Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-15 / 111. szám

2. DÉLMAGYARÖRSZÁG 1913. május 15, SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Színház! műsor: CSÜTÖRTÖK: Rigó Gizi vendégtföllép­tével Az elvált asszony. Páratlan 9/». PÉNTEK: Rigó Gizi vendég-föl lépté vei Az elvált asszony, páros 3/3. SZOMBAT: Az isteni szikra, komédia­(Bemutató.) Páratlan 1/3. VASÁRNAP d. u.: Az isteni szikra, ko­média. VASÁRNAP este: Éva, operett. Páros s/3 * Leányvásár. Huszonhetedszer játszották szerda este a szegedi színházban Jakobi nagysikerű operettjét, — ismét teli nézőtér előtt. Csakhogy ezúttal a színháznak szokat­lan és érdekes képe volt. Mintha a földszin­ten, a páholysorokban csupa meghívott ven­dég ülne, valóságos théatre paré benyomá­sát tette a nézőtér: a város társadalmának színe-java, téliesen előkelő esti öltözékben 'és itnnepies várakozásban izgalmas premiérek hangulatát keltette. A szezónvégbew olyan ritka érdeklődés a vendégül szereplő Rigó Gizi kisasszonynak szólott, aki a sziniisikola padjainak türelme és tanulságai után ezúttal először játszott nagy színpadon és aki, tu­domás szerint, a város egyik előkelő és na­gyon becsült nri családjának gyermeke. Az egész előadás mindvégig e barátságos de­monstráció jegyében folyt le, sok virág, taps és mjráztatás szegélyezte a csinos és kedves novícia első útját a siker felé, aki bizonyára biztatást és bátorságot merít e melegszívű közönség tapsaiból. A vendégszinésznő egé­szen' kezdő még és így nem is lehet azt kí­vánni tőle, hogy a szubrett-primadonna ne­héz szerepkörében, ahol a biztonság és az énektudás oly fontos, befejezett és általá­nos értékű produkciót szolgáltasson. A játéka még bizonytalan és túlontúl iskolás, az éne­ke ingadozó, egyenlőtlen és sokszor erőtlen, nehézkes az utóválásban és gyönge ki­hangzásokban, de a hangja kellemes, bő ének anyagot fed és sokszor lírai érzelmes­séggel, melegen és lágyan hangzik. A szín­padi biztonságra is van hajlama és bizonyá­ra rövid idő alatt megfogja tanulni azt is, hogy együtt tudjon maradni a zenekarral és a kellő folyamatossággal, simulékonyan éne­keljen, különösen, ha többet Ifog figyelni a dirigens pálcájára, mint a közönség maga­tartására. A kezdő hibái ezek és igazán csak idő és rutin dolga, hogy ikiküszöböltessenek. Egyébként a megjelenése kedves és nagyon tetszetős, graciózus a mozgása, a beszéde temperamentumos és értelmes és szép Rulett­jeiben mindenképen sikkes. A primadonna nem születik, hanem lesz és ha a kisasszony ezt szem előtt tartja és vállalja a fáradságos tanulás önkritikás és szigorú munkáját, ha kétségtelen tehetsége és bája mellett megbe­csüli a mesterség technikai követelményeit is, kilátásos és szép jövő előtt áll. Az előadás igen temperamentumos volt; sokat nevettek a kitűnő Solymossynak és a kedves Heltol­nak, Déry Rózsit pedig, aki mint mindig, ma is kifogyhatatlan derűvel! és élocel játszott, táncolt, énekelt, minduntalan nyílt szinen tapsolták és ujráztattáik. Csütörtökön és pén­teken Az elvált asszony-ban lép föl a szíve­sen látott vendég. * Nagy Endre Szegeden. Hire járt hogy a legzseniálisabb magyar konferan­szié, Nagy Endre, bucsut mond kis színpadá­nak, mely annyi vidám estén gyűjtötte ösz­sze az aranyakat és cserébe valóban meg­fizethetetlen élvezetet nyújtott a beléje tó­duló közönségnek. A párisi Moulin Rouge le­vegőjét honosította meg Nagy Endre s ki­váló példáját jelentékenyen felül is multa, amennyiben a politikai és társadalmi élet fél­szegségeinek kigunyolásában csaknem utol­érhetetlen, friss szellemességgel járt elöl. A febobém kabaré-direktor, mint a Dél magyar­ország már megírta, most Párisba megy fes­tőiskolát tanulni. Ma arról érkezik hir, hogy Nagy Endre hosszú külföldi utja és kabaré­jának feloszlatása előtt még egyszer bejárja az országot társulatával együtt. Szegeden három napig fognak játszani az Európa­szálló éttermében. * Szerződtetés. Simkó Gizellát, a szabad­kai szinház tagját Almássy Endre színigaz­gató leszerződtette a szegedi színházhoz, drá­mai szendének. Simkó Gizella, a távozó Har­mat h Zseni helyére jön. Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Beszélgetés Lengyel Zoltánnal. — Szegedről, az országos politikáról és az Eötvös-ügyről. — (Saját tudósitónktól.) Lengyel 'Zoltán or­szággyűlési képviselő ma 'Szegeden járt. A Délmagyarország mlumkatársa fölkereste és hosszabb .beszélgetést folytatott vele, aki az első ellenzéki lobstrukciio óta országos hirnév­re hett szert, majd később a higgadtabb ós megfontoltabb táborhoz csatlakozott, amely a nemzeti politikában a konszolidációnak hive. Lengyel Zoltán a Délmagyarország munka­társának különösen kedves nyilatkozatot tett Szegedről és érdekességeket mondott az országos politikáról és az utóbbi napokban olyan, szomorú aktualitásra vergődött Eöt­vös-ügyről. — Privát ügyben jártam Szegeden, — mondotta Lengyel — és igazán meglepő ennek a nagyszerű magyar városnak szé­dületes fejlődése. Hatalmas arányokban bontakozik ki és ha Szegedet látom, egy igazi, nemzeti fővárosnak ítélem, amely méltán viseli már is .a délvidéki metropolis nevet. Milyen könnyen lehetne kulturális, társadalmi és politikai emporium, ha először is megfelelő vasúti centrummá emelnék és a közlekedést tökéletesítenék. A város vezetőségének sarkára kellene ál­lani, hogy Szeged bárhogyan is és akár­mekkora áldozatok árán egyetemet kapjon és több olyan intézményt, amely a fejlő­dését biztosítja. Gazdasági és ipari vállala­tokat kellene felvirágoztatni, hogy föllen­düljön Szegeden a forgalom, amely legjobb egy város életre íhivatottságának. Azt hi­szem, ha még egyszer Szegedre jövök, ezt a kedves várost még szebbnek és még erő­sebbnek találom. Az országos politikám nézve is monldott egyet-miást Lengyel Zoltán. Érdekes egyéni­ségének nagy meglátó képessége nyilatkozik mjeg itten. — Amikor a koalíció megválasztott a 21-es vezérlő-bizottság tagjául, akkor én lemondtam erről a kétségtelenül megtisz­telő pozícióról, mert már akkor tudtam és hangoztattam, hogy a 'koalíció abban a pil­lanatban, amikor megalakult, már meg is bukott. Más kormány is megbukik idővel, ez természetes, de a koalíció születésének pillanatában halt meg. A függetlenségi párt Kossuth Ferenccel és Justh Gyulával ját­szotta el magát. Kossuth Ferenc még az apjának a lepedőjét is eladja, Justh pedig fejjel rohan a falnak, ha csak teheti. A füg­getlenségi érzelmű polgároknak, a vezé­rek miatt rendült meg a bizalma a párt iránt és már a párt tagjai is rájöttök arra, hogy a vezérek ki fel ejtésével egy uj pártot kellene alakítani, amely nacionális