Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1913-05-06 / 104. szám
fi DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május Ö. Ezután még többen szólaltaik föl és végül Justbnak azt az indítványát, hogy az ellenzék tiltakozzék a háború ellen, elvetették. Zichy Aladár gróf arra ikérte ezután a kér>viselőket, liogy ilyen izgatott állapotban ne folytassák a tárgyalást, hanem halasszák el a határozathozatalt hétfőig, addig talán majd kigondolnak valami áthidaló ötletet, ha ugyan az ellentéteket ki lehet egyenlíteni. Justh Gyula ezután eltávozott az intézőbizottságból, mig a többiek együttmaradtak. (A hétfői határozat.) Az ellenzéki pártokat az intéző-bizottság határozata alapján ma délelőtt tiz órára, a néppárti körbe'együttes értekezletre hivták össze. Az ellenzéki képviselők félkilenckor kezdtek gyülekezni a néppárti körbe és tiz órára körülbelül hatvan-hetven képviselő volt együtt. A képviselők már tudták, hogy az ellenzék nem megy be a Házba. Erről a képviselők vasárnap este értesültek bizalmas tanácskozás révén a pártokban. Az intézőbizottság eme határozatát azzal okolta meg, hogy egyrészről több ellenzéki képviselőt a Házból kitiltottak, másrészről pedig a parlamenti őrség fölállításával fegyveres erő szállta meg a képviselőházat. A mai értekezletre megjelentek többek között Apponyi Albert gróf, Egry Béla, Barabás Béla .Bakonyi Samu, Földes Béla, Désy Zoltán. Nem mentek el ellenben Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Zichy Aladár gróf. Justh állitólag azért nem jött el. mert haragszik az intéző-bizottság ama határozatáért, hogy az ellenzék nem megy be a képviselőházba. ö ugyanis határozottan követelte a Házban való megjelenést. A plenáris ülés tiz órakor kezdődött Molnár János elnöklésével. Károlyi Mihály gróf a következő javaslatot terjesztette elő: A szövetkezett 'ellenzék megfontolás tárgyává tevén a súlyos külügyi helyzetet, mély 'fájdalommal állapította meg, hogy azok az alikományjogi szempontok, .ameilyek miatt a parlamenti /rendes tanácskozásról távol, /kellett maradnia, ma is lehetetlenné tesznek szányám minden közreműködést. A kormány a huzamosabb idő óta fennálló súlyos helyzetben sem iparkodott arra, hogy a .rendes parlamenti viszonyokat helyreállítsa és ezzel a nemzetnek lehetővé tegye, hogy a helyzet teljes ismeretével önsorsa fölött sorakozzék, hanem a válságos óráikban is föléje helyezi ennek a nagy nemzeti szempontnak saját kicsinyes párt- és hatalmi érdekeit, sőt épen ilyenkor élesitá ki hallatlan mórtékben az ailkotmányfosztó párt abszolutizmusnak .eszközeit a képviselőház szuverenitásának rovására A törvényhozás többi tényezőinek helevonásával szerezvén egy fegyveres parlamenti őrséget, az úgynevezett házszabályokban biztosi.tott elnöki önkény .eszközéül, amely intézkedésével .a képviselői immunitást és szólásszabadságot eltörölte, miután korábbi cselekedeteiben már megtámadta .az alkotmány többi biztosítékait, a parlamenti jogrend .sérthetetlenségét,, a .gyülekezeti jogot 'és a sajtószabadságot. Fokozza aggodalmainkat az a mély sajnálatunkra fönnálló helyzet, hogy az ilyen válságos időkben oly miniszterelnök áll ,a kormány élén, a/ki, ellen oly súlyos vádak emeltetnek, amelyeknek tisztázása nélkül a kormány tekintélye teljesen alá van ásva. Mindemez okoknál fogva lehetetlen, hogy a nemzet vagyonát és vérét megnyugvással hizhass/a erre a kormányra. Az in-, tóző-bizotfeág tehát tekintettel még arra is, hogy tiz ellenzéki képviselő az alkotmány ellenére és a házszabályok megsértésével a Házból ki van zárva, javasolja, nogy a szövetkezett ellen,zék ez idő szerint a képviselőház üléseiben részt ne vegyen. •k javaslatot a plénum egyhangú helyesléssel fogadta. Ezután Bakonyi Sa,mu szólalt fö.1 és arra Vonatkozólag kért határozati javaslatot, .amit különben az ellenzék már ki is mondott —• hogy a választójogi törvény szentesítése nem akadálya ,az ellenzék további agitációjának és az ellenzék mindent el fog követni, hogy a törvény életbe ne lépjen. J Ezután Désy Zoltán, Polónyi Géza, Szabó j Irtván, véve! Apponyi Albert gróf szólaltak i fol és taktikai kérdéséket fejtegettek. ' A lóhus, mint jogi probléma. — Egy vendéglátás következményei a szegedi járásbíróság előtt. — (Saját tudósítónktól.) Újszerűségénél fogva rendkívül érdekes jogi probléma foglalkoztatja most a szegedi járás,bíróságot és a szegedi jogászvilágot Lóhiis-problémának is nevezhetnék a közelebbi megjelölés' okából. Az eset, amely tragikus bonyodalmaikat támasztott, Eókuson történt, biróság elé került, de olyan természetű, hogy a bírák a legalaposabb kutatás után sem találtak még rá paragrafust a törvénykönyvekiben. Néhány nap előtt nagy vendégséget csapott egy Eókuson lakó hivatalnok. Meghívta valamennyi kedves szomszédját vacsorára, mondván, hogy: — Fölséges paprikást főz a feleségem, megnyaljátok utána a tiz uj játokat /is! A menü egyébként nem volt sem gazdag, sem változatos: paprikás, turós-csusza és bor. Szerény polgári vacsora, amely csakugyan kitűnően ízlett a vendégeknek. Alig győzték dicsérni, különösen ,a paprikást, a háziaszszony pedig szinte hizott az örömtől. A házigazda is örült, hogy az .asszony konyhájának a hire kikerül most az egész városrészbe, ,az ő arcát azonban kissé gúnyos mosoly lengte át. A vacsora kezdetétől kajánul huneutikodóan mosoly játszott a szája szögletében, egyik-másik vendég észre is vette ezt, de esak arra gondolt, nagyon meg lehet elégedve a házigazda. A vacsorának vége volt, kvaterkázás, füstölés és beszélgetés kezdődött, majd egy félóra múlva /a házigazda újra a vacsora-témáját. szedt e elő. A ka ján mosoly most se tűnt még el a szája, szögletéből. -- Hát Ízlett a paprikás, gyerekek!? — kérdezte titokzatosan, mint ,aki tartogat valamiféle meglepetést. — Már elmondtuk a véleményünket, pajtás, — válaszolt az egyik. — Díszoklevelet a háziasszonynak — felelt. a másik. — Püspök-koromban :is megemlegetem — mondta a harmadik. A hangulat vi,g volt és barátságos, mim Jenkinek akadt egy-egy kedves megjegyzése, de — hogy őszinték legyünk — kezdték már unni kissé az ogyba-főbe való diesérgetést. Az egyik vendég bátrabb volt a többinél és megkérdezte a házigazdát: — De miinek akarod te hallani annyiszor, hogy a paprikás a legjobb paprikás volt, a mit eddig ettünk. János, János, nagy kópé vagy, van valami a dologban. Talán valami fogadás, he-he? . . . Es megbökte az oldalát. — Az asszonnyal, he-he? ..." Megbökte még egyszer. A házigazda ugy tett, mint a regények titoktndói: fölényesen mosolygott. Fölényesen mosolygott és beszédre nyitotta a száját. — Nos, tebiát, miután úgyis éjfélire jár az idŐ, .elárulom nektek az én és a feleségem titkát. De csak egy föltét éllek — Halljuk, halljuk! — kiáltották, — Ha mához egy hétre megint