Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-01 / 151. szám

t. DÉLMAGYARORSZÁG _____ 1913. julius 4 gi támogatásával szinte elhalmozza azt az egyesületet, mely a szórakozás nyújtásában nem riad vissza attól, hogy jó kiszolgálója legyen a közönségnek. Láthatjuk, hogy a fogadások lázát annyira fokozó lóversenyeket minden nehézség nélkül ki lehetne cserélni egészen ártatlan szórakozásokkal s ezt csak az államhatalom tehetné meg, mely egy-egy lóversenytéri pályadíjra százezreket áldoz. Ha az ilyen jellegű óriási szubvenciókat a szabadtéri sport fejlesztésére fordítaná a kormányhatóság s az állattenyésztés ügyéért csupán anynyit tenne, amennyit az tényleg megkíván, hogy tudniillik jó tenyészállatokhoz olcsón hozzájuttassa a gazdaközönséget, — ezáltal annyit tehetne az átlagos erkölcsök nemesitéseért, amennyit csak egy igazán szociális és alternista érzésű intéző hatóságtól csak várhatni. A lóversenyek fogadásainak s horribilis díjazásainak eltörlése fölérne a kis lutri eltörlésének jelentőségével. Talán szabad remélnünk, hogy a szabad sportok kultuszának egészséges fejlődése lassabban bár, de magától is eljuttatja a dolgokat erre a fejlődési fokra. Erísey Péter mandátuma. Jelezték a lapok, hogy Ertsey Péter nem várja ibe az összeférhetetlenségi zsütri döntését, hanem önként lemond mandátumáról. Egyes lapok már két hét előtt azt iirták, hogy Ertsey lemondott. A lemondás hire kissé korai volt. (Mint nagyváradi tudósitónk jelenti, Ertsey Péter csak julius 26-ikán jelenti be lemondását. iA képviselőház elnöksége természetesen nyomban intézkedni íog az uj választás kiírása iránt a berettyóujfalusi kerületben. Hir szerint a választás augusztus lí-én lesz. A munkapárt Cziffra Kálmán (főszolgabírót, a függetlenségi párt Leszkay Gyula volt képviselőt jelöli. Városok mozgalma a közigazgatás reformjáért. (Sajdt tudósítónktól.) Érdekes átirat érkezett ma Szegedhez Székesfehérvár közönségétől, mely arra hivja föl a közgyűlést, hogy sürgesse meg a kormánynál a közigazgatás újjászervezését, egyben Székesfehérvár példáját követve, fejezze ki aggodalmát azon, hogy miért nem kéri ki a belügyminiszter a törvényhatóságok illetékes tényezőinek a véleményét, mielőtt a közigazgatásról szóló uj törvényt megszerkeszti és a képviselőház elé terjeszti. Székesfehérvár ugyanis szükségesnek tartja, hogy a városok együttesen lépjenek föl az autonómia csorbitatlansága érdekében. Nemrég megírta a Délmagyarország, hogy a belügyminiszter leiratban értesítette a várost, hogy az 1912. évben alkotott egyik törvény meghagyása alapján 1914. augusztusáig a közigazgatás újjászervezésére vonatkozólag törvényjavaslatot fog beterjeszteni az országgyűléshez. Közölte továbbá a várossal, hogy az adatok összegyűjtése és a közigazgatás menetének tanulmányozása céljából rövid időn belül több miniszteri tisztviselőt küld Szegedre és ezen az uton kívánja honorálni a közigazgatás faktorainak a véleményét Is. Székesfehérvár azonban azt kívánná, hogy a miniszter a törvényjavaslat tanulmányozását tegye lehetővé ugy a tanács, mint a közgyűlés számára. Székesfehérvárott már bizottság is alakult a tanács tagjaiból, amelynek az a föladata, hogy a város kívánságait a közigazgatás reformálása tekintetében pontokba foglalja s azokat a közgyűlés utján: a miniszter elé terjessze. Ehhez az eljáráshoz való csatlakozásra hivja föl Székesfehérvár Szeged közönségét. A határozatnak, amelyet Székesfehérvár közgyűlése ebben az ügyben hozott és amelynek alapján már föliratot is intézett a belügyminiszterhez, több érdekes passzusa van. Az egyik például igy szól: A városi törvényihatóságok aggodalmát az uj városi törvénnyel szemben nem annyira az adatoknak, az információiknak arra, hogy a minap, hogy megtakarított pénzéről beszélt Mélienek; a szeme mélyében kis lángocska gyúlt ki; és álmodozva hallgatta szavát . . . Jean őrületében túlozta az összeg nagyságát és szentül Ígérte, hogy majd utazgatnak — kóborolnak, a nagy világban, a messzeségben . . . Mert ez volt az, ami ennek a kalandvágyó leánynak kellett. Egy év óta annyi, különféle nemzetiségű férfi fordult meg a korcsmájukban, spanyolok, olaszok, németek és mind ezek az emberek láttak pompás nagy városokat, szigeteket, melyek levegőjét telitette a citromok keserű illata, aranyfényben uszó vizeket szegélyeztek. Mélie megtanulta a hazájának dalait: Santa Lucia, Granada. Alkonyat órájában e dalok hangjai fölszálltak a kőrakások mellől, a munkások Mélie köré gyűltek és sok kemény legény szemébőt kicsordult a könny. Mind e benyomásokat, mind az álmokat ma este újra átélte Jean. Heves fájdalom fölkorbácsolta lomha parasztvérét, a feje lázban égett; dühvel érezte, hogy ez a csinos lány nem szereti, ez azért van, mert csak a röghöz tapadt földmivelő embert látja benne, a kinek élete a sötét völgyben, az egyforma barázdákkal szelt szántóföldön fog lefolyni, mig ő változatos képek ^után vágyódik, versek és dalok után ... És Jean hirtelen gyűlölettel gondolt e rögre és mindenre, mi hozzáfűzte, a nevelőanyjára, kinek kicsinyes fölfogása, fukarkodása folytán kell eltűrnie Mélie megvetését, ki soha meg nem értené, hogy neki itt többé .maradása nincs, hogy neki, nekik pénz kell, pénz . . . Mme Pauline fölriadt álmából. — Ki az? Semmi nesz most. Az öreg hölgy nyugtalankodni kezdett. Ugy tetszett neki, mintha ezüstös csengés hangja ütötte volna meg fülét s mintha megmozdult volna a sötétség ... Igen, igen, itt van valaki, elsuhan az ágya mellett .... — Tolvaj! Ssegitség! S hogy egy ugrással az ajtó előtt termett, durva férfikéz lökte félre brutálisan a matróna reszkető alakját . . . Az országúton végig vágtatott egy embei s a csillagok hallgatag fénye mintha életre akarná kelteni a homályban szunnyadó lombot, a vizet . . . Kezében görcsösen szorongatta a zacskót, mely égette az ujjait, mint a lopott, a rablott jószág. Pedig csak a saját kincsesládája tartalmát gyömöszölte belé. A csillogó sínek mellett sötétlő korcsma előtt lihegve megállt Jean PaiUot. A félig nyitott ajtón kiáradó sugarak rettegést is, örömet is lövelltek a szivébe. Mélyen föllélekzett, beszívta a mámortól terhes levegőt; a fák, a fény, a homály, az ég és a sínek keringtek körülötte ... És hirtelen hatalmas, őrületes boldogság érzése töltötte be a lelkét: ime — meghódította a jövőt! — Ki jár itt? — kiáltotta a korcsmáros durva hangja, mely reszketett a haragtól. Ingujjban, borzas fejjel, puffadt, kivörösödött arccal kilépett a küszöbre maga elé tartva a lámpát. Megpillantotta Paillot-t, ki ott állt, reszketve, a sárgás fényben: — Ah, te vagy az! — harsogott az öreg hahotája. — Jókor jössz. Mélie odébb állt azzal az olasz disznóval. És mialatt ő káromkodott, eltorzult szájjal, a sineken végigvágódott nehéz ütődéssel Jean Paillot alakja . . . Egy pillattal utóbb a levegőt hasította a korcsma mellett elszáguldó gőzmozdony gyilkosan éles füttye. nem ellenőrizhető, esetleg titkos volta kelti fel, minit inkább az a körülmény, hogy a törvényjavaslatok előkészitése oly módon látszik tervezve, hogy a tervezet iránt a városi törvényhatóságok illetékes tényezőik utján és a helyes módon meg nem kérdeztetnek, véleményük ki nem kéretik, egyszóval a városi törvényhatóságokról, azok megfelelő módon való megkérdezése nélkül szándékolta.tik — a jelenlegi törvény talán még alapjaiban is megváltoztató uj városi törvényt alkotni. Nem akarunk -ezúttal -a városoknak a magyar állammal úgyszólván keletkezésétől fogva összefüggő jogaival hosszabban -foglalkozni, .csak röviden reámutatunk -arra, hogy a városi törvényhatóságok autonóm jogai ezer éves alkotmányunknak nemcsak egyik (fontos kiegészítő részei voltak, hamem egyúttal ezeréves alkotmányunk a törvényhatóságok autonómiájának erős fundamentumán épült föl és 'hogy jogkörében meg tudott felelni azon egyéb kötelezettségének .is amely a városokra a magyarosodás, kultura, a humánus és szociális szempontokból hárul és mindezek dacára a küljelenség-ek -alapján félő, hogy a városi autonóm szervezet alapjaiból (kiforg-attatnék anélkül, hogy aziránt a városi törvényhatóságok legilletékesebb fóruma, egyeteme, -a (közgyűlésük utján megkérdeztetnék. A közgyűlési határozat befejező része pedig igy szól: A törvényhatóságok sem kívánnak többet, minthogy véleményük illetékes tényezőik útiján kikeressék és Ihogy meglhallgattassanák -azon törvénytervezetre nézve, amely kizárólag reájuk vonatkozik, -hogy ily módon reményük legyen arra, hogy a törvénytervezetből a törvény,javaslatba nem vétetnek -át a reájuk -esetleg sérelmesintézkedések, de Igenis bevétetik mindaz, ami a városok javát szolgálja. Ezen természetes és indokolt kérelmük teljesítését kérjük, épen a városok jól felfogott érdekében, a tervezetet .készítő ikormányhatóságtól. Nemcsak -a városoknak, .de az országnak közkincse a városok -autonómiája, sok -jel vall arr-a, hogy ez a drága kincs veszélyben van! A fölhívás, amelyben Székesfehérvár polgármestere kéri Szegedet, hogy a közgyűlési határozatot az övékhez hasonló fölirattal támogassa, a következő: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági' Az 1912. évi LVIII. it.-c. utasitja a kormányt, hogy 1914. augusztus haváig a városok közigazgatásának rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen be az -országgyűléshez. Ez a törvényjavaslat lesz hivatva arra, hogy a városoknak a kormányihoz való viszonyát, autonómiáját rendezze s azoknak a jövő gazdasági és kulturális fejlődésükhöz alkalmas keretet és szervezetet adjon. Ilyen feltételezéssel szükségesnek tartjuk, hogy a kormány ezen törvényjavaslat tanulmányozásához és- kivánságaiknák közgyűlés utján leendő megnyílván itásához. időt és módot .nyújtson. Hisszük, hogy ez meg is fog történni',. mégis nem láttuk fölöslegesnek, hogy eziránt felirattal forduljunk a Belügyminiszter TJrhoz s a városokat is felhívjuk, hogy azt azonos felirattal támogassák. -Szíves figyelmükbe ajánljuk hasonló eljárás céljából -azt is, hogy -a törvényhatósági bizottsági .tagok s a tisztikarból egyenlő számiban -bizottságot .alakítottunk, melyndk feladata leend ,az uj városi törvénytervezethez városunktól ibekivánandó -adatok -összegyűjtése és ,a kormánynál kifejezésre hozandó (kívánságok előkészitése. Mély tisztelettel Saára Gyula dr„ polgármester. Itt említjük ímeg, hogy ugyancsak Székesfehérvár intézett ma egy átiratot Szegedhez a városok részére megszavazott öt milliós államsegély fölosztása tárgyában is. Székesfehérvár ugyanis azt véli, hogy az államsegély fölosztása a városok között nem ará-