Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-11 / 109. szám

14. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. ntájus 16. Di. Malin a Lajos jelenti, hogy ügyvédi irodáját a Szegedcsongrádi takarékpénztár uj bérpalotájába (I. em.) helyezi át. Feljárat: Takaréktár-u. 8. sz. Szépségápolás!! SSl hygienikus modern kozmetikai intézetében. Szépséghibák eltávolítása: szeplő, májfol­pattanás, bőratka (mitíeser) stb. Zslrosarcbőrt, kezelése, s a legelhanyagoltabb arc rendbe­hozása. Villanyvibrációs és kézzel való arc­massage párisi mód szerint. Hajfestés. Bérlet­rendszerű arcápolás. Dr. Jutassy József, Magyarország legelső kozmetikai szakorvosá­nak szépségápoló és szépséghibákat eltüntető ártalmatlannak bizonyult szereinek elárusi­sitása, u. m.: bőrápoló, bőrgyógyitó, és haj­gyógyitó, szőrvesztő készletek. Arckrémek, arcpor, szappanok, kézfinomító, hajfesték, hajszesz stb. FEKETESAS-UTCA 20/a. szám alatt. íWagner-palota.) Telelefon 12—50 Modern FÉNYKÉPÉSZETI műterem RUTKAI ÉS VITKAY Szeged, Kárász-u. 15. (Corso­kávéházzal szemben.) Versenyíruhiztan (Református bérpalotában,) ttől l(i$zti«szWetels H rőfSs­árttK olcsósága.' Bámulatos! Delén és kreton pongyolák K 4.— Delén és vászonbluzok . K 1.80 Diszes női ingek . . . K 1.90 Clott női szoknyák . . . K 1.90 Szabott árak! Alkalmi vételek! KALEIDOSZKÓP (Tanyaiak a, tárlaton.) A vasár- ás ün­nepnapok a képkiállítás ingyenes napjai. Van is akkor közönség hő ven, ami ha nem is jár pénzbeli haszonnal, de legalább mn, aki nézi :a képeket. Venni úgysem veszi őket sen­ki. A kép vásárlással különben ugy vagyunk itt Szegeden, hogy akinek volna képre való -pénze, animak nincs ízlése és érzéke a képek­hez, akik meg Ízléssel és érzékkel .rendelkez­nek, azoknak niimcs pénzük. Szóval a képvá­sárlásboz szükséges tulajdonságok -megvolná­nak a szegediekben, de olyan elosztással, hogy n-em igen kerül ki vevő a szegediekből. Ennek persze a művészek vallják a kárát. Bocsánat -ezért az -el-kalamd-ozásért, hadd jöj­jenek a tanyaiak. -Hát- ngy volt kérem, hogy vasárnap kiét alsótanyai magyar, meg egy asszony, nyilván az -egyiknek a feleség-e, he akartak m-en,ni a képkiállitásba, -miért hát, amint már említet­tem, vasárnap .ingyenes. Az, a papi-ron, meg a kapun. D-e amint beléptek a m:i alsótanyai magyarjaink, a kulturszolga rögvest megál­lította őket, hogy adják le a botjaikat és az -esernyőt a ruhatárba., — N-em -adjuk ám, m-ert csak a mi becsü­letes tulajdonaink, vélekedett az egyik a fér­fiak közül. Erre aztán jött a magyarázat, aminek az a lényege, hogy botot, erny-őt stb.it 'tilos be­vinni a inuzeumi helyiségekbe. Valahogyan megértették a -dol-got, d-e hogy fizetni is kell­jen a letétbe helyezett dolgokért, az már -n-em fért sehogy sem a fej-ükbe. — Hiszen az van kiírva, hogy ma in­gyért l-ethet bemenni. -Ujabb magyarázat a kultúrsz,olg-a részé­ről. He arra, hogy a botokat és az ernyőt -a ruhatárba helyezzék -és még fizessenek is érte, arra nem voltak kapacitálhatok. Azért még­is megnézték a képtárt, még pedig egészen ingy-en, mindenféle ruhatári illetmények nélkül. Azt csinálták ugyanis, hogy az embe­rek szépen- -odanyomták a botjaikat laz asz­szony kezébe, az -esernyő társaságába -és az egyik, a férj, ki-adta -a parancsot, hogy vár­ja, meg őket kint, mig ők ,megnézik a képe­ket. A képek nagyo-n tetszhettek a mi ma­gyarjainknak, mert egy óra múlva -is hűsége­sen -ott ült az -asszony a muzeum lépcsőzetén, k-eizóben szorongatva a két bot-ot és -az -er­nyőt és várta ,a két képnéző magyart. • (Baromfi és lábas jószág.) Egy pár évv-el -ezelőtt történt, hogy -egy szegedi ur, a kép­zőművészeti társulat tagja, -a képsorsoláson egy elég érték-es olajfestményt nyert. Barom­fiudvart ábrázolt a kép. Ep ebben a képben gyönyörködtem, mikor megjelent ,a mérsékel­ten -boldog (mindjárt kitűnik, miért mérsé­kelten bal-dog) nyerő. — -Örülök, hogy nyertem, szólt h-ozzám, de -azért nem valami nagyon. — S miért nem, kérdeztem től-e, ihisz ez nagyon szép, értékes ás jeles mestertől való (kép! — (Szép, szép, -de már én csak a Lábas jószágot szeretem, v-olt a válasz s azzal rá­mutat egy elég -csekély értékű aquiarell-képre, mely ököritatást -ábrázolt. — Látja, szólt szinte .szomorúan, ha ezt a képet -nyertem voln-a, akkor igazán boldog lettem volna. Nincs nekem szerencsém, még a nyerésben sem! NYILTJÉR*) Jelzálogkölcsönt, földbirtokra, továbbá köztiszt­viselőknek és katonatiszteknek előnyös törlesztéses kölcsönt és részvényekre, sorsjegyekre elő­nyös kölcsönt nyújt o-o Szegedi Általános Bank Rudolf-lés* 5. szám. POGA szájpadlás nélkfil. Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesen pótolják. Készitek továbbá arany koronákat és evehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégitve. Bár­milyen javitást 4 óra alatt készitek. BARTA ÁGOSTON fogtechnikus, Kigyó-utca 1. sz. SZEGED. UJ FELFOGÁS. Alexander -Bernát, a kitűnő kritikus és esztétikus mondta -el vala­melyik főpróbán, amikor az egyik bíráló ki­tört: — Furcsa ez a szinházi Soha egyetlen uj felfogást se-m lát az ember. — Az veszélyes is! — jegyezte meg Ale­xander Bernát. Ime egy példa. Vidéki szín­padon történt. Azt mondja Ot-helio Jágónak: „T-e, legközelebb Otibellot uj felfogással fo­gom játszani. A második felvonás -nagy je­lenetében majd rádrohanok -és négyszer-öt­ször a földhöz vagdoslak. Ez magy-on hatá­sos l-esz. — Helyes, — mondta a másik, majd ak­ikor Jágót én is uj felfogással alakítom. Mi­kor námrohansz, ugy pofonváglak, hogy hár­mat fordulsz. Ez is nagyon hatásos l-esz. * SZÉP KIS TEHETSÉG. Egy szegedi ke­reskedő leányát megkérte egy fiatal-ember. Elhatározásával egyenest az apához fordult, akii hosszabb beszélgetés után igy szólt a fia­talemberhez: — Jó, jó, kedves barátom. Nagyon meg­tisztel -az ön óhajtása. Nagyon örülök . . . -na­gyon örülök, de ha ön megkéri a leányom -kezét, akkor nekem -ismerni kell az ön viszo­nyait. — Persze, persze — fel-elte a fiatalember. — Hát mondja csak fiatal barátom — folytatta a leányos apa — mivel rendelkezik ön voltaképn. A fiatale-mber kis gondolkozás után sze­rényen felelte: — Az-t mondják, hogy egész szép tehet­ségem van az okarinához. A SZOBALÁNY. Uj szobalányt fogadtak egy családnál. Vacsora idején a iférj minden­féle dologról k-ezd beszélni ós pedig elég han­gosan. A felesége inti őt: — Kérlek, csendesebben beszélj, fogad­ni mernék, hogy a szobaleány hallgatózik. Az ajtóhoz siet ós felrántja az -ajtót. A szobalány csakugyan ott guggol és nyugod­tan azt mondja: — Nagyságos asszony, megnyerte a fo­gadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom