Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-21 / 116. szám

X 1 Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI AR;SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 Hllér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 Sllér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. 1!. évfolyam 116. szám. Szerda, május 21. A szombatot megüljed! Jézus tanításaiban nem egyszer emlékezett meg a hitről, a nagy erős hitről, amely megtartja az embert. S ő mondotta a beteg nőnek, aki az Udvözitőhöz furakodott, hogy köntösét érinthesse, mert igy remélt megszabadulni kinzó vérfolyásától: Bizzál lányom, a te hited megtart téged. Ezzel a megtartó hittel szemben most az elpusztitó hit ijesztő példáját láttuk. Már vasárnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy Pozsonyban egy darab történelem égett porrá, évszázadok tanúi semmisültek meg a ghettot elpusztitó tűzvészben. Szombaton délután kezdődött a tűz s hamarosan elnyelte a városnak legrégibb, históriai és kultúrtörténeti szempontból feltétlenül legérdekesebb részét. Amikor a tűz kitört, a szűk utcák szombatot ünneplő zsidói kiszaladtak házaikból, kezeiket tördelve jajveszékeltek, rémülten futkostak ide-oda. Hiszen nemcsak a vagyonuk, nemcsak lakhelyük pusztult, hanem pusztult tradíciójuk, pusztultak emlékeik, pusztult a pozsonyi zsidóság történelme, pusztult mindaz, ami hagyomány, kegyelet e falak közzé szorult. És mégsem oltottak, mégsem mentettek, mert szombat volt, a Jehova rendelése szerint a pihenéssel megszentelendő nap. És nem oltottak mindaddig, amig meg nem jelent közöttük a hires pozsonyi rabbi, SchreiberApfer Akiba, aki fölmentette híveit a szombati ünnep kötelezettségei alól. Ekkor azonban már két utca állott lángokban. Jézus gyönyörű tanításai között találunk szép metaforákkal /teli oktatást a szombatról is. Mert kérdezték a Mestertől, mit szabad tenni szombaton és mit nem szabad. S ő, többek között azt kérdezte, vájjon ha a juh a gödörbe esik szombati napon s ott vergődik nyomorultan, megvárják-e a másnapot, amig kiszabadítják onnan? És mindent megvilágitó világossággal mutat rá, hogy a könyörületesség, a humanizmus, a szeretet és kötelesség parancsai szentebbek a szombatnál is. A betű öl — mondotta — s csakugyan a pozsonyi eset — amely a maga specialitásában majdnem hihetetlen — gyönyörűen mutatja, hova visz a törvényekhez való betűszerinti ragaszkodás, a lélek nélküli élet. Hová vezet az, ha a hit parancsai fölötte állanak a józan belátásnak, a kötelesség teljesítésnek? Milyen ethikai bűnök, milyen súlyos mulasztások származhatnak abból, ha a hit merev törvényei lépnek előtérbe akkor is, amikor az okosság, a közérdek, a jól fölfogott egyéni érdek kellene, hogy vezesse az értelmet és az akaratot. A pozsonyi zsidóknak ebben a fanatizmusában nincsen semimi szép, semmi fölemelő, semmi példaszerű. Nem is akarom én az ő eljárásukat dicsőíteni. De megállok >— megborzadva és bensőmben megrendülve állok meg mellettük — akik ott látták maguk előtt a rémitő lángnyelveket, akiknek esze fölfogta a helyzetet, akik megértették, hogy aani viszszamarad a lángok után, az pernye és hamu lesz lakásaik, bútoraik, emlékeik és kincseik helyén s ők mégis állottak ajkukon a Jehova nevével, lelkükben a karokat és lábakat lekötő parancsolattal: „a szombatot pedig megüljed!" Ez a néhány szó nyűgözött ott le minden izmot és minden tennivágyást, ez a pár holt betű markolt bele agyukba s kiűzött onnan minden más gondolatot, amelyek a szükséghez mérten ésszerűbbek, tanácsosabbak, hasznosabbak voltak, de amelyek megszentségtelenitői lettek volna a szombatnak és a nagy parancsolat áthágására vezettek volna. Fanatizmus ez, — nem tagadom. Észszerütlen, oktalan fanatizmus. Hevülni, lelkesedni nem is tudok érte, mert csak értékes, gyümölcsöző, szeretettel, nagy gondolatokkal teli dolgokért szabad lelkesülni, — de imponál nekem ez az improTréfák. Irta: Heltai Jenő. — Az automata. — Az egyik: Mit szól az uj találmányhoz? A másik: Melyikhez? Az egyik: Ehhez a posta-automatához. Ehhez a levélszekrény-automatához. Élihez az automat-íevélszekrényhez. A másik (lenézően): Nal Az egyik: Na? Maga azt mondja na? Hát tudja meg, hogy egy gyönyörű találmány. Magyar találmány. Az ember bedodja az ajánlott levelet. Az automata fölveszi, még vevén.yt is ad róla. Szabályszerűen félés lebélyegezett vevényt. A másik: Szép, szép de . . . Az egyik: Mit de? Ez magának nem elég? Maga jobban szereti, ha a postahivatalban órákig kel! tolongania? Ha a szomszédjai letapossák a lábát és könyökükkei befúrnak a bordáiba? Itt gyorsan, kényelmesen, simán elintézi a dolgot. Bedobja a pénzt, bedobja a levelet és kihúzza a vevényt. Annyi jpénzt és annyi levelet dob be, alhány vevényt ki akar húzni. Tizennyolcat egy perc alatt. Részegre mulathatja magát! A másik: Szép, szép, de ez az automata még sem tökéletes. Az egyik: Nem tökéletes? A másik: Nem. Az egyik: Nem értem. Átveszi a levetet, kiadja a vevényt — és még sem tökéletes? A másik: Nem. Az egyik: Hát rni kell még magának? A másik: Rögtön megmagyarázom. Mire való az uj automata? Arra, hogy az emberi munkát helyettesítse. Az egyik: Hát nem helyettesíti? A másik: Nem teljesen. Az egyik: Nem értem. Átveszi a levelet, kiadja a vevényt. Mi hiányzik önnek? A másik: Most már semmi, mert ma délelőtt ott jártam a föltalálónál is, meg a postaigazgatóságnál is, hogy az én találmányommal egészítsék ki és tegyék tökéletessé az automatát. Az egyik: önnek találmánya van? A másik: Igen. És ön rögtön be fogja látni, hogy nekem van igazam. Az automata kifogástalan. Csak egy hibája van. Az egyik: Mi az? A másik (diadalmasan;): 'Nem gorombáskodik az emberrel. Már pedig szabályszerű postai kezelést e nélkül nem lehet elképzelni. Az én találmányom, az én tervem tehát az, hogy a automatát gramoion-késziiIékkel kell összekapcsolni. Amikor a fél bedobja a pén,zt, nemcsak a levélszekrény nyílik meg, hanem a gramofonból is megszólal egy borizü hang: Mit akar, maga ló? És következik a kitűnően megszerkesztett gorombaságok hosszú láncolata . . , Az egyik (álmélkodva): Ne mondja! A másik: Ez még semmi! A fél tetszés szerint szabályozhatja, hogy férfihangtól vagy női hangtól akarja-e a gorombaságokat hallani? Van egy készülék, olyanféle, minit a vasúti kupékban a Hideg—Meleg. Az ember odaigazitja, ahová neki tetszik. Az egyik: És maga azt hiszi, hogy a posta belemegy ebbe az őrültségbe? mnnuMK es. és kir udvara és kamarai mmiUUé. ^ árjegy26katKDUfn mérték szerinti osztély elsőrangú szabászattal Férfi, fiu és leányka ruhatelep SZEGED, Kárász-utca 5.