Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-15 / 111. szám

2. tőség súlyos rájuk, — mégis az utóbbi lenne a morálisabb s igy helyesebb. Ez a dilemma az oka annak, hogy ők e nagyfontosságú ügyet puszta taktikai kérdésnek szeretnék feltüntetni. Hiszen ha csak taktika, akkor nem fontos, nem lényegbe vágó. Ámde hiába az efféle kibúvó is. S nem' segit más, csak a becsületes beismerés, mert határozni kell, jobbra vagy balra. S akárminek nevezik az ügyet, sorsuk függ attól, nem pedig a fúziótól. S akárhogy határoznak is, már csak arról lehet szó, megsemmisítő lesz-e vereségük, vagy pedig csak súlyos. Ugy vannak ők, mint az egyszeri beteg, akinek a mesebeli szellem választást engedett: választania kellett a jobboldali, vagy a baloldali — gutaütés között. ^BMagaaaunBHBBaaaaHMBaaaaiiHaasiiiiassiiiiiiaaieaaaBas Az igazságügy! miniszter a magyar biztosítási törvényről. A „Magyar Biztosítási Kurír" intervjut közöl Balogh Jenő ligazsúgiigymin iszterrel a magyar •biztosítási törvény megalkotásáról. A miniszter e kérdésről így nyilatkozott: — A maig'ánbiztoöitá.sii vállalatokról szóló törvényjavaslaton állandóan dolgozunk. Az •előző kormányoktól több 'törvényj>av.arJ-at-ot vettem át, melyek lényegükben közelebb esnek korábbi megszokott működésemhez. Közvetlenül ezekkel foglalkozom most, a 'biztosítási törvénnyel csak ezután. (Ez azonban igen rövid idő kérdése és az ügyben legközelebbi teendőm az illető szakminiszterekkel való tár gyalás lesz. A mii a viszontbiztosítás külön kategóriáit, a külföldi intézetek részéről letétije helyezendő biztosítási alap összegének magasságát, a díjtartalékok bizonyos részének az állampénztárba történendő kötelező •letétbehelyezését és más függő kérdéseket illeti, © tekintetben nem kötöttem magamai egy irányban sem, Véglegesen .m<aj'd csak akkor foglalok állást, ha a javaslattal közvetDÉLMAGYARÖRSZÁG lenül foglalkozom. Tudtommal a biztosítási intézetek még minden egyes esetben ismerték a. javaslat-tervezeteket és rövid néhány hét, múlva alkalmuk lesz a mostaniba is betekintést rnyerni. Nem lesznek meglepetések, a mennyiben azonban jogos kívánságok lennének, azokra a javaslat tekintettel lesz. Semmi ok sínes nyugtalanságra. k'aaaBaaBaaaaBBKaaaaaaaBBaBBaBBBaBBaaaaaaaaaaaaaaaaa' A jövő év őszére áll a szegedi tüzérkaszárnya. — Az áprilisi közgyűlés epilógusa. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy órakor befejezték az áprilisi közgyűlést. A még elintézetlen egyetlen ügy a tüzérkaszárnya ügye volt, amellyel gyors ütemben végeztek a csekély számban megjelent városatyák. Alig félóra múlva már üres volt a közgyűlési terem, bár a referátum elhangzása után akadt néhány bizottsági tag, aki föl akart szólalni. De csak Lövész Antal szólalhatott, mert az elnöklő polgármester a vitát az ő beszéde után nyomban bezárta. Weiner Miksa és Oblúth Lipót mégis fölállottak, zúgolódtak az elnök intézkedése miatt, de már későn volt. Egy kis zaj is akadt és néhány percig működött az elnöki csengő, mig végül megtörténhetett a szavazás Lövész indítványa fölött. A tanács javaslata annyiban módosult, hogy a tüzérlaktanya építését nem 1915. október elsején, hanem 1914. október elsején kell befejezni. Részletesen tudósításunk itt következik: A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Tóth Mihály dr. tanácsos referált a tüzérlaktanya ügyéről, Elmondta, hogy 30 év óta kór a város a kormánytól tüzérlaktanyát, majd vázolta az ügy egyes fázisait attól az időtől kezdve, amikor a. tárgyalások végre megindultak a város és a honvédelmi .minisztérium között. Tóth az előzmények vázolása után előterjesztette a tanács javaslatát, amely a következő négy pontból áll: kielégíteni. Képletes kötélről van szó, olyanról, amivel huzakodó emberek kötélhúzását szokás jelképezni. Azon kellett Gézának táncolnia, hogy lássák, hogy ő nem húzza a kötelet.. És igen jól eltalálta ezt a művészetet. Minden atyafiának eljárta a magáét különkülön, aminél fogva azok csak egymást szidhatták, Gézát soha. Géza mindenekelőtt a Bérezi bátyja hiúságát elégítette ki. Megházasodott a kedvéért. Igaz, nem adta egész simán. Annyi bátorsága mégis volt, hogy közölje vele kifogásait és aggodalmait. Különösen azt hangsúlyozta, hogy becsületes ember létére olyan leányt nem igen vehet el, akit nem szeret. De a bátyja rarippent. — Szamár! A házasság nem szerelmi kérdés. Nem vagy te poéta, hanem Szerényi vagy. — Aztán kokett is! — skrupulizált Géza. — Még az se legyen, mikor egy félmilliója van! Jól van, hát elvette Géza a rádiktált leányt. Vesztére, mert egy félév lefolyása alatt már dagadni kezdett a homloka. Szarva kerekedett. Egy szép napon hamarább menvén haza klubjából, mintsem kellett volna, egy kardot talált a felesége boudoirjában s kaszaijában egy kapitányt. Derék, bátor férfi volt Géza, de ez a katasztrófa oly váratlanul, oly hihetetlen meglepetéssel sújtott le reá, hogy megdermedtek izmai, mozdulni se birt. A gyáva becsületrabló minden megtorlás nélkül távozhatott. És gondolt magában valamit. Azt, hogy igen komótos férj ez a Szerényi Géza. Már a felesége más véleményen volt, mert őt, fölocsudván a szellemi szélhüdésből, megverte. Meg akarta fojtani, de csak megverte. Egy perc alatt vert el egy fél milliót. Megtudván az esetet Bérezi, megharagudott. (Ügyefogyott fráter, a maga szakállára cselekszik, ahelyett, hogy kikérné tanácsomat!) Nosza fölkerekedett és rohant az öccse immáron földúlt fészkébe. — Mit csináltál, te őrült? — Elkergettem . . . — Megverted . . . Ahelyett, hogy hozzám jöttél volna tanácsért... Géza közbevágott: — Engedj meg, magamnak is van lelke és indulata . . . — De ne legyen ám, mert akkor pórul jársz; árok partján fogsz meghalni, ha tanácsomat nem követed. — Halljam! — Jóváteheted Szerényihez nem illő brutalitásodat: kiengeszteled a feleségedet .. . — Én??... Öt! — Nem is megfordítva. Te vagy a bűnösebb. Egy kis asszonyi félrelépés megtörténik a legjobb családokban is, de hogy férfi kezet vessen egy gyönge nőre, ez tisztára való gyalázat. Barátom tanuld meg: egy aszszonyt agyon lehet lőni, de megverni soha! — Furcsa morál. Én nem veszem be. — Pardon, — jelenti ki Bérezi — ahhoz nekem is van némi közöm. Ez a skandalum, ha kitudódik, (már pedig válás esetén ki kell tudódnia), nemcsak te rád vet árnyékot: az egész családra, a Szerényi névre . . . --• Tehát, — jegyezte meg fanyarul Géza, — ha visszaveszem azt a . . . meg lesz mentve a család becsülete? Engedj meg, akkor igen furcsa egy cégér az a mi családi becsületünk, ha piszkot és gyalázatot kiván áldozatképen. v — Ahhoz te nem értesz, — háborog a modern etikus — a becsület nem biblia, ha1913. május 15, 1. Kérje meg a közgyűlés a minisztert, •hogy álljon el az uj kórház részére kiszemelt telek átengedésétől és a kaszárnya céljára fogadja el a szeszgyár telkét. 2. Engedje meg a miniszter, hogy a laktanyát ne 1914. október elsejére, hanem 1915. október elsejére adja át a város. 3. Emelje föl a miniszter a két és félmilliós beruházási összeg után járó évi téritmény összegét a kilátásba helyezett négy százalékról hat százalékra s biztosítsa ezt legalább 25 évre. 4. Mondja kii a közgyűlés, hogy szükség esetién a polgármester küldöttséget vezethessen a miniszterhez a tüzérkaszárnya érdekében és kérje föl a város országgyűlési képviselőit is, 'hogy illetékes helyen támogassák ,a város érdekeit. Lövész Antal teljes egészében elfogadja a tanács javaslatát, csupán egy módosítást ajánlatna, azt, hogy a tüzérlaktanya építkezése ne 3915., hanem 1914. október elsejére fejeztessék be. Szerinte azért szükséges ez, liotgy egyrészt az építkezés igyorsaibh ütemben történjék, másrészt, a mii a legfőbb szempont, hogy a munkátlanul álló szegedi iparos műhelyek és nagy üzemek a mai nehéz viszonyok között mielőbb munkához jussanak. Ö tehát az 1914-es terminust indítványozza, és •kéri a közgyűlést, hogy indítványát tegye magáévá. Taschler Endre: De nincs még pénzünk, előbb szerezni kell. Balogh Károly: Időnk sincs elég! Tóth Mihály röviden válaszol Lövész Antal indítványára. A tanács azért tartja szükségesnek az építkezés elhalasztását, mert a mai viszonyok között olcsó kölcsönre szert tenni nem lehet, a kaszárnya építési költségeit pedig nem tudja fedezni a város másból, mint kölcsönből. De nem alkalmas ez az idő az építkezés szempontjából sem, mert a vállalkozók aránytalanul magasabb árakat követelnek ma, mint akár egy évvel ezelőtt is. Kéri a közgyűlést, hogy a tanács javaslatát e részében is változatlanul fogadja el. Lázár György dr.: A vitát bezárom és fölteszem a kérdést, hogy . . . Weiner Miksa és Obláth Lipót szólásra jelentkeznek. Elnök: A vitát bezártam kérem. Weiner: Nem hallottam. nem látszaton alapuló képzet. Denique a mí ki nem sül, nem alterálhatja a képzeletet. A társadalomért, nem magunknak és magunkért. Ergó, ne bibliázz, hanem mentsd meg a család becsületét. — Együtt éljek vele, mikor utálom? Egész életem egy undok hipokrizis legyen? — Ne élj vele együtt. Ha utálod, tarts szeretőt magadnak, az nem diffamál. Géza elképedt. Fölháborodva hagyta ott a bátyját. De hajh, aki vajból van, elolvad a lángon: Bérezi addig törte, mig végre is rábírta, hogy feleségét visszavegye. S másik tanácsát is megfogadta: kiöltöztetett magának egy szőke varróleányt. Eleinte igen tűrhetőnek találta Géza ezt az állapotot a kapitány és a varróleány között, de később mégis csak fölébredt eredendő jóizlése és erkölcsi érzéke: megundorodott saját magától. Elhatározta, hogy ha már ilyen piszokba sodorta a bátyja, legalább tiszta inget vesz magára, hogy bőrét közvetlenül ne érje a piszok. Mindenekelőtt lemondott felesége vagyonának kezeléséről s elhatározta, hogy nem veszi igénybe amaz előnyöket, amiket neki ez a vagyon kínált. A maga erejéből akarta íentartani magát s öltöztetni a kis varróleányát. Igen ám, csakhogy kevés volt az ereje. Évenkint mindösisze 2000 forintot tett ki. Ennyiből — lehet, hogy barnára kifutná, de szőkét kitartani nem lehet. Mert a szőkének minden nem áll jól. Tehát pénzt kell keresnie. Vállalnia kell valamit. Végzett ember volt (kétszeresen doktor), arra tán adnak valamit. De mit kérjen? Megbeszéli az öccsével. A bátyjához nem megy többet tanácsért, ő frivol egy kicsit; az öccse ideálista, tehát most éppen olyan ember kell neki. (Folytatjuk.)