eljöttök paprikás-vacsorára, — .Ezer örömmel! — Megesküsztök Irá? — Esküszünk, hogy 'mindannyian itt leszünk! -— Helyes. Tehát tudjátok meg, kedves vendégeim, hogy á.z a nagyszerű paprikás, az a jó, finom, ízletes paprikás, mely -után ugy-e, még a király is megnyalná az ujját, elsőrendű — lóhusból volt főzve . . . És várta a hatást. .Együk arc csodálkozott- és azt mondta, nem baj, nagyszerű volt, a más;k kényszeredetten mosolygott, a harmadik búzta a száját és köpött, szóval: nagyon vegyes volt a hatás 'ós elbúcsúzás után, amikor együtt az utcára érteik, valamennyien megállapodtak abban, hogy az esküjüket nem tartják be. Az egyik urat szédülés fogta el az uton, hirtelen rosszul lett, meg kellett állni. — Fölfordult a gyomrom, — panaszkodott. Azután a hideg kezdte rázni. Olyan roszszul lett, hogy végül is kocsiba ültették és ugy vitték haza a barátai. Másnap még rosszabbra fordult az állapota. Hányingere volt állandóan és lelte a hideg. Görcsük lepték meg. A dolog kezdett komolyra fordulni. A családja végül örvöst hívott, aki konstatálta, hogy a beteg mizere-t kapott a lóhúst ól, amely tiszta és friss volt és a többieknek semmi bajuk sem volt tőle, ez a. vendég azonban annyira megundorodott, hogy a gyomra nem képes befogadni semmit, A legveszedelmesebb betegségek egyikébe esett a lóbustól való .undorodás következtében és már annyira elfajult az állapot, hogy most élet-halál közt vivődik. Az orvosok azt mondják, nem is lehet megmenteni a,z életnek, hacsak valami csoda .nem történik. Ami ezután következik, azon, a járásbíróság tori most a fejét. A fiatalember hozzátartozói följelentették a házigazdát, és követelik a megbüntetését. Arra hivatkoznak, hogy tönkretette a fiatalember egészségét és ha esetleg meghal, ő a .gyilkosa, noha nem szántszándékkal. A járáshiróságon keresik a paragrafusokat. Áttanulmányozták az összes közegészség ellenes kihágásokat. Arra azonban semmiféle szakasz niincs, hogy ha valakit a vendéglátó .házigazda ló'hussal traktál, anélkül, hogy a vendége tudná (és semmi baja sem lenne, iha sohasem tudná meg, mit evett) később mégis megtudja és halálos beteg lesz — miféle büntetés vár a házagazdára? Egyáltalán: lehet-e megbüntetni? A legújszerűbb és legérdekesebb jogi problémák egyike a rókusi eset, amelyben jógásztekintélyek is aligha tudnák megkeresni a papirosra szabott igazságot. Egyébként álljon itt két ügyvédi vélemény erről. Az egyik teljes határozottsággal beszél a fenyítés módjáról, a másik viszont azt mondja, hogy ilyen bűnre még nincs büntetés a törvénykönyvekben. Dobay Gyula dr. ezeket mondotta munkatársunknak: — Az én vélemény em szerint a .házigazda eljárását a Bt-k. 310. szakasza szerint kell venni és ennek megfelelően kell fölötte Ítélkezni is. Vagyis, ha a sértett 15 niapan tul gyógyul, a házigazdát gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt kell elitélni. Ha esetleg a sértett meghal, akkor az előbbiekből következik, hogy a házigazdát gondatlanságból okozott emberölés miatt lehet és kelt felelősségre vonni. A gondatlanság ugyanis mindenképpen megállapítható, mert nem lehet szándékosságot találni .a házigazda cselekedetében. Ha tehát nem szándékosan okozott súlyos testisértést vagy hálált, akkor gondatlan volt ugy-é bár, inert nem számolt előre azzal, hogy micsoda következményei lesznek tettétiek. Pnpp Róbert .dr. a következőket, mondja:
