Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-24 / 119. szám

2. val dobáló ellenzék politikájáért lelkesed­jék? Ki hiszi azt el Justh Gyulának, hogy nincs ma sürgősebb dolgunk Magyarorszá­gon, mint 'hogy a hitbizományokat eltöröl­jük? És ki akar abban segédkezni Appo­nyinak, hogy az obstrukció szabadságát in integrum restituálja? Ha egyszer majd a botrányok zene­bonája elül s a politikai tisztalátást ez a piszkos köd nem zavarja többé, akkor áll majd csak az ellenzék politikai helyzete egész siralmasságában az ország előtt. ••••(••••••••••••••••iimiiaaiagmimmiaiaaaiig Orvosolják a városi tisztviselők sérelmeit — A plenáris-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) A városi tisztvise­lők fizetésrendezése ügyében kiküldött nagy­bizottság ma délután négy órakor tartotta ülését, amelyen részt vettek a szervezési-, pénzügyi- és jogügyi bizottságok, továbbá a törvényhatósági bizottság önként jelentke­zett tagjai. Az ülésen különösen a körül az el­vi kérdés körül támadt izgalmas és 'hossza­dalmas vita, liogy a város egyik tisztvise­lője se kapjon kevesebb fizetést, mint ameny­nyit eddig kapott. Kimondja ezt ugyan a javaslat általános részének egyik paragrafusa is, de azért tesz néhány kivételt is. Ezeket a kivételeket a bizottság egyhangú határozot­tal törölte a javaslatból, amelyet általános­ságban 'le is tárgyalt. Holnap délután négy órakor folytatják a javaslat részletes tár­gyalását. Az ülés lefolyásáról alábbi tudósí­tásunk szól: Lázár Gyöngy dr. polgármester az ülés m-eg-nyitá-sa után bejielein-ti, hogy iá közgyűlés határozata alapján összahivta .a szervezési, pénzügyi és jogügyi .bizottságokat, továbbá •azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat is, akik önként jelentkeztek. Fölhívja a bi­zottság figyelmét arra, .hogy nem fizetés ja­vításról van szó, hanem csak a törvény alap­ján fizetési osztályba való sorozásról. Azért hangoztatja ezt, mert ha a bizottság túllépné a pénzügyi határokat, az egész költségvetés föl borulna. Taschler Endre főjegyző kéri azután a bizottságot, hogy előbb általánosságban tár­gyalja le a fizetésrenclezési javaslatot. Be­mutatja a városi hivatalnokok ©gy-etsületé­nek beadványiáit, amelyben azt .kérik a vá­JDÉLMAGYARORSZÁO rosi tisztviselőik, hogy a családi pótlókor mindien tisztviselőnek teljes összegében fizes­sék ki, uigy, mint az állami alkalimazottak­hél, Dobay Gyrtla dr. általánosságban szól hozzá a .javaslathoz. Indítványozza, hogy a családi .pótlékot mindien 'tisztviselő megkapja és tekintet nélkül arra, hogy az egyik maga­sabb, a másik alacsonyabb rangú állást tölt be, .a családos ember több pótlékot kapjon, mint a nőtlen. Taschler Endre ellenkező véléményeu van. Szer inte külön óságét k-elil ten ni a rang­fokozatok szerint a családi pótlék megállapí­tásánál is, A bizottság ,a főjegyző álláspont­ját fogadta el. Wimmer Fülöp az ellen szól, begy nem domborodik ;ki a javaslatiban az, liogy a tiszt­• viselők ,110 kapjanak kevesebb fizetést, .mint amennyit eddig kaptak. ,A fizetési fokozatok átszámításánál mind azokat a jövedelmeket lie kell számítaná amiket a tisztviselők .két: éven át eddig élveztek. Kéri annak kimondá­sát, hogy senki se ha-pjon kevesebb fizetést, mint amennyit eddig kapott, inert ,ez volt a közgyűlés intenciója is, amikor a •nagybizott­ságot kiküldte. Obláth Lipót azt imcndja, ko­molyan kell venni a polgármester abbeli fi­gyelmeztetését, hogy nem szabad túllépni a pénzügyi kereteket. .Ha a bizottság .elfogad­ja. Wimmier indítványát, akikor őt ^ctdwji'i majd a felelőség azért a pJuesaórt, .ami Wim­mer indítványa folytán e.lőállana. Éppen ezért ő az eredeti paragrafus meghagyását javasolja, Dobay Gyula dr. Wimmer indít­ványa. mellett szólal föl. A főjegyző — úgy­mond —. sajnálja egyes .tisztviselőktől az .ed­dig élvezett jövedelmeket. Taschler: Dehogy sajnálom! Dobay: Bocsánatot, kérek, .azonnal he fog­gom bizonyítani, aimiit állitottam. Kérdezem a főjegyző urat, igaz-e, hogy ,a fizetésrende­zés legalább ötvenezer koronával többet ad a magasabb rangú tisztviselőknek, mint a mennyit a törvény előir. Taschler: Ez igaz. Dobay: Nos hát- ha igy van, akkor sok­kal súlyosabb sérelem volna, hia egyes tiszt­viselők kevesebb fizetést kapnának az eddigi­nél, mint az, ha azt .a.z ötvenezer koronát el­vonnánk a magasabhrangii tisztviselőktől és csak annyit kapnának, amennyire a törvény kötelezi a várost. Kérem tehát, a -bizottságot, hogy Wimmer indítványát & fizetésirendezés .egész vonalán .elfogadni méltóztassanak. Ditrói Nándor dr. a közgyűlés határoza­tára hivatkozik és azt kérdezi, miért akar a tanács kisebb fizetéseket megállapítani, mint 1913. május 24. amennyit a törvényhatóság akar adni a tiszt­viselőinek. Taschler Endre azt mondja, hogy Wimmer inditványának elfogadása .esetén 17.000 koronóval többe kerülne a, fizetés, ren­dezés s erre az összegre nemcsak bpgy nincs fedezet, hanem a törvény rendelkezései vei is ellenkezik. Perjéssy László azt mondja, hogy amennyiben a bizottság .kimondaná, hogy sen ki se kapjon kevesebb fizetést, mint ainany­ny.it eddig élvezett, mondja ;ki azt is, hogy .ez­zel az előremienatete .semmiféle akadályt nem szenved. A bizottság hosszas vita után ugy hatá­rozott, hogy Wimmer indítványa 'értelmé­ben minden tisztviselő szerzett jog címén megkapja eddigi járandóságait, tehát a sze­mélyi pótlékot is. A javaslatot ennek megfe­lelően módosítja a. bizottság. Kormányos Benő dr. a javasiáit további tárgyalása során azt az ioditványt terjeszti a bizottság elé, hogy a város egy helyettes polgármesteri állást szervezzen. A polgármes­ter a reprezentatív ügyekkel is túlontúl van már -terhelve, de .ezeinfelüil athtoinisztrativ te­endőket is végez. Ezek magukban szükséges­sé teszik egy külön polgármester helyettesi .állás szervezését. Kéri a bizottságot, hogy in­dítványát fogadja el. Hósa Izsó szerint ebben a nagybizottság nem illetékes határozni. A bizottság feladata csupán a tisztviselők fizetésrendezése. Tasch­ler Endre azt mondja, liogy Kormámlyos dr. i,n ditványában sok megszívlelendő v.a.n, dle ez akkor válik majd aktuálissá, ha szerveznek egy ötödik tanácsosi állást is. Most ugyanis az a helyzet, hogy a helyettes-polgármester­>nek tanácsosi ügyköre van, amennyiben te­hát külön állást, szerveznének a -helyettes­polgánmesteirnak, egyben egy ötödik tanácso­si állás szerv,e-zése is szükségessé válik. A bizottság Kormányos dr. indítványát levette a napirendről. A javaslat általános tárgyalását, ezzel befejezték. Az ülésen resztvettek a pénzügyi bizott­ságból: Baok Bernát, Bokor Addlf, Deési Bél,a, Kiss Arnold, Lan.des.berg Mór, Lövész Antal, Obláth Lipót, Vajda Béla, Vas Ká­roly, -Wagner Gusztáv, Weiner Miksa, Wim­mer Fülöp, a jogügyi bizottságból: Balassa Ármin dr., Bodnár Géza dr., Őserő Ede dr., Dobay Gyula dr., Kormányos Benő dr., Kö­rösi Béla dr., Nyilassy Pál dr., Hósa Izsó dir., Szivessy Lehel dr.; a szervező bizöttság­ból: Perjéssy László; a város tanácsából: Lázár György dr. polgármester, Bokor Pál helyettes polgármester, Balogh Károly pénz­tásokat: táncolni akarunk és mulatni! — mondták a pillantások, ezek is, azok is. És, végtelenül boldog Sarr-a. Pajkoskodo-tt, kacagott egész nap; talál­kozott barátnőivel, táncolt, kacérkodott és udvaroltatott magának, annak rendje s mód­ja szerint. Nem törődött sem