Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-29 / 150. szám

218 " DELMAGYARORSZÁO 1913. junius 29. 'Azonfelül az aradi munkapártiak sem maradtak adósok az ellenplétyikával. (Miért •járt Budapesten Károlyi Mihály gróf? — kérdezték. És mindjárt feleltek rá: pénzért. De atet is nyomban hozzátették, hogy nem hozott pénzt. Nagyon rosszak a kaiiik-lkoustelláeiók. lErre viszont az ellenzék a vasutasokkal és postásokkal hozakodott elő. Különösen Raab Zoltán postaifőtiszt esetével. Hogy 'tudniillik Raab kijelentette volna, hogy Széchenyire fog szavazni és ezért a kereskedelmi ,miniszter szolgálati érdekből táviratilag áthelyezte Beregszászra. De aztán Raalb megpuhult, puhaságáról Jegyzőkönyvet vettek ,fö'l és. visszahelyezték. Megkerestük Raalbot, aki szabadságon van és még Aradon tartózkodik. — Nem igaz, — mondta maga Raab, — nem is beszéltem senkivel. Hogy miért helyeztek el, azt .nem tudom, de nem helyeztek vissza. Épen ilyen viszonosság áll fenn ama jellemzéseik között, amelyekkel a két párt naponként való népgyüléseit festi. Az ellenzék pélidánl óriás népgyülésről beszélt, amelyen Andrássy, Vázsonyi, Szmrecsámyi képviselők és Landler szocialista szónokoltak — hatezer ember előtt. Ebiből iaz az igaz, hogy a szónoklatokat az Andrássy-téren néhány száz ember hallgatta, annak fele munkaipárti volt, 'a naigy térségen pedig a rendes korzó hullámzott le s fel. Ezzel szemben azok a hirék is nagyon túloznak, amelyek a munkapárti bankettek és népgyűlések ezernyi emberéről beszélnek. Az igazság: a választás előjátéka igen csendes volt. HERCZEG ÉS KÁROLYI. A kormánypárti oldalion Herczeg Ferenc a legnépszerűbb ember. Mindenhol őt keresik, őt hallgatják és ha az utcán megy, utána néznek és hangosan súgják egymásnak az ember ek: — Ez a Herczeg Ferenc! — Igen. ez irta. Tudniillik az Ocskay brigadérost vagy a Gyurkovics-lányokat. A Fehér-keresztben nagy munkapárti I vacsora volt tegnap. Boldog-boldogtalan be| mehetett és ehetett-ihatott. Herczeg Ferenc beszélt. — Jobban tud inti! — mondta valaki a szomszédjának. — Halljuk Farkas Pált, —- mondta egy lelkes Tisza-párti. Farkas Pál, beszélt. Mint adut kijátszotta — Vadász Lipótot. A választók tudniillik iparosok és kereskedők voltak és Farkas a Vadász Lipót rendezetlen felekezeti ügyeit poentirozta. Percekig tapsoltak, amikor odaért, hogy mégis államtitkár lett. Mihály gróf, a népszerű Károlyi Mihály gróf, az ellenzék szemefénye. Olasz inasának kíséretében péntek reggel érkezett. Nevetett, amikor elmondtam neki a pletykát: — Azt mondják, hogy a gróf ur százezreket hozott magával a választásra. — Ez a választás, — mondotta Károlyi Mihály, az ellenzék becsületbeli dolga. Tisztességgel, az elvek és az eszközök egyforma tisztességével harcolunk. Hogy mivel szemben, azt mondanom sem kell. Andrássy Gyula péntek délután autóba ült és elrobogott. Vázsonyi Vilmos is elment azzal, hogy Európa sorsa mégsem az aradi választáson fordul meg. — Az ellenzéknek — mondotta, mint búcsúzó ötletet — kötelessége lesz ezután minden kerületben jelöltet állítani. KEZDŐDIK A VÁLASZTÁS. Aradon ma kora hajnal óta zuhogott az eső s zuhogó záporban kezdték meg ma reggel a szavazást. Az egész város nyugodt. A választás pártatlanságára nézve igen kedves és jelilemző nyilatkozatot tett Fábry Károly, a gyomai kerület volt országgyűlési képviselője, Fábry Sándor választási elnök testvéröcscse. — Teljes életemben erős politikai ellenfele voltam a bátyámnak — mondotta a volt képviselő, — de ellenzéki létemre is el kell ismernem, hogy a választást jobb kézre so-i hasem lehetett volna bizni. Fábry Sándor tegnap értekezletet tartott a karhatalom képviselőjével. Ezen az értekezleten megjelentek Resch Ferenc vezérőrkénköves lángokról, amelyekkel a politika a lelkek alá fűtött? Van ebben is valami. Hetven ember csakugyan nagy izgalmak kohójában ég. De egyik sem aradi választó. Hanem budapesti urak valamennyien: országos képviselők. És volt képviselők. Huszonhatan a szövetkezett ellenzék tagjai közű! és negyvennégyen munkapártiak. Ezek a szenvedejmesek és haragvók. A csöndes és nyugodt város méhében egymás között csatáznak, de duló harcaik körül maga/Arad épen olyan, mint máskor. Ök nagyon haragosak, az utcán nem is köszönnek egymásnak. Általában a Választási akció' ép tegnap volt legcsöndesebb: a választás napja előtt. A munkapártiak még dolgoztak ugyan, de az ellenzék végleg elcsöndesedett. Andrássy Gyula gróf már elutazott, sőt Vázsonyi Vilmos is vonatra ült tegnap, miután kijelentette, hogy Európa ugy sem az aradi választáson fordul meg. Justh Gyula pedig — akárhogy kérték — nem jött el. Nem azért, mert még nem rajong a fúzióért, >hanem azért, mert csakugyan beteg. Fejgörcse van. Hogy mégse érhesse szemrehányás, beteg létére telefonon vezetőcikket diktált az Arad és Vidékének. Aradra azonban a fia, Justh János sem jött el. Ellenben visszajött Károlyi Mihály gróf Budapestről. AZ ELÖOSATAK. Mindkét piárt, — mint az már ilyenkor szokás, — presszióval vádolja a másikat. Az .ellenzék például azt terjeszti, hogy iGájfban egy kocsiszíniben tartják bezárva az oláhokat ós énekelve, pálinkaszó mellett, a Tisza nevére tanítják őket. Meg hogy a munkapárt veszteget. Ki is adtak az ellenzékiek egy ravasz plakátot, Aláírták a munkapárt elnökét, a plakáton pedig felszólítottak mindenkit, Ihogy aki veszteget, adják át az ügyésznek. Mit tett erre a munkapárt? Vállalta a plakátot: rendben van, a vesztegetőket csakugyan föl kell jelenteni. magát, mert nyugodtan ülhettem a lábától a kocsiban. Mikor a 'fogadó kapujánál elbúcsúztunk, igy szóltam hozzá: „Kedves Mózses, maga is csak vezetget bennünket az ígéret földjére, de az ottvaló életbe beidhal . . ." * * • A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb megunják, majd meggyülöljék s végzetre agyonkinozzák egymást. A cél nem mindig ez, az eredmény majd mindig. Mi ennek oka? Alkalmasint az, hogy e szövetség többnyire férfinak és nőnek találkozása, kik között az ember és. ember közt vaió viszonynak némi módosító mellékize van. Igen szép és igen erkölcsös beszéd, hogy a férfi s a nő viszonyának, főkép pedig a házasságnak nem szabad tisztára az érzékek hevületén épülnie, hanem ezenfelül barátságon, vonzalmon, egymás megértésén és megbecsülésén. De végre is ezek az érzések összeköthetik egymással ő felségét, a szultánt s ő szentségét, a római pápát is — annalk a még valaminek pedig, mely e tisztes érzésekhez a szerelemben s a házasságban hozzájárul, megvan az a gonosz tulajdonsága, hogy visszahat e tisztes érzésekre, még pedig ugy, mint a napvilág; ha kisüt, ezek is fölragyognak, ha kialszik, ezek is elhomályosodnak. Már most nem állítom, hogy nincs a világon örök szerelem, bár még nem volt szerencsém találkozni vele. Ám a legörökebb, a legállandóbb szerelem is olyan, mint bizonyos villamos áramok: folytonos kigyulások és kialvások sorozata, s ezekkel, mondom, együtt gyulád ki és, ez a bökkenő, együtt fordul viszájára az egymásban váló baráti és emberi gyönyörködés. Ez már magát a szerelmet is igen kényes és kormányozhatatlan dologgá