Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-17 / 113. szám

1913. május 20. DÉLMAGYARORSZÁG 11. üfek valamit. Erre azonban sok kilátás nincsen. Ha meg is kerülne Vig, akkor is csak erkölcsileg lenne felelősségre vonható, mert az .anyagi állapotai, még az erkölcsénél is gyöngébbek. \ ItaBSBaaBanBiBaaaaamBiBBBBsaaBBBBBaaaaa isaaiüBii Kész a fúzió programja? — Károlyi gróf nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A fúziós tárgyalások gyors tempóban haladnak előre és a dolgok mai állása mellett biztosra vehető, hogy néhány nap múlva megalakul az egységes függetlenségi párt. Egyetlen akadálya volt eddig a közös program, de most már állítólag ezen is tnl van az előkészítés munkája, meg van a közös alap, amelyet minden függetlenségi pártárnyalat magáévá tehet, — mondják azok, akik igy megcsinálták a közös programot. Justh Gyula ma délelőtt meglátogatta Verbőczy-utcai lakásán Apponyi Albert grófot, aki holnap este Tordára utazik s ott vasárnap már a fúzióról is nyilatkozni fog. A két vezér tanácskozása természetesen az egyesülési akció körül folyt. Ugy értesülünk, hogy .a függetlenségi vezérférfiak most már több megértéssel figyelik a fúziós törekvéseket és maguk igyekszenek elhárítani a nehézségeket. Károlyi Mihály gróf is több látogatást tett ma. Fölkereste Kossuth Ferenc és Apponyi Albert grófot, azonkívül Polónyi Gézánál is járt. Eitner Zsigmond, aki lelkesedéssel fáradozik a fúzió megteremtésén, a Délmagyarország budapesti munkatársának ma délben a következőket mondta: — A programtervezet készen van, már szombaton bemutathatjuk Justh Gyulának. Ha a vezérek nem lesznek megelégedve vele, mi fölkérjük őket, hogy készítsenek programot ők. Károlyi gróf ma Justh Gyulát is föl akarta keresni, de a függetlenségi párt vezére költözködik s emiatt a tanácskozás holnapra maradt. A programtervezetet Károlyi Mihály gróf, Eitner Zsigmond és Manndorf Géza báró fogják átadni Justh Gyulának. A jövő héten, 22-én Nyírbátorban függetlenségi gyűlés lesz. Hrabovszky Guidó jelöltsége érdekében. Azt hiszik, hogy ekkorra már meg lesz a fúzió és egységes lesz a függetlenségi tábor. Apponyit is hivták Nyírbátorba, de ő nem mehet, mert május 20-án feleségével Hollandiába utazik a nők békekongresszusára. Károlyi Mihály gróf, a fúziós mozgalom vezére hosszabban nyilatkozik egy újságban is, még pedig a függetlenségi pártok egyesüléséről s az uj pártalakulás programjáról. Károlyi kijelenti, hogy az uj ellenzéki párt megalakulása befejezett dolog s csupán a formai kérdések elintézése van még hátra. Készen van az uj párt programja is. Ez a program négy vagy öt pontból fog állani s kerülni fogja a lehetetlen követeléseket és a lehetetlen kívánságokat. Károlyi végül ezeket mondja nyilatkozatában: — A fúziót keresztül fogom vinni, akár egyesülünk mindannyian, akár pedig , csak egy uj, nagy tábort tudunk alkotni. A megkezdett munkát félbe nem hagyom és semmiféle fáradtságtól nem rettenek vissza, mert nehézségeket ezen a téren nem ismerek. Aki egy zászló alatt, egységes munkára komolyan tömörülni akar, az a mi programunkat föltétlenül magáévá teszi, mert abban minden benne van, ami a legradikálisabb függetlenségi fölfogást is kielégíti. Gazdasági önállóság, választójog, alkotmánybiztositékbeli garanciák, ez minden, amit követelés gyanánt állítunk föl. Mindenki megtalálja politikai elveinek igazolását ebben a programban, amely nem céloz semmi egyebet, mint a tiszta politikai, gazdasági, nemzeti, demokratikus élet megteremtését. Károlyi Mihály gróf nyilatkozatából kitűnik, hogy ,a fúzió érdekében megindított mozgalmat az uj pártalakulás hívei akkor is keresztülviszik, ha nemcsak egyesülés, de ujabb pártbomlás járna is a nyomában, ha a Justh-párt nem csatlakoznék osztatlanul az uj alakuláshoz. Hanem ha Apponyi és Kossuth nem csatlakozik, akkor is keresztülviszi-e, — ez már más kérdés. Egy bizonyos. Az, hogy a fúzió inkább Károlyi Mihály gróf terveiben van kész, — a valóságban, az ellenzéki pártok között azonban nincs készen. És nem is sejti maga az ellenzék se, vájjon elkészülhet-e? Az ellenzék mai összetételében és a példáiban azt bizonyitja, hogy a fúzió terve nehezen fog sikerülni. iiEBasEBfisiiaBDaa>.aaaaaaaBflaaaBaeaBflBaBBBaacisai9S3Bii.)i! Halálba menekült a kártya elől. — Egy földbirtokos tragédiája. — (Saját tudósítónktól.) Megszokott, mindennapi eset, hogy emberek, akiknek minden vagyonuk elúszott a kártyán, végső kétségbeesésükben revolverhez folyamodnak. Az azonban páratlanul áll a kártyatragédiák között, hogy valaki, aki gazdag ós tekintélyes, boldog családi életet él, azért törtetett a halálba, mert észrevette saját magán, hogy megejtette a kártya iníárais ördöge. Hogy rabjául esett a legszerencsétlenebb szenvedélynek, amit egyesek a vigaszul — az élet -naifkotikumjának tartanak, ráeszmélt, hogy kezd elhatalmasodni rajta és kiveszett belőle minden ellenálló 'képesség. Semhogy a család jusson koldusbotra — száz közül .kilencven eset ez is a kártyások végzete — inkább a halálba megy a zsarnokoskodó szenvedély elől, Az eset a toron tálmegy ei Szenthuibert községben történt tegnap. Mamimig Péternek hívják a kártyaszenvedélynek ezt az uj karakterű mártírját, akiiben csodálatosképpen volt még annyi energia, liogy felesége és gyermekei javára lemondjon a szenvedélyéről, de annyi már nem, hogy a maga javára ,is. Hamang fiatal, tetterős ember volt még, 29 éves .és a .legtekintélyesebb földbirtokosok egyike a községben. Szolid, józan embernek ismerte ott mindenki, aki csak a gazdaságának és a családjának élt. Nem volt sem iszákos, sem kártyás, semmiféle kockázatos szórakozás nem izgatta s egészen véletlenül történt, hogy egy szép napon megismerkedett a kártyával. Vasárnaponként .eljárt a község kaszinójába, ahol kugliizással ütötte agyon az unalmas .délutánokat. Kuglizott, mint a legtöbb józan íalusi ember, mig fönn a kaszinó szobájában a kártyakompániák harcoltak egymás ellen. Egyszer aztán megtörtént esős vasárnap délutánon, hogy a barátai beinvitálták a kártyaterembe. A fiatal főid birtokos szabadkozott, de végül mégis engedett a kapacitálasnak és bement — kibicelni. A következő vasárnapon már kevésbé ízlett- a kuglizás, .a harmadik vasárnapon pedig már unalmasnak találta ezt ós jobban érezte magát a kártyások között. Igy ment ez fokrólfokra, mig végül lassú .alattomossággal egészen rabjául ejtette a kártya. Belefurakodott az életébe, nyuigtalanitotta, bizsergette, öröme, vágya, célja a kártya lett. Kissé elbuisult ugyan, mert a lapok sohasem az ő, hanem a partnerei kezére jártak és vesztett, folyton vesztett. Nem sokat, mert nem tartott még ott, alio.1 a megrögzött hazárdőrök. Tizhusz koronáikat vesztett, a háztartása igazán meg sem érezhette, de — fájt neki. Szomorú ,lett és hallgatag; játszott tovább, miig végre tegnap, -egy bagatell-veszteség után, -leszámolt önmagával. Veszített negyven koronát, ,a maximális •összeget, amióta feljárt a kaszinóba. Más kártyás ekkora veszteség után unottan szívja a. cigarett ái át és egy óra múlva már elfelejti, hogy könnyebb lett,a zsebe. A kártyások filozófiája, hogy a szerencse jön, megy, vagy -egészen elfordul, de egyszer -megint visszatér. Hamang azonban nem ismerte ezt a filozófiát és h-a dsiuert-e volna is, nem hitt-e volna el —ezt bizonyitja -a' tette. Ö a negyven. .koronás veszteség .után hazament, -tépelődött, töprengett, -mert túlságosan sötét színekkel rajzolta maga -elé a jövőt. Látta, hogy elúsznak -az ezresek a kártya asztalon, egyre szorítják -a gondok, el kell adni |R> lel. házát, majd a földjét, a gazdaságát és marad neki egy siró fiatal asszonyka és két kis -gyerek. Mindezt azért tudhatta elgondolni, mert rájött, hogy a szenvedélyén nem tud uralkodni többé. Ha -igy van, gondolta bizonyára, a.k kor kettőnkön van .a választás: magamon vagy a családomon. És Hamang Péter tegnap délután, amikor a feleségé szomszédolni volt, a hálószobájában vadászfegyver ével agyonlőtte magát. A golyó a tüdejét ifurta át és rövidesen megölte. A községben .a tragikus es-et- .nagy megdöbbenést keltett és -általános a részvét a gyászbaborult család iránt. Tisza a belga tömegsztrájkról. A „Magyar Figyelő" .legújabb számában Tisza István gróf cikket .irt, melyben -a belgiumi tömegsztrájk fiaskójára hivatkozva, óv.a inti a magyar szociáldemokrata párt vezetőit az általános sztrájk veszedelmeitől. A cikk méltán -kelthet föltűnést, különösen a befejező sorok, melyek igy hangzanak: „A mi munkásvezetőinik józan belátása ugyanettől a keserves tanpénztől .mentette meg a mi munkásosztályunkat. Megszerezhették más .kárával a tapasztalatot; jól jegyezzék meg annak tanulságait. Minden törvényes eszközökkel megvívott sztrájk jogos fegyvere a munkásnak. Soha el nem ért-e volna a munkás jelenlegi jobb kereseti viszonyait a tömeges munkabeszüntetés fegyvere nélkül s e fegyverben rejlik sorsa javításának egyik leghatékonyabb eszköze a jövőben is. De sikerre csak olyan sztrájk vezethet, a mely gazdaságilag indokolva van, mely valamely iparágban kedvező konjukturák között. veszi fel a küzdelmet és lehetőleg specializálva, egyes iparágakra szorítkozik, hogy az egész munkásosztály széles válai viselhessék a sztrájkoló kisebbség küzdelmének költségeit. Az ált-alán-os sztrájk jelszav-a üres f nyegetés, amely csak addig hathat a gyengébbek megiijesztésére, amig egyszer ki nem próbáltatott s a munkásosztályt- légik onokabh ellenségei sem károsíthatják és gyengíthetik meg ugy, mint azok, akik meggondolatlanságból, szenvedélyből vagy, mint nagyon sokszor megesik, erkölcsi bátorság hiányából reá zúdítják ez esztelen .kaland következményeit."