Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-28 / 149. szám

6. DELMAGYARORSZAG 1913. június 26. BBBBBBBBBBBBBBiiBBi m m r • m Igazgató: Vas Sándor. Telefon 11—85. Telefon 11—85. Ma szombaton junius 28-án. Szép időben a Széchényi téren, Rosz időben a Korzó móziban rendes helyárakkal 2 világ sláger Harc a I Nordisk sláger 3 felvonásban. A főszerepet Elsa Frolich és Waldemár Psilander játszák. §Előadások a Korzó móziban 5, 7 § n és 9 órakor a Széchényi téren | g; este 9 órától éjjel 12 óráig. | bbbbbbbbbbbbbbb^i Barta-Hackl zenetanitó a birái előtt. — Tiz évi fegyház. — (Saját tudósítónktól.) Mult év junius kilencedikén éjjel a budai Schwartzer-utca 3. szám alatt rejtélyes bűncselekmény történt. Az éjjeli órákban a járókelők a ház előtt egy úrias pongyolában levő nőre akadtak, akit a ház harmadik emeletéről dobtak ki az utcára. A rendőrség megállapította, hogy a súlyos zuzódásokat szenvedett nő BartaHackl József fővárosi óradijas segédtanító felesége, aki mikor néhány pillanatra eszméletre tért, azt vollotta, hogy az ura dobta őt ki az ablakon. A nő később fölgyógyult sérüléseiből. Sok .tárgyi bizonyíték ugyan nem volt, de mégis annyi terhelő körülmény szólott a nő vádja mellett, .hogy a rendőrség egy hónappal az eset után indokoltnak találta a zavaros multu ember letartóztatását. A nyomozás során kiderült, hogy 'Barta-Hackl Székesfehérvárott is meg akart már ölni egy embert. Akkor 'beszállították a lipótmezei elmegyógyintézetbe, ahonnan később gyógyultan bocsátották el. Most is megállapították az elmeszákértők, hogy Barta-Hackl degenerált alkoholista ugyan, de azért teljesen beszámítható állapotban volt, amikor feleségét kidobta az ablakon. Ilyen körülmények között természetes, hogy a védelem nagy vitát provokál s ellenőrző orvosszakértőt indít a harca, Poszvék Lajos dr. személyében s a törvényszéket annak a megállapítására igyekszik rábirni, hogy a vádlott elmeállapota nincs rendben és ezért öt büntetőjogi felelősségre vonni nem lehet. Az ügyet Markovich Ítélőtáblai biró elnöklésével ma tárgyalta az esküdtbíróság, a mely előtt a szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádlott tanitót Török Sándor dr. védte. .A közvádat Uzonyi Géza dr. ügyész képviselte. Barta-Hackl sovány, magas, szikár ember. Teljesen épen került be a fogházba s most sánta ember, mankóra támaszkodva áll a biróság előtt. Künn a gyűjtőfogházban ugyanis két izben követett el öngyilkossági kísérletet. Egy izben a lépcsőházból ugrott le s ekkor a lábát törte, másodízben pedig összeszurkálta magát. Amikor az elnök .a sorompó elé szólítja, nyugodtan mondja be személyi adatait. Az esküdtek kisorsolása után fölolvassák a vádiratot, amely szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolja Barta-Hacklt. 'Az elnök konstatálja az ipatokiból, hogy Barta háromszor volt már büntetve. (Egyszer becsületsértésért száznegyven 'koronára, ©gyszetr lopásért tizennégy napi fogházra és okiraithamislitáisért .kilenc havi börtönre volt elitélve. — Akikor éjszaka az ön féleségét véré bem fekve találták .az ablakuk alatt Hogy történt ez? — Nem emlékszem. — Beszélt ő öngyilkosságról? — Igen. Minid ,a ketten öngyilkosok akartunk lenni. De a m iikor én .akartam, ő mem •alkart s Iha ő alkart, nékem nem vollt lliozzá kedvem. — Aznap volt szó erről? — Nem. — Honnan tudta ön mag, .hogy félesége az utcára esett Iki? —Almámból keltettek fel. Egy rendőr zörgetett és bejött .a szobámba. lAzit kérdezte, hol .a feleségeim. Ekkor láttam, hogy minős az ágyban. — Mit oslinállt ön okikor? — Meglepődtem. A kis fiam sirrni kezdett. Niaigymiabezen l'eosititottam. Elgondolkoztam, mi történhetett a féleségemmel? Heggel felé a irdkonoík jöttek... — Nézze, ha egy férj hírét hallja, hogy felesége a harmadik emeletről leesik, legalább is lemegy megnézni a szerencsétlent. — Én a kórházban .akartam őt meglátogat níi. — Ez mem dgaz. ön elment la szeretőjéhez még .aznap éjjel ós .arra kérte, ine mondija el senkinek, hoigy nála járt. — Nem emlékszem. Barta ezután zavartam össze-vissza (kezd bádaimii. Értelmetlenül, izgatottan adja elő, hagy .az anyósa férjhez ment. — Mit adott maguknak? — Eizlette a Ihiádbérünket és inapi mégy koronát. .Eklkor már áraidij.as voltam a fővárosnál. — Mit keresett?. — Naponta négy koronát. — .Ezt a feleségének adta? — Kérem, a hozományt, amit nekem ígértek, a iholldban találtam. Bedig a rokonaim folyton kérdezték, öioil a harmincezer forint hozományom? Én elkezdtem osztály sorsjegyeiket vásárolni, azt hittem, nyerni fogók. Ezután kávéházba .kezdtem járná. Itt megismerkedtem Próner Viktória kaszt rnővel. — Házasságot ágért móki? — Ez inem igaz. — És erején feliül pénzelte s egyetemi tanárnak .adta ki magát, napról-napra hazakísérte .reggelenkint,, amikor ő befejezte éjszakai munkáját? — Nem emlékszem erre. — Amikor a feleségének elfogyott a pénze s ő zálogba küldte a fehérneműket, ön ellopott abból is tiz koronát. .Ezzel .elment aztán mulatni a szeretőjével. — Erre se emlékszem. — Ön Bróner Viktória előtt azt monldta, hogy öreg a felesége s különválva él tőle. A lánynak aztán megmondták, hogy 'a m.aga felesége sokkal fiatalabb, mint ő. — Nem emlékszem. — ön azzal árulta el1 maigát a szeretőjének, hogy az .eset után ugy .adta elő a dolgot, "mintha a felesége a maga szeme láttára ugrott volna ki az ablakon. — Hát akkor ti együtt éltetek, tehát hazudtál uekem — mondta önnek a .nő. — Nem emlékszem. -— Kérem, adja 'ölő összefüggően a dolgokat- Ne kívánja, hogy folyton én kérdezzek, — szólt rá az dl nők. A .vádlott hallgat. Erre az elnök félolvassa Barta-Haékilnak a rendőrség előtt tett vallomását, — Ha én ki akartam volna őt .dobni az ablakon, ezt. régebben is megt.elhet.tem volna. Az elnök: Bár .nappal előbb önök az erkélyein. ültek. A felesége az ölében ült. ón őt emelgetni kezdte, még azt .is kérdezte a felesége, (hogy csak nem akarj a őt ledobni az utcára? — Uigya-n hová gondolsz, hiszen szeretlek, — mondta ön neki. Lássa, itt van az összefüggés, önnek szeretője volt, akit szerencsétlenné tett. — Kérem, én inem vagyok török szultán. Ez nem volt ideális szerelem tőlem, .csak állatias ösztön volt. — Ha meghalt volna a felesége, mit mondott volna ön. a halál' okául? — Agyonlőttem volna én is maga/ma^ * — ön a .rendőrségen részletes vallomást tett. Azt adta elő, hogy este tízkor ment haza, elbeszélgettek szépen a terveikről, azután lefeküdtek. Az összes ablakok be voltak csukva, ön elaludt .s csak arra ébredt fel, hogy valaki beverte az előszoba üvegajtaját. Bejött egy rendőr és a mentőorvos és tudatták önnel, mi történt, ön még azt se .tartotta érdemesnek, hogy megnézze lent a feleségét. Másnap detektívek keresték önt, mire ön már rögtön védőt keresett magának és előre megcsinálta a vallomását. Ezután fÖlölvasita az elnök iBartia-Haékl sajátkezű írását, amelyben már előre ugy adta élő szórói-szóra a dolgot, ahogy tényleg vallott és. tagadiássál védekezett az esetleges terlhelő kérdésekre. Az utolsó pont igy hangzik: — Ha azt kérdik, hogy an érintett .az eset, azt fogom mondani, nagyon lesújtott a dolog, s osalk mikor felébresztettek, ükkor vettem észre, hogy a hálószoba ablaka nyitva van. Ha azt kérdik, miért nem néztem meg a sebesült asszonyt, azt" felélem, féltem, hogy nagyon csúnyán néz ki. Elnök: ön azután a vizsgálati fogsága idején minden kérdésre azt fellelte, hogy nem emlékszik semmire. A védő semmiségi panaszt jelentett be