Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

1913. április 5. DELMAOYARORSZXQ 11 Eladta az üzletét 180 koronáért. — Csődület a Somogyi-utcában. — (Saját tudósitónktól.) Ma délután hat órakor olyan csődület gyűlt össze a Samogyi­utcátoiii, hogy ímegaik-adt a forgalom egy negyedórára. Vagy kétszáz ember állotta kö­rül Kiss János bádogos üzletét. Az üzlót élőtt egy kocsi állott felpakolva, íiürdőkádaikkal, . öintöző-kannákkal és másféle hádiog-árukikial, Az üzlet aátiajábau eigy magas, cingár em­ber kiabált rekedt hangon: — Ne merje elvinni, mert jaj lesz magá­nak. Ha elviszi kedivies szaktárs, akkor ne él­jen tovább 24 óránál. Verje meg az isten ma­gát is, meg a családját is. Részeg emberrel köt üzletet; nemszógyeli magát? A kiabálásra folyton több ós több ember gyűlt össze, rendőr azonban sehol se volt lát­ható. A kocsi mellett -egy alacsony, zömök ember álldogált; néha-néha válaszolt a kiál­tozó embernek, többnyire azonban csak a vál­lát vonogatta ás elutasító gesztusokat csi­nált. A dühös ember az ajtóiban cslak egyre kiabált, mig végre kialakult kiabálásából nz alábbi érdekes tényállás: Kiss János szegedi 'háidogosjmesiter elin­dult ma reggel barátjával, Laures Nándor bádogossal egy kis áldomást inni. Betértek egyik tisaapairtá korcsmáiba és megitták egy néhány pohár sört. Kissnek ízlett az ital és azt indítványozta, igyanak bort. Előkerült csakhamar egy litier bor is és mintáin ez elfo­gyott, hozatott, a. két jó barát, még egy litert, A fizetési aktusnál kitűnt azonban, hogy ke­vés 'a pénzük. Ki.sk' otthagyta barátját zálo­gjai korjeslmjálbá, ő maga pejdig elindult pénzt szerezni. Szerencsétlenségére összeta­Lálkozott Tánzer Jakab szegedi bádogossal, lalkinek részeg fejjel azt az ajánlatot tetté, hogy eladja neki az egész üzletét 180 koro­náért. Tarozer, aki isimerte Kiss- János üzle­tét, örömmel kapott -az ajánlaton. Azonnal megkötötte Kissel az aidás-vételi szerződést és ki is fizette rögtön a 180 koronát. Kiss büszkén tért vissza a korcsmába és barátjá val ujabb áldomást ivott. Délfelé azután el vált a két ivó cimbora, Laures hazament aludni egy kicsit, Kiss pedig tovább korcsimá­aott. Délután fállatkor Ta.nz.eir elment egy kocsival — az üzletért. Féknutatifcá Kiss fele ségének a szerződést és embereivel kiliordat­ta a kocsira az árukat. Hiába panaszkodott, könyörgött, sírt a tehetetlen asszony, Tán­zer ur hajthatatlan maradt. Kissná, mivel nem tudta hol van az ura, elszaladt Laure­sért. Laures addig kialudta már niálmorát és kezdte megérteni, hogy egy kicsit, drága bort ittak délelőtt, Ö is kérlelni bezidte Tanzert hogy legyen, tekintettel arra, hogy barátja részeg volt, amikor a nevetségesen csekély árért -egész üzletét elkótyavetyélte. Tánzer azonban jogaira hivatkozott és azt mondta Lanresnek, hogy se-mimi köze nincs Kiss üz létéhez és ne avatkozzék miás dolgába. Lauriesnek sem kellett több. Kiáll az üz let ajtajába és a fentebb már idézett cátálum mai, olyan stentori hangon kezdte meg a vi­tái, hogy egyszerre összecsődültek az eanr berek. Tanzer bár erre sem reagált, a hatás azonban még is jelentkezett. A nagy zajra megjelent, a liázlmestier és a komiédia ekkor vette igazán a. kezdetét. A házmester ki'ahál­ii kezdett, hogy ő nem enged semmit ®e el­inni, mert minden tárgy az üzletben le van foglalva házbértartozás fejében, Ekkor azon­ban már késő volt. A kocsi lassan megindult, Tánzer ur diadal másán tekintett körül, Lau­res pedig sírva borult a házmester nyakába... Még nincs vége a dolognak. Mikor már mindem elcsendesedett, a tömeg szétoszlott, akkor gyors lépteikkel megérkezett egy rend­őr is. Teljes érdeklődéssel kérdezte, hogy: gnl vót itt kérőm szépen." iHBauaaBBaBaBaasBBrBBBBaaaaaaBBaiaaaaHaaaBBaBBaaaaaa Betörőkirályt hoztak Szegedre. — 38 kiló aranyat talált nála a rendőrség. — (Saját tudósitónktól.) Akik szombaton este a Széchenyi-téri korzón sétáltak, nem mindennapi látványban gyönyörködték. Két detektív egy megbilincselt embert kisért a platánok alatt és utánuk egy polgári ruhás rendőr haladt, nagy aktacsomót cipelve. A különös menet nagy feltűnést keltett a kor­zón. A sétálók csapatosan tódultak a detek­tívek után és egészen a városháza kapujáig kisérték őket. Senkinek sem sikerült azon­ban megtudni, hogy -mit követett el a megbi­lincselt ember, akit ezrek szeme láttára ve­zettek végig a városon. A rendőrségen is titkolták az ügyet. A földszinti egyes számú szobába vezették az idegent és jó negyedóráig vallatták zárt aj­tók mögött, azután lekísérték a rendőrségi szuterénbe. Itt se hagyták azonban sokáig. Még szombat éjjel kikísérték a rókusí állo­másra és két fővárosi detektív kíséretében a Nagyvárad felé induló személyvonatra ül­tették. Ma derült csak ki, hogy ki volt a titok­zatos idegen: egyike az ország leghirhedtebb betörőinek, valóságos betörőkirály. Régóta körözte a budapesti államrendőrség és két fővárosi detektív, több mint egy hónap óta járt a nyomában, mig végre szombaton si­került a két detekti-vnek elfogni a keresett be­törőt Szabó István rovott multu csavargó személyében. Szabó ez év január és februárjában egy jól szervezett betörő-bandával összejárta az egész országot és iminden nagyobb vidéki városban követett el betöréseket. Különös előszeretettel az ékszer-üzletek iránt visel­tetett. Az ékszer-üzletek padlózatát kifúrta és cinkostársaival a pincéből hatolt be az üz­letbe. A betörések feltűnően hasonlatos mód­szerétől arra következtetett a rendőrség, hogy a betöréseket ugyanaz az ember kö­vette el. Kádár Endre és Huszár Elemér de­tektívek a legutóbbi nagyenyedi betörés után Szabó Istvánra kezdtek gyanakodni. Nagy­enyeden azonban nem tudták Szabót felta­lálni. A nyomozás szálai Makóra vezettek. Makón sikerült a detektiveknek megtudni Szabó lakásának a cimét. Elmentek este .ab­ba az utcába, ahol Szabó lakik és egy mély árokba elrejtőztek. Szabó éjjel két órakor ment ihaza. A detektívek előugrottak és hosz­szas dulakodás után lefogták a veszedelmes embert. Két töltött Browning-pisztolyt talál­tak a zsebében. A detéktivek ezután belhatol­tak Szabó lakására és házkutatást tartottak. A kertben elásva nagyértékii drágaköveken kiviil 38 kiló olvasztott aranyat találtak. Ér­dekes, hogy a betörő lakásában teljesen be­rendezett iroda volt és a nagyszámú, szortí­rozott lapokban a nagyobb ékszerüzletek hir­detései kék ceruzával voltak megjelölve. Az irodán kivül egy műhely is volt Szabó házá­ban, ahol a nagystílű gonosztevii maga ké­szítette finom betörőszerszámait. A detektívek most Szabó bűntársait ku­tatják és azért hozták Szegedre, mert azzal gyanúsították, hogy ő követte el a nyáron Holtzer Dániel lakásán a betörést. Bizonyí­tani azonban tagadásával szemben nem le­hetett, töhát Gyulafehérvárra vitték, ahol szintén van valami bűnügye. Tanulók külföldi tanulmányi kirándulása. (Saját tudósitónktól.) Az utazás, a világ­látás erkölcsi és szellemi hasznáról cikkezni, azt hiszem, teljességgel fölösleges dolog, mert nevetséges olyan dolgot bizonytani, a mi bizonyításra nem szorul. Célom e sorok­ban a szülők figyelmét olyan intézményre fölhívni, mely bizonyára ismétet'en előttük. Ez az intézmény egy nemzetközi bizottság, amely különböző nemzetek tanulóinak együt­tes kirándulásait szervezi és irányítja. Kép­viselve van ebben a bizottságban: Magyar­ország, Ausztria, Németország Hollandia stb. A mait nyáron 113 különböző nemzeti­ségű tanulót vezetett a francia Svájcba és Franciaországba. Minthogy a nagyobb tö­megekben való vezetés nehézkes, de az egyes résztvevőkre való hatása is problema­tikus lett volna, tiz-tizenkét tanulóból álló csoportokat alakítottak egy-egy csoportve­zető tanárnak a felügyelete alatt. Minden csoportnál volt azonkívül maitre-cemarade­ként egy-egy fiatal francia nyelvtanár, aki hat hétig állandóan franciául társalgott a tanulókkal. Főállomásaik Lansanne, Lyon és Paris voltak, ahol muzeumokat, képtárakat, technikai és ipari telepeket látogattak meg. Hat hét bőségesen elég idő volt ahoz, hogy a látottak ne moziszerű gyorsasággal repüljenek el előttük és belőlük, hanem iga­zán termékenyítő hatást gyakorolva rájuk, ismeret- és látókörük bővülésére szolgálja­nak. Egv-egy ilyen kirándulás tehát gyakor­lati kiegészítője az iskolai és a házi nevelés­nek. Az ilyen kirándulások természetszerűen csak nagyobb tanulóknak valók, mert hiszen ebez bizonyos előképzettség szükséges. Ezen előképzettség nélkül nincs meg a kellő meg­értés. Nékünk magyaronkak különösen sok a tanulni valónk. A külföld reális és modern közgazdasági intézményeinek, lüktető keres­kedelmi és ipari életének a szemlélete, meg kell, hogy ragadja épen ebben a befogadásra kiválóan képes korban az ifjúi kedélyt. Az ipar és kereskedelem fejlesztésének szüksé­gességéről nem elég prédikálnunk, oda kell vezetnünk és meg kell mutatnunk tanulóink­nak azt a hatalmas fejlődést és gazdagságot, amely az ipar és kereskedelem nyomán min­denütt fakad. A külföldön járás, igaz, hogy egyes exal­tált lelkületiiekben esetleg a külföd-imádásra vezet, de a józanul gondolkodókban el/hatá­rozásokat és terveket érlel meg. Már pedig a társadalmi és nemzeti életnek előbbvivői, oszlopai a józanul gondolkodók. Csak ugy mellékesen mutatok rá arra, hogy aminő ha­tást Bessenyeire és testőrtársaira a külföldi irodalmak tanlumányozása gyakorolt, ugyan olyan buzditó, ösztönszerű hatást'kell, hogy a legújabb tavaszi férfI6IISnyok, gyermek­ruhák, férfi- és női Ragláfiokf lányka kabátok. HOLTZER és ABONYI ggg Kérjük cégünkre ügyelni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom