Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-14 / 110. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász - itca 9. Szerkesztőség egész évre . K 24- félévre.... K 12.— egész évre . K28 - félévre.... K Írtnegyedévre K 6'- egyhónapraK 2-— negyedévre K T— egyhónapraK 2'40 Nappali-telefon: 305. Egyes szám ára 10 Bllér. Egyes szám ára 10 Bllér. Kiadóhlvatall-teleion: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 110. szám. Szerda* május 14, Beszéd a fúzióról. Kossuth Ferenc nyilatkozik a függetlenségi pártok tervezett egyesüléséről. Teljes hivatottsággal teszi, mint a legnagyobb függetlenségi frakció vezére s mint az a férfiú, aki ma, végre is, a függetlenségi és 48-as eszmék reprezentative man-je Magyarországban. Kossuth Ferenc nincs elragadtatva. Ez kétségtelen. Kiérzik az írásából, hogy nincs kedvére sem a módja, ahogyan ezt a fúziót előkészítők, sem pedig a tendencia, amely az akciót irányitja. Elégikus hangulat ömlik el a fejtegetésein. Azt magyarázza, hogy őt nem heviti a mindenáron való vezérkedés vágya. Flogy ő eleget vezérkedett már tizennyolc esztendeig. Hogy csak addig akar megmaradni vezéri sorban, amig hihető, hogy evvel szolgálatot tesz. A mint erre nézve kétsége merül föl, másnak adja át a tisztiét. Hát ez bizony ,az érzékenység hangja! Annyit mindenesetre bizonyít, hogy Kossuth Ferenc nem nagyon siet aláirni a fuzionálok ivét. 'Erről az ivaláirásról egyébként is meg*,van a véleménye a pártvezérnek. Ugy találja, hogy az „bizonyos fokig azon ivaláirásokra emlékeztet, amikkel a nagy függetlenségi többséget annak idején szétrobbantották". Lehet benne valami. A Kosr Vidám tudomány. •Képektől és szobroktól messze menve, Lassan föléledsz végre, életem És elcsitulsz, távol szépség szerelme iS a tudás fáját vígan Ízlelem. Az enyhe csöndet a nyugodt szobában, Az asztalnál, hol orgona virul, A boldog ágyat a holdfényes árnyban, Mikor a lámpa és a gond kihuny. S a mult oly élő, meghitten meleg lesz, Váradi utcáik és szegedi táj, Korán kelő szememben tarka reggel, Hő délutánon álmatag diván. És viruló nők, kacaj és Ígéret És ciprusok az'áldozó napon, iMig karjaink, kitárjuk: édes élet, Te egyetlen tűnő alkalom. Az élet nem nagy, ó de szép az élet, S a szálló percek balzsama örök S a boldog órák később is zenélnek, Csak lelked légyen fiatal s görög! suth megjegyzése azonban mindenesetre erős és félre nem érthető elitélése annak a módnak, amellyel ezt a íuzionális akciót megindították. íme, ilyen auspiciumok között készül a függetlenségi frankciók egyesülése! Keletkezhetik ebből életképes alakulás? Kossuth Ferenc szerint bajosan. Nem állitjuk, hogy ő ezt ilyen világosan és határozottan kimondja, de aki a fejtegetéseinek utolsó konzekvenciáit levonja, az bizony más eredményre alig is juthat. Azt mondja Kossuth, hogy „az egyesülés nem állhat csupán az anyagi vagy az elvi fúzió keresztülvitelében, hanem főleg az érzelmek és fölfogások szolidaritásának megteremtésében." Az érzelmek és fölfogások szolidaritása! Ha már Kossuth szükségesnek tartja ezt külön is kiemelni, akkor bizonyos, hogy ezen a ponton nincs minden rendben. Pedig súlyos baj az, ha az elvek szolidaritása nem egyazon jelentőségű az érzelmek és fölfogások szolidaritásával. Ez csak ugy lehet, ha az irott elvi program mellett rezerváció mentálisokat tételez föl valaki a fúzióra készülők között. Ismét csak azt kérdezzük: keletkezhetik ilyenképen életképes alakulás? Hiszen, ha az elvi alapon létrehozott fúzió nem képes érzelmi és fölfogásbeli harmóniát létrehozni a frakciók között, akkor már igazán nem tudjuk, hogy milyen varázserővel akarja ezt Kossuth megteremteni. A íuzionális törekvések kohójába a legjellemzőbb bepillantást azonban Kossuthnak az a figyelmeztetése nyújt, hogy a munkapártnak helyéből való kimozditása végett, olyan programot kell konstruálni, melynek alapján az egyesült függetlenségi párt a kormányzást átvehesse. Kossuth Ferenc tehát úgynevezett kormányképes ellenzékre gondol. Mit jelent ez? Egészen bizonyosan a függetlenségi programnak valamilyen kikapcsolását. Jfc. kérdés már most az, hogy igy gondolja-e a fúziót Justh Gyula is? De mindenekelőtt az a kérdés, hogyan gondolja Kossuth Ferenc? Talán bifurkációval; olyanképen, hogy konstruál egy — lefelé való hirdetésre szánt — elvi programot s egy avval ellenkező gyakorlati kormányzati programot, mely a 67-es alapon mozog? Megvárjuk türelemmel, hogy mindebből mi sül ki. Annál nyugodtabban nézhetjük, mert az az érzésünk, hogy a nemzeti munkapártnak politikailag ettől az esetleges uj alakulástól nincs mit tartania. El lesz az foglalva a maga belső gyöngeségének állandó leplezésével. Sohasem lesz képes győzelmes harcot vivni a nemcsak elvi, de érzelmi szolidaritás által is Egy harmincéves férfi igy dalol ma S bár sok fanyar bú forr borába még Már ujjongani mari: heuréka, Muló az élet, de múlóba szép! JUH ASZ GYULA. Adósságokról. Irta : Színi Gyula. Akárhová megyek, a mások adósságai üldöznek. Az én adósságaimat könnyű szívvel viselném, mint egy dzsentlmén a homlokán becsületének sebforradásos bizonyítékát, de hogy másoknak is adósságai vannak, ez a kétségbeejtő állapot. Akkor volna szép és tökéletes a világ, ha csupa-esupa zsirálóból állna és olyan kevés volna az adós, hogy tornyot építenének nekik. Valamikor, egy aranykorban volt is ilyen adósok tornya, ahol nagyon bájos és kedves élet folydogált, amint azt Little Dorrit meséli nekünk és ahonnan olyan kiváló emberek kerültek ki, mint például Mirabeau. Ma, sajnos, nem tehet elég tornyot építeni az adósoknak. Amit Széchenyi óhajtva sejtett, hogy Magyarországon valamikor hitelből fognak élni az emberek, módfelett elkövetkezett, mert itt ma már mindenki hitelből él. Budapest előttem néha olybá tűnik föl, mint egyetlenegy nagy adósok tornya, ahol végrehajtók, sommás ügyvédek, szövetkezeti igazgatók, bankárok és mindenekfelett hitelezők alkotják tulajdonképen a társadalmi hierarchia tetejét. De ha már annyi az adós, miért nem pusztul el a közvélemény nyomása alatt a hitelezők fajtája? Sajna, ez az embertipus nem akar és nem fog kihalni, mert olyan magból sarjadzik, amely mindegyiknél tartósabb, pénzmagból. És ma is, annyi idő múlva, oly igaz a Don Czézár de Bazán sóhajtása: „Ki látott már hitelezőt meghalni?" A pénz iránt való gyűlöletet már igen korán belém oltották, abban a milieuban nőttem föl, ahol a pénzt tekintik a világ legnagyobb ellenségének, amivel nagyon szerényen arra akarok célozni, hogy egy magyar iró családjából származom. Gyermekkori NEUMANN M Férfi, fiu és leányka cs. és kir. udvari és kamarai szélűié. ^7ífjt~pttÍit' rullate'eP SZEGED, Kárász-Utca 5. Külön mérték szerinti osztály elsőrangú szabászattal.