Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-15 / 138. szám

1913. junius 15. DELMAOYARORSZAO T. saávsére, mikor végre megígérte becsület szil­vára, hogy nem losz öangyiilikos. Holnapig ta­wuilixi fog-és bátran megy neki a vizsgáinak. És ma 'dióöieflőtt meg tvollt a vigsga. A Délmagyarország mnnikiatársa is elment és várta, hogy ugyan mit tartogat a sors az életunt, kis diák számára, akii magában a hate'Mt&l viaskodik egy jelentéktelen siker­telenség miait-t. És a kis önigyiiillkosöelöltnök ezúttal megkegyelmezett a végzet. Épen az óra végén hiivták ki felelni és amikor be­szélni kezdett; néhány szót mondott csak elég gyorsan, akikor a csengő, mintegy deus ex macbina, egyszerre mentő ibarnegésibe kez­dett, Az elnök azt mondta: — Jól vaiu! Elég! A íiu vidáman, az életre keltettek élénk­ségével sietett helyére és csak mi ketten tud­tuk: hogy meg van mentve. Ki tudja, mit tartogat még számára az élet? H. 1. Hir Beöthy László visszavonulásáról. Budapesten politikai körökben az a hir ter­jedt el, hogy Beöthy László kereskedelem­iigy miniszter rövidesen visszavonul a poli­tikai élettől. A visszavonulás családi okok­ból történik. Ugyanis a kereskedelmi mi­nisztert rendkívül megviselte az a szomorú és Európa-szerte megdöbbentő eset, amikor Beöthy viruló szép hajadon leánya tragikus körülmények közt meghalt. Azóta Beöthy László és a felesége vigasztalhatatlan, any­nyira, hogy Beöthy László már Tisza kabi­netjében nem akarta újra vállalni a kereske­delemügyi tárcát, csakis Tisza gróf kapaci­tálására vállalkozott őszig, szeptember hónap középéig. Munkapárti körökben is ugy tud­ják, hogy Beöthy szeptemberig marad meg a kabinetben ts aztán visszavonul minden po­litikai ténykedéstől. A béke felé. A Reichspost a cár döntő­bíróságnak elfogadására vonatkozóan diplo rnáciai körökből ezt jelenti: Rá kell mutatni arra, hogy a döntőbíróságot nem fogadták ej föltétlenül. Bulgária immár hivatalosan kö­zölte, hogy a cár közvetítését csak a szerző­dés keretében gondolja és fogadja el. Szerbia hivatalosan még nem adta tudtul föltételeit, de bizonyos, hogy Szerbia sem fogja magát a döntőbíróságnak föltétlenül alávetni. Szer­bia Spalajkovics utján a leszerelést kérte Bul gáriától. Bulgária azonban azt kívánja fölté­telül, hogy Szerbia a szerződésben Bulgáriá­nak szánt teriületeket üritse ki és engedje hogy a bolgár Isapatok ugyanolyan nagy számban vonuljanak be a vitás zónába amilyen számban a szerb csapatok ott van­nak, A cár döntőbiróságát tehát mind a ket ten elfogadták, de mind a ketten csak fölté­telekkel. •gy évre . * . 24.­félévre . . . 12.­negyedévre . » 6.­egy hónapra 2.