Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-14 / 110. szám

1913. május 10. DÉLMAGYARORSZAG 5. tesi esztergályos segéd. Elfogatására meg­tették már a szükséges intézkedéseket. Mire azonban ez kitudódott a gyilkos ki­létéről, addigra az áldozat, özv. Kónya An­talné meghalt. Vasárnap kora reggel a 72 éves öregasszony belelhalt borzalmas sérülé­seibe. Eszméletét egy pillanatra sem .nyerte vissza és igy kihallgatni sem lehetett. A holt­testét tegnap délután boncolták föl a szege­di törvényszék orvosai, az alsóvárosi halot­tas házban. Temetése kedden délután volt. Uj képzőművészeti alakulás. — Két közgyűlés. ­(Saját tudósítónktól.) Különös véletlen folytán két igen érdekes közgyűlésen talál­koztak a képzőművészet helyi érdekeltségei a pünkösdi ünnepek alatt. Tisztújító közgyű­lését tartotta a régi és alakuló közgyűlését az uj egyesület. A múlt és jövő igy szembe­állítva nagyon érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. A régi képzőművészeti egyesület körül­belül tizenöt éve áll már fenn és mostani élete haldokláshoz hasonlít. Ez az úgynevezett reprezentatív művészeti egyesülés, csupa lai­kusokból és müibarátokból összeállítva. Az egyesület tisztikara és választmánya kényel­mesen fogja föl föladatát és nem nagyon erőlteti meg magát, ha arról van szó, hogy a képzőművészet érdekeit megvédelmezze. Láttuk ezt a legutóbbi hosszú tárlatrendezési vajúdásokból, melyek csak iugy vezettek eredményre, hogy a teljesen magukra hagya­tott festőik a saját erejükből hozták létre azt a kiállítást, melynek rendezésére a Képző­művészeti Egyesület képtelennek mutatko­zott. A régi egyesületet tehát elérte az elmú­lás szele s talán nem tévedünk, ha azt hisz­szük, hogy már nem sok idő fog elmúlni a teljes föloszlásig. Az uj társulásnak a vezető gondolatai ellebben olyanok, amelyek biztos Jfenmara­dást helyeznek kilátásba. A képzőművészek saját anyagi érdekeik megvédése céljából tár­sultak és szociális alapon akarják megoldani a kérdést. Ez nagyon egészséges gondolat, mert a művészek osztályhelyzetének javulása az általános képzőművészeti érdekek jobb kiszól gálás át teszi lehetővé. Bizalommal né­zünk tehát az uj társulás jövendője elé. Dol­gozni kell és a várt eredmény nem maradhat el. A régi egyesület napjának lehanyatlását is a közöny és a lelkesedés teljes hiánya idéz­te elő. A két közgyűlésről az alábbi tuidiósitás­tj.an számolunk be: A Szegedi Képzőművészeti Egyesület va­sárnap 'délután tartotta a városháza közgyű­lési termében 15. évi közgyűlését. Bach Ber­nát. elnökölt, Gyuritza Sándori dr. igazgató terjesztette elő a múlt évi zár^száinadást és az ez év,i költségelőirányzatot. -Ezek elfogadá­sa után a közgyűlés a miult évű vagyonkeze­lésre a föl ment vényt megadta. Ezután a tiszt­újítás következett. Elnök lett Lázár György dr. Alelnökök: Baek Bernát és Csernovics Agenor. Fel­ügyelő bizottság: Rózsa Béla, Meák Gyula, Vajda Sándor. Választmányi tagok: Balassa Ármin dr., Falta Marcel dr., Gaál Endre clr., Gyuritza Sándor dr„ Holtzer Aladár, Jászai Géza, Regdon Károly dr., Székely Vilmos dr., Károlyi Lajos, Korpássy Gyiula dr., Koós Ele­mér, Kovács János, Löw Immánuel dr., Lein­zinger Gyula, Madár Imre, Malin.a Gyula, Obláth Lipót, Örkényi Ede dr., Paipp iGábor, Patzauer Sándor, Perjéssy László, Raffay László, Rósa Izsó dr., Reök Iván, Sebestyén Károly, Somogyi Szilveszter dr., Szarvady Lajos, Szőri József, Taussig Ármin, Tömör­kény István, Ujj József dr., Vajda Béla, Vajda Imre, Várhelyi József, Wagner Adolf, Weiner Miksa és .Zombori Antal. A közgyűlés Proihászka Ottokár clr. püs­pököt az egyesültet tiszteletbeli tagjául vá­lasztotta meg. Hétfőn délelőtt tartották a vidéki képző­művészek alakuló közgyűlésüket a Kass-ká­vóbáz Sakk-termében. A magyar művészet Budapestre irányuló központosításának ellen snlyozására indult meg elsősorban ez a szer­vezkedés, amely fővárosba való gravitál ás­nak nyomasztó súlyát a vidéki művészek erő­sen érzik. Az egyesület célja magyobib vidéki városokban müvésaházak létesítése, tárlatok rendezése és az egyesület szegénysor,su tág­jainak támogatása. ,A legfőbb törekvés azon­ban odairányul, hogy a nagyközönségbe^ a művészet iránt való szeretet és érdeklődés fo­kozódjék, amit fölolvasások és előadások ál­tal iparkodnak elérni. Az alakuló gyűlésre szép szómban érkez­tek Szegedre a. vidékről is. A gyűlés tárgya az alakulás céljának ismertetése és a tiszti­kar megválasztása volt. Elnök Teltsch Ede, alelnökök Tornyai János ós Szlányi Lajos, a szolnoki művésztelep vezetője, titkár Hódi Géza, helyettes titkár Endre Béla, pénztárus Tóbiás László, ügyész Czibula Antal dr. lett. A szervezet négy szakcsoportra oszlik, a melyeknek élén külön szak elnökök állanak. A festőszakosztályban elnöknek Károlyi La­jost, jegyzőnek Szőri József dr.it, a szobrász­szakosztályban elnöknek Vig Ferencet, jegy­zőnek Adámovics Sándort, az építészeti szak­osztályban elnöknek Ottovay Istvánt, jegy­zőnek Soós Aladárt, az iparművészeti szak­osztályban elnöknek Szigyártó Albertet, jegyzőnek Barabás Lajost választották meg. Az előkészítés munkájában nagy rész jutott Hódi Géza szegedi festőművésznek, akit ezért a legteljesebb elismerés allét. biaesbabbbbxassaaiabais&saaisasbxaaeeszaaaaasabbsieasí Just a fúzióról. A függetlenségi pártok egyesülése dolgában még egyre tartanak a tárgyalások a pártvezérek között. Apponyi Albert gróf tegnap fölkereste Justh Qyulát, hogy vele személyesen is megbeszélje, mily formában és mily föltételek mellett volna le­hetséges a fúzió s mik azok a prograimköve­telések, amelyekhez Justh, mint az egyesülés alapjához ragaszkodik? Justh Gyula tudósí­tónknak arra a kérdésére, hogy milyen ered­ménnyel biztatnak ezek a tárgyalások, a kö­vetkezőket mondta: — Én első perctől kezdve azt a fölfo­gást vallottam, hogy a programra és a tak­tikára vonatkozó egységes megállapodás ese­tén magam is óhajtom az egyesülést. Azért ragaszkodom a program előzetes megálla­pításához, mert csak igy remélhetem, hogy azok a törekvések, melyekért egész életem­ben küzdöttem, az uj párta! a'kulás révén to­vább érvényesülhetnek. Ha mi most csak ugy, ée szó, se beszéd, összeállanánik, anélkül, hogy előre tisztáztuk volna egymás között nézetünket, ez nem erősödését, de belső gyöngeségét fokozná az ellenzék harcának. Mert azért egyesülni, hogy egy legközelebbi alkalommal valami aktuális p'olitikai kérdési •miatt újra szétváljunk, ennek igazán nem volna semmi célja, ez csak rontaná a függet­lenségi elemek egymáshoz való jó viszonyát. Apponyi grófnak is az a nézete, hogy szük­séges előre körvonalazni az uj egyesült párt programját. Ezért fogjuk folytatni a tegnap megkezdett beszélgetést. — Mi