Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-10 / 133. szám

i. DÉLMAGYARORSZÁG jövő nagy demokratikus áramlat, a béke és munka jegyében kell fejlődésnek indítani az iskolák ifjúságát. Az angolok megmutatták, hogy mit lehet elérni a fejlődő test higiénikus ápolásával; de az egészséges életmódot, kötelező Körperkultur-1 megfelelő reformok életbeléptetésével el lehet érni a polgári jellegű nevelés keretében is; csupán ezért nincs értelme az ezer oldalon támadható katonai szellem fokozott ápolásának. A harmonikus jellemképzésnek, az akarat fejlesztésének jogosultságát és szükségességét sem1 vonhatja kétségbe senki; de végtelenül fontos az, hogy a fejlődő jellemek elé milyen ideálokat áMitunk: egy kiérdemült cs. kir. táborszernagyot-e, ki huszonhét csatában aprította maga előtt az ellenséget, vagy Darvint, Columbust, Körösi Csórnia Sándort, Bleriot-t, a gondolkozás, türelem, áldozatkészség, tudományszomjuság ós emberszeretet nagy hőseit? Aggodalom nélkül ki merjük mondani, hogy a királyhüség és hadi dicsőség jelszavainak feltétlen tiszteletében fölnevelt ifjúság a mai gazdasági rend forgatagában semmit sem fog bizonyosabban megtermi, mint hogy felnőtt korában véglegesen elfordul gyermekkori hevülésének eszményeitől és hogy az az ifjú fog a társadalom javáért többet munkálkodni, akit őszinteségre, munkára, altruizmusra, becsületes önzésre megtanítottak. Igen, szeretnők ezt megüzenni minden kicsi hősnek, aki aggódva és talán pirulva irta le a háborútól való iszonyatát: A haza nem kívánja tőled, hogy ki állj a pikrinsavas bombák elé és halomra lövesd magadat! Derék fin ,vagy, mert megérezted, hogy az élet mindenekfelett becses és jó, hogy családodért, magad boldogulásáért kell dolgoznod és minél kevesebb munkával, minél nagyobb és teljesebb , életörömöket tudsz majd magadnak kisajtolni a valóságból, annál szabadabban és öntudatosab-', ban emelheted föl a fejedet! kjaBnaaaBaaBiBBBaaBanBBaBaBBaaaBBBaBaBBaBEBBaBBBaaaa Statisztika Szeged mezőgazdaságáról. — Mennyi a megmivelt föld ? — Mit termelnek Szegeden ? — Kimutatás a földbirtokosokról. — (Saját tudósítónktól.) A földmivelésügyi miniszter néhány hónappal ezelőtt elrendelte, hogy a város készitse el a művelés alatt álló földek, valamint az egyes mezőgazdasági termeivények pontos statisztikáját. Balogh Károly pénzügyi tanácsos a ma délelőtt tartott tanácsülésen bejelentette, hogy a statisztika elkészült. Völgyessy János gazdász csinálta meg egy segédmunkaerővel. Azok a mezőgazdák, akiknek a földbirtolkuk száz holdon felül van, maguk szolgáltatták a szükséges adatokat, mig a száz holdnál kevesebb földdel rendelkezőket hivatalból kérdezték kii a külterületen. Az összegyűjtött adatok mindenkiépen igen érdekesek. Megtudjuk belőlük, hogy Szegeden öszszesen körülbelül tízezer embernek van földbirtoka. ötezer ugyan a város földjét csak haszonbérbe bárja és csupán ötezer olyan ember van, aki szabadon rendelkezik a földjével. Tulajdonképpeni nagybirtokos Szegeden egyáltalán nincs. A most készült kimutatás szerint mindössze kilenc ember van Szegeden, akinek a földbirtoka száz holdnál nagyobb, de a kilenc ember saját földbirtokának a területe nem nagyobb 2720 holdnál. A kisbirtokosok száma, akik száz holdnál kisebb földdel rendelkeznek, kerekszám ötezer. Az ötezer ember földbirtokának összterülete 67.648 hold. Tehát körülbelül 70,000 hold a birtokosoké s érdekes, hogy ugyanennyi földje van a városnak is, az egyetlen valódi nagybirtokosnak. A kimutatás közli, hogy a városnak 1912-ben 62,698 hold szántóföldje volt, 1913ban pedig 70,368, ami azt jelenti, ihogy az idén 7670 holddal többet vettek mezőgazdasági megmunkálás alá, mint a mult évben. A Bevetettek öszi búzával Tavaszival öszi rozszsal Tavaszival 1913. junius 11. 70,368 hold földön a következőket termesztik: 1912-ben 1913-ban 24,100 22,921 500 — 8,400 19,486 2,046 — Rozszsal, búzával vegyesen 100 60 öszi árpával 800 40 Tavaszival 1,500 4,007 Zabbal 1,160 1,452 Szemes tengerivel 13,340 16,681 Burgonyával 320 1,646 Dohánnyal — 30 Lennel 20 — Cukorrépát nem termeltek se tavaly, se az idén. A zöldséget, kerti veteményt, takarmányt étvről-évre nagyobb mennyiségben termelik. 1913-ban kölest 84 és fél, babot 150, mákot 19, dinnyét 169 és fél, tököt 84, fejes káposztát 312 és fél, salátát 20, uborkát 14, paprikát 590, hagymát 36, paradicsomot 34, burgonyát 1646, takarmányrépát 556 és fél, csalamádét 200, zabos bükkönyt takarmánynak 193 és fé'l, lóherét magnak 120, takarmánynak 931 és fél, muhart takarmánynak 2, seprőcirkot 8 hold területen termeltek. A kimutatásból általában az tűnik ki, hogy Szeged mezőgazdasága kedvezően fejlődik. A parlagon heverő, eddig kultiválatlan területek 'száma évről-évre kevesebb. Szociár lis szempontból pedig éppen figyelemre méltó körülmény, hogy Szegeden igazii nagybirtokosinak hire-hamva sincs, ellenben 70,000 hold földdel majdnem arányosan oszlik meg a mezőgazdák között, 70,000 hold pedig a város Arsdon választanak. Tisza István grófmák min Iszterelnök'ké valló kinevezésével megüresedik aiz .aradi mandátum, amelyet a törvény értelmében harminc napon belül be kell tölteni. Az aradi függetlenségi párt a küzdelem előcaatarozásául már megtartotta első tanácskozását és vasárnap négy taigu küldöttséget miemesatétt Tornyára Justh Gyulához azzal, hogy a deputáció beszélje tosan megjelenjék reggel, mert a leveleket szét kell osztanom, mielőtt az urak bejönnek. Ennek igy kell lenni! Természetesen elrendeltem, bár eddig a hivatalombain női hang ezt még nem ejtette ki, „ennek igy kell lennie!" — Néhány nap mui'va újra megjelent szobámban. , i — Mr. Tyler, — mondta — végigvizsgáltam az ön. irattárát gondosan, mondhatom, nagyon rossz a rendszere! — Igazán? — szóltam nevetve. — Nem is az én rendszerem. És miért rossz? — .Először, mert 1845-ben kezdték el, akkor .pedig még sejtelmük sem volt az embereknek a rendszeres beosztásról! , — És másodszor? — kérdeztem türelmesen. — Másodszor az abc-s rendszer már elavult, a számok rendszerét kell behozni, mert ... — Elég! — mondtam. — csinálja meg, ahogy maga akarja! — Mindent, ami régi volt, kidobott, uj tömböket, táblákat hozatott és — boldog volt. — Nos? — kérdezte Mr. Harris — nem volt talán jó a rendszere? ,De igen. Kitűnő volt. Minden írásnak egy perc alatt nyomára jött az ember. Az alkalmazottain! el voltak ragadtatva tőle. Mindenki az „aranykezű kisasszonynak" szólította. És hozzá még milyen csinos volt! — tette hozzá Mr. Tyler, végzetszerű mosolyíyal. — Egy darabig csönd volt, azután újra megjelent egv fantasztikus kéréssel. — Meglehetős meleg nap volt, a levegő fülledt volt, nem éreztük jól magunkat, — kivéve Miss Blafcet, aik kedves mosollyal járta körül az asztalokat és nézte a kipirult arcokat. Ebéd után bejött a szobámba és néhány darab körtével kinált meg. — Felezze meg őket velem — szólt kedvesen. Jól esik ebben a kiállhatatlan melegben. Elfogadtam. Nem akartam megsérteni. És félig tréfából viszonozni óhajtván figyel- | mét, jgy szóltam: — Miben lehetek szolgálatára? Néhány pillanatig habozott, hogy .ezerféle kérni valója közül melyiket ragadja ki, végre igy szólt: — Már rég akarom kérni önt valamire, de nem volt bátorságom. Volna . . . volna kegyes néhány virágtartót rendelni az iroda ablakába és megengedni nekem, hogy virágot ültessek beléjük? Olyan kedves dolog volna és ebben a meleg időben olyan kellmes! En magam (vigyáznék rájuk! — Az igazat megvallva, nem akartam az irodámból virágüzletet csinálni, — de ha már oly ostoba voltam, hogy elfogadtam a körtéit, nem tagadihattam meg a kérését. És az ötlet nem is volt rossz! A virágos ablak még emelte is a hírnevünket! — Ugy látom, hogy Miss Blake nem is okozott oly nagy károkat? — jegyezte meg Mr. Harris. i — Nem? Csak figyelj ide! Ismerted Brennant, az irodavezetőmet, a jó, csöndes fiút, aki olyan volt, mint a faragatlan gyémánt. Jó — de goromba. — Egy szép reggelen arra ébredek, hogy beadta felesége allén a válópert — Miss Blake miatt ... — Mit mondjak még többet? Három .hónap alatt hat szolgánk volt. Valamennyi Miss Blake erős keze miatt szökött meg. — Az irodában is nap-nap után roszszabbodott a helyzet. A fiuk pontosan jöttekmentek, de a munka nem haladt. , - Annyira elfoglalta őket Miss Blake ezerféle óhaja, hogy az én rendelkezéseimet nem teljesítették. Brennan, mint egy kis kutya, mindig a szoknyája körül ugrált, Wati kins mindennap rendbeszedte Miss Blake i Íróasztalát, Peyton pedig a virágokat öntözte — azokat a virágokat, melyeket „kizárólag" ő akart gondozni! — A klienseimet elhanyagolták, a munka hanyatlott és ráadásul egy szép napon 'inas helyett egy — szobáleánnyal állított be. — Éz már egy kicsit so'k volt! — fakadt ki idegesen Mr. Tyler. — Ezt .már nem tűrhettem. Nekem, mint férfinek és főnöknek, megvoltak tiszteletben tartandó jogaim, amelyeket, hogy egy szőke, csacsogó leány tönkre tegyen — nem tűrhettem el, igy tehát — — Nos, nos? — szólt Mr. Harris majdnem szánakozóan. Elbocsátottad őt? — Elbocsátottam? — fakadt ki Mr. Tyler. —• Minek nézel engem? Bolondnak? Feleségül vettem! — Szent Kleofás! — szólt Mr. Harris ihletett borzongással.. — Oh, John — szólalt meg egy édesen zengő hang — olyan jól elrendeztem neked mindent. Itt van Mis!s Parker, aki az én munkámat folytatni fogja. A legpontosabb utasításokat megadtam neki és hiszem, .hogy ép oly jól fogja csinálni, mint én tettem . . . — Igen, édesem — felelte elhaló hangon Mr. Tyler — ha te elintézted, akkor jól van ... és ezzel lélegzet nélkül roskadt viszsza székébe.