Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-08 / 81. szám

Szerkesztőség ••••a Kárász-atca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász-utca 9„ Szerkesztőség ••••a egész évre . K 24 — félévre . . K 12 — egész évre . K28-— félévre . . K14.— Nappali-telefon . . . .305. negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— negyedévre K 7 — egy hónapra K £40 Kiadóhivatali-telefon . .305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 HUér. Kiadó telefonja .... 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 81. szám. Kedd, április 8. Drága a föld. Mostoha 'közgazdasági viszonyaink mellett is szembetűnő, aggodalmas jelenség, hogy a magyar Alföld áldott búzatermő talaja szinte alig hihető árakat ért el. Rendkívüli mértékben megnőtt a földinség és a magyar paraszt könnyes szemmel látja tünedezni délibábos álmait, hogy ur lehessen a maga földjén. Szomorú jelenség ez. A pénz vevőereje megnőtt, — mert a hitel megcsökkent — s még ezzel a fokozott vevőerejü pénzzel is csak ugy lehet földet vásárolni, ha holdankint 2—3—4000 korona jut belőle. De még jó, ha van mit vásárolni. A legtöbbször üres a piac, mert az eladásra megérett áru spekuláló pénzcsoportok kezébe kerül s onnan csak a parcellázás cégére alatt űzött lelkiismeretlen kalmárkodás utján kerül a magyar paraszt ekéje alá. Bizonyos, hogyha kedvezőbb mezőgazdasági viszonyainkat hü tükörben akarjuk bemutatni, erre keresve sem találhatnánk jellemzőbb színeket, mint amelyekben a hazai parcellázási mozgalmak tündökölnek. A parcellázás ujabban a legjobban jövedelmező banküzleti tranzakciók 1 közé tartozik. Oda tartozik elsősorban azért, mert a magyar agrár társadalomnak a kisgazdákra nézve végtelenül kedvezőtlen mai alakulása magában hordja egy évtizedekre szóló birtokeloszlási folyamatnak minden biztosítékát. A magyarországi földbirtokoknak kilenc százaléka 231 ember kezében van; olyan kedvezőtlen arányszám ez, 'melynél vigasztalanabbat csak Angliában találunk, hol a mult század elején Skóciában kifejtett kiméletlen földharácsoló politika indokolja az abnormis állapotokat. A müvelés alatt álló összes területnek 45 százaléka, tehát közel fele, annak a huszonhétezer embernek a kezében van, kiket a hivatalos gazdacimtár száz holdnál nagyobb földbirtokok tulajdonosaiként nevez meg. Már most vegyük még figyelembe, hogy a termőterületnek további 34 százaléka hitbizományi, holtkézi," közalapítványi, községi és közbirtok címén teljesen ki van vonva a forgalomból, holott Franciaországban ily címeken csak 14 százalékot, Belgiumban 19-et és Poroszországban 23-at kénytelen a földmivelő lakosság nélkülözni. Ilyen viszonyok mellett könnyen be lehet látni, hogy a parcellázásra kerülő nagybirtokot minden esetben ezer és ezer dolgos kéz és ugyanannyi éhes száj várja összekuporgatott verejtékfillérekkel, melyeket a szívesen kinált jelzáloghitel egészít ki a kellő számú súlyos ezer koronákká. A magyar paraszt minden árat megad a földért, megadná a mai igen magas áraknak kétszeresét is, mert évszázadok óta csak zsellér .volt a nagybirtokon és ég a vágytól, hogy a maga gazdája lehessen. Hála a munkabérek egészséges áremelkedésének, e vágya ma már a megvalósulás kezdeti stádiumába lépett, mert a nagybirtok kezelése éppen a munkabérek emelkedése miatt fokozatosan vészit rentabilitásából s 'ezzel a nagybirtok megindult a föloszlás felé. Amidőn tehát minden parcellázási gondolat előtt ilyen perspéktivák nyílnak meg, csak természetes, hogy a vállalkoGyászinduló. Vigyétek öt zenével és babérral, Esett hős, ó, de harcban elesett, Küzdött magánnyal, kórral és magával, De ködön át kereste az eget! S bár önmagát és éltét nem találta, Kereste mégis és keresni szép. Temessétek mellé kora halála Borús okát: derékon tört hitét, Talém kihajt a boldog anyasirból, Jövőbe nő, piros lesz és meleg S kijönnek hozzá az uj Emberek S szivükre tűzve, vigan, bizva bizón Indulnak uj harcokra ifjú hévvel. Vigyétek őt babérral és zenével! JUHASZ GYULA. Gondolkozzál csak Gyuri! Irta: StriegI F. József. A vonat egyhangú dübörgése és ritmikus ringatása elálmositott. Már-már elszundikáltam, miikor egyszerre csak ismerős alak ront be szakaszomba. Kovács Gyuri. Régi pajtásom az egyetemről. Nagy zajjal üdvözölt, a hordárt leszidta, a szomszédomnak a tyúkszemére hágott (pardon!), aztán helyet foglalt. Szembe ült velem. Aztán megostromolt egy csomó kérdéssel: — Honnan, hová, miért? stb. stb. Nincs a nyelvben 'az a kérdő névmás, melyet hirtelenlében ne zúdított volna a nyakamba. Kérdéseinek a zuhatagja vallósággal elkábított. Kábultságomban jóformán már azt sem hallottam, mit kérdez, vagy mit beszél. Gondolataim önkéntelenül is kincses Kolozsvárra kalandoztak. Az egyetemi évek emléke szállott meg minden varázsával és poézisével. Feltűntök lelki szemeim előtt a kolozsvári sétány nagy fasorának bires nyárfái. Évszázados fák. Nagyságban és szépségben nem láttam párjukat, pedig az ország jó nagy részét bejártam. Hányszor sétáltunk Kovács Gyurival ezek alatt a titokzatosan suttogó zási tevékenység siet a maga profitját biztosítani. Kifejlődött az a szokás, hogy a nagybirtokos parcellázási megbízást ad egy pénzcsoportnak, melyben előre meghatározott határidőre prelimináltatik a teljes vételár, sőt arra igen gyakran értékpapirfedezet is szolgál biztosítékul. A vállalkozó azután tetszése szerint fölveri az árakat és annyi profitot harácsol az üzletbe', amennyit az adott helyi viszonyok végső kihasználásával csak ki tud csikarni. Világos, hogy e müvelet 20—30 százalékkal fölveri a földnek az árát, melyet a nagybirtokos elérni kiván; vagyis a kisgazda ugyanennyivel többet kénytelen a földért fizetni, mintha egyenesen a nagybirtokostól vette volna azt. A bankcsoportok tisztára hazárd-játék gyanánt kezelik a parcellázási üzletet, melyen egész kapitális-hegyeket lehet nyerni; ezért verik le a föld árát és ezért gördítenek a birtokelosztás folyamata elé olyan akadályokat, melyeken szinte elvérzenek és kivándorlásra kényszerülnek a mezőgazdatársadalom proletárjainak milliói. Érdekes most már egy pillantást vetni idegen államok birtokpolitikájára és azokkal összehasonlítani a magyar viszonyokat. Külföldön annyira nincs kitéve a földbirtok a parcellázási vállalatok mesterséges árdrágító törekvéseinek, hogy számos országban a parcellázás egyenesen állami felügyelet alatt gyakoroltatik. Igy Poroszországban a pusztuló parasztgazdaságok fejlesztésére az 1886., 1890., 1891. évi porosz és az 1898. évi mecklenburgi törvények életbeléptették a járadékbirtokok rendszerét, mely különösen fák alatt. Szines terveiket szőttünk altattuk jövőnkrő'l, mely immár jelenné lett. Csak éppen a szin hiányzik ebből a jelenből. S hányszor sétáltunk e százados fák alatt a szépséges, barna Kant Margittal. Udvaroltunk neki közösen, féltékenykedés nélkül, mert nem komolyan. A leány szépsége igazi esztétikai gyönyört nyújtott szemünknek, ostobasága pediig mulattatott bennünket. Mert szépségénél csak ostobasága volt nagyobb. De milyen ostoba volt! Kovács Gyuri egyszer odamondta neki bóknak: i — Boldog zefir, hogy játszadozik a maga gyönyörű, barna hajával. Rémültein fordult vissza az édes anyjához, aki Margit öcscsével közvetlenül mögöttünk jött, — bizonyára azért oly közel1, mert nem vett bennünket még komoly udvarló számba —: — Jaj mama, édes, ezek a szemtelenek valamit beledobták a hajamba, vegye ki! A mama iszégyelte leánya tudatlanságát, él is pirult helyette, de azért zavarát palástolva kijelenté: — Nincs fiam, a hajadban semmi. — Akkor mit élcelődik rjatam? kérdé most méltatlankodva Gyuritól