Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-12 / 161. szám

126. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. szer elindult, visszafordulni sohasem kény­telen. Az ilyen férfiúnak lehetnek ellenfe­lei, de lehetnek hivei is. A másiknak sorsa az izoláltság, mely egyéb szuperióris tulaj­donságok folytán időnkint talán ragyogó lehet, végeredményben azonban meddő és sivár rnarad. Aközvágóhidi csendélet. — A mérnökség és a vágóhídi felügyelőség harca. — (Saját tudósitónktól) Amióta a tanács Pick Jenő törvényhatósági bizottsági tag le­leplezésének hatása alatt egy kézbe tette le a vágóhid üzeméneik vezetését — ezzel re­mélvén a botrányos mizériák megszüntetését — azóta a vágóhídon még nagyobb fejetlen­ség, a személyzet között még nagyobb harc dul, mint eddig. A tanács ugy gondolta, hogy ha a vágóhid ügyeinek intézésére korlátlan jogot ad a vágóhídi felügyelőségnek, akkor megszűnnek a tarthatatlan állapotok, helyre áll a rend és egyszeribe véget vet a fejetlen­ség okozta zavaroknak. A tanács azonban fő­benjáró hibát követett el — mint most kide­rült — ott, hogy a vágóhid ügyeiben való rendelkezést egy személyre értvén alatta a felügyelőséget, .bizta, de a felelősség terhét a vágóhid műszaki dolgaiért továbbra is a mérnökségen hagyta. A következményeit en­nek egyáltalán nem fontolta meg s most de­rül ki, hogy a vágóhídon ennek következté­ben igazán teljes a fölfordulás. A mérnökségnek nagyon helyesen az az álláspontja, hogy ö másnak az intézkedései­ért nem hajlandó felelősséget vállalni sem a várossal szemben, sem pedig akkor, ha hibás műszaki intézkedések esetleg bűnvádi eljá­rást vonnának maguk után. Valójában pedig ők tartoznak ezekért minden felelősséggel. Szolgáljon illusztrálására az alábbi történet, amelynek súlyosabb természetű következmé­nyei nem támadnak ugyan, de végeredmé­nyében jelentékeny károsodást okoz a vá­rosnak. Egy nagyobb mennyiségű szénszállít­mány átvételénél történt. Tiz vaggon szenet kapott a vágóhid, hogy zavartalanul folytat­hassa üzemét A szénszállítmányok átvételét mindig a mérnökség eszközölte eddig, ezután is, csakhogy a szállítmány minőségileg és mennyiségileg való felülvizsgálása a tanács ismeretes intézkedése következtében már nem a mérnökség, hanem a vágóhídi felügyelő dolga. Az a lehetetlenség, amit éppen a ta­nács intézkedése teremtett meg, most követ­.kekezik: a szénszállítmány átvételéért mind­ennek ellenére a mérnökség felelős, értsd, ha jó a szén, akkor rendben van a dolog, de ha nem jó és eme utólagosan jönnék ,rá, akkor a tanács a mérnökséget veszi elő. Igy történt ez tiz vaggon szén átvételénél is. Megérkezett a rakomány és megjelent a vágóhídon az egyik gépészmérnök, hogy kirostáltassa a •szenet. Nagy rakománynál, mint ez ,is, a ki­rostálás után több métermázsa porszón szo­kott lerakódni, s ezt a városnak joga van visszaküldeni a szállító bányának, hogy cse­rélje ki szerződésszerű, megfelelő szénnel. A bányáik ennek rendszerint eleget ás tesznek. A vágóhid műszaki közege tehát ki akarta rostáltatni a szenet, azonban ekkor elébe ál­lott Beck Aladár, vágóhídi felügyelő .és hi­vatkozva arra, hogy az intézkedés joga a ta­nács határozata érteiméiben a felügyelőségé, nem engedte meg a gépészmérnöknek, hogy a szenet kirostáltassa. A. gépészmérnök vi­szont hivatkozott arra, hogy a felelősséggel :a szén mennyiségéért és minőségéért, mint -műszaki közeg, ő tartozik, ámde ez hasztalan volt, a felügyelő a szenet behordatta ugy, a mint megérkezett. A csattanója most jön a dolognak. A kö­vetkező napokban kiderült, hogy a szén kö­zött rengeteg sok a por, a bánya valódi, jó szenet kevesebbet szállított, mint kellett vol­na. Amikor ezt a vágóhídi főfelügyelő, Balázs Károly konstatálta, felelősségre vonta Beck Aladár felügyelőt, aki viszont a felelősséget a mérnökségre hárította, mondván, hogy az átvételért a felügyelőség egyáltalán nem tar­tozik felelősséggel, Beck Aladár pedig ezután panaszra ment az egyik tanácsoshoz és bevá­dolta a mérnökséget, amiért a tiz vaggon sze­net nem rostáltatta ki. Minthogy a tanács szerint a mérnökség felelős, természetesen nem Beck Aladár urat fogják kérdőre von­ni,, pedig — állítólag — ő nem engedte kiros­tált atni a, szenet. A mérnökségnek viszont az a válasza, hogy a szenet kirostál,a.tlanul azért volt kénytelen átvenni, mert ellenkező eset­ben a vágóhid üzeme egyszerre megakadt volna s ezért ismét ő a felelős. Ilyen tehetetlen dolgok történnek a vá­góhídon, most, hogy egy kézben van a ve­zetés. De vannak ott még cilfrább dolgok is. Miután a mérnökség a vágóhid miizsaki dol­gaiban sem intézkedhetik, állandó háború­ság folyik közte és a felügyelőség között. Ne felejtsük, félmilliós üzemről van itt szó, na­ponta előfordulhat, hogy eltörik egy csavar, vagy hirtelen kell egy munkás, mert a mű­szaki felelősséggel tartozók szükségesnek lát­ják, de akár ez kell, akár az kell, még a két koronás bagetelleknek is meg kell járniok az engedélyező fórumokat. Nyolc-tiz nap is el­telik, amig a tanács uj csavar vásárlására, vagy egy uj munkás ideiglenes alkalmazá­sára kiadja az engedélyt, addigra persze ujabb ilyen apróságok merülnek f-öll s innen van az, hogy a vágóhídon soha sincs rend, soha sincs semmi teljes rendben, nem volt és — ugy látszik — nem lesz ezután sem. A bajok kutforrását ugy tehetne csak meg­szüntetni, h'a a közgyűlés egyszer már iga­zán radikálisan szólna be a közvágóhíd dol­gaiba és erős kézzel kigyomlálná a mizériák és anarchiális állapotok gyökereit. , ahogy Szindbád ur a négyest rendezte és később is gyá'kran látni vélte a hölgy éji 'gondolatai között, midőn hőstettéknek vélt dolgokat cselekedett, gyermeket mentett ki u folyóból és ibolyaszínű csokrot kötött gal­lérjára. — .Vájjon- hal Van hölgyem? — kérdezte magában a vendég, midőn egy óra múlva sem jelentkezett senki, aki- legyezőjével könnyedén megérintse a vállát, mint a fran­cia regényekben. Szindbád 'ugyanis nem is­imerte személyesen a nőt, akinek kedvéért reggeltől estig -utazott, — csupán leveleiben ivolt hozzá szerencséje, midőn hosszú, sürü-n teleirt oldalakon (beszéltek meg eseményeket és regényeket, 'színdarabokat, irók'at és szí­nésznőket, mint akár a mult században, mi­dőn divatban volt a levelezés ismeretlen urak és úrnők között. És a nő Amelienek ir­ta magát a levélek alá. Csupán egy kis világoskék szalag jelen­tette, hogy a nő valóban él valahol, amely szalagocskát egykor (mint irta, vállfüzőjé­tről) tevéiben Szindbádnak elküldött. A helyzet mind komikusabb tett, mert az óramutató éjfél felé ballagott és a zenekar a második négyes nyitányát játszotta. Szin-d­(bád megfordult, hogy a folyosóra menjen: (hisz imár eddig is bizonyára nevetségesebb volt a kellőnél. A sárga mellényes rendező elébe állott és meghívta, hogy (egy pár nél­kül maradott hölgyet a -táncba kísérthet. Szindbád buskomolyan mosolygott. Is­tenem, ismeretlen-, petrezselymet áruló nőnék (egyen a táncosa! Aztán igen ünnepélyes ar­cot öltött, mert atyja mktdig arra tanította, hogy a nőknek mindig szolgálatúra tegyen. A hölgy, .aki karját karjába fűzte, meg­lehetős kisteremetü, barna nőcske volt, mesz­isziről nem látszott szépnek, de közelről ki­derült, hogy sok finomjs-ág van elhelyezve az arcsos'kán, .amely olykor elmélázott, mint­ha valamely régi, szinte baráttá válott szo­morú gondolat térne vissza-vissza, mint a nappali eső visszatér éjszakára. — Asszonyom! — mondta -Szindbád. — Uram! — felelt a hölgy. É's az „itt a párok" oiimü figiura alatt, arni-g a túlsó sor hölgyei oly lelkiismeretes­séggel tették meg a három lépést előre és .a térdhajtást, mintha még mindig Ru-ni-cke asszony nőneveldéjét látogatnák, Maupas­sant-ról beszélgettek. — Ó, én nágyon szeretem a (költőket, — mondta ikésőbb a táncosnő. — Kedvelem Re­viczkyt. — És a színházban asszonyom, mely darabok nyerték .meg tetszését? — Csak nyáron van színházunk és a régi operetteken elandalodom. A Madarászt min­den- évben, megnézem, a kerületi igazgató ud­varias ember -és a kedvemiért előadatja. A négyesnek vége 'volt. Szindbád helyé­re vezette a hölgyet. Meghajlott, a nő této­va mosollyal bólintott. Az oszlopok mögött ,már ,nem ült egye­dül a bányakapitány, társai akadtak a sava­nyúvíz borral váló keverésében. Egy hirte­len szőlke fiatalembernek nagyon- vörös volt az arca és a bikszádi víznek nem igen adtak időt, hogy barnára fesse a pöharak tartal­mát. Egy tanítóféle szárnyas-kábáttaa-n és Lavali-er-nyakkendővel -a névsort irta és minden névnek megkérdezte szomszédjait, vájjon 'fölvegyék az illetőt a helyi lap tudó­sításába. Egy jó vonat fut át hajnalban e város­kán, Szindbád tehát elhatározta, ihogy eluta­zik. A .hóesésben az állomásra hajtott, — a zen-e ,egy darabig 'elkísérte, aztán mély csönd lett, a hó bibliai bőséggel szakadt és halott­nak tetszettek az elmaradozó kisvárosi há­zak. , Néhány nap múlva levelet kapott Szind­bád. Amelie irta. „A bálra nem mehettem el, mert nagyon meghűltem. A betegség engem megakadályozott abban, amiiiben önt uem akadályozta, hogy jól mulassak. Isten- -önnel, uram!" , v Több levél aztán nem érkezett a Felvi­dékről. Kizárólag helybeli, hirne­Teiefon ves asztalosmesterek által 515. készített, elismert jóminő­^ ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Mfíasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom