Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-21 / 116. szám

14. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május 18. niát'us egyházkerület és az állam között az egyetem ügyében kötött szerződést legkésőbb május 15-ig leküldi. Nagy meglepetést keltett a napokban, hogy a leirat késett. A leirat helyett érkezett egy távirat a kultuszminisztertől, aki sürgősen magálhoz kérette Balthazár Dezső dr. püspököt és Degenfeld József gróf egyházkerületi főgondnokot. A minisztériumban ugyanis még néhány olyan kérdés volt vitás, amely az egyetem megnyitását és a végleges szerződés megkötését késlelteti. Szombaton az ügyben értekezlet volt, amelyen jeleni volt Jankovich Béla miniszter, Benedek Sándor államtitkár, Tóth Lajos miniszteri tanácsos, Balthazár Dezső püspök és Degenfeld József gróf főgondnok. Az értekezleten ismét megvitatták a szerződéstervezetet, amelyről Balthazár püspök a következőket mondta egy ujságirónak: — Azokról a kérdésekről volt szó, amelyeket a miniszter ittléte alkalmával sem tudtunk megoldani. Most azután sikerült az egyház és az állam közötti megállapodásokat megcsinálni. A miniszter határozott Ígéretet tett, hogy a jövő héten a szerződést a föltételekkel együtt leküldi és igy az egyházkerületi közgyűlés tárgyalás alá veheti. Most semmi sem gátolja többé, hogy az egyetem megnyitása mielőbb megtörténjék. Az egyházkerületi közgyűlés határozatát fölterjesztik a kultuszminiszterhez, aki azután a király elé terjeszti az ügy minden részletét. — Évzáró ünnep. A kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi főgimnázium •önképzőköre május 25-én, vasárnap délelőtt féil 11 óraikor a főgimnázium dísztermében évzáró ünnepségei rendez, <a következő műsorral: 1. Suppé: Nyitány. Előadja a főgimnáziumi zenekar. 2. Györy Vilmos: A második asszony. Szavalja: Egresi Zoltán tanuló. 3. Régi magyar dalok. Előadja a főgimnáziumi énekkar. 4. Beszéd. Mondja Kelemen László, az önképzőkör elnöke. 5. KAo.se: Nocturno. Előadják: Bőhm József, 1. hegedűn, Tirczka Lóránt, 2. hegedűn, zongorán kíséri: Fellegi Andor tanulók. 6. Szent jóbi Szabó László: Az együgyű panaszt. Szavalja: Sándor József tanuló. 7. Beszámoló az önképzőkör 1912—13. évi működéséről: al) titkári jelentés. Felolvassa: Berger László tanuló és b) a pályázatok eredményének kihirdetésié. 8. Kőszegi: Gavotte. Előadja a főgimnáziumi zenekar. 9. Mi a haza? Melodráma. Ábrányi Emiltől, zenéjét szerzé Horváth. Előadják: Boros Lajos és Miskolezy Zoltán. Zongorán kisérd: Havas Dezső, tanulók. 10. Ficbtner: Diad átérnek. Előadja a főgimnáziumi énekkar Ugyanekkor megtekinthetők a főgimnáziumi ifjúságnak a rajzteremben kiállított rajzai. — Nincs munka, sok a kivándorló. A kivándorlók száma az utóbbi évek alatt a immkahiány miatt rohamosan emelkedett. Szegeden is sok munkás jelentkezett a polgármesternél útlevélért, de az útlevelek kiadása külön miniszteri rendelet miatt nagyon sok nehézségbe ütközött. Lázár György dr. polgármester még április eleién távirati fölterjesztést intézett a miniszterhez az útlevelek kiadásának megkönnyítése végett. A belügyminiszter a fölterjesztés hatása alatt arra szólította föl a rendőrkapitányságot, hogy állítsa össze azoknak a munkásoknak névjegyzékét, akik közeli külállomakban akarnak munkát keresni. (Románia, Bulgária stb.) Azok a munkások, akik útlevelet akarnak, május 24-ig bezárólag jelentkezhetnek a bérházban, I. emelet, 1. ajtó. — Keglevich László gróf öngyilkos ett. Ma hajnalban öt órakor egy átlóttfejü fiatal embert találtak a budapesti Parik-klub mögöt t. Szálas, elegáns fiatalember volt, pompás frakk feszüld rajta. A jobbkezében pisztoly, a halántékán lőtt seb, amelyből még szí-. várgott a vér. A frakkjáról és az ékszereiről itélve igen finom és előkelő ember lehetett. Szólítgatták, 'de már nemi volt benne élet. A rendőr kikutatta a zsbeit és a belső zsebébon meg is találta a tárcát. A tárcában révjegy volt Keglevich László gróf névvel, rajta ceruzával ,irptt kusza sorok a következő szöveggel: Bocsássanak meg a tettemért, de nem tudok igy tovább élni, Köszönöm ezerszer jóságukat hozzám és kérem a jó Istent, hogy áldja meg érte. Imádkozzanak érettem. Csókokkal. László. Nem pénzügyi dolgok miatt tettem. A személyazonossághoz nem igen fért kétség, de a rendőrség mégis megindította a nyomozást abban az irányban, liogy hátha más az öngyilkos. A 'holttestét elvitték a törvényszéki boracoló-intézetbe. Ott aztán .reggel hét órakor fölismerték olyanok, akik az életből ismerték volt a kedves, derék fiatal grófot. Nem lehetett több kétség: Keglevich László gróf agyonlőtte magát. A mi az öngyilkosság előtt történt, az mind arra vall, liogy az ifjú gróf sokat vivődött reménytelen szerelmében. Már régebben mondogatta •egész 'meghitt környezetben, hogy nem élivel igy tovább. Tegnap este n,agy vacsora volt a Pa.rkK lobban. Teleki Éva. gróf kisasszony látta vendégül a tásaságot. Mintegy hetven nyolcvan vendég ült együtt a. Klub díszes ebédlőjében. Ott volt Keglevich László gróf is. A vacsoránál még elég nyugodtnak látszott, asztal bont ás u tán azonban nyugtala n lett, Nem találta helyét, cél nélkül imbolygott ide-oda a fényes társaságban. A mulatságnak reggel félötkor volt vége. A vendégek már mind .eltávoztak, u gróf még ott maradt. Végre rászánta magát, elment. Már világosodott a ligetben. Egy- fél óráig ezen a környéken ődöngött a szerelmes gróf, aztán a .klub háta mögött agyonlőtte magát. Az öngyilkos édesatyja, Keglevich Gyula gróf országgyűlési képviselő, nem volt Budapesten, valamint édesanyja,, Karácsonyi Ilona grófnő sem. Reggel érkeztek meg vidéki földbirtokukról. Ki méletesen ért esitetiték őket, de minden tapintat hiábavaló volt: a csapás rettenetesen lesújtotta, őket. Fővárosi munkatársunk beszélt a. család egyik tagjával, aki az öngyilkosság okáról a következőket mondotta: — László gróf tragikus sorsának szerelmi bánat az oka. Tudom is, hogy ki volt a hölgy, de nem nevezhetem meg. László gyakran mondogatta, hogy igy nem él bet tovább. Nem hittük, begy ezeket, a kijelentéseiket, ilyen rel Vrete'.'Ui valóra váltra, A gróf halálának oka tekét nyilván való. — Káin Antal temetése. Káló Antalt, az utolsó remekes gombkötőin estért kedden ' délután négy órakor helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett, .a belvárosi temetőben. Végtisztességtételén részt vett több egyesület, valamint a Szegedi Ipartestület küldöttsége. — József főhcrccg autója. Budapestről jelentik: A Rákóczi-ut éis Erzsébet-körut keresztezésénél ma reggel háromnegyed kilenc órakor könnyen végzetessé válható baleset érte József királyi herceget és Gizella bajor hercegnőt, Auguszta királyi hercegnő édesanyját, aki két napra terjedő látogatás után ma reggel visszautazott Münchenibe. A balesetről tudósítónk a kővetkezőket jelenti: A Rákóczi-uten a. iNópszinházli épülettel szemben az nt-teaten napok ótá javítják a kövezetet azzal a lassúsággal, amely Budapesten az ilyen munkánál szokásos. A kövezőmunka folytán az élénk forgalmú Rákócziidon a. közlekedés természetszerűen, naigyon meg van nehezítve s a. két oldalon haladó •villamos 'kocsik, valamint a rendes járómüveik között szinte állandó a közlekedőzavar. Igy történt, ez ma röggel, kilenc óra előtt is. Az úttestnek csaknem :a középrészén folyt a csendes, lassú kövezés, míg két oldalon a. villamosok haladtak egymásután. A villamos kocsik és -a felszakított úttest között aranyi hely sem volt, hogy egy kocsi arra elhaladhatott. volna. Háromnegyed kilenc óra tájban már messziről feltűnt József királyi herceg automobilja, melyben ia királyi herceg ült anyósával, Gizella bajor hercegnővel. A királyi herceg Gizella bajor hercegnőt a keleti pályaudvarra kisérte. Az automobil vezetője (Szabályszerűen balra, a. villamos, sin ek f"'é hajtott, hogy kikerülje a felszakított'uttestet. Az autó azonban a szűk helyen nem fért el s ,az irt testen beverő grámitkockák egyike, az autó kerekei elé került, miáltal a gépkocsi •nagyot zökkent és egy munkást, aki targoncán követ hordott, csaknem elütött, A gépkocsi már-már az arra menő 420. számú villamos alá került, .amikor egy Goldberger Mór nevű fiatal ember hangos kiáltozására a villamos kocsivezetője erősen fékezett s megállította ia kocsit, mely igy csak az automobil sárfogóját hajlitotta el. Ugyanekkor az automobil is megállott s a. királyi lierceg kiszállott n kocsiból, egyszersmind kisegítette a megijedt Gizella beroeglnőt !is, MáBmár egy bérkocsiba akartak szállani, de miután látták, hogy az .autónak nagyobb baja nem történt, ismét beültek s kihajtattak a keleti pályaudvarra, ahonnan Gizella hercegnő kilenc órakor elutazott. A baleset helyén nagy tömeg gyűlt egybe is meni éppen válogatott, kifejezésekkel traktálta a főváros intézőit, — Elfogtak egy oszlrák-mígyar őrjáratot. A Grazer Tagespost jelenti: Néhány nap előtt monteneg,rólak egv hadnagy vezetése alatt tőrbe csaltak és elfogtak egy öthét emberből álló osztrák-magyar őrjáratot. Még minős megállapít va, hogy a csapat, a melyet Kattáróból küldtek ki és nyilván eltévedt, átlépte-e a montenegrói határt. A vizsgálatot megindították. — Késő .éjjel jelentik Bécsből: A montenegrói kormány közbelépésére az elfogott osztrák-magyar őrjáratot szabadon bocsátották. — Apacsok egy vonat ellen. Egy párisi apaes-bamdia szörnyű merénylet tervét szőtte a beiriiin-rividrai gyorsvonat ellen. Az apacsok hatalmas kődarabokból torlaszt emelteik a .síneken és az volt. a szánékok, hogy ha a vonatot baleset éri, kirabolják az utasokat. Szerencsiére, hiba csúszott eblie sc pokoli számításba, 'inert a vonat május elseje óta n'em közlekedik, de azért még ezerepei a menetrendben: és ez tévesztette w g a bandát. Ha lálos katasztrófa, igy is történt, mert a torlasznak nekiment, egy vicinális, a kocsik ösz.szetőriek, a lokomotív vezető szörnyet halit, .a fűtő pedig halálqs agyrázkódást szenvedett. — A mezőhegyesi muzeumból. Mezőhegyesről írják: Kevesen emlékeznek rá, vagy talán már senkise tudja Magyarországon, .micsoda érdekes, rctiquiát borit a feledés pora, immár több minit egy század óta, a mezőhegyesi államli ménes lomtáráiban. Bedig- abban a nagy Napaleon-Ji-uBuszban, mely páa- óv ót,a megint 'fölverte a világot, s kivált Párlsbam csaknem minden téren lázzá növekedett, ennek a mezőhegyesi porliepett s elfeledett reliqniána.k most nagy vagyoni ériéke ,is van s ha hiire fut a. külföldön, lat'kalmasint vetélkedni és egymásra, licitárali fognak birhatúsáérít a világ Napoleonngyüjtői. A mezőhegyesi ménes muzeumábam álló régiiség ugyanis nem más, molimt csontváza Fojumnak, a nagy Naipolmn legutolsó csataménjének. Erről .a lóról arany it, jegyeztek föl a császár .aprólékosságoklg részletes krónikásai hogy Fojulm szokattam iniagy ló volt, vasderes szinti s hátán legutoljára, a. tragikus végű wat.er.looi csatában ült a, nagy császár. A Fojum rendkívüli nagyságát tényleg elárulja a csontváz is. A „korzikai oroszlánt" végleg megsemmisítő Waterlooi csata -elvesztése arnnylra. megtörte .a világverő császár hires energiáját s olympusű. nyugodtságát is, hogy szirate kétségbeesetten, -még a csatatéren leszállt nyergéből' s gyalogszerrel távozott el a waterlooi síkról, hogy Pá.ris felé, majd pedig le Touloraraak bujdosson, ahol tudvalevőleg az angol „Bellerophora" hadihajóra, szállott, a nemzetközi jog oltalmában bizakodva. Az angolok azonban, náluk szokatlan perfi diával, fogolynak nyilvánították a hozzájuk menekülő bukott. Caesart és Szent-Ilonára hurcolták, örökös börtönébe. Igaz, hogy semmit sem is restelnek jobbam egész törtémielmiükben, mint Jean d'Arc megégetését. és Napoleom mépjogellemes fogságra vetését. A gazdátlanná vált harci mén pedig, a mák'osszürke Fojumj, sokáig száguldott ükereszt ül -kasul a waterlooi hnlla.Writott csatgmezőn, vihogva-myeritve, szinte keservesén