Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-05 / 129. szám

1913. junius 5. DÉLMAGYARORSZÁG 3. Házból kiverték az ellenzéki képviselőket és felszólította a tömeget., hogy jöjjön és csatlakozzon a képviselőkhöz. A nyugati pályaudvar előtti téren (természetesen teljesen megakadt a forgalom, azonban rendőri beavatkozás nem történt. Miután az ellenzéki képviselők elvonulták a parlamentből, Jasth Gyula, Hock János és még számos képviselő a nyugati pályaudvar előtt álló tömeghez sietett. A békés tüntetés közben hirtelen egy / század lovas- és két század gyalogrendőr vo| nult a tömeg elé. Középen baladtak a lovasrendőrök, két oldalt 'gyalogosok. IZGALMAK A HÁZBAN. (Bevonult az ellenzék. — Megsebesített képviselő. — A kormány lemondását bejelentették.) (Saját tudósítónktól.) Ma ismét olyan izgalmas és eseményekben gazdag ülése volt a képviselőháznak, mint ma egy esztendeje, a nevezetes junius 4-ikén. A kormány lemondásának bejelentése volt csak a mai ülés napirendjére kitűzve, de a Désy-pör tegnapi Ítéletének hatása alatt az ellenzék megjelent a Házban, — az ülés előtt Justh Gyula manifesztumot olvasott föl, az ülés folyamán pedig az ellenzék oly hevesen és zajosan tüntetett a kormány ellen, hogy Tisza István gróf berendelte a palotaőrséget a terembe. A palotaőrség egyik tisztje Héderváry Lehel képviselőre, aki a palotaőrökre „Pfuj"-t kiáltott, kivont karddal támadt és három csapással leterítette. Szerencse, hogy a padok alá zuhant képviselő csak zúzott sebeket kapott és hogy a kard nem volt éles. E2 incidens után a palotaőrök több képviselőt kivezettek a teremből, mire az egész ellenzék zajos tüntetéssel kivonult. Az ülésen Tisza István részletes jelentést tett az ellenzéki képviselőkkel szemben alkalmazott rendszabályokról, melyeket a munkapárt helyesléssel és eljenzéssel vett tudomásul. Ezután Lukács László miniszterelnök bejelentette a Háznak a kormány lemondását. Az üléseket a kormányválság megoldásáig elnapolták. Az izgalmas ülésről ez a tudósitás szól: JÖNNEK A KÉPVISELŐK. Kilenc óra után jelent meg a Házban az első munkapárti képviselő, Szász Pál, azután jött báró Láng Mihály, utánuk már szállingózni kezdtek a többi munkapárti 'képviselők is, Nagy Józseif, Sándor János, Mangra Vazul, Issekutz Győző és a többiek. Valamennyien a jobboldali folyosó ablakain a téren állomásozó fegyvere® erőt nézték és látták, a mint a rendőrség megindult, hogy a tér körül elterülő utcákon visszaszorítsa a tüntetőket. Mind azzal a hírrel jötték, hogy alig tudtak bejutni a Házba, mert hatalmas tömegek gyülekeznek a parlament körül elterülő téren és utcákban. A munkapárti képviselők arról beszélr igettek, hogy Lukács László után gróf Tisza István lesz a miniszterelnök. Emlegették azt is, hogy Lukács oly értelmű nyilatkozatot tesz, hogy féltétlenül Tiszát fogja maga után ajánlani. Láng Mihály báró kiiállott a jobboldali folyosóra és jegyezni kezdte az érkező munkapárti képviselőket. BEVONUL AZ ELLENZÉK. Féltízkor jött a hire annak, hogy a képviselőház főbejárata előtt tizenöt ellenzéki képviselő: Urmánczy Nándor, Sághy Qyula, Földes Béla, Förster Aurél és mások tartózkodnak. Ezek a többi függetlenségi képviselők megérkezését várták, hogy együttesen vonuljanak be. A parlamenti őrség főtisztjei, Horváth Péter és Gerő százados állandóan a folyosókon járkálnak. Háromnegyed tizkor jelentették, hogy az ellenzéki képviselők megérkeztek. Elsőnek az épületbe Justh Qyula lépett be, utána az ellenzéki képviselők, akik némán vonultak föl csoportban a folyosóra. Velük együtt érkezett Hrabovszky Guidó, az uj nyírbátori képviselő is. Az ellenzéki képviselők pár percig tartózkodtak a folyosón, azután Justh Gyula 'és Károlyi Mihály gróf vezetése alatt bevonultak a terembe. Horváth alezredes rögtön az elnökszobába sietett és jelentést tett Tiszának, liogy az ellenzék bevonult a Ház