igaz abból a hírből, hogy méltó­ságod visszavonulni készül a politikától? — Erre csakugyan gondolok, de szán­dékomat csak abban az esetben valósítanám meg, ha az egyesülés sikerülne. Különben to­vábbra is aktiv maradok, mert ép a lenge­hezebb időben nem hagyhatom el azokat, a kikkel eddig együtt küzdöttem. Viharos közgyűlés a Vendéglős Bankban. — Kimondták a felszámolást. — (Saját tudósítónktól.) Az Országos Ven­déglős Bank igazgatósága, ma délután négy órára közgyűlésre hivta Össze a részvénye­seket. A közgyűlés tárgysorozatán egyetlen pont szerepelt: a fölszámolás. Ez az egy pont is azonban épen elég vitát és vihart pro­vokált. A közgyűlés egészen este 8 óráig tar­tott és ezalatt az idő alatt egymást érték a legerősebb jelenetek, amelyeket jórészt Smollcny Nándor elnöknek az önkényes el­járása idézett elő. A bank 'közgyűlésén, — minthogy ez a bankok életében egy ilyen fontosabb fordu­latnál bevett szokás, — a Délmagyarország munkatársa is megjelent, de Szmollény Nán­dor elnöknek, aki nagy előszeretettel nevezi, magát újságírónak is ott, ahol ez a titulus valami előnnyel jár, kifogása volt ez ellen. Tudjuk, hogy a közgyűlésen a botrányt alig birták elkerülni, de mégse tételezzük föl a vezetőségről, hogy ennek a szerény banknak életében olyan dolgok történtek volna, me­lyek miatt félni kellene a legteljesebb nyil­vánosságtól. A mai Szmollény-féle eljárás pe­dig erre ad tápot és igazán 'kár volt, hogy el­nöklésben teljesen járatlan ember bábásko­dása miatt a bank vezetősége eféle gyanú­sításnak teszi ki magát. A bank közgyűlésén a részvényesek tel­jes számban jelentek meg. A részvényesek egyik csoportja az igazgatóság mellett fog­lalt állást minden kérdésben, másik része pe­dig, a vidéki részvényesek, akik a pénzüket akarták menteni és az igazgatóság iránt bi­zalmatlanok voltak, Szakács József dr. ügy­védet. bízták meg a közgyűlésen érdekük kép­viseletével. j A vihar mindjárt kitört a közgyűlés ele­jén. Szakács József dr., részvényes-társai képviseletében megkérdezte az igazgatóság­tól, hogy a részvények kellő időben deponál­va voltak-e és azok a részvények, amelyek alapján egyesek bejelentették szavazati jo­guk arányát, ki vannak-e fizetve. Az igazga­tóság ki aikart térni az egyenes felelet elől és amikor ezt Szakács dr. határozottan, köve­telte, akkor Dávid Sándor alelnök székkel ütötte a padlót, a többi igazgatóság-párti részvényesek pedig kiabáltak, az asztalt ütöt­ték, végre is Szmollény ..elnök 'kijelentette, hogy ez a kérdés nincsen • 4 ölv éve a tárgy­sorozatba és igy nem engedi tárgyalni. Szakács dr. ezután amiatt szólalt föl, ' hogy az igazgatóság nem terjesztett még mérleget a közgyűlés elé és igy Vaktában néni lehet eldönteni, hogy van-e a fölszámo­| Iásnak helye. Mert ha a bank kötelezettségei : nem haladják tul a vagyont, akkor lehet csak a fölszámolást kimondani, ellenkező esetben j azonban, ha a vagyon nem elég fedezet a kö­telezettségekre, akkor csődöt kell kérni. Ha ninos mérleg, ezt megállapítani nem lehet, sok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult pjesüli JKűasztalosok $ut§rraktára," / ^ Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben. !Szeged, helybeli, elsőrendű asztalosmesterek ké ahol kizárólagndenféle kivitelben, részletfizetésre is kaphatók, szitményei; mj «

Next

/
Oldalképek
Tartalom