Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-06 / 104. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. • • • • • Nappali-telefon: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre.... K 12.negyedévre K 6-— egy hónapra K 'íEgyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K281— félévre.... K Í4-— negyedévre K "/•— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász - itca 9. • • • • • Kladóhlvatali-telefon: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 104. szám. Kedd, május 6 Kétféle külpolitika. Nagy szenvedélyek és nagy események órájában kell jól megfigyelnünk az egyes embert s az egyes emberek szövetkezését, a pártokat. Amilyeneknek válságos idők perceiben mutatkoznak, az az ő valódi lényük, igazi természetük. A fotografáló gép, amely nagy események bengáli fénye mellett kapja le őket, hasznos és szükséges munkát végez. Az a kép, amely ily módon készül róluk, maradandó értékű, mert leghívebb mása az eredetinek. A monarchia népei döntő elhatározások idejét élik. A diplomácia mesterfogásai ugy összekuszálták az események szálait; a londoni reunió határozatlansága, tehetetlensége Európa kinyilvánított akaratát oly durva megcsúfolások és sértések egész sorának tette ki, hogy a legközelebbről érdekelt Ausztria és Magyarország kénytelen — Olaszországgal — a maga utján járni és Európa akaratát Nikitára a saját erejével ráoktrojálni; minthogy a diplomácia majd minden eszköze szégyent vallott egy maroknyi ország makacsságán és vakmerő elbizakodottságán, kénytelen kardhoz nyúlni, nehogy életbevágó érdekei sérelmet szenvedjenek és hatalmi állása, jövője a Balkánon súlyosan kompromittáltassanak. A monarchia népeinek és a magyar királynak őszinte békeszeretete a balkáni háború kitörése óta nem- egyszer a türelemnek, mérsékletnek, az idegen való uralkodásnak fényes tanúságait adta. Nem egyszer azon a ponton voltunk, hogy hoszszu béketürésünket félremagyarázzák és a bonyodalmaktól való félelemnek, a kockázatokkal való irtózásnak tudják be, a mi pedig csak nyugodt fontolgatásnak s az európai koncert jóhiszeműségében és jószándékaiban való bizakodásnak volt következménye. A kalandor stikli azonban, amely Szkutari bevétele körül és utána lejátszódott s amely a mi hosszú türelmünkért és állhatatos békeszeretetünkért ugy akart fizetni, hogy az anélkül is nagy nehézséggel küzdő albán-problémát a mi életérdekeink ellen akarta kihegyezni: csordulásig megtöltötte a türelem poharát, őfelsége és a monarchia népei elértek békeszeretetük legszélső határáig. Addig a határig, amelyen tul egy lépéssel sem lehet és szabad menni, nem egy jó fölfegyverzett és jói szituált nagyhatalomnak, amilyen mi vagyunk, de kisebb és erőtlenebb népeknek sem, hacsak meg nem akarnak barátkozni az öngyilkosság gondolatával. El lehet mondani, hogy a monarchia népei a megkönnyebbülés érzésével fogadták az elhatározó lépések bejelentését. A sajtó tükre és irányitója az ország közfelfogásának, pártkülönbség és minden fentartás nélkül, ritka egyértelműséggel üdvözölte az intéző körök erélyes föllépését. Nem a háború miatt, amelynek véres babéraira senki sem vágyódik, hanem a néplélek ösztönszerű megnyilatkozásáért, amely a további engedékenységben sok későbbi veszedelemnek és égető gondoknak a forrását látta. A magyar társadalom csaknem egyhangúlag állott az energikus és céltudatos külpolitika háta mögé. S mint az annexió idején — első sorban a színmagyar ezredekben — föllángolt a katonai erények minden tüze és lángja. Népszerű vállalkozásnak kell mondanunk a Montenegróba és Albániába küldendő katonai expedíciót, ami nem csoda, mert minden türelemnek vége szakad egyszer s mert a nemzetközi viszonyok