Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-08 / 106. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24'— félévre.... K12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre.... K 14'~~ negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász - itca 9. Kladóhivatali-telefon: 305. Szeged, !913, II. évfolyam 106. szám. Csütörtök, május 8 Mérleg. Az országgyűlés uj ülésszakának kü­szöbét átléptük, az üléseket május 22-ig el­halasztották s ez inditó alkalom az elmél­kedésre politikai helyzetünk és a konszide­ráció tanulságai fölött, összefoglaló Ítéle­tet óhajtunk mondani az objektív látás el­fogulatlanságával arról, hogyan áll a kor­mány s a nemzeti munkapárt politikai mér­lege ez idő szerint és hogy áll az ellen­zéké!? A Lukács-kabinet erős kézzel tartja a kormányrudat a külpolitikai vizeink mos­tani dagálya s a fokozódott benső szükség­letek hőáramlatai közepette. Állása az al­kotmányos tényezők bizalmából a lehető legszilárdabb: a korona kitüntető figyelem­mel fogadja felelős magyar tanácsadóinak előterjesztéseit s a nemzeti munkapárt im­pozáns erejű tömör többsége kitartó asz­szisztenciát szolgáltat a kormánynak a parlament mindkét házában. Ez a koncentrált bizalom a mult ülés­szak eredményeinek megérett gyümölcse. Fönn is, lenn is megelégedve látják az al­kotmányos tényezők, hogy ez a kormány •a lefolyt évben a legzavarosabb parlamenti helyzetnek mestere tudott lenni s az or­szággyűlést súlyos bonyodalmakból, az országot a fölfordultság veszedelmeiből szerencsésen kivezérelte, diadalmasan az obstrukció fölött. Hogy e belpolitikai sikernek törté­neti jelentősége is van, azóta a kül­politika helyzet alakulásaiból minden elfo­gulatlan szemnek nyilvánvalóvá lett. Azt a komoly és nehéz erőpróbát, mely alól monarchiánk most jogos önérzettel s mél­tósággal emelkedik ki a nemzetközi egyen­súly javára, aligha állhattuk volna ily nyo­matékosan, ha a véderőreform ma is meg­oldatlan még s magyar törvényhozás a parlamenti anarchiában máig fulladozni kénytelen. A mik e veszedelem elhárítá­sára tavaly juniusban történtek, a külpoli­tikai események, az Ausztria-Magyaror­szágra várt korszakos elhatározások s ezek nemzetközi érvényesülése által a legfé­nyesebben igazolva lettek. Államférfiúi elő­relátás intézte a tavalyi parlamentáris visszahatás munkáját, hogy készületlenül, tehetetlen állapotban ne találjanak azok külső viharfelhőket, melyek azóta valóban el is borították keleti horizontunkat. Monarchiánk erőteljes aktivitása a leghathatósabb bizonyiték, hogy a Lukács­kabinet s a nemzeti munkapárt politikai mérlege a lehető legaktívabb. De vannak erre nézve egyéb bizo­nyító jelenségek is, melyek arra vallanak, hogy ugy a parlamentben, mint künn az országban a közbizalom ismét erős ak­centusok közt áramlik a Lukács-kormány felé. Figyelemreméltó tünet, hogy a vá­lasztójogi törvényhozás alatt kilépett •munkapártiak visszatérése az anyapárt­ba motu proprio megindult. Ez nemcsak a Lukács-kabinet tekintélyének intakt voltát s a nemzeti munkapárt változatlan vonzó erejét jelenti, hanem a választóközönség hangulata felől sem hagy fenn semmi két­séget. Ez utóbbiról eléggé tájékoztatnak a vidéki municipiumok utolsó évnegyedes közgyűlésein történtek. Az ellenzék széles akciót készült ott a kormány ellen indítani, bizalmatlansági nyilatkozatok provokálá­sával. De legutóbb is felsült vele. Még is­meretes ellenzéki multu megyékben is, a milyen Fejérmegye, a koalíció bizalmat­lansági indítványa csúfosan elbukott; má­sutt, mint például Somogyban, elö se mer­ték azt az ellenzék korifeusai terjeszteni, annyira kilátástalan volt, hogy boldogul­hassanak vele. Legteljesebb érvényességű bizonyiték, valódi argumentum ad hominem, a Lu­kács-kormány ereje s termékeny aktivitása mellett az a gazdasági munkaprogram, a melyet Lukács László miniszterelnök az Boldogtalan szerelem. — Biológiai fantázia. — Irta: Molnár Ferenc. (Történik egy szerelmes ifjú nemesebb szer­veiben. Maga az ifjú álomtalanul hánykoló­dik ágyán, mert reménytelenül szerelmes. Nagyokat sóhajt, egyik szivart a másik után szívja el, a feje irtózatosan fáj.) A jobboldali tiidőcső (átszól a baloldali­hoz): Kérem bronehus bácsi! A baloldali bronehus: Mi kell már me­gint? A jobboldali: Ez az ember annyit sziva­rozik, hogy nem birom tovább. A réteges csillóhám már egy óra óta panaszkodik. A nyakhártyák mindenütt pirosak a dühtől! A baloldali: Nekem mondja? Egy fél­órája magyarázom főnökünknek, a tüdő­csuesnak, hogy nem illik igy egy tisztessé­ges tüdővel bánni. Én egy köztiszteletben el­meszesedett légzőcső vagyok, de azt még nem hallottam, ihogy huszonhét évi becsüle­tes munka után az embert azzal fizessék ki, hogy tönkreteszik dohányfüsttel. A jobboldali: Borzasztó! A baloldali: Magamat nem bánom! De a gyermekeim? Húszezer neveletlen árva bron­Chiolus marad utánam. Ki fogja azokat táp­lálni? A jobboldali: Figyelmeztetni kellene Pis­tát, hogy ez igy nem megy tovább. A baloldali: Hiába figyelmeztetjük, nem dobja el a szivart. A jobboldali: Mindenesetre megpróbá­lom. Meg fogom köhögtetni. A baloldali: Csak köhögtesse, kolléga ur! A jobboldali (kiadja a parancsokat): Mély belégzés! — Elzárni a hangrést! — Mindkét tüdőben erős kilégzési izomműkö­dés! — Most hirtelen kinyitni a hangrést! (Mindez megtörténik. A hangrés kinyi­lik és a levegő nagy robajjal feltódul a tra­cheába. A rekesztizom nagyot mozdul. Az aorta jugularis egy ütést kap. Az infundibu­lumukon az alveolusok egy pillanatra meg­ürülnek.) gök. Pista: A fene egye meg, megint köhö­A jobboldali tüdőcső: Na lássa, ugy-e mondtam? Mit értünk vele? Semmit! Egy vörös vér sejt (arra jön): Jó estét, urak. Mit szólnak ehhez, ma irtózatos nagy a nyomás! (Lerakja a tüdőben a magával hozott bomlási anyagokat.) Egy tüdőhajszálér (visszaad neki vala­mit): Ez nem ide szól, maga marha! Ezt vi­gye a vesébe! Még mindig nem tudta meg­tanulni, mely anyagokat választ ki a tüdő és melyeket a vese? A vörös vérsejt: Pardon. A hajszálér: Egyebekben mi újság? A vérsejt: A szivből jövök. Nagy bajok vannak. A tricuspidalis nagyon rendetlenke­dik. A hajszálér: Azt már mi is éreztük itt a tüdőben. Más újság nincs? A kis vérsejt: Nincs. Isten áldja. A fejbe sietek. Már egész vérkongresszus van ott. Nagy fejfájás lesz! A hajszálér (a tüdőcsőhöz): Főnök ur! Főnök ur! A tüdöcső: Mi kell? A hajszálér: Most ment erre egy vörös vérsejt és azt mondta, hogy mind a fejbe mennek, mert nagy fejfájás lesz! A tüdőcső: Na, még csak ez hiányzott! HTEUHAnV M •so és kifi.. „d^s-i és kamarai sxámu. Kérjen árjegyzéket. Kiilőn mérték szerinti osztály elsőrangú szabászattal. Férfi, fiu és leányka ruhatelep SZEGED, Kárász-utca 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom