Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-31 / 125. szám

2. mig ellenben Árva, Zólyom, Győr, Máramaros, Ugocsa, Bácsbodrog, Torontál és 11 erdélyrészi vármegyében hitbizományi birtokok egyáltalán nem léteznek. A megosztás tehát aránytalan és ebben rejlik a bajnak alapja és gyökere. A segítésnek és orvoslásnak az a módja, amelyet néhai Béksics Gusztáv elismerést érdemlő nagy munkájában ajánl, hogy tudniillik a hitbizományok azon vármegyékből, amelyekben az illető vármegye mezőgazdasági területének tulnagy részét foglalják el, helyeztessenek át felvidéki és erdélyrészi vármegyékben levő erdőbirtoIvikba, — a kérdés gyökeres megoldása és a bajnak állandó orvoslására nem vezet, sőt akik ismerik hazánk erdőgazdasági, erdőhasználhatósági és erdőértékesitési viszonyait, — habár ismételten kiemelem, hogy ugy közgazdasági, mint erdőkezelési szempontból előnyös, hogy minél több erdőbirtok váljék kötött birtokká — ezt a tervet ily módon részben kivihetetlennek, részben veszedelmesnek is kell, hogy tartsák. ftaHSH£aíasaaaBaaaattaB:ia£afisnaa3BB*ssiigiassiiaasiiiiaaastaa A máramarósszigeti mandátum. Máramarosszigetröl jelentik, hogy Lator Sándor dr., a szigeti kerület képviselője, ma levelet intézett Sugatagi Jánosihoz, a munkapárt elnökéhez és bejelentette, hogy mandátumáról lemond. Lator utódjául Vadász Lipót államtitkárt emlegetik, akit ellenjelölt nélkül fognak minden jel szerint megválasztani. Az angol király a cárnál. Pétervárról jelentik: Az angol király junius végén fogja a .cárt meglátogatni. A görög király hajóján Kronstadtba megv és ott marad néhány napig, mint a cár vendége. DELMAGYARORSZÁG [ Befejezték a májusi közgyűlést. — Juniusban építik a zenepalotát. — A tornaegyesület felebbezését elutasították. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután befejezték a májusi közgyűlést. Az érdeklődés gyéren nyilvánult meg, de annál jobb hangulatban voltak a megjelent városatyák. Kedélyeskedtek és tréfálkoztak egymással. Mialatt a szónokok beszéltek — mára is bőven jutott belőlük — a padsorokban egészen más dolgokról folyt a diskurzus. Jellemzésül ideiktatjuk az egyik esetet, Krausz József dr. beszélt a tornaegyesület fölebbezésével kapcsolatban és nagyon lendületesen méltatta a tornaegyesület működését. Ezalatt Nyári György és Kormányos Benő dr. fogadást tett. Nyári azt állította, hogy a közgyűlési terem nincs 200 négyzetméter sem. Kormányos ennél sokkal többet mondott. A tét két trabukó szivar volt. — De hogy bizonyítod be? — kérdezte Nyári. — Rögtön fölmérem a termet, mondotta Kormányos dr. Otthagyta a helyét és lábujjhegyen végigsétált a terem egyik ajtajától a másikig. Javában sétált, kimért hosszú lépésekben, a mikor Bokor Pál elnök egyszerre csak észreveszi a dolgot és odaszól: — Kérem Kormányos doktor urat, foglalja el a helyét. Kormányos azonban mintha nem hallotta volna, rendületlenül tovább sétált. — Mit csinál Kormányos ur? — kérdezte az elnök. Kormányos éppen a terem másik sarkába ért, a kályhához. Onnan válaszolt: — Fogadtunk kérem és fölmértem a termeti _ . , Általános hahota tört ki. Az elnök is elnevette magát, a pulpitus körül is nevetett mindenki. — Nagyon kedélyesen megy ma — jegyezte meg Taschler Endre. 1913. május 31. Nyilván az volt az oka, hogy tulsok volt a szónok. A városatyák hat órakor már türelmetlenkedni kezdtek. Bokor Pál azonban kijelentette, hogy ha törik-szakad is, végig mennek a tárgysorozaton. Meg is történt és fél hét óra volt, amikor az elnök megtette végre a boldogító kijelentést: — Az ülést bezárom . . . Fontosabb eseménye a mai közgyűlésnek a zenepalota ügyében hozott határozat. Kimondották, hogy a palota építését juniusban föltétlenül meg kell kezdeni. Nemkülönben érdekesek a tornaegyesület körül történt események is. A tornaegyesület fölebbezésével szemben a tanács javaslata győzött. A közgyűlés menetéről az alábbi részletekben számolunk be: Bokor Pál (helyettes polgármester elnökölt. Taschler Endre főjegyző felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Bokor Pál a napirend tárgyalása ellőtt kegyeletes szavaikban elparentálja Salamon Gyula, dr., városi alügyéazt Erről más helyen adunk tudósítást. Ezután áttér ia .közgyűlés a tángysorozat folytatólagos tárgyalására. Gaál Endre dr. ku,ltiu rtanácsos ismerteti a zenepalota ügyének különihöző fázisait. A zenepalota 600,000 koronába kerül, a városnak .azonban csaík 300,000 korona áll rendelkezésére. A .tanács föliratot intézett a knltnsaminisz terhez, hogy a hiányzó összeget államsegély utján biztosítsa a városnak. A miniszter erre még nem adott választ, a zenepalota terveit .azonban 'néhány hét előtt elvben jóváhagyta s értesítette a várost, hogy a végleges, jóváhagyás akikor fog megtörténni, ha a hiányzó 300,000 koronára aikár államsegélyből, akár más uton fedezetet talál a város. A tanács kéri a miniszter válaszának tudomásul vételét és javasolja a közgyűlésnek, bogy: Spiegel Frigyessel, a zenepalota tervezőjével a miniszter kívánságai értelmében módositassa a terveket; a <hiányzó 300.000 korona megszerzésére tegye meg a szükséges intézkedéseket; kéri továbbá a közgyűlési, mondja ki, hogy a tanács javaslatával Hoffer Jenő indítványát elintézettnek tekinti. Hoffer Jenő nem fogadja el á tanács jaemlékkönyve, Imogén, amelybe verset Írhattam volna. Dalaim voltak, amelyeket magányos kis korcsmákban muzsikáltattam öreg gordonkással, máskor a nagy operában a nézőtérről körülnéztem, .hogy nem pillanthatnám-e meg kegyedet, vagy kegyedhez hasonlót; és sohasem találtam senkit, akinek lehunyt szeme az önéhez hasonlított volna! A ,nők divatja egészen más, mint az ön divatja, ruhái áhítatosan idegenszerűek és hajviselete oly bizarr, mintha egy orosz medálIionról választotta volna, amelyet tán Puskin hordott a szive fölött. Majd .a játék gyönyöreiben kerestem vigasztalást és a francia figurák egyszerre hasonlítani kezdték az ön finom alakjához. A pique-Dame hosszan és elgondolkozva fogadta tekintetemet. Vad tivornyán, züllött nők társaságában, ( csengő pohárnál és érzékies muzsikánál a nők kezén és lábán hasonlatosságokat kerestem az önéhez. Csurgó, hosszadalmas esős időkben a város külső részeiben bolyongtam, anélkül, hogy tudtam volna, hol járok .és a .futtatógyepen egy kis pejkancát magamban az ön nevéről kereszteltem el. Gróf voltam, gazdag szüleim voltak, huszonnégyéves voltam: ugy-e bár, ez majdnem elegendő ahoz, hogy az ember éjjel bizonyos megelégedettséggel feküdjön ágyba, bár el szórta a készpénzét. Jó anyáin reggelre postára teszi a szükséges összeget, nagybátyám, a király barátja, aggódva kérdi a suhanva járó automobilban: „Öcsém, valami gondod van?" Semmi gondom, semmi bajom. ,Csak nagyon ffurcsán érzem magam. A budai palota előtt elváltunk nagybátyámtól. Azt hiszem, kérdezte tőlem, akarok-e a palotában aludni ma éjszaka? Talán nem is feleltem. Az automobilt elbocsátottam és gyalog mentem a Krisztina-kőrúton. Á Krisztinában most is oly jószaguak_a fák, mint gyermekkoromban voltak, midőn .rab végül a. szerelem és ifjúság győzelmének apoteózisáiig emelkedik. Mikor először végigolvastam ia darabot, megrendültem annak boszorkányos élethüsé' getől. Gyuil.us.ka akkor már nagyon beteg volt . . . Torkán ott meredezett öt csontos ujja a kegyetlen vitatkozónak. Minden szaván megérzett, hogy aki ezt megérezte és kimondta, az a legutolsó stáció borzalmas tanulságain felvértezve tekint vissza az életbe. Divináeiója a halni készülő, kilobbanó élet mélységes .gazdagságú iintel!ligencia4Lalmozása. Aki azokat a sorokat irta, az nem közönséges ember, mert olyan helyről néz dolgokat, ahonnan még senki sem jött vissza . . . Sokáig keresett cimeket a darabjához jó Salemon Gyula. Végül megállapodott egyben. Ez jó lesz, ez a:z igazi: Az Élet az ur . . . Kicsit erőszakolt, (kicsit különös, de ráér-e m törődni kicsiségekkel, aki nagyon siet az Acheron felé? A cimben benne volt- az akarat és az erő diadala, hosszú éjszakák végső eredménye, egy elhibázott élet minden keserű tanulsága és bünbánata: élni akarok, igen és meglássátok, hogy u.r .leszek még a halál fölött! Azután felült a trieszti hajóra és vitte magával a darabját az áldást osztó meleg afrikai nap alá. .Hosszú, keserves, kimzó hallgatás következett. És egyszer csak" megszólalt a távírókészülék, berregett, zúgott, recsegett, mintha annak a kéznek a reszketését hozta volna el, amely ott a tengeren, tul utolsó idegrángásával diktálta a rettenetes üzenetet: .... „ — Javítsátok M a darabom eimét! A Halál az ur! (d) László gróf utolsó levele. Irta: Krúdy Gyula. „A szivünk meghasadt, kedves Imogén, mert sohasem lehettünk egymásé. Isten vele, én most már elmegyek, mert fenékig ürítettem a szomorúság kelyhét. Én voltam az éjjeli vendég a Turgenjev irataiban, aki azért boldog, mert /boldogtalanabb (már nem lelhet; mindent utolértem a szomorúságban. Voltam Werther, voltam Anyégin, otthon a tükör előtt tetszelegtem, mint a sánta lord; Budán (fölcsaptam Csokonainak és éjjel, az utcán bandukolva, Lilla-verseket mondtam magamban. Máskor középkori levente voltam, tán a hires Bálint-lantos, sirtam Jiitnfyvel és csaknem belehaltam Kleist Henrik történetébe. Mindent megpróbáltam, amit a költők a szomorúság és bánat tiszteletére előírtak. Jó beteg voltam. Az orvos urak olyan receptet nem költhettek, amelyet hálás köszönettel ne fogadtam volna. Hajnalban a padlóra feküdtem és sirva rágtam a szőnyeget, virradattal a pohárral köszöntöttem a kelő napot, napközben mogorva és szótalan voltam, majd kardom élére óhajtottam tűzni kevésbé tetszetős ismerőseimet, később megállottam sírni elhagyott gesztenyefák néma sora alatt. Mindezt, önért, Imogén. Boldog voltam, mert szomorú lehettem önért. Ifjú voltam önért és képzeletben lilaszinii frakkban, szürke pantallonban és violamellényben jártam, nyakamon _ sokszor átcsavart kendő és a fejemen ódivatú cilinder, mint a mult században jártak az ifjú emberek, akik a boldogtalanságot divattá tették a szerelmi téreken. Kár, hogy önnek nem volt