónktól.) A délvidéki vizkatasztrófának arányai szerencsére a tavalyi borzalmas pusztulás keretén belül maradnak, ha csak az ujabb országos eső szét nem foszlatja e reménységet. A veszedelem első megdöbbentő híreit nyomon követte a megnyugtatás: a víztömegek pusztító ereje gyöngül és a falvakat elöntő patakok visszatérnek medrükbe. Kétségbeesett, megfeszített erővel dolgoznak az egész délvidéken, megmenteni, a mit lehet a romboló ár ellen. Ez a nagyszerű védekezés és az apadás megakadályozzák, hogy újra elveszítse egy esztendő munkájának eredményét az a vidék, melynek szegény, koldus népét az elemek esztendőrőlesztendőre nyomorúságba döntik. A legújabb jelentések erről a szerencsés fordulatról szólnak, bár megdöbbentő az a pusztulás, melynek az áradás már eddig is okozója volt. A délvidéki árviz rettenetes pusztításáról Farkas Pál, a szászvárosi kerület országgyülési képviselője, aki most járta be kerületének községeit, melyekben szintén óriási pusztítást vitt végbe a felhőszakadás, ezt mondotta el tudósítónknak: n . Az egész szászvárosi Kerület az ászmel még erősei)b árvíznek minden baját .és nyomorúságát szen.v-edi. Két napig jártam végig a községeket, azokat tudniillik, amelyekbe 'va i!ahogyan el lehet jutni, mert Romozhely, Piskic, Bencenc és néhány más község már teljesen el van vágva a világtól, de azokban a községekben is, amelyekbe- el lehet jutni, egész tengereken vls(z keresztül az - állami országút is, hogy a lovak szügyig járnak a vízben. A nagy állami országutat, .amely Szászvárostól Gyulafehérvárig visz, nyolc-tiz helyen rohanó patakok szelik keresztül. Még legséget sem éreztem azóta, kis Juliette. Tudja, hogy mióta? Juliette kacagott még egyszer. A szive azonban kalapált. Mit jelent ez? Éppen Rudolffal találkozik. Ezt a fiút .még talán szerette is egy kicsit. Ez volt az első, aki a kis lompos kasznárleányban megérezte a leendő, pompás, ideges, illatos Juliettet. Természetes, hogy ő hozzá kellett legkegyetlenebbnek lenni. Es Juliette kegyetlen volt. És most találkozik vele. Éppen most. Juliette érezte, hogy ravaszkodni ke!í. Nem szabad megmondania, merre utazik. De a férfiú nem vallatta. Gúnyos és fáradt szemeivel vizsgálta egy kicsit a Juliette arcát s aztán egyhangúan, szárazon, majdnem mormolva, mint a pap az Ave Máriát, mondotta Juliettenek: — Holnap karácsony lesz. A kasznárék Juliskájának eszébe jutott, hogy ő nem Juliettenek termett. Különben is elég volt az öt esztendő. Juliette újból fehér Juliska akar lenni. Hazamegy a papához és a mamához. Szent karácsony ünnepére. De ez nagy csacsiság, Juliette. Bocsásson meg, de nagy csacsiság. Maga öt nap múlva jobban fogja utálni a tanyát, mint öt évvel ezelőtt. Aztán megint elszökik Budapestre. De akkor már nagyon keserű leány lesz maga, Juliette. Akkor magának már nem marad semmije. Tartsa meg a tanyát és ne menjen el oda, Juliette. Az efélét ugy őrzi és ugy kerüli az emberi, mint valami babonás ititkot! Vagy mint én őrzök és kerülök egy régi fehér leányt, akiről valaha azt hittem, hogy ő adja nekem a boldogságot. Nem láttam, mióta férjhez ment. Nem is akarom látni. Tudom, vége volna .mindennek. Már pedig az embernek szüksége van egy tanyára, egy aszszonyra, valamire, ami messze van tőle mindig. Ne menjen maga haza, kis Juliette. Juliette már sirt és sirva kérdezte: — Hát hova menjek? — Jöjjön velem, kis Juliette. Megyünk együtt Firenzébe. Ha ott nem jó, megyünk tovább, ahova maga akarja. Látja, én is készültem valahova. Én is azért szaladok, mert meg akarom tartani azt a helyet, ahova mindig csak készülni szabad. A gyorsvonat megérkezett oda, ahol Juliettenek ki kell szállnia. Juliette fölkészül, indul. Aztán a férfiú arcára néz. És sirva roskad össze. Fázik s plédjeibe burkolja magát. A férfiú kiugrik a vonatból, mely pár percig áll. Visszatér és jelenti: — Minden rendben van, kis Juliette. Maga jön velem. Megyünk Firenzébe. A vonat megindul. Juliette sikoltva sza-. lad fülkéje ablakához. Látja, a kanyargó vicinális útját. A nagy, fehér világot. Csörgöget hall. Az öreg kasznár csörgő szánnal most megy az állomásihoz. Megy a leánya elé, Juliska elé, akit szent karácsony hazaküld. rosszabbak azok az utak, amelyek ia hegyekben lévő községekbe szolgálnak. Tegnapelőtt Vajdéjen és Romozon voltam, a begy felé vivő egész utat rohanó víztömeg borítja, a hidakat a lakosság kétségbeesetten! erősiti ugyan, ide miniden pillanatban elsőd,rás fenyegeti őket. A víz kavicsot, görgeteget, sziklát sodor magával és egyes helyeket annyira alámosott, hogy kocsival inár nem lelhet keresztül menni. — A községeket annyira elárasztotta a viz, hogy az egyes részek nem tudnak közlekedni egymással, Felkenyéren és Alkenyércn, ahol tegnap voltam, c$ak a község egyik részével tudtam érintkezni, a másik részét teljesen elvágta a viz. — A legborzasztóbb azonban az, hogy óráról-órára ujabb felhőszakadás zudul. Tegnap délután Kudzsir és Alkenyér között tizenöt kilométeres uton két irtózatos felhőszakad,ás vert vissza ibenaiiiaket. Jég is esett, bár csak csekély mennyisigben. A veszedelem óráról-órára növekszikj — A Marosvölgye egé zen Gyulafehérvárig egy ártenger. A legsz, miornbb pedig az, hogy ez a szerencsétlen nép ,az őszi árviz miatt elesett termésének < jyiik részétől, a megmaradt részt pedig ez almostaui árvíz fenyegeti. Bizonyos az, hogy az árviz rettenetes ínséggel fogja sújtani a Marosvölgyének szorgalmas és dolgozó népét. ssaaBBaEaaaBBaaBBaBiaasaaaBBaanhaaBBaaBaaBaaBaBBaB Ghiilány a békéről. Eperjesen tegnap egyhangúlag képviselővé választották Ghiilány Imre báró földmivelésügyi minisztert. Mikor Ghillánynak küldöttség élén átnyújtották a mandátumot, a miniszter beszédet mondott. Erős a hitem, j— mondta, — hogy alkotásaink becsét a közönség mielőbb értékelni fogja, sőt ugy látom, hogy különösen az Alföldön ez már be is következett. Ott már átértették a becsületes magyar politika követelményeit. Aztán igy folytatta: — A hódmezővásárhelyi és aradi, továbbá a gyomai esetekből, mely kerületben legközelebb kellemes meglepetésre van kilátásunk és a törvényhatóságok megnyilatkozásaiból látható, hogy a higgadtak belátása már útban van. Ettől remélem én közállapotaink javulását és normális mederbe jutását. A történtek után senki sem követelheti tőlünk, hogy mi kezdeményezzük a békét, de ha az ellenzék jön a kezdeményezéssel, ben • niink meg fogják találni a hajlandóságot és a komoly törekvést a megértésre és a kibontakozásra. Az eperjesi munkapárt üdvözlő táviratot küldött Tisza István gráfnak és Khuen-Héderváry Károlynak, a munkapárt elnökének. Uj miniszteri tanácsos. A vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a király Neményi Imre idd miniszteri tanácsosi oimmel és jelleggel falrulházatt miniszteri osztálytanácsost miniszteri tanácsossá, 1Schindler Arthur dr. miniszteri osztálytanácsosi cimmel felruházott miniszteri titkárt pedig miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki. Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségű és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is. r I ól V