Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-04 / 103. szám

8 DÉLJ&A.GYARORSZÁQ 1913.. május 1 játban volt, jól oktatta meg a nehéz feladatot. Csak olyan embert részesített segélyben, ,aki önhibáján kivül vesztelte el az állását -és családos. A segély"nagyságáit a munkás családjának nagyságától tette függővé, épen ezért a segélyezést négy osztályra osztotta. A legnagyobb segély 15 korona volt, ezt azok kapták, akiknek öt gyermekük van. A többi segélynek az összege 12—10—8 korona között váltakozott. Legtöbben .10 koronát kaptak. Összesen száztizenöt munkás részesült segélyben. SZÍNHÁZ, BŰVÉSZET. Szinházi műsor: VASÁRNAP d. u.: A dolovai nábob leánya, szinmü. VASÁRNAP este: Aranyeső, operett. Páros 3/s. HÉTFŐ: Cigányprímás, operett. Páratlan */»• KEDD: Márkus Emília vendég,föltéptével A cárnő, szinmü. Páros */». SZERDA: Márkus Emili a ven dógf öl léptével Medúza, szinmü. (Bemutató.) Páratlan 3/s. CSÜTÖRTÖK: Lakájok, vígjáték. (Bemutató.) Páros PÉNTEK: Lakájok, vígjáték. Páratlan 2/3. SZOMBAT: Lakájok, vígjáték. Páros 3/s. VASÁRNAP d. u.: Faun, vígjáték. VASÁRNAP este: Aranyeső, operett. HÉTEÖ d. u.: Trilby, szinmü. HÉTFŐ este: Aranyeső, operett. Bassermann. Irta: Domokos László. A szólómüvészetek színházainak legnagyobbjai eljutottak már az optikai szinház nagy előnyeinek megbecsüléséhez. Bassermann játszik, a német szinpad ünnepelt nagysága, ki a csöndes Schumann-strasse zugában, egy-egy Kammerspiel keretében, a művészi megérzékités tökéletes illúzióit oly feledhetetlenül és halálosan nagy stílusban nyomta bele az emlékezetbe . . . Hányszor tűnődtem különös varázsu hajnali órán, a lázzal teli nagyváros éjjeli forrásának haldoklása közben, ennek az embernek fogalommá tisztult, filozófiává nemesedett játékmüvészetén! Minden benne volt abban, ami a mai embert a láthatatlan világ fantomjaival veszi körül: nyugtalan sejtés, határtalan vágyakozás, titkok és fájdalmak halk zengése, idegek gyötrelmes játéka, vívódás, csömör, erő és szépség, — minden, ami nekünk ma érthető és érthetetlen, amivel szárnyalunk és esünk, élünk és meghalunk. Azt hittem, hogy a tökéletes kifejezéseknek ezt a mesterét megöli a mozgószinpad, mikor elveszi tőle a hangját. Nagy és kellemes csalódás. Ugy látszik, hogy a mai színjátszás már egészen biztosan tul van a1 primitív kifejezési formákon. Az iró agyának puszta elgondolását, a rendezőnek képzőművészeti képességekből összetevődött harmonizáló erejét s végül a szinész valóságformáló játékát ma már nem annyira szavakkal, fejezik ki számunkra, mint inkább gesztussal, mozgással, egy-egy tekintettel és elhallgatással, továbbá képekkel, melyekben szinek és vonalak beszélnek. Képzőművészeti elemek vonultak be a modern színjátszásba és háttérbe szorították benne a gondolati elemet. És ez a változás nem jelenti az érték csökkenését. Egész egyszerűen kifejezve: a szinpad nem ad föl többé a gondolkozásbeli idegducokat izgató, értelemre ható problémákat, hanem kicsi és intim éle (ti tkokat szór felénk művészileg kiszámított hatáskereséssel, az élet parfümjét adja inkább, kellemes szenzációkat, melyeket nem megfejteni, hanem egyszerűen elsuhanni hagyni kell, miközben futva és bohókásan végigsimogatják a szivünket. És ezeknek a különös, tolvajmódra legbelsőbb valónkba surranó benyomásoknak utja nem a fül csatornáin, hanem a pozitiv érzékelésben tagadhatatlanul biztosabb és dúsabb szem szerkezetén vág keresztül. Bassermann tehát semmit sem vészit azáltal, liogv játékát pillanatról pillanatra lefotografálják. Sőt. A drága pillanat, mely azelőtt elfutott egy finom gesztus emlékével, most meg van örökítve mindhalálig, mondhatnám: még azon is tul. Lepergethetem a filmet visszafojtott lassúsággal és megfigyelhetem a mozgás születésének minden momentumát. A szinész ugyanugy fogja eljátszani minden jelenését, mig el nem lestem a titkot végképen. Megállíthatom a berregő gépet s ezzel -megjavítottam Józsue világrekordját, melynek hitelességéhez különben is némi kétség fér. És ami talán mindennél nagyszerűbb és elragadóbb: a hegy nem várja többé Mohamedet, Bassermann és Else Lehnuinn és a többiek mind maguk mennek a lusta és opportunus Mohamedekhez és művészetük bejárja az egész világot egy diszkoszalaku sárgarézdobozban, melyből a szellemidéző gépész életre csalja a belésajíolt súlyos és szédületes intelligencia-halmozásokat. Lindau darabjában Bassermann egyszerűen utánozhatatlan. A darab meséje kissé kemény és vaskos ehhez a művészethez, de szimbolikus értelmében, talán a gyöngébbek kedvéért van ilyen élesen beállítva. Sokszor van bennünk egy idegen és ellenszenves lény, ki a mi formánkat viseli, vitázik velünk, üldöz és gyűlöl, megzavar és kétségbeejt. Amit néha tulajdon kezünkkel végbevisz, az ellenszenves és gonosz; utáljuk öt és szeretnénk levágni a kezünket. Goethe mondja, hogy minden ember, még a legnemesebb is, képes a gyilkosságra. Sokszor igazán csak a véletlen ment meg bennünket attól, hogy a leghallatlanabb gonoszságokat kövessük el. Ez a vívódás, mely örökös, a finom analitikus színjátszás számára valóságos -aranybánya. Bassermann két kézzel hozza föl belőle az értékeket. Mikor átsiklik -a trance-állapotba, ,a merengő, kontempláló, vivódó érzéseknek egész tragédiája játszódik le szemünk előtt. Figyeljék meg, hogy az elszunynyadó értelem .mellett fokonkint milyen uj meg uj szineket kap a belülről előretörő állati ösztön. Olyan ez a kép, mint mikor a szinházi világító mester egymásután gyújtja föl a szines villanykörték százait: először a halványlilákat, -azután a sárgákat, narancsszinüeket, zöldeket, végül a kár,mint és ibolyát: amivel teljessé lett a színharmónia. A szinész arcán rángások jelentkeznek, gerince könnyedén meghajlik, ujjai begörbülnek, szeme üvegesedik. Egyszerre kivillan fehér fogsora, a harapásra kész; ajka félrerándul s egy pillanatra mintha a troglodytes-csimpánz vadságát pillán,atanánk meg rajta . . . Föláll és menni készül. Járása himbáló és ügyetlen, mint a gorilláé; válla óriási, gerince kérdőjel, térde megroggyant, az alak sziluettje: mint egy puszta csontvázé. Az ösztönös mozgásoknak ilyen .markánsan stilizált kifejezését még senki sem adta. Figyeljük meg, hogyan olvassa a pénzdarabokat: vontatott, sóvár, gonosz és mégis finom mozdulattal, egy | bűnös és véres kéz remegő féléimével. HoI gyan nyúlnak az óra után azok a beszédes ujjak, melyeknek harmonizált görbülései nem csupán, egy egész embert, hanem egy gondolat fokozatos érlelődésének minden fázisát kibeszélik. Nem fogunk messze jutni az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a gesztusoknak ezek a tökéletességig emelt finomodásai a lelki intelligencia számára a kifejezésnek uj dimenzióit nyitották meg: a hang szélességéhez az érzés mélységét kapcsolták hozzá. Külön ki kell emelni, hogy Bassermann csodálatos gesztusai a lehetőség szerint párosak, szimmetrikusak és egymásután többször ismétlődők. Olykor fölvonások után térnek vissza .mozgásemlékezet alakjában. Az öntudat tiszta pillanataiban ugy áll előttünk, mint egy ibseni gondolat a maga merev és biztos valóságában. Bassermann a Brahm iskoláján nőtt nagygyá; tőle tanulta az irodalmi értékek megbecsülését és kifejezési formáját, tőle a feltétlen értelmi túlsúlyt és az ibseni darabok nagy stílusát, mely a_ berlini Freie fíiihne légkörében, annyira otthonos volt a kilencvenes években. De Bassermann nem állt meg ezen a fokon, hanem tovább haladt a Reinhardt által képviselt irányban, mely a stilizálás fontosságát hangsúlyozta és képzőművészeti elemeket vegyített a színpadi hatások -eszközei közé. Lindau darabjának egész beállítása is reinhardt'i munka: a bútorok és ruhák összehangolása, a szin intim és hangsúlyos megválasztása, világitások, csoportok, elhelyezések: mind a Deutsches Theater atelierjének művészi forradalmát jelzik. Az iró szerepe csaknem elvész a rendező munkája mellett s .maga Lindau is inkább szinházdirektori, mint irói mivoltában van jelen, mini ahogyan a modern, szinpad minden alkotása független a szinrehozott darab irodalmi vagy színpadtechnikai értékétől. Amiből egyúttal világossá válik az a nagy probléma is, hogy miért oly semmi értékűek a szabadjukra hagyott olyan előadások, -melyeknek rendezői az írótól várják a siker biztosítását. Nem akarjuk azt vitatni, hogy Lindau mozidarabja, Der Andere, sokszorosan nagyobb élvezetet nyújt, mint egy húsból és vérből való szinházi -előadás, de figyelmünk gondolkozva tapadt rá arra a kétségtelenül igen, jelentős, nagy tényre, hogy Bassermann stílust teremtett a .mozijáték technikájában és ez az eredmény a legértékesebb művészi személyektől semmiben sem különbözik. Olyan kor kezdődik, melyet a késői krónikás Bassermanntól fog számítani és .mindenesetre nagyon, természetesnek fogja találni a mi lelkesedésünket, kik a kort születni látjuk. * Swardström—Butterfíy. Szombaton a Pillangókisasszony jelmezében, folytait .a szereplését Swardström Valborg- -asszony, a szinház ünnep-elit vendége. Meg k-elll állapit a,ni, hogy ,a szegedi szinlházbam igy még nem énekelték Puccinit és főleg: igy ínég magközelitően sem játszották. A minden -izében poétikus és finom ,d-ar,ab szépségei teljes művészettel érvényesültek és különösen a második felvonás drámai jeleneted megrázó erővel, tiszta hahgulatkapcsojlódiás'ckkial perdültek le, amiben Swardström .asszony egyéni (kedvessége volt -a legnagyobb érték. Azzal a csodálatos intelligenciával játszott, melynek leheletszerű finomságai csak a megértő kevesek előtt váük megbecsülhetetlen értékké. Mozdulatai, mely.ekn.ek lágyság®, virágszirmok ziizegésére emlékeztet, ia kis Haniako szökdécselósei. A női lélek sóvárgó érzéseit mélylegszebb és legmodernebb kivitelben, Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételek!