Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-16 / 112. szám

4. DÉLMAGYARORSZAG 1913. május 10.. rainak és az uj állam alkotmányának megállapítása még hátra van. A Balkán-államok még nem tisztázták az egymás közt való viszonyt. Arra nézve még nincs kellő biztositéka a monarchiának, hogy közgazdasági és politikai érdekei miként lesznek a Balkánon tnegóva. Azok a tapasztalatok, amelyeket eddig tettünk, semmiesetre sem bátorítanak föl arra, liogy a legnagyobb éberségünkből engedjünk és éppen az a kívánság, hogy az uj rend kialakuljon, azoknak az intézkedéseknek a föntartására kényszerit, amelyek eddig is hathatósaknak mutatkoztak. Ebből következik, hogy a közös minisztertanács nem hozott konkrét határozatot a katonai készenlét megszüntetésére nézve. Nem is lehetett ebben a helyzeben, csak arról volt szó, hogy mindent meg kell tenni egyes tartalékosok és a családtagjaik érdekében. Egyhangú volt a vélemény, hogy az egész válságot gyorsan és nagy körültekintéssel kell megoldani. Tagadhatatlan, hogy a Balkán-államok szövetségi szerződésébe ellenünk ellenséges tendenciákat vittek bele és még most is azon fáradoznak, hogy a szövetségeseket ellenünk uszítsák. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Színházi műsor: PÉNTEK: Rigó Gizi venidégfölléptével Az elvált asszony, páros 3/3. SZOMBAT: Az isteni szikra, komédia. (Bemutató.) Páratlan ja. VASÁRNAP d. u.: Az isteni szikra, komédia. VASÁRNAP este: Éva, operett. Páros 2/» * Az elvólt asszony. A tegnapihoz mindenben hasonló zsúfolt ház előtt, taps és virág közepette folytatta bemutatkozó vendégjátékát Rigó Gizi Gonda szerepében. Pompás toilettjei voltak ismét, amelyekben olykor egy cukorbaba kedvességével mozgott a színpadon. Valamivel biztosabban és melegebben játszott és énekelt, mint előző este, ám nem elegendő készséggel ahhoz, hogy nagy színpadon tölthesse el a szükséges gyakorlatnak — biztatóan kevés számú éveit. Egyéni gracizitása, finom kelleme sokszor hangulatossá tette a szereplését, de még nem bírja rutinnal az operette tempóját és különösen a tánctudása, a mozgás bátorsága és változatossága volt fogyatékos. Mindezt nagyon komolyan meg kell még tanulnia, valamint a színpad művészi fegyelmét is, a mely tiltja a nézőtérrel való és a szerepen kiviil eső kontaktus keresést. Mai szereplése is megerősített abban a hitünkben, hogy jeles szubretteprimadonna lesz belőle, ha annyi kedvvel és kitartással fog tanulni, amennyi hajlandósággal szereti a színpadot és ha anynyi színészi komolyság fogja sarkallni, mennyi bakfisos vidámság és kedély teszi most is színessé és bájossá. A kezdet biz tató, de az elbizakodottság messzire kiható hiba volna. * Bródy Sándor uj balletje. A magyar királyi Operaház a Prometheus nagy sikere után a jövő szezonra iís Bródy Sándortól hoz ki nagy, látványos némajátékot, A kitűnő in Ádám és Éva legendáját dolgozza fel bal let •nek. Legjobb színházi cukorkák Llnden feld Bertalan Első szegedi cukorkagyáróban, Kárász-utca 8. szám alatt kapható1* * Az Isteni szikra. A színházi iroda jelenti: Drégely Gábor neve A szerencse fia cimü komédiája révén lett ismeretes a külföld minden államában. Ugyanezt a műfajt képviseli Az isteni szikra is. Vidám, mulatságos 'darab, kellemes és tele van ötlettel. A bőse egy ifjú császár, aki érzi magában a talentum (isteni szikráját. Ha pedig a császár ilyesmit érez, azt nem szekta magába fojtani. Darabot, ir, operát, ami ugyan rettenetesen rassz, de mégis színre kerül egy fiatal zeneszerző neve alatt. És a rossz darabnak sikere vau, .mert, a császár tapsol a legjobban. A z:\gerli bemutatón a leggondosabban összeválogatott vig játék-személyzet vesz részt. A császárt Virányi, a zeneszerzőt László Tivadar játeza. Gömöri Viilma. Szűcs Irén, Szathmáry, Pogány, iMihó járulnak majd hozzá a kétségtelenül elkövetkező sikerhez. • acaeaaaaabsbae-üe!* K ALEID Q5ZKOP (Bayros.) Nem sok idős imég a SzentGyörgy céh, mely .amatőr kedvtelések szolgálatára alakult s már eddig is igen értékes mUnkát végzett ritka' művészeti .aukciók közvetítésével. Legújabb eredménye egy ,poknpási Bayros-lkaájlijtáis), mieily (Budapesten •nyi.lt meg 'ós valóisággaíl párját ritkítja a maga nemében. Nem azért, mintha (Bayros rajzoló művészete olyan volna, hogy hozzá foghatót nehéz lenne keresni. Hanem azért, mert a kiállitott rajzok tárgya a. legnagyobb mértékiben szokatlan; azt lehetne mondani, hogy válogatottan kihávó és még a legszabadabb erkölcsi felfogás mellett is bizonyos fokig megdöbbentő. Bayros a kórláttalan szekszuális vágyak raffineriáit rajzolja meg tagadhatatlanul nagy vonalkészséggel, elsőrendű grafikai technikával és végtelen, változatossággal. A raffineriák maguk nem ujak; a hereulanomi romok alatt ugyanilyen kőrajzokra akadtak már s azóta sem pihent az emberiség szerelmi ösztöne. De uj az a mód, ahogyan Bayros produkciói megközeletik az efajta merészségektől meglehetősen megkímélt jóhiszemű közönséget. A kiállított képek eddig csak dugáruként jártak a világban köröskörül, mint az orosz cári udvarok kéjelgéseit megörökitő Zichy Mihály hasonló témájú rajzai, vagy a Wilde-korszak levegőjét oly csodálatos finomsággal kifejező iBeardsley és a japán degeuaráltság titkait feltáró Utama.ro buja képzelődései. És ez jó is volt ágy. Akinek fantáziáját izgatta a téma és rendelkezett a hozzá szükséges ipénzfelesleggel — mert a titkosan terjesztett Privátdruck-ök borsos áron keltek, — az amúgy is hozzájuk jutott. A kiállítás piacra dobta ezt az árut is. És épen ebben van a haj. A legteljesebb gondolati szabadság hávei lehetünk s mégis azt mondjuk, hogy alkalom szüli a, tolvajt, a szemléltetés terjeszti a bujaságot. Ha minden embernek volna elég önfegyelmező ereje s a látottakat kellő judiciummal tudná szemlélni, ugy nem lenne a Bayros-kiállitás sem közveszélyes. De igy az, mert a beteg fantáziák számát fogja szaporitani, pedig azokból ugy is van már több a kelleténél. • (A tanya átka.) A tanfelügyelő uj ember még Szegeden; tehát az Adtegenbő] jött ember szemének élességével látja meg azokat a bajokat, amelyeket mi még nem láttunk, vagy amelyek iránit már közömbösek vagyunk. A tanfelügyelő künn járt a tanyákon | és azzal a szomorú tapasztalattal jött haza, 1 hogy a tanyai iskola nem sokra tanítja ugyan a parasztgyereket, de az bizonyos, hogy épen arra nem tanítja, amire legjobban kel lene. A gazdálkodás módjairól nem sok szó •esik az iskolákban. Amelyik gyereket kötéllel oda tudják kötni hozzá, az legfeljebb a számvetést, meg' az ábécét tanulja meg, do semmiesetre sem vesz tudomást a gazdálkodás elemi gyakorlati ismereteiről. Ezeket — apáitól veszi át abban a primitív formában, amelyben az ősöktől azokra maradt. Ez az oka annak a sivár gazdasági eredményeknek, amely Szeged tanyavilágának negyvenezer emberét a félvad tengődés keretei közé szorítja. A tanyai népnek állattenyésztése az átlagos szinvonalat sem éri el. Ez annál csodálatosabb, mert a megyében nem nagy távolságra fekvő más vidékeknek állatállománya sokkal jobb; a vásárhelyi és szentesi magyar gazdák és a bánáti svábok, meg szerbek határozottan s-okkal értékesebb ló- és marhaállományt tudnak produkálni. A gyümölcstermelés sem olyan, amilyen lehetne; Szeged ekszportja könnyen versenyezhetne a kecskeméti gyümölcstermelés eredményeivel, — de persze nem teszi. A gazdaságii szakiskolák felállítása tehát, amit a tanfelügyelő javasol, elsőrendű népnevelési érdek. A legnagyobb baja pedig, valóságos átka a tanyának a rég vajúdó .köziekedósügy teljes kátyúba jutása. Vasút nélkül az a távoli vidék nem lesz egyéb megközelithetetlen Szaharánál. És a várva-várt tanyai vasútról már rég ideje egy árva szó sem hallatszik. Mintha meghalt volna már maga a terv ,is. S ha meggondoljuk, hogy volt idő, mikor egy vállalkozó cég tisztán a saját anyagi kockáztatásával hajlandónak mutatkozott az egész vasai tat pár hónap alatt megépíteni és tizenöt év multán a város tulajdonába bocsátani, — igazán csak sajnáni lehet, hogy a város érdekeinek elhibázott és felületes védelmezése ismét évek hosszú sorára kitolta a vasút megépítésének lehetőségét. » (A hidvám) is olyan parádé már, melyet csak a szegény emberen vasalnak be. Még sincs meg az a jóérzés a hatóságban, liogy ezt a visszafelé elsülő adózási rendszert végleg lomtárba tegye és épen azokat szabadítsa fel a négy krajcárok terhe alól, akik legnehezebben nyögik kii. Az állami és városi tisztviselők, a vasutasok, katonák és ujszegedi iskolások már nem fizetnek bidvámot. Hivatalnok-város lévén, ez a privilégium annyit jelent, hogy a kaputos ember nem fizet, a parasztnak meg ki kell guberálni a mellényzsebből azokat a keservesen bujkáló zörgős rezeket. Mennyivel jobb volt a régi rendszer, a mely még a hajóhídon volt divatban. Akkor az volt a rend, hogy benszülött szegedi polgárnak nem kellett fizetni semmit sem, az idegen ellenben obulus nélkül lemaradt a hídról. Már most hogy lehessen megtudni valakinek a fizimiskájáról, hogy miféle náció légyen? A kidőrök tehát azt kérdezték a tulnanra igyekvő pasasértól: — Mivel eszi kend a levest, bátya? — Kanallal — adta meg a választ a kerekfejü dorosmai kunsági fi. — Akkor fizessék kend, mert a szegedi ember kalánnal eszi! Ma ezt a régi szabást már ugy kellene variálni, liogy aki ezüstkanállal eszik, az átsétálhat a kidon, de a fakanalas szegényeinber.nek nincs kegyelem . . .