Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-05 / 79. szám

6 K ALEID Q5ZKOP (Napsütésben.) Fürdeni akartam, kérem szépen, ez utóvégre nem i's olyan hallatlan kivánság, ha az embernek hófehér kádja s az átlumpolt éj után némi katzenjammerje vagyon. Az élet megtagad tőlünk finom kis örömöket és elsorvasztó szenvedélyéket, megtagad pénzt és dicsőséget, asszonyt és automobilt, — de a hűvösen gyöngyöző vizet, a mely végigpereg a bőrön és fölnyitogatja az apró pórusokat, hogy belopja azokon a kijózanító, tiszta, édesen lágy tavaszi levegőt, — a vizet, az áldottat és jót nem tagadhatja meg soha. , Csakhogy nem azért építették a karcsú szegedi víztornyot, hogy az ember ebből a balga hitéből ki ne gyógyulhasson. A viz nem jön. A kifolyó csapja mérgesen mormog belül, üreges hasából fenyegető és vészes nemakarások zuhognak élő, — csak a viz nem jön. Az ördög látott ilyen vízvezetékei, mely földalatti titkos beszédéket továbbit viz helyett. Nevetséges. Ebből nem élünk meg, sem a szolnoki szürőtelep tanulmányozásából. Építeni kell minél előbb és minél lelkesebben második tornyot, harmadik tornyot és ahányat csak ez az alföldi teknőfenék megkíván. A viz, a sok viz, a tiszta és jó, majdnem szükségesebb a kulturembernek, mint a levegő. Eleve ki kellene mondani -a halálos ítéletet minden vízórára, még mielőtt egyetlen egy megszületett volna. Mert a vízóra nem fogja megszüntetni a vízhiányt. Legfeljebb drága pénzen fogjuk megfizetni azt a pár liter ártézi nektárt, a mit ezentúl is csak olyan őszinte lelkesedéssel fognak pazarolni, mint eddig. A viz csak ugy jó, ha pazarolni lehet! Szegény kulturember, mit tehet egyebet? Nagyot üt botjával a vízvezeték csapjára és kimegy fürdeni a korzó napsugaras levegőjében. A magnóliák legteljesebb pompájukban állanak a Széchenyi-téri parktükörben. Kis szatyros cselédek sietnek a zöldségpiac felé. Iskolás leányok, mint kedvesen libbenő barázdabillegetők, komoly félelmekkel suhannak a földgömbös iskola felé. Dijnokok, pocakos hivatalnokok, rendőrök. Itt-ott egy parányi színes folt, libegő toll, zizegő selyem. Asszony volt . . . Kulturnő, művésznő, jószívű teremtés, ki nem irigyli mástól önmagát. És igy rajzanak a napsugárban egy nagyon kicsi város emberkéi, mindig ugyanazok, mindig ugyanolyan szürkék, közömbösek, stílustalanok, hang és szin nélküliek. A nagyváros életlázának elmosódó árnya sincs bennük. Eszembe jut az én furfangos mikroszkópom, amellyel órák hosszat szoktam néha mulatni. Rácsöppentek egy csöpp vizet az üvegjére és nézem a benne nyüzsgő ázalag férgeket, a lusta, tojásdad, kéjenc kis polgártársakat, melyek ép ugy élnek, szeretnek és elmúlnak, mint mi nagyok, csak ép, hogy nem panaszkodnak a vízhiány miatt, mint mi nagyok. Néha ugy rémlik, hogy egy kisvárosi társadalom képe tükröződik felém . . . Vájjon van-e valamelyes etikájuk, melynek törvényei szerint falják fel egymást? Isrnerik-e a szimpátiát, a ragaszkodást, a fájdalmat, az idegek reszketését? Néha ugy tetszik, hogy ismerik. És olyankor ugy tűnik föl előttem, hogy nem a keretek szabják meg az élet színét és tartalmát. ÜÉLMAGYARORSZÁQ A vízcsöppben élni ép oly szomorú, mint a városban, a földi világban, az emberiségben. * (d) A sándorfalvai autókatasztrófa epilógusa. — Egy évi fogházra Ítélték a soffőrt. — (Saját tudósítónktól.) Emlékezetes még az a borzalmas automobil elgázolás, amely tavaly október 3-án este a sándorfalvai országúton történt. Bertha Dezső vizsgázott soffőr, Dávid Sándor vasúti vendéglős automobiljának volt vezetője az országúton elütött egy kocsit és ennek gazdáját, Horváth József dorozsmai gazdálkodót halálra gázolta. A mai törvényszéki tárgyaláson a következőképen alakult ki a tényállás. Bertha Dezső október 3-án délután elvitette Dávid autóját Hodács Andor koesigyároislkoz, tisztítás végett. Vele ment az autón két barátja: Busics Miilovráv és Janatov -Andor, soffőr tanoneok. Bertha otthagyta a kocsit Hodácsnál és megkérdezte a kocsigyárcsf, hogy lehet-e. a közelben jó bort kapni. — Hogyne lehetnie, — válaszolt Hodács és mindjárt elkalauzolta a három legényt egy közeli korcsmába és ő maga iis leült veliilk inni. Hárem liter bort fogyasztóiak el négyen és italozás közben megkérdezte Hodács a soffőrtől, hegy mikor vinné el -autózni. Bertha .azt felelte, hogy elviheti most is, mihelyt elkészül a gyárban a tisztit ás, esak vigyázni kell, nehogy megtudja a gazdája, mert megtiltotta neki, hogy bárkit is engedelme nélkül autózni vigyen a kocsiján. A három liter bor elfogy ászt ás a után Hodács a soíí'őrrel és ennek barátijaival visszament a gyárba, ahol addig az autó elkészült. Hodács előhozta aiz anyósát, feleségét és ennek a húgát, Dékány Juhát ós mind a négyen beleültek a nagy csukott-gópkocsiha. Elől a seffőr ült két barátjával. Bertiha mindjárt az országútnak irányította a gépet, mert nem mert a városiban maradni, félt, hogy megtudj a a gazdája Estefelé járt már az idő, mikor a frissen mázolt gépkocsival Sándori alvára érteik. Itt leszálltak és a társaság megivott agy liter forralt-bort a korcsmában. A kis kiruccanás után, este hétkor őrült vágtatással igyekezett vissza Szegedije az autó. Teljesen sötét volt már ekkor és mivel lámpát Bertlia nem vitt magával, egy gyertyát kért kölcsön a korcsmában és ez világított a száguldó autó előtt. A gyér világításnak meg is lett a következménye. Alig haladtak néhány száz métert, Bertha neki hajtotta az autót egy kilométerkőnek. Szerencséjére azoniban nem borult fel a gépkocsi, mert csak az oldalát súrolta a kő. Csakhamar azoniban nagyobb szerencsétlenség történt. Az autó előtt hajtott egy paraszt-szekeret Horváth János dorozsmai gazdálkodó. Mellette ült a kocsin Vernei József parasztlegény is. Bertha soffőr .meni vette észre az előtte haladó szekeret és hátulról teljes sebességgel hajtott neki. Az összeütközéskor Horváitih azonnal lebukott a kocsiról és a lovak közé esett. A földön a szekér is, meg az autó is átment rajta ugy, hogy szörnyet halt. Vernei is leesett a kocsiról, de ő kirepült az orsizágut szélére és nagyobb baja nem történt. Gondatlanságból okozott emberölésért került Bertha Dezső soffőr ma délelőtt a vádlottak padjára. A Rigó Endre dr. elnökléseivel Ítélkező harmadik tanács tárgyalta az ügyet. A vádat Szápár József dr. királyi ügyész képviselte, .a védelmet Grüner István dr. látta el. A vádlott, aki jelenleg már nem soffőr, azzal védekezett a tárgyalásom, hogy ő nem tud a katasztrófáról semmit ós az ő autója nem ütött el semmiféle szekeret se. A tanuk azonban beigazolták Bertha bűnösségét, A bíróság bűnösnek találta a soffőrt és gondatlanságból okozott emberölésért egy évi fogházra, három évi hivatalvesztésre ós 400 korona pénZbirságra ítélte. Az özvegynek fizetendő 4000 korona kártéritésiben is elmarasztalta. Bertha az ítélet ellen felebbezett. i _ ^ _ 1913< ÁPR51IS 5* Májusban megnyílik a tavaszi tárlat. — Nem lesz országos csak helyi jellegű. — (Saját tudósítónktól) A Szegedi Képzőművészeti Egyesület választmánya ma délután hat órakor tartott ülésélben döntött a tavaszi tárlat dolgában. Csernovics Agenor elnökölt az ülésem, a napirend ügyeiről Gyuritza Sándor dr., egyesületi igazgató referált, a jegyzőkönyvet pedig Korpássy Gyula helyettes titkár vezette. Gyuritza Sándor dr. előbb az egyesület vagyoni viszonyairól referált. Bemutatta az 1912. évi zárszámadást, amelyből kitűnik, hogy a mérleg-számla a mult évhez viszonyítva rosszabbodást mutat. A tartalékalap is csökkent s a kiadásoknál is túllépés volt. — Nagy baj — -mondotta Gyuritza Sándor dr., — hogy a kért 2000 korona államsegélyt a miniszter .nem engedélyezte. Ez lényegesen összefügg a tavaszi nagy tárlat dolgával s pusztán az államsegély megtagadása ,az oka annak, hogy országos nagy tárlat rendezését nem javasolhatom. De vdlna ezzel kapcsolatosan egy másik előterjesztésem, mielőtt azonban erre rátérnék, még egy másik fontos indokot is föl kell említenem, amely közrejátszik abban, hogy nem rendezhetünk most tavasszál országos tárlatot. Bemutatta ezután a budapesti Mticsarnioknalk iegy néhány -nap előtt érkezett levelét, amelyben a Műcsarnok igazgatósága 400 korona előzetes beküldését kiéri az egyesülettől az esetiben, ha az egyesület tárlatot rendez. Fölpanaszolta az előadó, hogy a Műcsarnok általában igan sok kiadással terheli meg az utóbbi időkben a vidéki képzőművészeti egyesületek közül azokat, amelyek tőle akarnak kiállítást rendezni. Amig azelőtt tárlatot lehetett csinálni 300 korona kiadással addig most egy tárlat a Műcsarnok sokféle fölszámitásai miatt 1200—1300 koronába is belekerül. Éppen ezért — mondotta az előadó — miután az egyesület még az államisegélyt sem kapta meg, el kellett állni attól a tervtől, hqgy országos tárlatot rendezzenek. Kifejezte végül azt, hogy mindebből azonban nem .'bizonyos még, hogy az -országos tárlat elmarad. Lehet ugyanis^ hogy az egyesület sürgetésérte őszre a miniszter megadja az államsegélyt s akkor az ősz folyamán rendeznek majd országos tárlatot. Ezután a tavaszi tárlat -ügyében tett javaslatot Gyuritza Sándor dr. — Van az egyesületnek 3000 koronája — mondotta — amely-bői 1500 koronát el lehet vonni egy tavaszi tárlat rendezésére. Éppen ezért javaslom, ihoigy rendezzünk most egy szükebbkörü, intimebb kiállítást, amelyeit vagy pusztán szegedi festők szerepelnének, vagy esetleg násztvehietnek vidéki Ifestőik is, például a közeli szomszédságban lévő Hódmezővásárhelyről. Ha a választmány eme javaslatomhoz hozzájárul, -intézkedni fogok, hogy a kiállítás mielőbb megnyíljék. Csernovics Agenor szintén pártolásba méltónak tartja Gyuritza javaslatát. — De va.n ebez a kiállításihoz elég és megfelelő anyag? Papp Gábor: Van, különösen ha a közeli vidéket iis belevonják, aztán esetleg Pestről is. hoznak képeket, Csernovics Agenor nem kivánja belevonni a pesti művészeket. Csak olyan helyekről fogadjunk el képeket — mondotta — amelyek egészen közel vannak Szegedhez. Legyen ez egy retrospektiv kiállítás, vagyis engedjük meg, hogy olyan képek is szerepeljenek, amelyek már ki voltak állítva. Helyezzen az egyesület súlyt arr-a, liogy minden művész bemutathassa magát, igy az anyag gazdagabb lesz ós a kiállítás is jobban fog sikerülni. Majd a tárlat idejére nézve hatálroizott a választmány. Minél hamarabb nyiljélk meg, mondották a választmány tagjai, de legkésőbb a püskösdi ünnepek alkalmára. Summasummárum: ugy (határoztak, hogy az országos tárlat tervét az anyagi akadályok miatt