függet­lenségi volna, mint ahogy nacionalista volt Kossuth Lajos és nem- internacionálista, mint Justh Gyula. Ezt be fogíjá'k látni a ve­zérek is, de akkorra már késő lesz. Ezután Lengyel Zoltán az Eötvös-ügyről mondott el >egyet-mást. Eötvös Károlyt tud­valevően gondnokság alá akarja helyeztetni a 'fia, azon a jogcímen, hogy Eötvös nem épel­méjű. — Alaptalanok — mondotta Lengyel — azok a híresztelések, hogy Eötvös Ká­roly nem épelméjű, sőt némely verzió sze­rint megőrült. Nagyon jól ismerem Eötvös Károlyt és tény, hogy négy év óta vissza­vonultságban él, de ennek pusztán az a magyarázata, hogy a vajda már 72 éves öreg ember és nyugalmat kíván gyönge szervezete. Eötvös Károlyról ezeket a hí­reket fia, Eötvös Bálint dr. terjeszti. Az én véleményem szerint a fiu nem neruzális. Ha az apja egy egyszerű gazdászt nevelt volna belőle, amire még talán predesztinál­ják szellemi képességei, akkor most nem hurcolná meg folyton az apját. De hogy ügyvéd lett, a gyerek nagyon képzelődik és azt hiszi, hogy ,az ő tehetsége felülmúl mindent és csupa nagy ügyeket lát maga körül. Ebből a nagyzás! mániából kifolyó­lag szeretné apját már az útból félrelökni, hogy ő, mint a nagy név egyetlen örökö­se, kellőleg érvényesülhessen. Akaratlanul is az uborka esete jut az eszembe. Az ubor­kát beleteszik egy üvegbe, mikor még ki­csi. Az uborka ezután megdagad és mikor ki akarják venni sehogyse sikerül. És van­nak ilyenkor, akik nem tudják megérteni, hogy fért be az a nagy uborka abba a kis üvegbe. Ezzel tényleg jellemezte Lengyel Zoltán •az 'Eötvös-ügyét, Maga is mosolygott a falálé hasonlaton. A cár Berlinben. Pétervárról jelentik: A cár leányával, Olga nagyheroegnővel má­jus 20-án nagy kísérettel utazik Berlinbe. A cár /értékes ajándékot visz magával a je­gyespár számára. Szasszonov nem ikiséri el a cárt Berlinbe. A cár Berlinben meg fogja hívni az angol királyi párt Péterhofba. Az angol királyi pár junius közepén utazik Pé­terhofba, ahol három napot fog tölteni és pe­dig két napot Péterhofban és egyet Krasz­noje-Szélóban, ahol nagy csapatszemle tesz. — Jagow Bécsben. Jagow német kül­ügyi államtitkár tegnap ejste nyolc órakor Bécsbe érkezett. Jagow a pályaudvaron sen­kit sem fogadott és egyenesen a Bristol­szállodába hajtatott. Jagowot, akinek a tisz­teletére a német nagykövetség felegykor vil­lásreggelit adott, a király délután két órakor kihallgatáson fogadta. A kihallgatásról visz­szatérve, Jagow meglátogatta Berchtold gróf külügyminisztert. Este Berchtold gróf vendé­gének a tiszteletére nagy dinert adott. Hol­nap nagy diplomáciai ebéd lesz a német nagykövetnél, amelyen esetleg Hohenlohe­Sigmaringen herceg is részt vesz. Este Ja­gow Schönbrunnban udvari ebéden vesz részt, azután visszautazik Berlinbe. Lukács László miniszterelnök ,a Jagow német külügyi ál­lamtitkár bécsi tartózkodása alkalmával ren­dezendő ünnepségekre meghívókat kapott, ezeket azonban arra való tekintettel, hogy a miniszterelnök Budapesten elintézésre váró hivatalos ügyek miatt a bécsi tanácskozások befejezése után vissza kell térnie Budapestre, nem fogadhatta el s igy kimentette magát. Jagow külügyi államt-itikár a nap folyamán leadta névjegyét Lukács miniszterelnöknél, aki ezt az udvariassági aktust viszonozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom