Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-04 / 128. szám

t. mh*iI«ii « ••••mi rum * an n • • «rnm feiiaiaMi'MUL n • n rí dok muiva, ha a városrendezés is divatos lesz a vidéken, okvetlenül el kell hordani ezt az alkotást. Ma még azonban más probléma elé állitja a várost. Mert bár milliós épitkezés, a kupolájáról a termeibe belepsurog az esőviz. Ez az, ami a kultúrpaloták ügyét teljesen magyarrá teszi. A házfedélről a szobába csurgó esőviz nélkül a magyar kultura képe hiányos lenne, hiszen iskoláink is nagyrészben ilyenek. Igaz ugyan, hogy azok 2—300 korona évi bért fizetnek s nem kellenek hozzá milliók. íme igy néz ki a magyar kultúrpaloták ügye. Nem tehetünk róla, de ránk ezek a vidéki paloták -— amikor a vidéki, lomha fejlődésre alig képes városokban nézzük őket — azt a hatást teszik, mintha valaki nélkülöz minden szükséges ruhadarabot, teljesen meztelen, de felköt a nyakára egy husz koronás nyakkendőt. Jól öltözött emberre illik ez, de a meztelenen kómikus. Mert végül is a nadrág és a kabát a fontos, akinek ilyesmije nincs, ezt vegyen előbb. A nyakkendő maradhat legutoljára. A képviselőház ülése. Féltizenegy után nyitotta meg az ülést Tisza István gróf. Jelentette, hogy az uj házszabályokba nyomdahiba csúszott, amelyet ki fognak javítani. Miután harmadszori olvasásban is elfogadták a tegnap letárgyalt javaslatokat, áttértek a választói jog büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Jakabffy Elemér előadó és Balogh Jenő igazságügyminiszter fölszólalása után a Ház a javaslatot elfogadta. Ezután apróbb javaslatokat tárgyaltak. Vita nélkül elfogadták a Budapest székesfőváros területéről kiinduló, villamos üzemre berendezett helyiérdekű vasutak szállítási adója tárgyában a pénzügyminiszter törvényjavaslatát és még hét vicinális vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután áttértek az ágyúgyár fölállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, a melyet Solymossy Ödön előadó ajánlott elfogadásra. Nagy meglepetésre senki se szólalt föl a javaslathoz, amelyet általánosságban és részleteiben elfogadtak. Tisza javaslatára kimondták, hogy a legközelebbi ülést holnap tartják. Holnap, szerdán a koalíciós DÉLMAGYARORSZÁO kormány szénszerződéseit fogja tárgyaim a parlament, a zárszámadási bizottság jelentése alapján. Nagy Sándor előadó szerint abból, hogy a koalíciós kormány fölbontotta a szénbányákkal kötött szerződéseket, tiz millió korona kára volt a kincstárnak. Kossuth Ferenc ezzel túllépte hatáskörét, de a zárszámadási bizottság nem kíván ellene eljárni. Elkészült a városi tisztviselők fizetésrendezése. — Ujabb módosítások a tervezeten. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután öt órakor ült össze ismét a fizetésrendezés ügyében kiküldött nagybizottr,á)g, hogy végére jusson a fizetésrendezési javaslatnak. Ma a nem szorosan vett közigazgatási tisztviselők kerültek sorra, akikkel szemben a bizottság javarészt honorálta a méltányos szempontokat. Mellőzte azonban a zenetanárok kérelmét, amellyel kapcsolatban Gaál Endre dr. kulturtanácsos nagyfontosságú kijelentést tett. Azt mondotta, hogy amint a zenepalota fölépül, a kultuszkormány nemsokára zeneakadémiává fogja fejlesztem s akkor újra szervezik a zenetanárok állását is. Ez döntő érv volt, amely elvágta a tovább vitatkozás fonalát. Gaál Endre dr.-nak bizalmas uton van tudomása a kultuszkormány tervéről, a mely ha megvalósul, a délvidék zenei központjává emeli Szegedet. A bizottság egyébként ma befejezte a fizetésrendezési javaslat tárgyalását s az a tanácson keresztül most már a közgyűlés elé kerül. Részletes tudósításunk itt következik : Taschler Endre, mielőtt .a bizottság a .nem szorosam vett közigazgatási tisztviselők fizetésrendiezésére áttért volna, referált arról a pénzügyi változásról, amely a javaslat addigi miódosiltáss(i ikövetl«tztébon állott elő. Eszerint a szorosan vett közigazgatási tisztviselők fizetésrendezés© 24000 koronával kerül többe ia városnak, mint amennyit az eredeti javaslat előirt. .Ezután folytatólag tárgyalták a javaslatot. A közmüvlődési és közoktatási Iszeméttyzét ké/zül ia VIII. fizjotési osztályban marad a könyvtárigazgató, a IX. fizetési osztályban a könyvtáros, gimnáziumi rajztanár, zeneiskolai igazgató, a X-ban a népiskolai felügyelő. A zenetanárok érdiekében Szigyártó Albert szólalt föl. Indítványozta, hogy a zene1913. junius 4. tanárokat a XI. fizetési osztályból a X. fizetési osztályba .helyezzék át. Taschler ,Endre nem tartja méltányosnak a zenetanárok kérelmét s ezért az indítvány mellőzését kéri. Gaál Endre dr. szerint nem aktuális most a .zenetanárok kérelme, mert amint a zeneiskola fölépül, hamarosan zeneakadémiává fogja fejleszteni a kultuszkormány s ezzel egyidejűleg újra szervezik a zenetanári állásokat is. Ezért nem ajánlja az iniditvány elfogadását. A bizottság ezután ugy határozott, hogy a kilenc .zenetanárt meghagyja .a XI. fizetési osztályban. Ugyancsak a XI. fizetési osztályban maradt az iskolaszéki irodasegédtiszt is. A városi közkórház személyzete következett most. A VIII. fizetési osztályban marad ia;z igazgató főorvos, a IX-ben egy osztályos főorvos. Boross József dr. azt indítványozza, Ihogy három osztályos orvos közül, akik a X. fizetési osztályban vámnak, az egyik, még pedig a legidősebb a IX. fizetési •osztálynak megfelelő fizetést íkapjon. Annál inkább javasolja ezt, inert a kór.liáz merni kerül a városnak egyetlen krajcárjába sém s az egyik osztályos orvos jobb dotálása sem járna a városra nézve több kiadással. Taschler Endre: A kórház nem is tudina ékzisztálni a város nélkül. Nagyon is sok pénzébe van a városnak. Boross dlr.: Igen, kapunk kölcsönt, ídé visszafizetjük mindig 1 Taschler: Sose tudják visszafizetni. Boross József dr. ragaszkodik indítványához és hivatkozik egy miniszteri rendeletre, amely az ő álláspontját támogatja. Bokor Adolf azt mondja, hogy miután a kórházi személyzet fizetésének ifödözésóről uigy .is a belügyminiszter gondoskodik, kéri a bizottságot, hogy az egész kórházi személyzetet kapcsolja ki a javaslatból- Taschler Endre ellenzi ugy Boross József dr., mint Bokor Adolf indítványát. A bizottság mind a három •osztályos orvost meghagyja a X. fizetési osztályban. * í A kórházi gondnak a X. fizetési osztályban marad; három segédorvos, a segédgondnok és egy irnok pedig a XI. fizetési osztályban maradnak. A kertészeti személyzetből a főkertészt a X., a kertészt a XI. fizetési osztályban hagyja a bizottság. A vízvezetéki és vágóhídi személyzet közül: a VIII. fizetési osztályban marad a vágóhídi .felügyelő, a IX-ben a vágóhídi segédfelügyelő, akinek azonban a bizottság Bokor Adolf inditrványára 400 korona pótlókot szavazott meg. ,A vágóhídi gépész — Gazdagon? — Igen, gazdagon. — — És megint megkérte a kezedet? — Igen. Képzeld. Tegnapelőtt egyedül voltam otthon. Csöngettek és a szobaleány egy