állandó feszültségét nehezebb elviselni, mint egy nyilt és férfias nemzeti erőfeszítést, amely mint a villámcsapás, elvégzi a maga munkáját és fölfrissíti a hasztalan diplomáciai huza-vonák tikkasztó légkörét. A régi magyar katonai erények e föllángolásának a pillanatában egyetlen politikai párt, a Justh-párt az, amely szembe kerül a nemzet közhangulatával, hagyományos keleti politikájával. Nagybotos Viola. Irta: Krúdy Gyula. Ernő, mert igy hívták, minit a beteges kis fiukat, akiknek tizenöt esztendős korukban is hosszú hajuk és széles gallérjuk van s barátjukat szájba csókolják, — busz esztendős korában vette föl ezt a nevet, amely név alatt körülbelül kétezer nőnek bemutatkozott országunkban és télen a hóba rajzolta vagy a zúzmarás ablaküvegbe karcolta, szerelmes levelek alá kanyaritotta, amely leveleket költők müveiből állított össze és a kis szobalánynak épp olyan grandezzával vallotta meg, mint a gazdag öreg asszonyságnak, mintha már nevével együtt szerelmet is vallott volna. Nagybotos Viola Ernő egykor a Jézustársaságbeli atyáknak volt a kedvence a szatmári rendházban és Tamás superior komolyan gondolkozott azon, hogy a nagytehetségű ifjút idővel Jézus szolgái közé sorozza: vasárnaponkint Ernő mindig sokkal több szentképecskét (kapott ajándékba, mint növendéktársai, valamint későbben is Ernő a nőktől, az élettől, sőt az időjárástól is bővebb élvezeteket igényelt, mint bárki. Házasságszédelgés, majd szerzetesi öltözet viselete miatt üldözték; ékszerészektől ékköveket, uzsorásoktól pénzt és szépfeleségü polgároktól barátságot csalt, talán hosszabb ideig tartózkodott egykor Vácott, mint amennyi időre egy közönséges látogatás szokott terjedni a csendes püspöki városban; vasúti kocsik alatt utazott egyik országból a másikba; a francia kártyát mesterien keverte, de a dijért a repülő galambot is lelőtte; egyszer önvédelemből megölt valakit a szász erdőkben és ha többet ivott a kelleténél, ismeretlen embereknek elmesélte a gyilkosság részleteit; a vonakodó nők, — (a nők néha azért ellenkeznek, mert az ellenkezéssel önmagukat gyönyörködtetik) — fenyegetésül meghallgatták három felvidéki nő szörnyű halálát, akiket Ernő visszautasítás miatt a folyóba dobott, habár az efajta történetkét a tisztes családapák és öreg kanonokok is föl szokták használni a nők körüli széptevésnél; a nagyanyjáról azt mesélte, hogy Paskievics orosz generálisnak volt a szeretője 49-ben, mig anyját Skóciába, egy zordon vadászkastélyba szöktette a fiatal tiszt ur, Viktória királynő rokona (kár, hogy a két öreg asszonykát többen ismerték a veszprémi templom hátsó soraiból); atyja: az esztergomi herceg volt, a ki mint a klasszikus versek fordítója hírneves volt az irodalomban és születésének igazolására Ernő gyönyörűen szavalt az eredeti Daniéból strófákat; aki uriihölgyekkel ugy bánt, mint az éjjeli táncosnőkkel, a megismerkedéskor harisnyakötőjüket kivánta látni, mig az éjjel szerencsétlen teremtéseivel, szájukkal éneklő, lelkükkel siró danáival, struectollas kalapos és olykor túrót ebédelő hölgyeinek ugy hódolt, mintha valamennyien ama liliomos-házból származnának, amelyből eredni körülbelül a legelőkelőbb dolog, még a királyoknál is és talán ennék köszönheti számtalan sikerét. Ernőnek a kivágott lakkcipők és zárt nadrágok világában, midőn az éjjel kis .színpadjain emeletnyi magasságba emelkednek a szoknyafodrok; csupán az ápolónőket tisztelte, akik téli hajnalon a Rókus kápolnájában imádkoznak, a sarkon még tűnődő várakozással állonganak az éj elszoNEUMANN M. JÉggs Férfi, fiu és leányka os. és kir. udvari és kamarai szásiitd. ^^áfjepyzéí ruhatelep SZEGED, Kárász-utca 5. Külön mérték szerinti ©sztály elsőrangú szabászattal.