­kor. h l i^e k. Kun József emléke (Saját tudósítónktól.) Egy esztendeje, hogy eltemettük a kék hegyek költőjét, alig egy éve és bizony alig emlékezünk máris róla. Máskor ilyenkor, amikor a szegedi kép­kiállítás hetei teltek el, valósággal búcsú­járás volt Kun József emeleti, művészeti la­kásán, az idei tárlaton pedig senki se emlé­kezett már Rá, egészen elfelejtették, talán azért, mert annyi jót tett a szegedi művé­szetért és igazán nem szép Tőle — most már ö is cserbenhagyta őket. Egyedül Joacliim Ferenc gondolt Kun Józsefre és hatalmas koszorút küldött a Párisban élő festő, kék ne­felejcsekből és pálmalevelekből a „Kék he­gyek költőjének." Es még valaki emlékezett forróan, bá- j natos szívvel: özvegy Kun Józsefné, vája-! mint a tanár ember ipariskolai társai s a ta-1 niíványai. Nekik köszönhető, hogy egy év multán — holnap, vasárnap délelőtt 10 óra- j kor — fölemelik a szó szoros értelmében vett; emlékét: a sirját. özvegy Kun Józsefné hatalmas fekete márványt készíttetett halottja sírjára, az ipariskola növendékei pedig művészi lélekkel kovácsolták össze a sir vasrácsát. Igy együtt, virágokkal elboritva, frissen tépett emlékek­kel igazán meghat bennünket ez az emlék: az utolsó kegyelet, ami a temetőben nyugvó Kun Józsefnek jár. Hiszen olyan könnyen még poétát se szoktak még nálunk se elfelej­teni, mint őtet. Alig marad utána ránk va­lami, — a finom verssorai már nem sorakoz­nak a magyar lapok hasábjain, az utcáink­ról és Újszeged rózsái köziil nem tűnik fel sehol szelid tekintete, komoly és szentül lel­kes növendékei se hallják a szavát, az össze­gyűjtött. festményeit szétadogatták a képtá­rak számára, a könyvei ott hallgatnak a könyvszekrények seregében — egy év után. Olyan jó, hogy legalább a sirját majd köny­nyen megtalálja az, aki kedves kívánsággal talán keresi. Vasárnap délelőtt, 10 órakor, szép csön­desen avatják föl a zsidó temetőben Kun Jó­zsef diszes sirját. Vájjon lesznek-e a kis domb körül annyian, mint ahány szál virág nyilt ki rajta? Sz. I. BBBIBBBSBBBBBBBBB orzo mozi Igazgató: Vas Sándor. Telefon 11-85. Telefon 11-85. BBBBBBBBBBBBBBBBB r ország előfizetési ára Szegeden: Csak egy napig látható Vasárnap, junius 15-án Két nagy sláger! — BOHÓKJS SZÖGED I LEGENDA. Vén páter Péter s két tonzúrás barát ­Ambrus plébánosnál kártyázik dióba • ebéd óta isszák a pohos pap borát, — lom­hák, kótyagosak, szemük keresztbeáll — mi­re éjfélt üt a templomtorony óra. Vén páter Péter riadtan felhorkan, • elcsoszog legott az éjféli misére. — Ott ezüst­kehely be szentelt fehérbor van, — belekós­tol, csettint, élvvel szopogatja: — s kifogy a serleghői Jézus szentelt véré. Vén páter Péter szeme meg-megrebben — (. . . Hozsána, Tenéked örök Hallelujja, — Krisztus születése most van Betlehemben) — szunynyadozva hallja az ájtatos danát s a zsolozsmát vigan dudorászva fújja. Vén páter Péter feje lehanyatlik — (a misezsolozsma be jó bölcsőnóta), — álmában játsza a félbenmaradt partit, — keresi a pak­lit, nő a dióhalom, — hi-kinyujtja karját egy egy koccintóra, Vén páter Péter horkol — — Ezüstkely­hét — leejti a kőre s felriasztja a hang. -­Dörzsölgeti szemét: — „Ez jó: csak tizen­hét!" — Dünnyög ábrázatán szétfolyó mo­sollyal, — Rácsap az oltárra s nagyot kiált: ,, ... a banki" > Kistelein Kornél. Dráma 2 felvonásban. Dóra Thorne Dráma 3 felvonásban. Valamint a teljesen uj két órás mtösor! Számos látogatást kér VAS SÁNDOR, igazgató. Előadások délután 2 órától 11 óráig folytatólagosan. bhhmbbbbbhb

Next

/
Oldalképek
Tartalom