Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-18 / 114. szám

14. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május 18. nem találhatnak; — ha világrendnek nem lenne, oly törvényszerűsége, amely önmagától, önműködőlég is orvosol minden bajt. Ez a törvényszerűség éz -esetben ugy nyilatkozik, hogy a sok, sürü, mindennapos rágalom önmagának árt legtöbbet. Ha ez igy tart még egy ideig, mindenki hozzá szokik ahoz, hogy a legtisztességesebb embereket. nálunk tolvajoknak, csalóknak, panamistáknak nevezik. S ebbe mindenki előbb-utóbb belenyugszik. A polgárság belenyugszik, mert tisztán látja, higy minden igazán tisztességes nagy emberünket megrágalmaznak! A nagy emberek pedig belenyugszanak abba a tudatba, hogy nálunk a haza s a nemzet szolgálatában helyt kell állaniok a gyűlölet és a piszkolódás áradatában is. Választás Törökbecsén. A Bogdán Zsivkió halálával megiiiresediett rűiamlátu.m ma uj kézbe került. Reggel nyolc óraikor nyitotta meg iá választást Pótlék Viktor választási elnök. A választók nagy tömegben özönlöttek az urna elé. A munkapárt jelöltje íramovits Iván törökbecsed nagybirtokos, Dungyerszky Lázár veje, a függetlenségi párttal szövetkezett szerb radikálisok jelöltje pedig Mamojlovits János dr. szabadkai ügyvéd. Mindkét jelölt tagja volt már a képviselőháznak. A rend fenntartására két század katonaság és száz csendőr ügyelt .fel. Délelőtt, tizenegy óráig :a törökbecsei és imelemcei választók közül Imnovits 488 Mamojlovits 63 szavazatot kapott. Délben tizenkét órakor a szavazatok állása ez: lvánovits 545 Mamojlovits 163 -Késő este hirdették ki az eredményt, mely szerint Ivánovitsra leadtak 1568 és Mmiojlovitisra 608 szavazatot, igy a munkapárt nagy többséggel győzött, Rendben van a város mult évi zárószámadása. — A pénzügyi-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután öt órakor Bokor Pál helyettes polgármester elnöklésével ülést tartott a (pénzügyi bizottság és az 1912. évi zárószámadást tárgyalta. Kevés észrevétel történt az 1912. évi vagyoni kimutatás ellen s azok sem lényegbe vágó kérdéseket érintettek. Megelégedéssel vette tudomásul a bizottság, hogy a város vagyoni viszonyai 1912-ben általában kedvezőek voltak: több, mint félmillió koronával emelkedett a város vagyona. Voltak ugyan csökkenések egyes jövedelmi ágakban, ami az általános gazdasági pangásnak tülajdo nitható; de más jövedelmeknek viszont emelkedése mutatkozik s igy a különbözet körülbelül kiegyenlítést nyer. Az ülésről részletes tudósításunk itt következik: Az ülés megnyitása után Balogh Károly pénzügyi tanácsos referált az 1912. évi zárószámadásról. Amint ebből kitetszik — mondotta — a tanács a mult évben szigorúan alkalmazkodott a költségvetéshez. Póthitel két ízben szavaztatott meg a közgyűléssel. A két elkerülhetetlenül szükséges póthitel öszszege összesen 76,417 korona 18 fillért. tett ki, amint a város vállalatai üzemköltségeinek fedezésére fordított a tanács. A hiteleket pontosan beartották, hitel-túllépés egyetlen esetben .sem történt. Erősen veszélyeztették a város pénzügyi egyensúlyát a rendkívüli kiadások. Több mint félmillió -korona olyan kiadása volt a városnak, amiket nem vettek föl a költségvetésbe. Ezek a kiadások részben egyik-másik vállalat házi-kezelésbe való vétele folytán állottak elő, részint a város -folyósította kölcsönök fedezésére szolgáltak. Ezt -a félmilliós kiadást a forgó tőkékből és .a rendkívüli költségvetésbe föl nem vett bevételekből fedezte -a város. A jövedelmek átalában nem csökkentek, voltak ugyan egyes tételeknél ingadozások, — például a fogyasztási adóknál, — de ezek az államtól többnyire visszatérültek, ugy, hogy végeredményében a jövedelmekben körülbelül 150,000 korona plusz mutatkozik. A zárószámadásból kitűnik, hogy 1912ben a háztartási költség-előirányzat 5,839.642 korona 50 fillér volt. Erre fedezetül csak 5,008.157 korona 50 fillér szolgált. A hiányzó 831.485 korona fedezetére az előző évi 1,602.970 korona állami egyenes adó után számított városi pótadót jelölte meg a közgyűlés. Ezzel az előirányzattal szemben rendes bevétel 6,818.296 korona 21 fillér, kölíség- előirányzaton kívüli bevétel 450,605 korona 90 fillér, hitelműveletek összege 5,214.735 korona 17 fillér, összesen tehát 12,483.637 korona 28 fillér volt. Kia:dási tételek: Rendes kiadás 6,193.909 korona 15 fillér, költségelőirányzaton kívüli kiadás 2,658.679 korona 43 fillér, hitel és pénztári műveletekben -a kiadás 12,396.388 korona 91 fillér. A pénztári maradvány tehát 87,248 korona 37 fillér volt. A város tiszta vagyona 1911-ben 54,270.874 korona 73 fillér volt. Ez a vagyon 1912-ben 651,749 korona 85 fillérrel szaporodott. Most tehát a tiszta vagyona a városnak 54,922.619 korona 58 fillér. A zárószámadás kiadási tételeit a bizottság hozzászólás nélkül jóváhagyta, í Ezután a bevételi tételek részletes tár^ gyalására tértek át. Évek óta először történt meg — mondotta Balogh, — hogy a mult esztendőben a város bevételeiből nem tudtak nagyobb tőkét gyümölcsözésre elhelyezni. Ennek okát a rendkívüli kiadásokban lehet megtalálni. Mégis — amint az általános tárgyalásnál emiitette — 150,000 korona forgótőkéje állandóan volt a bevételekből a városnak. Szerepel a költségvetésben kiadási tételként 65,000 korona, de -ezért a mult évben nem nyújtottak be számlát. Ezt a pénzt a város bankban helyezte el kamatozásra s a kamatok a várost illetik. A zárószámadást néhány jelenték te-le//nom, gyengéden szeplős arcát a vörös melegségbe fordítva. Sokszor látta az ágyán is. Hallotta a hangját. Ha csengettek, az ajtóhoz rohant és csodálkozott, hogy nem ő jön. Ekkor visszament a szobába és pontról-pontra kifestette magának a találkát. Krisztina belép. ö lesegíti a kabátját, székkel kínálja meg, a leány azonban a nyakába csimpaszkodik, -elbujtatva fejét a mellén és kacag. Egész hajnalig játszott igy a leánnyal, hallgatta a kacagását, bámulta a szemét. E gyötrelmes és halálos ölelkezések után másnap szürke arccal és keserű szájjal ébredt. Mindennap elent a kabaréba is. Kereste őt a kis züllött szinpadon, a szines lámpák között és nem találta. Megvárta az éjfélt. Azsza kell mennem. Vedd ki az órádat. Most három óra. Három óra harminc perckor már nem vagyok itt. Csak harminc perc — sóhajtott a diák, hamis pátoszszal. A leánynak ez kissé visszatetszett. — Ne színészkedj, drágám — mondta, -— Minden perc egy aranyat ér. — Ezer aranyat! — kiáltott a diák. — A csókod . . .a csókod . . .ezerszer többet ér . . '. — Te nyolc év óta minden nap hívtál. Most beteljesült a kívánságod. Mit akarsz? Krisztina kitárta karjait. A száia pedig pirosan, frissen kettéhasadt, ájultan várta a csókot. A diák megcsókolta. Azután mind a -ketten szembe ültek egymással. A diák a tabouret-r-e, a lány a pamlagra. Egy kis ideig bámulták egymást. De mintha csalódtak volna a csókban. Elszomorodtak és a diák léhorgasztotta a fejét. Ez tehát a találkozás, miről annyit álmodozott. Minő viszontlátás. Ugy tetszett, hogy egy kicsit gyorsan jött. Mit tegyen ezután? Á csend leereszkedett a szobára, a szive vert, az óramutatók pedig lassan másztak. Még csak öt perc mult el. Huszonöt perc van hátra. Irtózatos hosszúnak látszott az idő. Egyre kínzóbb a hallgatás. A diák köhögött. — Hogy vagy? — kérdezte. — Azaz, mi újság? Á leány tág szemeket meresztett. Elvégre tapintatlanság ilyesmit kérdezni egy halottól. — Főzzek teát? — mondta gyorsan. — Nem, köszönöm. — Te, — hadarta — tudod, hogy a kis Hermán megnősült? Már három éve. Gyerekük is van. Erős, egészséges fiu. — Érdekes — felelt a lány unottan. — Azután sok minden történt. Az apám meghalt gyo-morrákban. Szegény, (sokat szenvedett. — Érdekes. — Nem érdekel? Nekem azóta doktori diplomám van. Jövőre rendelőszobát nyitok, a szoszédban veszek lakást. Négy szoba, fürdőszobával, konyhával, villamvilágitással. — Érdekes. — A szinpadon megbukott a Nusi. — Érdekes. — De az Ilinek nagy sikerei vannak. Bolondul érte a publikum. — Érdekes. A diák torkát a görcs szorította. Lopva az órára tekintett s látta, hogy még csak hét perc óta van ott a leány. Halálos zavarban kereste -a szavakat. Minden pillanat -egy végtelenségnek tetszett. Először valami vidámat akart mondani, aztán valami nagyon komolyat és gyászosat, de egyiket se találta jónak és inkább hallgatott. Egy egész perc mult el, anélkül, hogy szóltak volna. Krisztina lesütött szemmel ült a pamlagon s a szőnyeg mintáit nézte. Közben megeredt az eső. — Esik — mondta a diák halkan. — Igen — felelt a leány. — Tegnap pedig szép idő volt. — Igen. — Micsoda vihar. — Igen. Majd hirtelen más térre csapott. — Nem fázol meg ebben a vékony ruhában? — Nem — kacagott a leány. Még egynéhány szó, egy uj -erőlködés és hirtelen 'elhallgattak. Mind a ketten néztek. A diák felkelt, mintha ki akarna mászni a zavarból. Még csak kilenc perc pergett le. Krisztina hátradőlt a pamlagon. Á diák az ablaknál állt. Ekkor pedig valami rett-enets történt. A leány egyszerre valami szorítást érzett az állkapcáiban, szeretett volna felkiáltani, hogy mennyire unja magát és futni, futni ebből a szobából. Hiába küzdött ellene. Az izomszallagok felrántották a száját -és ő mint egy kis automata — s ez nem csalódás — egészségesen, erősen ásított. Ásított egyszer, i Ásított kétszer. Ásított harmadszor. Azután j felvette az esernyőjét az asztalról. Ment ki! felé. Talán még akart mondani valamit, de a ; kilincsnél megint megfogta az ásitógörcs és | szó nélkül tünt el a szobából. A diák magára maradt. Valami megköny: nyebülést, felszabadulást érzett. Egy darabig ' dobolt az asztalon. Nézett az utcáira, az esernyőkre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre. | A vállát vonta, ö is ásitott. Megnézte a zsebóráját. Három óra tiz perc volt. . Még teljes husz percük lett volna. Mindennap -elment a kabaréba is. Kereste ! őt a kis züllött szinpadon, a szines lámpák i között és nem találta. Megvárta az éjfélt. Az I után hazament. Otthon nem lelte a helyét. ! Ijedten vette észre, hogy neki az idő nem or-