elegáns külsejű urat vezetett be hozzám. Az első pillanatban ismertem meg. Azután a régi hangon szólt hozzám, ihogy menjek vele külföldre, most már gazdag és hogy mindenben engem fog követni . . . — És? — Én nem tudtam neki mit felelni és megígértem, hogy holnap mondok feleletet. — Mindenesetre nagy csodálkozást keltene. — Csodálkozást, de milyent. Ha az emberek meglátnának az utcán, ujjal mutatnának reám, lenéznének és nevetnének. Hisz még csak öt éve, hogy itt matróz volt . . . ismerem a feljebbvalóit. De egyébként is lehetetlen, nem tehetem. Kis ideig hallgatott, azután fölemelte a fejét és ugy folytatta: — Örülök, hogy beszélhettem erről. Most világosabban látom a dolgot. És ne mondd el te sem senkinek a titkomat, nehogy megtudják, hogy közel voltam ahhoz, hogy megcselekedjem a 'legnagyobb őrültséget. Azután megfogta Dogmar kezét, egymás szemébe néztek ... és hirtelen szeretettel ölelték meg egymást és sokkal meghatottabbak voltak, mintsem egy egy szót is tudtak volna szólni. hogy sjzorakozni megyek, de voltaképpeni igazi okát nem sejted te sem. Szerelmes voltam és elmenekültem. — Szerelmes? —- Igen, szerelmes. Nem tudom, hogyan mondjam meg neked, hogy kibe . . . — Eltaláljam? -- Inkább megmondom. Egy egyszerű matróz volt. Az előzményeket hallgasd meg. Testvérem és én egy napom elhatároztuk, hogy jelmezbe öltözve, a szobaleányunkkal együtt elmegyünk a báljukba. Már untuk a mi férfiainkat, a mi mulatságunkat és vágytunk egy kis Változatosságra. igy fedeztem föl őt. — A matrózt? — Igen. — Meséld! Meséld! — Ugy hangzik, mint egy mese és mégis igaz. Talán az egyetlen romantikus epizód az életemben. Beszéltünk, táncoltunk egész este és egy másnapi rendez-vous-ban állapodtunk meg. — Még ezt sohasem hallottam. És hogyan viselkedtél? — Én tovább is régi szerepemet játszottam — folytatta Fanny. — Igen, azután mégegyszer találkoztunk. Eleinte tréfának vettem a dolgot és nagyon jól mulattam ennek az embernek az udvarlásán, de azután.... > Te nem fogod nekem hinni, de én is meg- ' szerettem. Rövid idő alatt jó barátok let- ! tünk. Sohasem volt közönséges, sem durva, j Egyszer azt kérdezte: — Szabad megcsókolnom Fanny? 1 — Nem — mondtam és sohasem kért többé és láttam, hogy szigorú viselkedésem elszomoritá. De egyúttal tetszett is néki, hogy olyan tisztességes leány vagyok! . . . Amikor negyedszer találkoztunk, megkérte a kezemet. —• Hogyan teszi ezt egy matróz? — Sohasem fogom elfelejteni. Annyira meghatott, hogy sírtam . . . — Mondd tovább Fanny, — mondta a barátnője, amikor a másik pár pillanatig hallgatott. — Természetesen nem volt bátorságom, hogy azonnal megmondjam az igazat. Hagytam őt beszélni és ő boldog volt, hogy meghallgattam. Egy pillanatig beleéltem magam a helyzetbe és ugy éreztem, hogy igazi boldogságot csak ennél az embernél találhatok. De a másik nap, amikor újból találkoztunk, elmondtam neki mindenit. A nevemet, a papa nevét és azt is, ihogy mindennek ellenére szeretem, ö keveset felelt. Ugy látszott, hogy kétségbeejtettem fölviíágositásommal és azonnal kisasszonynak szólított. — Viselje ezt a gyűrűt — mondta és átnyújtotta az ékszert. Lehet, hogy egy napon visszajövök. Most, mihelyt szabad leszek, Amerikába megyek. — Ezzel vége a történetnek. — Nem hallottál azóta semmit róla? Fanny hallgatott egy ideig, azután elváltozott hangon folytatta: — Igen, mostanában hallottam róla. — Mostanában? ] í — Igen. most jött vissza Amerikából, i