Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-11 / 160. szám

JL , DÉLMAGYARORSZÁG 1913. julius 11. Szerb katonaszökevények az Alföld városaiban. — Szeged, Szolnok, Debrecen. — (Saját tudósítónktól.) Tavasz óta különösen egyre szöknek át a Dunán olyan szerb katonák, akik testestől-lellkesltől megcsömörlöttek a téli borzalmas hadjárat alatt a katonáskodástól. Szegeden is .néhány hét a'latt igen sók szerb katonaszökevény fordult meg, sőt akadtak Olyanok, akik itt munkába álltak és mert biztonságban érezték magukat, örök időkre letelepedtek. Nemrég a Délmagyarország irt egy riportot szerb katonaszökevényről, aki't 'hetekig ápoltak a szegedi k-özkórházban s aki hát borzongató dolgokat mesélt el a szerbek kegyetlenkedéseiről. Hogy mint szökevényt nem fogták el, a véletlen szerencsének köszönhette csak, mert a társait, akikkel együtt .lépett meg a viszontagságos élet elől, épen Zimohynál való átkelésüknél hoppon fogta az őriség, másnap pedig valamennyit lelőtték a belgrádi vár sáncaiban. A szegedi kórház szerbje hamarosan fölgyógyult, mindjárt munkát is Kapott s most itt ét békében, özvegy ember. Csak a kilenc éves fiát sajnálja, aki ott maradt Szerbiában öreganyjánál, de előbb-utóbb azt is idehozza és magyarrá neveli. Hát igy járnak a szerencsés katonaszökevény szerbek, akik .az Alföldre kerülnek. Nagyobb részük Pancsova és Zimonyon át szökik Magyarországba, többnyire .katonaruhában. Az átszökött szerb katonákat a határrendőrség vette ás veszi őrizet alá s kihallgatásuk .után gondoskodik elhelyezésükről is. S ez vagy közvetlen, vagy Pancsova rendörkapitányi hivatalának közvetítésével, akként történik, hogy a szökevény szerb katonákat Bácsbodrog-, Torontál-, Temes- és Krassószörénymegyék, valamint Zombor, Baja, Szabadka, Újvidék, Pancsova és Versec városok területéről iktatják és színtiszta magyar városokba toloncoltatják őket, tehát az A'llföld olyan helyeire, amelyekben, nem veszedelmeseik a szerb hadfiak, illetve szerb alattvalók. Főleg Szegedre, Debrecenbe és Szolnokra. Legutóbb — mint Szolnokról kapjuk a ,hirt —oda husz katonaszökevényt internáltak, akik .mind a szerb hadseregből szöktek meg. Sok családos ember is van közöttük. S Szolnokon is, mint Szegeden, igazolványt kap a rendőrkapitánytól minden katonaszökevény, mellyel munkába állhatnak. És az ott levő mind a husz szerb hadfi munkát is vállalt, nagyobb része ipartelepeken, de van köztük utcaseprő és mezei munkás is. És mindnyájan igen jól érzik -magukat a színtiszta magyarság közt, s természetesen, hogy gondolni se akarnak a .hazamenetelre. Ami nem is vőlna nagyon tanácsos. Érdekes különben, hogy a szerb katonák csaknem egyformán adják elő megszökésük okát. Mint előadják, rettenetes sokat, szenvedtek a téli hadjárat alatt. Ruházatuk vékony volt, de terhük igen nagy, élelmezésük a lehető legrosszabb volt; volt rá eset, hogy négy napig nem ettek. Nem csoda azért, ha kiéhezve raboltak, kegyetlenkedtek, öltek öregembert, asszonyt, gyereket és gyújtogattak bosziujokban. S gyakran, a legkritikusabb helyzetékben fogyott ki a lövőszerük, mert a hadvezetőség nem tudta azt pótolni. De legerősebb indító oka volt szökésüknek a tiszteknek, különösen az alantasabb tiszteknek, velük és általában a legénységgel való emberietlen, a brutálításig menő bánásmódja. Ez tette tűrhetetlenné helyzetüket és vette el végleg a kedvüket a további katonáskodástól a Szegeden letelepedett katonaszökevényeknek és a Szolnokra békebelezett szerb hadfiaknak is. k ed elemügyi minisztérium már 'el is késziettte a végrehajtási utasítást, melyet a szentesitett törvénnyel egy időben publikálnak, ugy, hogy ah ivatallos lapban v'ailó megjelenés estéjén már kötelezően nyolc órakor zárják az üzleteket. H I R E K. Aratnak A záróóra-törvény szentesítése. A szentesítés alatt levő záróóra-törvény erősen foglalkoztatja kereskedő világot és, alkalmazottakat egyaránt. Hogy a várakozás bizonytalanságán könnyitsünlk, érdeklődtünk a törvény életbeléptetésének módozata felől. E szerint a kötelező üzletzárásról szóló törvény a kihirdetés napján l'ép életbe, a keres(Saját tudósítónktól.) A földeken szőke kialászteniger hullámzik, érett buzaszemak peregnek le a tarlóra, amig a nyári szél simogató érintésére .ide-oda hajladoznak a kalászsorok. A naip áttör a -felhőrongyokon ós sugaraival elárasztja az óriási táblákat, amelyek roskadoznak a gabona-rengeteg súlya alatt. A kalászsorok közül itt is, ott is pirosan kiütközik a viruló pipacs, mellette szerény ikéks,égében húzódik meg a búzavirág. A madarak jókedvűen fütyürászniek, szóval a magyar föld vadregényes hangulata ott remeg a juliusi napsütésben. És amerre a szem ellát Szeged környékén, mindenütt embercsoportok dulakodnak a földdel; vágják, tépik, markolják a gabonát, amelyet magukhoz ölelnek és rendekbe raknak. Férfiak, asszonyok és gyermekek birkóznak a földdel, arcukról szakad a verejték, ők vágnak, tépnek, gyűrnek hajladoznak naphosszat, kora hajnaltól késő éjszakáig viaskodnak a kalászt termő földdel, mintha élet-halál harcot vÍvnának, mely folytonosan tart és amelynek sohasem lesz vége... Aratnak. Valamikor költők énekelték meg jókedvű, fürge rigmusokban azt a napot, amelyen megkezdődtek az aratási munkálatok. Valamikor a romantika saines szálaiba szőtték bele a költők a földön verejtékező paraszt alakját, akinél boldogabb ember aratás idején nem volt széles e világom. Azdk a régi jó idők! Talán méltóztatnak még rá emlékezni: a kasza, amely vágván ia kalászt, örvendve peng, az ujjongó tarló, az arató férfiak a marokszedő leányok, amint boldogan énekelnek, dalolnak, mindig csak énekelnek, dalolnak. Micsoda zavartalan öröm, micsoda szent boldogság citerázott valamikor az áldott magyar földeken, ott a pajkosan pirosló pipacsok, a szendén kéklő búzavirágok és a,z andalítóan fütyörésző madarak szabad világában, Valamikor, a régi, jó -időkben .igy volt. A költők .legalább igy regélték el nekünk a k-aszapengetés, énekszótól visszhangzó boldog, szép aratást. A költők azonban alighanem túloztak. Fa-ntázijuk merészen csapongó lendülete elragadta őket az -igazság száraz ós szürke alapjáról ós bizony egészen másnak látták -az aratást, mint amilyen az a valóságban. Meglehet különben,: valamikor másképen volt, meglehet-, hogy — ha nem ás egészen — -de valamiképen ugy volt, -ahogy a poéták "beszélik. De ma? Ma bizony egészen más a -dolog. Ma nem .igen hallani egyetlen ujjongó hangot sem, vidám 'és boldogságtól túláradó énekszó miem zenél bele a tikkasztó nyári le vegőke, mindössze csak a kaszák pengőnek egyhangú, csüggedt szomorúsággal. Az aratómunk-ás-ok némán ós komoran végzik nidliéz munkájukat és nem találnak semmi különös örülni valót azon, hogy -lekaszálják és ren dekbe rakják -a -gabonát. Mintha ezeket a verejtékező, roskadozva dolgozó munkásokat nem túlságosan boldogítaná .az, hogy mennyi drága, szép buzaszem mosolyog ki a szőke kalászból. Az áldott magyar föld nem nekik, az aratóknak terem, őket csak a nap égeti feketévé, őket csak a tarló tüskéi sob-zik -meg, ők asszonyaikkal