Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-17 / 113. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 113. szám. Szombat, május 17. Még a grófok is. Kis egzisztenciák és ,apró szélhámosok után jöttek pár százezer koronás bankok és a sor végén elkövetkeznek három mágnások, történelmi nevek viselői, dali vitézek, turflovagok, akiknek . fejedelmi kedvtelésein olvasatlan milliók úsztak el a semmiségbe. Az első hirt hamarosan megcáfolták maguk az érdekeltek s talán nem is igaz, hogy a csődöt elrendelték volna a nemes grófok ellen. De a fenyegető rém már ott van a nyomukban. Senkivel sem lehet többé elhitetni, hogy a snájdig Szápáry Pali gróf, ki legutóbb a Ritz-szállónál volt erejét meghaladó mértékben érdekelve, künn van a vizből, mikor nála sokkal jobban megalapozott mágnások milliókat úsztattak el a gazdasági válságok kiszámithatatlan szeszélyes fordulatain. A magyar mágnásvilágnak messze földön hires anyagi erejét hatalmasan próbára tette a balkáni háború. Főuraink gavallériája ez egyszer valóban nemzetgazdasági hivatást töltött be, mikor a megszorított hitel bedugult csatornáit jó ideig ellátta csengő aranyfolyammal. Hol volna ma a Szeged-Alföldi Takarékpénztár Gerliczy Ferenc báró áldozatkészsége nélkül? Hol az egész Hungária-bank a mágnásvilág rokonszenvéből reáhulló aranyeső nélkül? I A jó bácskai földek, a dunántuli és zempléni borvidék, meg az erdélyi érchegység még mindig győzik. De a jelzáloggal leterhelt főúri birtok már bevezette a föloszlás! 'folyamatot és a Degenfeldek ősi kúriája nem sok idő múlva már a zsidó bérlő családjának fog árnyékos nyaralóul szolgálni. fis ez jól van igy. Sic transit glória mundi. Nem, mintha örülnénk a történelmi osztály presztízsének hanyatlásán. De a gazdasági világ egyensúlyának helyreállítási folyamatát látjuk megkezdődni azzal, hogy a főúri birtok kezd részt venni a válság katasztrofális következményeinek elviselésében. Magyarországon a főúri birtokot a hitbizományi törvény védi, melyért Lipót király alatt a szabad királyválaszt'ási jogról mondott le a nemzet. Azóta a hitbizományi bírtok szabad garázdálkodása föltartóztatás nélkül haladt előre a maga utján és a tizenkilencedik század utolsó tizedeiben olyan arányokat öltött, melyhez foghatót egyetlen nyugati államban sem találhatunk. És nincsenek sehol másutt olyan latifundiumok sem, mint nálunk, mert például a nyolc megyére terjedő Eszterházy-birtekhoz fogható még a főúri birtok eldorádójaként isnieretes Skóciában sem akad. Az ilyen birtokok tulajdonosai egy nagy gazdasági anomália középpontjában élnek. Olyan tőkék birtokában vannak, melyek a nemzeti gazdaság keretéből ki nem vonhatók s e tőkék nagyrészét mégis törvény védi a másmilyen tőkék természetes evolúciójától. Deák Ferenc, aki elvi ellensége volt a hitbizományi intézménynek, nagyon alaposan kifejtette ellene aggályait. A törvény erejével védett nagybirtok csupán arra jó, hogy bearanyozza egy hatalmi túlsúlyra vergődött család címerét, de viszont kivon egy igen jelentős tőkét a szabad forgalomból. A főúri családok sarja lehet a legnagyobb hazardőr, kártyás, lump, részeges, asszonyok bolondja, pazarolhatja birtokának jövedelmét mindaddig, míg a jó rokonok meg nem sokallják, de azért vagyoni alapja más törvényeknek van alávetve, mint a polgári tőke: ez az alap soha sem' lehet egy ember könnyelműségének áldozata. És éppen ebben van a baj. A főúr és a kereskedő között emberileg, gazdaságilag nincs más különbség, mint amennyit a zsebük és hitelük terjedelme állit közéjük és bukásuk mégis más-más törvények szerint következik be. A polgári embernek a gazdasági alapja úszik el, de sokszor megmarad a személyi értéke; a mágnás viszont elveszti személyes presztízsét, de vagyonának érintetlen alapjai csorbítás nélkül szállanak át a rokonságra. Hol itt az A testvérek. Irta: Szeme.e György. (Folytatás.) Öcscsének e levelében megnyilatkozó sivár önzése s korlátolt agyának pozícióját féltő rémképei különös hafással voltak Gézára. Mintha egv hur szakadt volna meg.szivében. Talán az a hur. amely a vérségi törvények értelmében egymáshoz kapcsolja az egy tnéhböl szakadt lényeket. Nem érzett testvére ellen se undort, se haragot. Semmit se érzett. Mintha sohasem látta volna: elfelejtette egyszeribe. Csak akkor jutott eszébe, mikor két hét múlva újra föl akarta keresni a minisztert. (Ahá! Hiszen ez alatt a fedél alatt épiti véres verejtékkel szerzett pozicióját az ő Tivadar öcscse ... fis félti gyöngécske épületét még a saját testvére leheletétől is ... No nem lép ide be...) Valami jóileső nagylelkű érzés kelt a szivében. Azt érezte, hogy ez a nagyratörő, szűkkeblű hivatalnok, aki kicsinyes intrikák és önző hajszák zűrzavarában megtévedt agygyal ezer aggodalom és gond között űzi, hajszolja érdekeit: azt a bizonyos semmit, amit ugy neveznek, hogy társadalmi pozíció — ugy érezte, hogy az a nagyratörő hivatalnok az ő testvére, hozzá képest igen szegény ember, igen gyönge és igen szegény . . . Mit bántsa hát? Mit okozzon neki aggodalmakat! Talál ő magának másutt is kenyeret .. . De nem talált. Soká nem talált. Véres verejték ült ki homlokára, mert apránkint el kellett adnia ruháit is. Hogy legyen mit ennie. És ami még szomorúbb: egymásután kezdtek kopni megmaradt ruhái is. Hovatovább önérzete is megroggyant: előretolt állal, görbén, lesütött szemmel haladt az utcákon. Szégyelte magát: félretaposott sarkú cipőjét, a négy napos gallérja szennyét . . . Eh, ez nem tarthat igy tovább. Elment Muki bátyjához, aki összenyert a börzén, vagy két milliót és ezreket költött önreklámozásra. — Édes bátyám, te mindig tartottál a família tisztességére. Önhibámon kivül éhezek j és kopott vagyok. Tönkrement az egészsé. gem is. Állásom nincs, hitelem nincs. Ilyen ! kopott embernek nem is lehet. Adj kölcsön ezer forintot. A börzés ember tudvalevőleg kegyetlen ember. Gúnyos mosoly vonult el a Muki arcán. — Hogy jutok ehhez a megtiszteltetéshez? Igen — folytatta — én tartok a família méltóságára, éppen azért szégyeltem magamat miattad, hogy idáig jutottál: kéregetsz. Ez csúnya szokás. Gézának minden vére 'szivébe szaladt. Sápadt lett, mint a halál. Csakugyan. Belátta maga is, hogy önérzetes emberhez nem méltó dolgot művelt, kéregetett. Hogy feledkezhetett meg magáról ennyire! — Igazad van, Muki bátyám — mondta inkább szégyenkezve, mint gyűlölettel *— rossz szokás. Az éhség tévesztette meg Ítélőképességemet . . . No, többet nem hozok szégyent a Szerényi névre. Távozott . . . Még azt se lobbantotta a Muki szemére, hogy hiszen tulajdonképen ő miatta züllött el ennyire — ha ő nem forszírozta volna a képviselőséget, ma is megvan a 10,000 forintja, semmi baja. Nem. Minek mondta volna el neki. Általában hitvány emberekkel szóba sem áll többet. A vérségi érzés, az a hatalmas ösztön, NEUMANN M. cs. ós kii*, udvari és kamarai száElitd. Férfi, fiu és leányka ruhatelep SZEGED, Kárász-utca 5. Kérjen árjegyzéket. mérték szerinti osztály elsőrangú szabászattal R