Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-15 / 138. szám

Szerkesztőség Kárász-atca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12 negyedévre K 6 — egy hónapra K 2 Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K 14.negyedévre K 7 — egy hónapra K 240 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. il. évfolyam 138. szám. Vasárnap, junius 15. Városépítés. Évtizedek minden ábrándját, vágyát, terveit meg tudtuk oldani egy varázsigével, mely minden bajra jó volt. Ha uj intézmény létesítése elé legyőzhetetlen akadály került, ha régi vállalkozások zsákutcába jutottak, elővettük a bűvös mondást, mely igy szólt: futja majd a nagy kölcsönből. Most vége ennek is. Nincs nagy kölcsön, nincs több könnyű megoldás. Marad minden a régiben. i A fővárosi pénzcsoportok a rossz gazdasági helyzetre való tekintettel nem nyújtanak többet három millió korona kölcsönnél, holott busz millió kellett volna. A kicsinyhitűek persze azonnal elveszítik bizalmukat és készek lennének feladni a harcot. Holott, ha a viszonyokat reálisan mérlegeljük, be kell látnunk, hogy a jelenlegi viszonyok mellett semmi értelme sem lenne a nagy kölcsön forszirozásának, mely •^•évtizedeken át éreztetné anyagi terhét. Épen elég az a három millió arra, hogy a legfontosabb intézmények létesítése érdekében a fokozatos intézkedések megtörténhessenek. Sőt azt mondhatnánk, hogy az ügynek ilyen megoldása a képzelhető legelőnyösebb a városra nézve. Addig, mig a három millió elfogy, javulni fognak a pénzviszonyok. Javulniok kell, mert a közel kétéves válság visszahatása annál erőteljesebb lesz, minél tovább tart a feszültség. Az addig megindított építkezések és beruházások tehát a normális viszonyok he'lyreállása után bőven fognak fedezetet találni, mert maga a pénz fog eléje menni a vállalkozásoknak és a hitelt elfogadó városoknak. Nagyobb baj az, hogy a város hatóságában nincs meg a város tervszerű kiépítésének komoly vágya és az ily nagy föladat megoldásához föltétlenül megkívánt határozottság. Egyes ötleteket hajszol a hatóság és nem az egészet nézi. Intézményeket tervez, melyeknek megvalósítását a közvélemény már évek hosszú sora óta követeli, de maga soha egy egészséges ötlettel elő nem állott. A nagy koncepció, az elszántság és a kezdés merészsége nincs meg a város vezetőségében. A részletekben pedig sokszor kapkodó, tervszerűtlen, miért is nem egyszer kárba vész minden fáradtsága és újból kell kezdenie a dolgot. Csa'k a vásárcsarnok tervpályázatának képtelenül mulatságos és egyben boszantó hibáira kell rámutatnunk. Közben eltelik az idő és mialatt harmadszor kiírják a pályázatot ország-világ gunykacaja mellett, addig más élelmes városintézőség már régen kitataroztatta volna a közben fölépített vásárcsarnokot. Ez a nehézkes szellem volt mindig Szegednek az átka. A rekonstrukciónak tagadhatatlanul érdemes és értékes munkája után hosszú tetszhalál következett. Urambátyáméknál Irta: Krúdy Gyula Urambátyáméknál már régen nem lóg kalendárium az ablak melletti szögön, az esztendők és napok itt már nem számítanak semmit, múlnak, ha múlnak, ahogy akarnak, ma szép idő van, holnap esik az eső, — urambátyám az ablak mellett ül, pipázik és a baromfit szemléli, amelyik az udvaron ugrándozik. A inemzetes asszony korán ébred; ínég alig pitymallik, már talpon van az egész ház, csak urambátyám szunyókál levendulaszagu párnáin és félálomban pipázik, öreg embernek — falun, csöndességben — a pipánál egyéb mulatsága nincsen. A pipa a jóbarát, az öreg barát, a feleség, a gyerek, az élet és a mult. A nemzetes asszonynak ugyan néhanapján rossz álmai vannak: hogy a pipából szikra pattant ki és a szikra az ágyba pattant, ahol urambátyám feküdt 'hosszú, fehér szakálával, az ágy (felgyúlt, urambátyám fehér szakála is, amire a nemzetes asszony felriadt és látja, hogy urambátyám nyugodtan fekszik az ágyban és pipázik. A rossz álmok miatt se lehet eltiltani urambátyámnak a pipát. Mit csinálna anélkül? Meghalna és árván hagyná a gazdaságot, a házat és a nemzetes asszonyt. Mondtam, korán ébred az egész falusi ház, csak urambátyám nem és Boris nem. Hej, ez a Boris, ez a Boris! Az öreg Borisról sok mondani valója volna a nemzetes asszonynak: főleg, hogy lusta ez az öreg Boris, milyen nehezen ébred, csak aludna mindig-mindig, még napközben is; pedig a nemzetes asszony nem győzi biztatni: „Boris ne aludj, vigyázz, emeld a lábad, Boris; jaj, miért is vagy olyan öreg. Lásd én öregebb vagyok, mint te és milyen friss vagyok." — De Boris csak álmos és vereskarikás szemei gyengék. Gondolnád a tél ő maga, ritkás fehér hajával és fekete fejkendőjével; a tél, a tél ! Az öreg cselédek mind szomorúak és tele vannak emlékekkel. Hogy is volt: mikor urambátyám zöld dolmányát magára vette és sárga paripáján elnyargalt: hová? Ki tudná, Boris se; csak annyi tény, hogy urambátyám elnyargalt. Ugyanabban az időben inemzetes asszonynak volt egy kis virágos selyemkendője. Ha urambátyám meghűlt a csavargásokban, — mert egykor a borházakat, torokat és keresztelőket szívesen látogatta, — nemzetes asszony kék virágos selyemkendőjét kötötte urambátyám .nyakára, amitől ékszerre meggyógyult. Az istállóban Mihály lakik. Láttátok már az öreg Mihályt? Deres bajuszu1, totyogós járású, görbe hátú vén Mihályt, aki a széleshátu lovakat testvéri neveken szólongatja és velük elbeszélget, mint családjával. A családot Farkas, a vén komondor egészíti ki. Farkasnak fogai nincsenek és a szalmán szokott heverni. Urambátyám csendes háza-tája, ha felmerül emlékezetemben, — mint valami hoAz öreg Pálfy podeszta nem szerette, ha tervekkel zaklatták, nyugalmát fölkavarták. }A város akkor elátkozott mesebeli empóriumhoz hasonlított, mely fölött megállt az idő. Végesvégig hegyes kövekkel volt kikövezve, melyek feltörték a járókelők lábát; a Tisza vizét fertőzötten és piszkosan itták, nyilit csatornák és tavak bűzlöttek a legtöbb utcában. Hol vagyunk már attól az állapottól? jPedíig csak jépésenkint haladtunk előre. Minden két-három évben egy evőkanálnyi városépítés jutott. Pedig igy nem lehet sokra jutni. A városépítést egyszerre és nagy koncepcióban kell végrehajtani. Teljes és üzemképes vizvezeték, kiterjedt hálózatú tanyai vasút, vásárcsarnok, a külvárosok csatornázása és kövezése, zenepalota, Buvártó, kórház, megfelelő utcai világítás, köztisztasági telep, ujszegedi szálló és vigadó, — ezek mind halaszthatatlan szükségletek, hogy a fogadalmi templom környezetének rendezésével a város szivének újjáalakítását ne is említsük. Tisztában vagyunk vele, hogy a fölsorolt intézmények megvalósításához nem husz millió, hanem ennél az összegnél jóval nagyobb kívántatik. De a városi élet már nem lehet meg ezek nélkül. És nem lehet többé a régi politikát folytatni, hogy majd mindennek sorát kerítjük, ha addig élünk. Ezek a szükségletek a ma élő nemzedék igényeihez tartoznak, nem a jövőéhez. A későbbi generámályos kép ködvilágból, — öcsémuramat, Ferencet, dehogy felejtem ki. öcsémuramnak szürke szakála volt és arról vala nevezetes, hogy rengeteg módon könnyelmű. , Hinnétek, hogy öcsémuram néha kilopja a befőttes üvegeket a kamrából és a kertek alatt ugy elcsavarog, hogy öreg este veti haza? Hinnétek, — ha nem hallanátok, — hogy Ferenc a falusi lányokkal incselkedik és nemzetes asszony régi keszkenőit, amelyek gondosan és illatosan vannak elrakva a subládba, Ferenc kilopkodja és a falusi lányokat ajándékozza meg velük: miért — semmiért, tán, hogy egyiknek kék a szeme, hogy a másiknak száz ránc van a szoknyáján, hogy a harmadik piros arcú, mint a pünkösdi rózsa, — 'hinnétek? Ami baj van a házban, mind Ferenccel, és miatta van. Nemzetes asszonynak mindig tudni kell, hogy hol jár öcsémuram, hogy nem esett-e a kútba, bivalok meg inem ölték-e, kocsi-szekér ki nem vetette részegségében és el nem gázolta-e? Ferencben minden hiba megvan, ami férfiban utálatos, igy: korcsmajáró is. A fogadó ivójában tanyázik és korhelyekkel barátkozik, akik csúfot űznek belőle, mert öcsémuram értelmére nézve gyenge. A pocakos jegyző, a részeges kántor és a tréfás doktor öcsémurammai már sok bolondságot csináltak. Megtörtént, hogy öcsémuramat részegségében koporsóban küldték haza urambátyámékhoz. Otthon sirva állták körül,