teszi, legfeljebb az emberi műveltséghez képest leleplezetten azzá, aminek egyszerű rokonainknál, az állatoknál leplezetlen őszinteségben látjuk: dühös és fájdalmas marakodássá, melyben mintegy bosszút állunk egymáson azért, hogy mi, akiknek minden porcikánk azt súgja, hogy magunknak éljünk, az élet rendjén mégis ennyire egymásra szorulunk. Ám a szerelem anarkia, melyben jogot és kötelességet önkéntes megegyezés, valóságos erő előtt való meghajlás, valóságos gyengeséggel való visszaélés osztogat és állapit meg, — időről-időre, akár percrőlpercre ez erők váltakozásához képest váltakozva. A házasság e váltakozáshoz nem tud hozzásimulni. Merev, mint minden írott szerkezet. Szabályozni akarja azt, ami szabálytalan. Állandóságot parancsol arra, ami változékony; kötelességgé teszi, ami csak önkéntes adó lehet s .ezzel, az érzékek hamis optikája révén, személyében és mindenestül meggyűlölted velünk azt, akiben pedig csak a kényszerűséget gyűlöljük — amint ahogy minisztereket buktatunk, pedig csak kormányt akarunk buktatni. Á Tristram Shandy édes apja minden este lefekvés előtt fel szokta volt húzni a fali órát, aztán odaült csevegni kedves neje ágyához. Az asszonyság ezt annyira megszokta, hogy ha az ura ott feledkezett a kandalló mellett a bibliaolvasásnál, odakiáltott hozzá az ágyhói: Mr. Shandy, ne felejtse el fölhúzni az órát! Ime a fiázasság — s ha az egyházatyák el is hiszik, hogy ez megfér a szerelemmel s az erkölcscsel, azt csak nem hihetik, hogy megfér a barátsággal, a vonzalommal, az egymás megértésével és megbecsülésével? Mindez áll még az örök szerelemre is. De nem csak örök szerelem van a világon, s ha az .első szerelemről sem tehetünk, hogy tehetnénk a többiről? Legfeljebb lemondhatunk róla. Ez a lemondás lehet magasztos, lehet dicső, lehet erkölcsös; lehet olyan titkos, hogy csak az isten tud róla, s lehet oly tökéletes, hogy a vér is elfelejti, mig a szívből az agyvelőbe ér. De a sziv nem felejt, s valahol őrá szükség van, ott érez és éreztet s mentül kevesebbet szabad éreztetnie, annál többet ér.ez. S nemcsak az egyik sziv érzékeny: a másik is az; megérzi a legcsekélyebb változást és vérzik bele. Ilyenkor maga a szerelem is szomorú, fájdalmas, elviselhetetlen, De a házasság ennél is több: elviselhetetlenség, amit el kel! viselni. * * « S ekkor előállnak a bölcsek és javítani akarják a házasságot. Elismerik, hogy sok a viszássága, s enyhíteni akarnak rajta. Meg akarják könnyíteni a válást; a gyengébb, a kizsákmányoltabb félnek, az asszonynak, emberi jogokat akarnak biztosítani a házasság rabságán belül. S nem veszik észre, hogy a rabság azért rabság marad, aminek nem a hibái a hibák, hanem ami maga a hiba. Hogy a férfi asszony nélkül el nem lehet, az époly örvendetes vagy szomorú adottsága a természetnek, mint az, hogy dolgoznunk kell, hogy megélhessünk. De emberi intézmény, melyhez a természetnek semmi köze, hogv egyik embernek a másik hasznára kell dolgoznia, s emberi intézmény, melyhez a szerelemnek semmi köze. hogy férfi és nő csa'k házasságban kerülhessen össze. Igaz, a természetben is előfordul a házasság. De elsőbb is többnyire oiyan okokból fordul elő. mint az embereknél, mdniVtíc gazdaságaikból; a terület, amit például az oroszlán egy éjszaka alatt meg tud járat, nem tud többet eltartani két nagyevő állatnál s azok kölykeinél. Aztán meg mi közünk nekiink a természethez, ha megszafrhdul :ia tn n k tőle? Az is természetes volna, hogy négykézláb járjunk és füvet együnk, mégis kocsin járunk és pástétomot eszünk. A természetnek