üléstermébe. MANIFESZTUM. A munkapártból csak néhány képviselő járkált a keresztfoilyosón és nézte iaz ellenzék felvonulását. A karzaton nagy közönség várta kíváncsian az eseményeket; az elnöki emelvénnyel szemben levő karzaton helyet foglalt Tisza Istvánné grófné is Bölönyi József munkapárti képviselő féleségével. Mikor az éllenzék a teremben elhelyezkedett, ott egyetlen munkapárti sem volt. Sem az elnök, sem a jegyzők, sem a kormány tagjai nem voltak helyükön, csak a baloldali padsorok voltak sürün benépesítve Vagy 80—90 ellen,zéki képviselő volt együtt s később is többen érkeztek. Mikor valamennyien elhelyezkedtek, felállott Justh Gyula és bejelentette, hogy a szövetkezett ellenzék szózatot intéz a nemzethez. Felolvasta a manifesztumot, amely felsorolja az utolsó esztendő eseményeit. Pontról-pontra veszi a Lukács—-Túsza-uralom összes intézkedéseit és azzal végzi, hogy egy jövendő reménységével kéri a nemzetet, „hallgassa meg az ellenzék tiltakozását s sorakozzék a nemzeti becsület védőinek a zászlaja alá," KÉSZÜLŐDÉS AZ ÜLÉSRE. Tiz óra után Tisza István gróf magához hivatta a palotaőrség tisztjeit és rendeletet adott inekik. Tiz óra tíz perekor kezdett a munkapárt iaz ülésterembe szállingózni. — Jönnek a só-jogászok! — kiáltotta Kenecli Géza felé Huszár Károly. — Ne lármázz, — szélt Huszárra a szomszédja, egy Kossuth-pártii. — Miért! — válaszolt Huszár — már te is Kossuth Franci lettél! Elég volt belőle! — Megvetésünkkel sujtjuk őket! — mondották a Kossuth-pártiak. — Ez a helyes! — kiáltott föl a Kossulhpárti Szabó István. Én bolt szamarat nem rugdosok! — De mortuis ni'l, uiisi bene! — tette hozzá Horváth Mihály. Ekkor a figyelem a karzat felé fordul, a hol az elnöki emelvénnyel szemben Tisza Istvánné grófné helyezkedett el. Negyedtizenegykoa" érkezett (aiz ülésterembe Vázsonyi Vilmos; zajos tapssal 'köszöntötték. AZ ÜLÉS KEZDETE. Tiz óra husz perckor a jegyzők fölmentek az elnöki emelvényre és a következő pillanatban betódultak a munkapárti képviselők is. Amikor a kormány tagjainak az élén Lukács László miniszterelnök is megjelent az ülésteremben, Kun Béla fölkiáltott: — Jön a fősótolvaj! Ettől kezdve- óriási zsivaj volt a Házban. Az egész ellenzék kiáltozott: — Tolvajok! Zsiványok! A munkapárt tapsolt a miniszterelnöknek. Fráter iLóránt hangja kihallatszott a zsivajból. Folyton ezt kiáltozta: — Besózott örmény! Besózott örmény! Egy másik lellenzókí 'képviselő szüntelenül kiáltozott: — Tolvajok! Panamisták! Az elnök beszélni kezd: — A mai ülés jegyzőkönyvét' vezetni fogja . . r* De nem folytathatta tovább, mert az egész ellenzék kiáltozik: — Menjen a sóhivatalba! A tolvajok menjenek a börtönbe! Fizesse vissza az aradi pénzt! Mikor a zaj egy kissé csillapodik, az elnök ismét megpróbálja a fölszólalást: — Miután a Ház rendjét ismételten megzavarták . . . Most a munkapárt nem engedi szóhoz jutni az elnököt, az egész jobboldal tapsolni kezd. Az ellenzék ismét nagy lármát üt: — Só! Só! Só! Tolvajok. Panamisták. őfelsége a király nevében! A munkapártból Sztranyovszky Sándor fölkiáltott: Van itt annyi a becsületből is, mint ott! — Menjen fe bíróságihoz! — kiáltják vissza balról. Tisza elnök az ellenzék részéről többeket rendreutasít, de szavait nem lehet hallani, csak a gesztusait látják. Majd szavazásokat rendel el arra nézve, hogy egyes képviselőket a mentelmi bizottsághoz utasítsanak. Mikor a munkapárt föláll szavazni, az egész ellenzék egyhangúan csak ezt kiáltja: — Só! Só! Só! Lukács László a miniszterelnöki székben elneveti magát. — Nevet a szalcburgi gróf! — kiáltja Huszár Károly néppárti. Ezen az ellenzékiek is nevetnek. Amint azonban Tisza ismét beszélni akar, a zsivaj újra kitör: — Bemutatom . , . kezdi az elnök, de tovább nem bírja folytatni. • • Mától kezdve • • IGSZINPAD CABARET Mer ol(I(l; Horváth Mihály-U. 8. Telefon 11-48. teljes társulata 3 napos vendégfellétpe.