Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-06 / 104. szám

fi DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május Ö. Ezután még többen szólaltaik föl és vé­gül Justbnak azt az indítványát, hogy az el­lenzék tiltakozzék a háború ellen, elvetették. Zichy Aladár gróf arra ikérte ezután a kér>viselőket, liogy ilyen izgatott állapotban ne folytassák a tárgyalást, hanem halasszák el a határozathozatalt hétfőig, addig talán majd kigondolnak valami áthidaló ötletet, ha ugyan az ellentéteket ki lehet egyenlíteni. Justh Gyula ezután eltávozott az intéző­bizottságból, mig a többiek együttmaradtak. (A hétfői határozat.) Az ellenzéki pártokat az intéző-bizott­ság határozata alapján ma délelőtt tiz órára, a néppárti körbe'együttes értekezletre hivták össze. Az ellenzéki képviselők félkilenckor kezdtek gyülekezni a néppárti körbe és tiz órára körülbelül hatvan-hetven képviselő volt együtt. A képviselők már tudták, hogy az ellenzék nem megy be a Házba. Erről a képviselők vasárnap este értesültek bizalmas tanácskozás révén a pártokban. Az intéző­bizottság eme határozatát azzal okolta meg, hogy egyrészről több ellenzéki képviselőt a Házból kitiltottak, másrészről pedig a parla­menti őrség fölállításával fegyveres erő száll­ta meg a képviselőházat. A mai értekezletre megjelentek többek között Apponyi Albert gróf, Egry Béla, Ba­rabás Béla .Bakonyi Samu, Földes Béla, Dé­sy Zoltán. Nem mentek el ellenben Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Zichy Aladár gróf. Justh állitólag azért nem jött el. mert harag­szik az intéző-bizottság ama határozatáért, hogy az ellenzék nem megy be a képviselő­házba. ö ugyanis határozottan követelte a Házban való megjelenést. A plenáris ülés tiz órakor kezdődött Molnár János elnöklésével. Károlyi Mihály gróf a következő javaslatot terjesztette elő: A szövetkezett 'ellenzék megfontolás tár­gyává tevén a súlyos külügyi helyzetet, mély 'fájdalommal állapította meg, hogy azok az alikományjogi szempontok, .ameilyek miatt a parlamenti /rendes tanácskozásról távol, /kel­lett maradnia, ma is lehetetlenné tesznek szá­nyám minden közreműködést. A kormány a huzamosabb idő óta fennálló súlyos helyzet­ben sem iparkodott arra, hogy a .rendes par­lamenti viszonyokat helyreállítsa és ezzel a nemzetnek lehetővé tegye, hogy a helyzet tel­jes ismeretével önsorsa fölött sorakozzék, ha­nem a válságos óráikban is föléje helyezi en­nek a nagy nemzeti szempontnak saját kicsi­nyes párt- és hatalmi érdekeit, sőt épen ilyen­kor élesitá ki hallatlan mórtékben az ailkot­mányfosztó párt abszolutizmusnak .eszközeit a képviselőház szuverenitásának rovására A törvényhozás többi tényezőinek helevonásá­val szerezvén egy fegyveres parlamenti őrsé­get, az úgynevezett házszabályokban biztosi­.tott elnöki önkény .eszközéül, amely intézke­désével .a képviselői immunitást és szólás­szabadságot eltörölte, miután korábbi csele­kedeteiben már megtámadta .az alkotmány többi biztosítékait, a parlamenti jogrend .sérthetetlenségét,, a .gyülekezeti jogot 'és a sajtószabadságot. Fokozza aggodalmainkat az a mély sajnálatunkra fönnálló helyzet, hogy az ilyen válságos időkben oly minisz­terelnök áll ,a kormány élén, a/ki, ellen oly súlyos vádak emeltetnek, amelyeknek tisztá­zása nélkül a kormány tekintélye teljesen alá van ásva. Mindemez okoknál fogva lehetet­len, hogy a nemzet vagyonát és vérét meg­nyugvással hizhass/a erre a kormányra. Az in-, tóző-bizotfeág tehát tekintettel még arra is, hogy tiz ellenzéki képviselő az alkotmány el­lenére és a házszabályok megsértésével a Házból ki van zárva, javasolja, nogy a szövet­kezett ellen,zék ez idő szerint a képviselőház üléseiben részt ne vegyen. •k javaslatot a plénum egyhangú helyes­léssel fogadta. Ezután Bakonyi Sa,mu szólalt fö.1 és arra Vonatkozólag kért határozati ja­vaslatot, .amit különben az ellenzék már ki is mondott —• hogy a választójogi törvény szentesítése nem akadálya ,az ellenzék továb­bi agitációjának és az ellenzék mindent el fog követni, hogy a törvény életbe ne lépjen. J Ezután Désy Zoltán, Polónyi Géza, Szabó j Irtván, véve! Apponyi Albert gróf szólaltak i fol és taktikai kérdéséket fejtegettek. ' A lóhus, mint jogi probléma. — Egy vendéglátás következményei a szegedi járásbíróság előtt. — (Saját tudósítónktól.) Újszerűségénél fog­va rendkívül érdekes jogi probléma foglal­koztatja most a szegedi járás,bíróságot és a szegedi jogászvilágot Lóhiis-problémának is nevezhetnék a közelebbi megjelölés' okából. Az eset, amely tragikus bonyodalmaikat tá­masztott, Eókuson történt, biróság elé került, de olyan természetű, hogy a bírák a legalapo­sabb kutatás után sem találtak még rá pa­ragrafust a törvénykönyvekiben. Néhány nap előtt nagy vendégséget csa­pott egy Eókuson lakó hivatalnok. Meghívta valamennyi kedves szomszédját vacsorára, mondván, hogy: — Fölséges paprikást főz a feleségem, megnyaljátok utána a tiz uj játokat /is! A menü egyébként nem volt sem gazdag, sem változatos: paprikás, turós-csusza és bor. Szerény polgári vacsora, amely csakugyan kitűnően ízlett a vendégeknek. Alig győzték dicsérni, különösen ,a paprikást, a háziasz­szony pedig szinte hizott az örömtől. A házi­gazda is örült, hogy az .asszony konyhájának a hire kikerül most az egész városrészbe, ,az ő arcát azonban kissé gúnyos mosoly lengte át. A vacsora kezdetétől kajánul huneutiko­dóan mosoly játszott a szája szögletében, egyik-másik vendég észre is vette ezt, de esak arra gondolt, nagyon meg lehet elégedve a házigazda. A vacsorának vége volt, kvater­kázás, füstölés és beszélgetés kezdődött, majd egy félóra múlva /a házigazda újra a vacso­ra-témáját. szedt e elő. A ka ján mosoly most se tűnt még el a szája, szögletéből. -- Hát Ízlett a paprikás, gyerekek!? — kérdezte titokzatosan, mint ,aki tartogat va­lamiféle meglepetést. — Már elmondtuk a véleményünket, paj­tás, — válaszolt az egyik. — Díszoklevelet a háziasszonynak — fe­lelt. a másik. — Püspök-koromban :is megemlegetem — mondta a harmadik. A hangulat vi,g volt és barátságos, mim Jenkinek akadt egy-egy kedves megjegyzése, de — hogy őszinték legyünk — kezdték már unni kissé az ogyba-főbe való diesérgetést. Az egyik vendég bátrabb volt a többinél és megkérdezte a házigazdát: — De miinek akarod te hallani annyiszor, hogy a paprikás a legjobb paprikás volt, a mit eddig ettünk. János, János, nagy kópé vagy, van valami a dologban. Talán valami fogadás, he-he? . . . Es megbökte az oldalát. — Az asszonnyal, he-he? ..." Megbökte még egyszer. A házigazda ugy tett, mint a regények titoktndói: fölényesen mosolygott. Fölénye­sen mosolygott és beszédre nyitotta a száját. — Nos, tebiát, miután úgyis éjfélire jár az idŐ, .elárulom nektek az én és a feleségem tit­kát. De csak egy föltét éllek — Halljuk, halljuk! — kiáltották, — Ha mához egy hétre megint eljöttök paprikás-vacsorára, — .Ezer örömmel! — Megesküsztök Irá? — Esküszünk, hogy 'mindannyian itt le­szünk! -— Helyes. Tehát tudjátok meg, kedves vendégeim, hogy á.z a nagyszerű paprikás, az a jó, finom, ízletes paprikás, mely -után ugy-e, még a király is megnyalná az ujját, elsőrendű — lóhusból volt főzve . . . És várta a hatást. .Együk arc csodálko­zott- és azt mondta, nem baj, nagyszerű volt, a más;k kényszeredetten mosolygott, a har­madik búzta a száját és köpött, szóval: na­gyon vegyes volt a hatás 'ós elbúcsúzás után, amikor együtt az utcára érteik, valamennyien megállapodtak abban, hogy az esküjüket nem tartják be. Az egyik urat szédülés fogta el az uton, hirtelen rosszul lett, meg kellett állni. — Fölfordult a gyomrom, — panaszko­dott. Azután a hideg kezdte rázni. Olyan rosz­szul lett, hogy végül is kocsiba ültették és ugy vitték haza a barátai. Másnap még rosszabbra fordult az álla­pota. Hányingere volt állandóan és lelte a hideg. Görcsük lepték meg. A dolog kezdett komolyra fordulni. A családja végül örvöst hívott, aki konstatálta, hogy a beteg mizere-t kapott a lóhúst ól, amely tiszta és friss volt és a többieknek semmi bajuk sem volt tőle, ez a. vendég azonban annyira megundorodott, hogy a gyomra nem képes befogadni semmit, A legveszedelmesebb betegségek egyikébe esett a lóbustól való .undorodás következté­ben és már annyira elfajult az állapot, hogy most élet-halál közt vivődik. Az orvosok azt mondják, nem is lehet megmenteni a,z élet­nek, hacsak valami csoda .nem történik. Ami ezután következik, azon, a járásbíró­ság tori most a fejét. A fiatalember hozzá­tartozói följelentették a házigazdát, és követe­lik a megbüntetését. Arra hivatkoznak, hogy tönkretette a fiatalember egészségét és ha esetleg meghal, ő a .gyilkosa, noha nem szánt­szándékkal. A járáshiróságon keresik a pa­ragrafusokat. Áttanulmányozták az összes közegészség ellenes kihágásokat. Arra azon­ban semmiféle szakasz niincs, hogy ha vala­kit a vendéglátó .házigazda ló'hussal traktál, anélkül, hogy a vendége tudná (és semmi ba­ja sem lenne, iha sohasem tudná meg, mit evett) később mégis megtudja és halálos be­teg lesz — miféle büntetés vár a házagazdá­ra? Egyáltalán: lehet-e megbüntetni? A leg­újszerűbb és legérdekesebb jogi problémák egyike a rókusi eset, amelyben jógásztekinté­lyek is aligha tudnák megkeresni a papirosra szabott igazságot. Egyébként álljon itt két ügyvédi véle­mény erről. Az egyik teljes határozottsággal beszél a fenyítés módjáról, a másik viszont azt mondja, hogy ilyen bűnre még nincs bün­tetés a törvénykönyvekben. Dobay Gyula dr. ezeket mondotta munka­társunknak: — Az én vélemény em szerint a .házigazda eljárását a Bt-k. 310. szakasza szerint kell ven­ni és ennek megfelelően kell fölötte Ítélkezni is. Vagyis, ha a sértett 15 niapan tul gyógyul, a házigazdát gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt kell elitélni. Ha esetleg a sértett meghal, akkor az előbbiekből követke­zik, hogy a házigazdát gondatlanságból oko­zott emberölés miatt lehet és kelt felelősségre vonni. A gondatlanság ugyanis mindenkép­pen megállapítható, mert nem lehet szándé­kosságot találni .a házigazda cselekedetében. Ha tehát nem szándékosan okozott súlyos tes­tisértést vagy hálált, akkor gondatlan volt ugy-é bár, inert nem számolt előre azzal, hogy micsoda következményei lesznek tetté­tiek. Pnpp Róbert .dr. a következőket, mondja:

Next

/
Oldalképek
Tartalom