Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-01 / 126. szám

lé ÖÉEMAOYARORSZÁÓ 1913 Junius 1. koaött az jelitó,helye),fogJaljia pL évtizedek éta 'ha^ita^ják a vó^^génjtógből eredő összes bajoknál, étv£ígytalaneág, gyomorbaj, . piindenüemü testi gyöngeségnél és gyengén fejlődő gyermekinél. Valódi 5 puttóim® tokaji borból készül, maigydn kellemes izü és hatása biztos. Üvegje 3 ikoroná 20 fillér a gyógyszertárakban. Postán küldi utánvéttel vagy a pénz előzetes beküldése után Kriegner gyógyszertár, .Budapest, Kálvin-tér. — Az örömleány. Henry Duval szenzációs detektív drámáját játszák vasárnap áz Uránia-szinházban. Világhírű ez a darab, á mely 3 felvonáson keresztül a legidégizgatóbb jelenetekkel van fele. Az örömleány vagy más inéven A zöld ördög csudálatos szép nagy várisi erkölcsrajz. iSzerepélneik a remek darabban utcái leányok, selyem fiuk, .midinették, apácsok, uraik, hölgyek, lumpok.' A miisort elsőrangú vígjátékok egészítik kii. A Fuss-ban M. Higgius nagyszerű drámáját vetítik. A szétrombolt ideálok a eime- a pazar kiállítású drámának. A műsoron több sláger szerepel. A szerelem töviskoszoruja három felvonásos dráma, elsőrangú kép. Kacagtató bohózatok szerepelnek a műsoron. SZÍNHÁZ, NUVESZET. )• Kapuzárás a színházban. (Saját tudási,tónktól.) A homokóra lepergett; búcsúra csendül össze ,a cintányér... N.em játszunk többet komédiát kérem alássan, mert ilyenkor már nagyon forró a kősaiuház és a téli szerelmek cl múlóban, a városi élet láza hamvadéban... A nyár a természeté, a sporté, a légien,gébb ruhájú orfeumi tündéreké és .a bőséges napsütést kínáló partfürdőé. A krónikás azonban visszanyúl .még egyszer az elmúlt hamis ragyogásba és kimarkolja betoló azt, ami kézzel fogható. Könnyén belefér a legszűkebb marókba: a szegedi színház nem szokott bőséges eredményéket. termelni és sokkal többet; lőhetne irni arról, amit nem valósított meg, amihez hozzá sem fogott, ami nélkül pedig csonka és szintelén egész szezonniultja. Kezdjük az elején, Valóságos belső titkos nyavalyája a színházi művezetésnek a lanyhán megértett és rosszul íkáelégitett üzleti érdék. Erkölcsi hivatásról szerencsére má már mind kevesebbet beszélnek az emberek s leginkább csak akkor, mikor a szinház igazdiájától, a város közönségétől ingyen akarják megnyerni a színházi épületet. Ez sikerült is, ami annak a jelé, hogy az elvtelen primitív elmék előtt, akik a törvényhatósági bizottsági ülésen szent felélőmmel hallgatják a szinházi pápák bomhasztjáit, még .mindig sikerrel lehet elpuffautgatni az erkölcsi színvonal hazug frázisait. De maiga a szinház már mind kevesebbet törődik a szin vonallal s megelégszik azzal, hogy évenkint egy-két kísérletet tegyen klasszikus kÖnyvdráinák programszerű léperegtetésével, mintiha ezzel most már az irodalmi levegőt tette volna a szinpadon otthonossá annyi vidám léhasággal elfecsérelt operett-este után. A dologinak a m^itj'á nagyon egyszerű, A színházi közönség legnagyobb százaléka félmüveit és csak nagyon kevéssé csiszolt Ízlésű tömeg, mely a .maga tudatlanságában követelő és zajos. Mindig kész tapsaival a legszebb drámai' jeföttetdk" tenni. Ha megtetszik néki valiami léhaság, amit mindennapi életében Ifi'uwjjcf fáiu|fc tóvább adhat, azonnal kitörő nivalgásba csap s .azt a látszatot idézi élő, mintha a® .egész nézőtér hangulatát' fejezné ki. EJuinek a iközöil'eégnék mándéaietieftre engedményeket kéül tenni, de inem volna szabad jelentőségét tuilhecsüliui és a ikomoly színjátszásnak majdnem összes értékeit áldozatául dobni. Pedig a szegedi szinház ezt teszi, miikor a játszónapok öt ven százalékát operettel tölti be, egy további jelentékeny kontingensét énekes színművel és bohózattal foglalja te, a ikomoly drámai levegő tehát az estéknek mindössze csak huszonnégy százalékában otthonos a szegedi színpadon. Ha .már most meg,gondoljuk, hogy ezek a drámai előadások is inem ritkán a modern színpadi feladatok tdljes félreismerését jelképezik (Faust, Manfréd) — akkor tisztában lehetünk az eredménnyel, meity egész egyszerűen az, hogy a szegedi szinház vezetésé nem hivatott művészemberrel, hanem üzleti érdekéket hajszoló s azokat is nosszuil kielégítő, irodalmi érzékkel, vagy irodalmi tanácsadókkal abszolúte nem rendelbező egyénre van bízva. A fővárosi színházigazgatók, alkilk pedig kitűnő üzletemberek, dramaturgeikat vesznek maguk mellé s mindén komoly szándékukban azoknak útmutatását követik. A szegedi szinház kifejezett, cél1 és irány nélkül; egyedül a Várható kasszasikert, tartja szem előtt a darabok megválasztásában. .Nézzük végig a drámai műsort, mely végtelenül szürke és szegényes. Legnagyobb sikere volt A farkas előadásának, ami azt jelenti, hogy a jó drámai .mű, ha igazán jó előadásban Ikerül színre, az operettslágerékkel könnyen felveszi a versenyt. Molnár Ferenc kitűnő színjátéka tizenötször került színire s ezzel másodlik helyre ikerült a tizenhatszor adott Éva operett mellett, De tízszer ment A faun is, nyolcszor, a Rablólovag és ép igy jelentős bevételekre lélietett volna szert tenni ,igazán komöly és tartalmas müvek további felvonultatásával is, mélyékben ,a művészi megjátsz'ás viszonylagos, kíválósájgiaj egészen bizonyosan jobban érdekli a közönséget az uneilismnnlcílds ihadiarsjágoikináíl'. A színház előadatta Faustot, Teli Vilmost és Manfrédét, három könyvdrámát mélyeket'a világon sehol ' sem játszanak s csupán ,Reinhardt rendezése ad nékik külön értékeket, melyeket vidéki színpad meg sem közelíthet. Ha még felemlítjük Tömörkény István finom egyifélvortá; sósat, a Barlanglakókat, meg a jó előadásban szinté került Ostrom-ot és az Erős láncokat, ! — ezzel ki .is merítettük a szezon művészi tartalmát. Hol vannak a mödiern drámairo.dáTóm igazi nagySálgai, iaz érdeklődés iközép; pontjában élilé mái emberek, iki'kinek akármelyik darabjuk egyszerű előadása is szenzáció lett volna? iHa már Ibsientől végkép idegenkedik a szinház, — természetesen öktalanujl' — miiért inem adatiótt Haupjtmamnit!? JÜaé'rt nem Shakespórét az egy Rómeó és Julián kiviiill Wedékindv Wilde, Eostand, Bataállé, Pimefo, Kistemaékers, — hamarjában egy csómó név; mái emberek és maii ítémák, kőmöly művészi feladatok és kassfeasikenek, níéíydk mindenütt másihol szóhoz jutnák, csialk mináluhk není. A: vígjátékok .mezején igazi sikere volt a Primerose kisasszony, A faun, A ministerelttök és iLakájok előádásáriálk. Vélt egy sike„ ríflt repríz is; a Eálás után. Dé itt ás imbálbb csak Ízelítőt kaptunk abból, hogy mennyi mindent léhetne, ha vailíabi komolyan akarná. A drámai személyzet hanertl is eMréndü, dé jó anyag volt, melyből hozzáértő kezek kitudták völna hozni a felszínesnél mélyebb színjátszói értékeket. CSsupa fiatal1 erő/ akiik kőzött keresni kellett a mar níééálhtpodott. egyéhíh ségéketj legtöbbje nem' nyújtott egyebet Ígéretnél, mely beváltatlan maradt, (A szegedi szán)há!z ®olk: tekintetben hásön|lit egy igyajkoriló iskoláihoz: akadémiáiról kiikerült fiókművészek első szárnypróbálgatásaival és önfegyelmezésre ,a,lig képes művészi egyéniségek túlzásaival kénytelen, erejét sokszor meghaladó feladat megoldására vállalkozni. 'Az énekes személyzet .bemutatta a, Bohéméletet, mellyel különben derekas mnnikiát végzett. Az operettek valamenny ien a ma divatos sekélyes színvonalon állottak; egyetlenegy igazán értékes, a régi iVarmey és iLecoqu-iféle operettek színgazdagságáig emelkedő színpada mii sem akadt közöttük. Ami pedig ,a legfőbb bajuk, az, .hogy kórusuk mélg csak elmenne valahogy, de .rendezésük, .egész beállításuk, diszletezósük szegényes' és ügyefogyott, holott ezeknél az ugyenevezett kiáltítáraos darabokhál' igazán csak ezzel lehetne ,a sekélyesnél valamivel mályebbreható síikért elérni. Hogy egyebet ne mondjunk, ,a. világitómester teljesen a saját tetszése szerint vetít ihe á színre egymást zavaró, vagy megsemmisítő tüzeket, melyeknek sokszor semmi értelműk sincs; látszik, hogy ezeket a fényhatásokat soha ki nem próbálták, meg nem gondolták. Épen ilyen terv és tartalom nélküli a kosztümök kiállítása, nem is beszélve a színfalaknak sokszor nagyon szerencsétlen megváltoztatásáról. Nem akarunk sOk szót szaporitani: az igazgatót, akii tisztáin admiinisztrativ teendőket végez — miután ezek a teendők tényleg egész embert ás Igényelnék, — nem képes mindén előadásnak a művészi előkészítésére és beállítására. Nem is teszi meg, E feladatok teljesítésére tehát önálló és fejlett ízlésű művészember szükségeltetik és valameddig a saját színházát ingyen felajánló városi hat óság M nem köti egy ilyen hézagpótló széeníkai és művészeti felügyelőnek kőtelező alkalmaztatását, addig a szegedi szinház sohasem fog a legát.tagosabb vidéki előa dások szin von aláról ha jszálnyira is felemelkedni. Az énekes előadásokról szólván, meg kell még jegyezni, hogy az énekes ensemble, hia nem volt is .hiányos, de igazán értékes erőkben ugyancsak szűkölködött. A haj annál komolyabb, .mert a kilátásba helyezett uj szerződtetések a nívó további .csökkenését igézik ibe előre. Igy aligha leihét .remélni, hogy dévajkodó és könnyű fajsúlyú operettekén kívül, melyeknek Déry Rózsi .a lelke és Antal Erzsi, meg Kállay Margit ;a vonzóerejük, valaha is nagyobb énekes feladatok megoldására merjen a szinház vállalkozni. Általános és igen komoly kifogásunk az, hogy az előadott darabok kellően előkészítve és kipróbálva nincsenek: a szereplők egységes és a játék szellemét megértető utasitásoikat nem nyernek, művészi fegyelmezettségük abszolúte hiányzik. Ezért, mindenki azt játszik, amit akar. Sokszor meg épen azt, amit a mókás kedve diktál. Egészen Ikomoly féladatokat szokás igy sekély es komédiázásakká sülyeszteni, .amire számos példát láthattunk. Más szereplők viszont tisztán a magúik művészi ambíciójából értékes feladatok megoldására vállalkoznak; szinte meglátszik a játékukon, hogy netnes stílus és jobb környezet után kívánkoznak, — amire példaképen lósakj la minidlíg íkjfbünő Baráti József művészi igyekezetét emiitjük. Ezelk a kis esetlegességék mutatják, hogy végtelen sóik aphóSágon múlik az, hogy egy szinházi szezon, képes-e számottevő művészi eredmények felinutatáöár*? Meggyőződésünk az • •.ül Í-m • és e meggyőződés-