Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-03 / 77. szám

tö ___ KÖZIGAZGATÁS Miért késik a fizetésrendezés? fO DÉLMAGYARORSZÁG Beruházások a MAV-nál. 1913. április 5. hozott. A betörésbiztositási üzletágban szer­zett kedvező tapasztalatok az üzletállomány fokozott fejlesztésére sarkalták a társaságot, ami az elmúlt évben is eléggé sikerült. Az éldtbizitio&itjásii üzleltág további fe)jleíMésére a társaság a lefolyt évben is kiváló ,gondot forditott s fokozott munkássága, valamint a biztosítási föltételeknél és dijtáblázatoknál életbeléptetett időszerű újítások következté­ben az életbiztosítási uj szerzeményeik a pan­gó gazdasági helyzet és pénzügyi viszonyok dacára is túlhaladták az előző évi luj szerze­mények összegét. Noha a társaság gazdag tartalékainaik elhelyezésére szolgáló elsőren­dű értékpapirok tőzsdei árfolyama az általá­nos, súlyos gazdasági helyzet folytán jelen­tékenyen alászállott, az esztendőkön át kö­vetkezetes előrelátással és óvatossággal külön e célra gyűjtött tartalék egy részéről az évi üzfetered|mény mindennemű megterhelése nélkül is fedezetet nyertek a különben csak átmeneti jellegű árfolyamikülönbözeti össze­gek. Az 1912. évi üzleteredmény a válságos gazdasági helyzet dacára is a legjobb, ame­lyet a társaság ötvenöt évi fönnállása óta eddig elért. A zárószámadás 5,413.333 korona 26 (fillér tiszta nyereségeit tüntet föl s az igaz­gatóság inditványozt-a, hogy az alapszabály­szerű levonás után fennmaradó 3,500,688 ko­rona 21 fillérből részvényenkint 800 korona, összesen 3,200.000 korona fizettessék ki oszta­lék gyanánt, a még rendelkezésre maradó összegből pedig az —alapszabályszerü 108.266 korona 66 fillér az idei hozzájáruláson kivül — további 100.000 korona a tisztviselői nyug­díj alap és az alapszabályszerü 541.333 koro­na 33 fillér ez idei hozzájáruláson kivül to­vábbi 200.688 korona 21 fillér a külön tarta­lék gyarapítására fordittassék. A közgyűlés az igazgatósáig jelentését egyhangúlag tudo­másul vette, az igazgatóság indítványát elfo­gadta s a fölmentvényt az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizottságnak megadta. Jóváhagyta még a közgyűlés az igazgatóság­nak és a választmánynak az alapszabályok értelmiében közhasznú célúkra fordítandó 27.086 korona 66 fillér fölosztása iránt való együttes javaslatát. Végül a felügyelő-bi­zottság tagjainaik mandátuma lejárván, abba újból egyhangúlag beválasztották: Berzevi­czy Albertet, Burehard Bélaváry Konrádot, Németh Tituszt, Radvánszky Géza bárót és Üchtritz Zsigmond bárót. A budapesti gabonatőzsde. Csendes irányzat mellett a malmok elég jó keresletet tanúsítottak, míg a kínálat ma gyengébb volt. A forgalomba került 26.000 mm. búza változatlan árakon kelt el. Rozs szintén változatlan, zab szilárd, tengeri jól tartott. Egy órakor zárulnak: Buza áprilisra 10.83, májusra 11.07, októberre 11.63. Rozs áp­rilisra 9.38, októberre 9.32. Zab áprilisra 9.28, októberre 8.42. Tengeri májusra 7.54, juliusra 7.74. A budapesti értéktőzsde. A montenegrói konfliktus miatt a spe­kuláció tartózkodóan viselkedik, mert félnek attól is, hogy Szkutari elesik. A kisebb ele­mek ugyan az üzlet elején vásárlásaikkal igyekeztek az árfolyamokat fen tar tani, ami azonban csak igen rövid ideig tartott, mert a forgalom hiányában az árfolyamok lassan­kint elgyöngültek. A készárupiacon a forga­lom szintén gyenge volt. Az árak változat­lanok. A járadékpiac változatlan volt, A zár­lat csöndes maradt. Kötöttek: Koronajáradék 82.75. Osztrák hitel 637.25. Magyar hitel 811. Leszámitoló­ibanik 511.25. Magyar bank 554.25. Jelzálog­bank 437.50. Osztrák államvasút 707.75. Déli vasút 118. Budapesti közúti vasút 652.75. Budapesti városi vasút 365.25. Rimamurányi 7,20. Ált. kőszén 1067. Salgótarjáni 747. Atlan­tika 437.50. Felelős szerkesztő : Pásztor József. Kiadótulajdonos : Várnay L. (Saját tuáósitónktól.) A márciusi köz­közgyülésen Dobay Gyula dr. interpellációt intézett a polgármesterhez, hogy miért ké­sik olyan sokáig ;a városi tisztviselők fize­tésrendezése. A felelet az interpellációra az volt, hogy néhány nap múlva összehívják a szervező bizottságot, amely egy végleges ja­vaslattal elintézi majd :a fizetésrendezés ügyét. Taschler Endre főjegyző, aki a tanács nevében válaszolt, kijelentette még azt is, hogy a szervező bizottság kebeléből kikül­dött szükebbkörü bizottság már elkészült a fizetésrendezési javaslat áttanulmányozásá­val, pontokba foglalta a szükséges módosí­tásokat, szóval készen áll arra, hogy véle­ményét a szervező bizottság teljes ülése elé terjessze. Ilyenformán — mondotta akkor a főjegyző — a fizetésrendezésről szóló javas­lat az áprilisi közgyűlés elé kerülhet. Áprilisban vagyunk már, semmit sem tudunk még arról, hogyan kívánja megolda­ni a szervező bizottság a fizetésrendezés ügyét. ,A városi tisztviselők türelmetlenül várják már a szervező bizottság összehívá­sát, sőt sokan azt vélik, hogy a javaslat azért késik, mert magasabbrangu városi tisztvise­lők pressziója folytán egyes sérelmeken nem akarnak változtatni. — A látszat ez — mondotta nekünk egy városi tisztviselő —- mert különben igazán érthetetlen, hogy miért huzzák-halasztják ezt a ránk nézve annyira fontos ügyet, amely más városokban már régen elintézést nyert, aminthogy elintézést kellett nyernie az uj városi törvény értelmében. Nálunk azonban iezt érthetetlen óikból elhanyagolják, (holott a tisztviselők ettől várják helyzetük valame­lyes javulását s a türelmetlenségen igazán nem lehet csodálkozni, ha tekintetbe vesz­sziik, hogy a tisztviselők anyagi helyzete a súlyos viszonyok miatt napról-napra súlyo­sabb, sőt sokaknál szinte elviselhetetlen lesz. A tisztviselők zsebét érinti a ifizet-ésrendezés ügye s igy érthető, ha sokan el vannak kese­redve azért, mert noha hónapokkal ezelőtt kezdték már tárgyalni a ja vaslatot, még min­idig nem tudják, sorsuk milyen javulását vár­hatják a fizetésrendezési javaslattól. {Mon­dom, az egésznek az a látszata van, hogy egyes sérelmeket nem akarnak kiküszöbölni a javaslatból s mert mégis tartanak az érde­keltek tiltakozásától, hát az utolsó pillanatra hagyják az egészet. Tessék elhinni, van abban némi igazság, amit ez az elkeseredett tisztviselő mondott. A lapok is szinte napról-napra interpellálnak a fizetésrendezés dolgában, de azok az urak, akik ezt az ügyet intézik, semmit se akarnak tudni a dologról. Hiszen már most is alig van idő a javaslat letárgyaliására, még ak­kor is, ha a szükebbkörü bizottság el is ké­szült a<z áttanulmányozással és módjában áll végre, hogy kész véleménnyel lépjen a nagyhizottság ülése elé. Az áprilisi közgyű­lést az eddigi szokástól eltérően miniden va­lószínűség szerint hamarabb tartják meg, talán a hónap első felében s igazán az utol­só pillanatra marad, (hogy a. tisztviselők és a közönség megismerjék a módosított javas­latot. A szervező bizottság sem csalhatatlan ám s hátha egyhen-imásban tévedett és nem ugy oldotta meg a kérdésit, mint ahogy azt a tisztviselők és a város érdeke közösen meg­kívánja. Akkorára, amikor majd a javaslat a közgyűlés elé kerül, a törvényihatósági bi­zottság minden tagjának legalább is olyan alapossággal (kell ismernie a javaslatot, mint a szervező bizottságnak, különben még csak hozzá sem szólhat. Talán ezt akarják egyes városi urak elkerülni a sok-sok szóbeszédre okot adó késedelmességgel! Hiidessen a Délmagyai oiszágban (Saját tuáósitónktól.) A munkaalkalmak mostani szomorú helyzete mellett riasztó hit­ként kelt szárnyra az az állítás, hogy az ál­lamvasutak több mint másfélszáz milliós be­ruházó programjából ez évben alig harmad rész kerül kivitelre. Az érdekeltek részéről a Gyáriparosok Országos Szövetsége április harmadikára gyűlést hivott egybe, hogy til­takozzék a gyáripart súlyosan érintő vesze­delem ellen. A szárnyaló hir szerint a Máv. 156 mil­lió koronára tervezett beruházásai helyett ez idén csak 30—40 millió értékűt valósíta­nak meg. A megszorítás okául azt emleget­ték, hogy a háború rengeteg költsége kime­rhette az állampénztárt és a gazdasági ér­dekekre előirányzott milliókat másra hasz­nálták föl. Í1a ez igaz volna is, az iparosok, közvetve legalább, nem igen vallnák kárát. A katonai célokra elköltött milliók jó része ugyanis kaszárnyaépités és más hasonló utakon a magyar iparvállalatoknak jut. Vi­szont a kereskedelem, ipar, mezőgazdaság, szóval minden gazdasági erő életbevágó ér­deke, hogy a vasút fejlesztése csorbát ne szenvedjen. Az államvasutak vezetősége részéről Hegyeshalmy Lajos elnökigazgató-helyettest kérdeztük meg, aki a leghatározottabban rá­cáfolt a híresztelésre. Ezt mondta: — A Máv. költségvetésében úgyis csak azokat a tételeket állítottuk be, melyek el­oáázhatatlanok. Igen kockázatos lenne, ha a megáliapitott kereteket nagy mértékben szü­kitenénk. Értekeztünk bizonyos kisebb terje­delmű redukálásokról, de végeredményben a kereskedelmügyi minisztériumnak javasolt megszorítások messze esnek attól az arány­tól, mellyel a gyáriparosokat oktalanul meg­ijesztették. A vasút költségvetésében vaggonbeszer­zésre husz milliót, lokomotivra pedig 19,112.000 koronát irányoztak elő. A járó­müvek szállítására a Máv. már tavaly szer­ződéseket kötött, a gyárak munkába vették a kocsikat, visszavonni a megrendelést te­hát lehetetlen. A dalmát vasút huszonnégy milliós előirányzatánál szintén (kizártnak mondják, hogy a milliókat más célra fölhasz­nálhassák. Az államvasutak építkezése javában fo­lyik. A preliminált tizenkilenc milliót jó rész­ben fölemésztették. Fiúméban a tárházak már jelentékeny mennyiségben elkészültek és az előirányzott 4,677.000 koronát elköltötték. x Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság közgyűlése. Az Első Magyar Álta­lános Biztosító Társaság a napokban tartotta Zichy János gróf alelnök elnöklésével ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóságnak o-r­Jnódi Onmódy Vilmos vezérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társaság díj­bevétele a lefolyt év ismeretes rendkívül ked­vezőtlen gazdasági viszonyai mellett ás mind­egyik üzletágban emelkedett, tanuságául an­nak az osztatlan és változatlan bizalomnak, -melyet a társaság ötvenöt évi imunkásságá­val a magyar közönség legszélesebb rétegei­ben vivptt ki magának. A tüzíbiztositási üzlet kár dolgában nem mondható ugy ah kedvezőnek, azonban -az 1911-iiki abnormális évv-el összehasonlítva, még lényegesen kevesebb kártérítést kellett a társaságnak -teljesítenie, ugy, hogy ez üz­letág k-ielégitő nyereséggel zárul. A jégbizto­sitási üzletág lefolyása a mml-t -évben előfor­dult rendkívül gyakori és suly-os jégverések (következtében, amelyek igen jelentékeny kár térítéseket igényeltek, veszteséges volt. A szállitmányibiztositó üzletet -a társaság a nemzetközi verseny túltengése folytán már évek óta csak szűkebb keretek között foly­tatja s az üzletág a társaság óvatos üzletpo­litikája folytán ez évben is némi nyereséget•

Next

/
Oldalképek
Tartalom