és gyermekeikkel csak hajnaltól éjszakáig tartó nehéz munkát végezhetik, nekik csak addig van közük a föld terméséhez, amig learatták és a cséplés eredményét már a földesúr magtáraiba kell hordani. Nincs ebben semmi különös örülni és énekelni való. Az aratók, szegények, niem is énekelnek, csak csüggedt némasággal kaszálnak, -kötöznek, amig holtra fáradtan el nem terülnek a mostoha tarlón. — Kossuth Ferenc súlyos beteg. Hirtelen -és váratlanul súlyos beteg lett Kossuth Ferenc, ,a függetlenségi párt elnök-e Nauheimba,n, ahova ho-Sszabb kúrára és üdülésre utazott. A pártvezér -tiz nappal ezelőtt utazott öl Budapestről Pallay Sándor dr, kíséretében. Az ut -fáradalmai nagyon- megviseltlék Kossuth Ferencet, aki törődötten érkezett. Na-uhei-mba, ahol szállóbeli lakásán nagy gonddal vizsgálták meg .orvosai. Megérkezése után nemsokára — igy tudják Kossuth környezeté — egy rendkivül heves izgalom tette súlyosabbá a függetlenségi párt elnökének állapotát. ,Az újságokból Nau'heimba-n értesült Ko-ssutb, bogy Nagy György Kossuth Lajospártnak 'nevezte el a régi pártját. Ez a hir rendkivül fölizgatta Kossuth Ferencet, aki ebben kegyeletsértést lát, mert szerinte Kossuth Lajos neve Magyarországon a függetlenségi gondolatot, de nem a köztársasági eszmét jelenti. Az izgalmaik ágyba döntötték Koss-utlh Ferencet, akiinek állapota egyre súlyosabbá változott. Kedden1 éjjel erős fuldokló roham lepte meg, mély a kezelő-orvosa által végzett injekció következtében hajinai felé csillapodott. Kezelő-orvosai komolynak tartják a beteg állapotát és a legteljesebb nyugalmat tanácsolták Kossuth Ferencnek. — Egy magyar kis lány és a bolgár főparancsnok. Egy budapesti úriasszony na•y-obb társaságban Szófiába utazott junius vége felé. Akkor ínég nem dúlt az irtózatos bolgár-szerb háború, de a vasút mentén mindenütt katonák állottak Mikor Szlivnicére ért a k'Onvenciós gyorsvonat, másfél órára leszálltak az utasok. A kis -állomáson egész sereg bolgár tiszt volt; egy generális körül gyü ilekeatek, aki jókedvűen beszéljgetett alárendeltjeivel. A magyarok kérdezősiködéseire kiderült, hogy Szlivnieén van a bolgár tábor és hoigy az a mosolygó arcú, -őszhaj u tábornok nem más1, min-t Savov főparancsnok, a diadalmas bolgár hadsereg legkiválóbb stratégiája, törökök és szerbek -ostora. Az .utazó társaságból előlépett egy Hoffmann -nevű bécsi építész, aki a szófiai uj konak építkezése ügyé-ben járt a Balkánon. Odament Savovboz ós átnyújtotta neki szineziistből készült eigaret-ta,gyújtó ját. . — Fogadja el, tábornok ur, — mondta a nagy és dicső harcok emlékére. — Oh, köszönöm! — szólt Savov -és szalutált. Mikor a magyarok ezt látták. Öesterreicher Gemma, a Szófiában .letelepedett Oes'terreicher Aladár nagyvállalkozó fiatal leánya -is bátorságot kapott. Fölsietett a kupéjába-, ahol ,a .Budapestről magával vitt félfciló Kugler-cukor-káját tartotta és a bonbonokat szíves szavakkal fölkínálta a hatalmas generálisnak. Savov-ot meghatotta a szép .kisleány gyöngéd figyelme. — Nagyon, nagyon köszönöm, — mondta, sűrű szejlutálás közben. Valóban csak önök édesíthetik meg -a háború rettenetes fáradalmait. Oesterre-icher Gemma ebben a pillanatban a világ legboldogabb teremtése volt. Az ő bonbonjából evett Savov generális. Az elegáns tisztek spaliéje közt vonult el a magyar leány .Mindnyájan feszesen tisztelegtek. — Magyar vörös-keresztesek a Balkánon Tisza István gróf mitnisztenelnök a -külügyminiszterrel és a honvédelmi •miniszterrel egyetértafeg a mai napon fölkérte a magyar