apjával, sem fivérei­vel; nem gondolt sem Mattiára, sem a durva bántalmazásokra, melyeket él kellett tűrnie miatta. Sárga és zöld köves gyürüeskéket vett; de fűzőjébe rejtette az ajándékokat, a melyeket udvarlóitól kapott. És amikor fáradt volt a tánctól és a kis templom hosszú árnyékot vetett a letiport füre: elérkezett a búcsúzás órája. A nap le­szállt, az ég bíboros fényben ragyogott és hallgatás és csönd borult a síkságra. Az álom­nak vége volt. A legtöbb vendég már előttük indult ha­zafelé, a férfiak majdnem mind ittasok vol­tak, az asszonyok melanchólikusak! A Fio­reddu-család egyike volt a legtovább mula­tozó'knak és az apa volt az, ki nem akarta rászánni magát a hazatérésre, ő is ittas volt, de mintha szándékosan -is főltüntetné ezt. Tá­molyogva, dadogva, lehunyt szemmel, fé­lig alva ült a lovon. A .kanca oly lassan ment, hogy elmaradt a többi ló mögött, még a ke­reskedők szekerei mögött is. Az erdő szélé­hez érve, nyugtalanul körültekintett Sarra. Egészen egyedül volt apjával, borult az éj és a gyaloglók beszélgetésének, a szekerek dö­cögésének zaja elhalt a távolban. Hirtelen összerázkódott a leány; az utol­só tünő fénysugárban mintha Mattfát pillan­totta volna meg egy fa mögött — vagy talán, az ördög volt? Azután hangosan fölkiáltott és átkarolta atyját, mert Mattia előugrott és megragadta a ló kantárát. Föl volt fegyverkezve, pisztoly és kés villogott övében; mögöte állt még két férfi, Mattia szolgáira ismert bennük Sarra. A leány rögtön megértette, hogy el akar­ják rabolni és segitsegért kiáltott. Zio Fio­reddu lassan ébredezett. — M-i az? — kérdezte akadozva. — Mit akarsz Mattia? — Azt akarom, hogy 1-eszá-l'lj, — szólt Mattia. — Ha nem teszed meg: kényszerí­teni foglak rá. — Nem, nem — síkoltotta Sarra, ne hagyjon el, apám! Csak most ne hagyjon el! Hiába könyörgött. A rabló lerántotta őt a lóról; Zio Fioredd-u nevetett és érthetetlen szavakat motyogott. Ott maradt az erdőben-, míg Sarrát magával vonszolta Mattia. Kuny­hójában a nővére, csúf, borzashaju asszony fogadta a leányt. — Ne fé'lj galambocskám, — szólt, — enki sem nyul hozzád; holnap reggel haza­visz Mattia és azután- mindjárt megesküdtök, galambocskám, csak ne félj és légy nyu­godt. — Azt ne higyjétek! — szólt Sarra meg­vetőig, — hiszen olyanok vagytok, mint a v-'dáütok, de a fivéred felesége nem leszek soha. ' — Mit akarsz, kedves testvérem, — szólt az asszony vállvonogatva. —Ki venne el még ezek után? Jer, feküdj le és légy teljesen nyugodt. Holnap reggel elkészítjük a kávét és Mattia mindjárt megveszi a nászajándé­kot: nyolc csillogó köves gyürüt, ezüst ér­met, himzett cipőt és fejkendőt, pirosat, olyan­lesz a színe, mint a tüzes boré. Mi egyebet akarsz Sarinna? Sarra hátat fordított neki és összekupo­rodott a sarokban. Ah! most megértett min­dent: az egész iszonyú -dolgot előre megbe­szélték Mattia és fivérei és az apja. Mit te­hetett ő ilyen bestiák ellen? — Elmehetek a bírósághoz, — gondolta, — és följelentem őket. És -akkor? Akkor el­itélik őket, d-e en-g-em el nem vesz senki más. Mindenki azt fogja hinni, hogy evvel a ku­tyával töltöttem az éjszakát és felém sem néz többé senki. Sokáig sirt; de lassan-lassan megnyu­godott és reggel teljesen ki volt merülve. — Ezek a vadállatok legyűrtek! — gon­dolta álom és ébrenlét -között. — Most azon­ban rajtam va-n a s-or! Ah, kedves fivéreim, azt remélitek, hogv Mattia által jólétben ré­szesülni fogtok? Én leszek az, aki paran­csol és élüzlek, mint a redves kutyákat! És te, Mattia, te ugy gondolod, -hü feleséget hó­dítottál el magadna-k? Hozzád megyek, de csalódol, bestia . . . Igy aludt el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom