Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-05 / 129. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24'- félévre . . K 12'­negyedévre K 6'- egy hónapra K 2'­Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K M.­negyedévre K T~ egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telef<«-szám: 305. Szeged, 1013. !!. évfefyam 129. szám. Csütörtök, junius 5. Mi lesz ezután? Lukács László Bécsben időzik és hu­szonnégy órán belül — minden jel erre vall — a király elfogadja a lemondását. Egy dolog egészen bizonyos: irány­adó bécsi helyeken és elsősorban az ud­varnál a kiengesztelés, a kibékülés politi­káját várják. Az országnak és a monar­chiának békére van szüksége és Bécsből csak azt a politikát fogják támogatni, a mely biztosítja ezt a békét. Mikor Khuen és Lukács garantálták a királynak, hogy megteremtik a kormány­támogató 67-es munkapártot, megmond­ták azt is, hogy agitáció céljára az or­szágban gyűjtés indult és hogy az kedvező kilátásokkal biztat. A király helyeselte az uj vállalkozást és kitartott mellette maga­sabb szempontokból sokáig. Mikor azon­ban látták udvari körökben, hogy Lukács nem tud kivezető utat találni a Désy-af­férből, föloldották Zichy János grófot a hi­vatali titoktartás alól. A munkapárt továb­bi támogatására föltétlenül számithat, ha biztosítani tudja az ország nyugalmát és megteremti a kompromisszumos békét az ellenzékkel. Értesülésünk szerint a Lukács-kor­mány lemondását a király azonnal elfo­gadja és legfeljebb arról lehet szó, hogy addig, mig az utód kérdését el nem dön­tik, megbízza Lukácsot az ügyek intézé­sével. A király ezután átmeneti kormányt fog kinevezni, melynek határozott föladata lesz, hogy kompromisszumot hozzon létre és biztosítsa a normális parlamenti viszo­nyokat. Az átmeneti kormány valószínűleg a mostani kormányból alakul és elnökéül leginkább Hazai Samu báró honvédelmi minisztert emlegetik. Hazainak sok barát­ja van Bécsben és Budapesten is, decem­berben is szó volt már az ő miniszterel­nökségéről, de azért kinevezése még ko­rántsem bizonyos és lehetséges, hogy a mostani kormánytól távolabb álló politikus kap megbízást. Nem valószínű, hogy hamarosan vég­leges állapotok legyenek, mert hisz egysé­ges ellenzék sincsen, a megállapodás tehát minden irányban nehéz lesz. De ha az át­meneti kormány létrejön, azonnal megkez­di a tárgyalásokat a politikai pártokkal, azzal a céllal, hogy őszre rendezett "viszo­riyokat teremtsen. Nyáron a magyar képviselőház már aligha fog érdemleges munkát végezni, legfeljebb apró javaslatokat tárgyal le. Az átmeneti kormány ímegkezdi a tárgyalá­sokat, a király Ischlbe megy és — ugy ter­vezik — ősszel megalakul a végleges kor­mány. i Egy újságíró a képviselőház mai ülé­se után azzal a kérdéssel fordult Lukács László miniszterelnökhöz, valójában mi­vel okolja meg lemondását? Lukács a kö­vetkezőkép válaszolt: — Lemondásom közvetlen oka nem a birói ítéletben rejlik. Egy birói Ítéletnek, amely politikai kérdést tárgyal, magában nem lehet hatása tégy kormány politikai állására. Én lemondok azért, mert idegeim fölmondják a szolgálatot. Navarrai Margit. Irta: Krúdy Gyula. Eszkamilló keresztülszökött egv régi ba­zár-udvaron, ahol valamikor ázsiai kereske­dők árulták szőnyegeiket s még most is nár­dus- és ambra-illat volt a levegőben s az ab­lakokon siirü rács volt —gyorsan egy hegy­nek kanyarodó, szűk utcácskába fordult, a hol egykor zsidók, később szajhák laktak és donna Izaura ezzel 'nyomot veszített. Eszka­rnilló egyelőre megmenekült a biztos halál­tól. Izaura kis mantililja alatt ártatlan maradt a kis toledói tőr, amely reggel azzal a szán­dékkal foglalta el helyét, hogy Eszkamilló vérében megfürdik a különböző hűtlenségek­ért. Később Eszkamilló visszalopózott a ba­zárhoz s messziről követte a siró, búsongó magatartással lépegető donna Izaurát. S ak­kor lélekzett 'föl nyugodtan a hiitelen férfiú, amidőn Izaura végre a régi házhoz ért s a nélkül tért otthonára, hogy bármely szem­bejövő férfi 'karjába vetette völna magát, mint ezt gyakran igérte, midőn Eszkamilló elszök­dösött tőle. Szent Sebestyén tornyában delet ha- ; rangoztak. Fülöp király galambjai és vércséi leszállottak az ereszekről és tanyákról, hogv déli étkezésüket e nagy király hagyományá­lról elfogyasszák. Eszkamilló is éhséget ér­zett selyem mellénye alatt (a drága donna Izaura reggel óta üldözte veszedelmes szán­dékával Madrid utcáin), tétovázva álilongott egy ifedett hid bejárata előtt és éhsége ellen azzal védekezett, hogy a jövő-menő nők ke­resztnevét próbálta eltalálni. Halkan, suttog­va, áhítatosan mondott ki női neveket s igen boldog volt, ha egyik-másik szenyóra egy pillantással méltányolta buzgóságát. A szenyórák azonban mind átalmentek a fedett hidon, amelynek kapujában egy fekete­szakállas szent őrködött. Madridban ebédel­tek, Eszkamilló néhány erőteljes 'káromko­dást mondott el a folyó felett, mintha gyako­rolná magát egy megvivandó párviadal előtt s gyors léptekkel visszatért a hegynek ka­nyarodó utcácskában, hol hajdanában a zsi­dók dugdosták el kincseiket a pókhálós, rej­tett pincékbe, manapság pedig az aranyból csupán anna'k füstje maradott meg a nők pa­pucsainak sarkán. Eszkamillónak négy kedvese volt állan­dóan — törvényes feleségét is beleszámítván — s köztük Navarrai Margit mindig díszes és ünnepélyes helyet foglalt el! Navarrai Margit udvarhölgyei igen nevezetes és tekin­télyes rangot foglaltak el abban a város­részben, ahol öreg vak zenészek és fiatal ci­gányok vonják a szerenádot az éj beálltával, vállalkozó lovagok járnak az ablakok alatt, vagy eltévedt vidéki nemesek, akik a posta­kocsival jöttek Szevillából és kalandot keres­ve, a kanyargós, régi utcácskába vetődtek, mielőtt himzett erszényüket keblükbe rejtet­ték volna. A navarrai nő hölgyei hordták a legjobb cipőt, a legjobb ruhát s mindennap jó szagú fürdőiben hempergették meg gömbö­lyű tagjaikat. A hold átpislantott a hegyes háztetők felett és gyakran csillantak meg a kardok és kések a mély utcácskában, midőn is a nő'k eleinte sikoltoztak, később nevetve érdeklődtek, mig Navarrai Margit harsány, parancsoló hangon lekiáltott az ablakból: r— Eltakarodjatok innen, hencegő tak­nyosok. Már nem szeretem a párolgó em­bervért látni az utca kövezetén. Eszkamilló tiz év óta imádta (a négy női között a navarrait s útját most ismét hozzá [rányitotta, mint annyi másszor, mi­dőn St. Hermendad vagy Ámor akadályqkat gördített élete nyugodt folyása elé. A királynő már tiz év óta csupán a pa­rancsnokolásnak élt, szerelmi büvitalt többé nem főzött és a kártyavetőktől is csupán ha­lálának napját óhajtotta megtudni, nem pe­dig kedvesének gondolatát, ö parancsolt a hegynek kanyargó régi utcácskában az arany sarkú táncosnőknek, a buján éneklő anda­lúziai lányoknak és fátyolu'kat libegtető mór nőknek. Éppen ebédet főzött és a bográcsot csaknem Eszkamilló fejéhez vágta. — Te gazember, — mondta — még a szemem elé mersz kerülni? Eszkamilló ijedtében elfelejtett károm­kodni, amely dolog mindig imponált a na­varrai nőnek. — Mi bajod? Megbolondultál? — kér­dezte gyönge hangon, (hisz odalenn az utcán tán donna Izaura tőre várja!) — Meggyilkollak, — felelt Margit. — Nem tehetek mást veled. Szégyent hoztál a fejemre. Három napja sírok miattad. Meg­tudtam, hogy a csuif Imolát, akinek olyan haja van, mint a póknak a szőre s akit három év előtt a félelmetes rendőrség fogházában én láttam el étellel s itallal és ruhanemű"*!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom