Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-23 / 94. szám

1913. április 25. DÉLMAQYARORSZÁŰ 11 Javaslata mellett rajta kiviül még Koczor János szavazott, a tanács tehát kimondotta, hogy a színházi szerződést nem hosszabbítja meg. Szavazás után jött a terembe Tóth Mi­hály fdr. tanácsos, aki dldőköáben eltávozott. Miegkéndiezték, hogy szavaz. — A megűxosszalbbitás mellett — válaszolt Tóth tanácsos. Ezzel együtt tehát hármam Gaál Endre javaslata ratelfett; ÖianfJBitlbeQf, négyen •pestig ellene. Ez után az eredmény után torom lába foglalták a tanács határozatát a következők­ben: Kimondja Szeged város tanácsa, 1. hogy a színházi szerződést nem hosz­szabbitja meg, illetőleg a meghosszabbítását nem javasolja a közgyűlésnek; 2. a színházat pályázat mellőzésével Al­mássynak ajánlja föl ujabb három eszten­dőre, de csak abban az esetben, ha Almássy a színház költségeinek egy részét saját bud­get-jéből hajlandó fedezni. Az összeg megha­tározásával a tanács a számvevőséget bízza meg; 3. ha Almássy ezt a kikötést nem fogad­ja el, a színházra nyilvános pályázatot hir­detnek. Kimondották még, Ihogy a tanácsnak ezt a határozatát bemutatják a közgyűlésnek, inert az uj szerződési föltételek megállapítá­sa már >a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A szerb bojkottmozgalom hivatalos aktái Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Vasárnapi számá­ban jelentette a Délmagyarország, ihogy a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara hivata­los értesítést fog kapni a szerb ibojkottmoz­galomról, amely az osztrák és magyar áruk ellen irányul. A bojkottmozgalom hivatalos aktái ma megérkeztek a szegedi iparkamará­hoz. Belgrádiban keltek, a szerb Kereskedel­mi Kamara, Iparkamara és Kézműves Ka­mara bocsátották ki, amelyek Szerbia.,:;:: külön-külön intézményt alkotnak. A bojkott­mozgalom eddig csak fenyegetés, még nem indult meg. Perjéssy László, a szegedi Ke­reskedelmi és Iparkamara titkára munka­társunk előtt odanyilatkozott, ihogy fenyege­tésnél nem is lesz több és minden jel arra vall, hogy a szerbek egyáltalán nem hajtják végre a mozgalomról szóló nagyhangú ha­tározatot. Épen ezért a magyar kamarák szükségtelennek is tartják, hogy országos ér­tekezlet keretében foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, így tehát a hirdetett országos ka­marai értekezlet el is marad. Lehet, Ihogy a pünkösdkor összeülő kamarai titkári értekez­leten és kereskedelmi kongresszuson teszik szóvá a szerb mozgalmat, de ez sem valószí­nű. A szegedi kamaránialk — mint általában a magyar kamaráknak — az iá fölfogása, hogy a bojkott határozat politikai okokból készült és politikai pressziót akar gyakorol­ni a monarchiára. Módunkban van a bojkott­határozat aktáit, amelyek eredetileg nlémet nyelven szólnak a szegedi kamaráihoz, teljes szövegükben leközölni. Az egyik, a határoza­tot -kisérő levél, amely a kamara elnökéhez van címezve, így hangzik: Elnök Ur! Mellékelve van szerencsénk egy határo­zatot küldeni, amelyet a kereskedelmünk, iparunk részéről megjelent képviselők az osz­trák-magyar áruk ellen bojkott ügyében hoz­tak. Azt hisszük elnök ur, hogy nem szüksé­ges részletesebben kifejteni azokat az oko­kat, melyek bennünket ezen. lépések megté­tellére késztettek. Szerbiának már kezdettől fogva alkalma volt Ausztra-Magyaroirszág eljárása miatt, amely nemzeti létünket és gazdasági fejlődésünket fenyegette, panaszt emelni. Ausztria-Magyarországnak a visölr kedése azonban a Balkán-háború kezdete óta, amely háborút azért indítottuk, hogy a Balkánt a török iga alól fölszabadítsuk, az egész szerb népet legnagyobb mértékben föl­izgatta, ugyancsak vérig lázította a szerb ke­reskedőket és kézműveseket, mert a monar­chia viselkedése egyenesen Szerbia legfonto­sabb életérdekei és a szerb kereskedelem el­len irányult. Szerbia ezen háború által test­véreit akarta fölszabadítani és egy a tenger­hez vezető ut által nemzeti és gazdasági ön­állóságát akarta biztosi tanli. Nevezetesen, az osztrák-magyar agrárius áramlat figyelembe­vételével uj utakat és uj piacot akart terem­teni. Midőn azonban ezen uj utakat sok vér­ontással megszereztük, Ausztria-Magyaror­szág minden befolyását latba vetette, csak­hogy ezt megakadályozza és e célból egy autonóm Albániát teremtett. Példátlan áldozatok árán egyezett bele Szerbia abba, hogy határain félvad törzsek­ből államot alkossanak, amely állandóan ve­szélyezteti Szerbiának nyugodt' fejlődését. Most pedig Ausztriiia-Magyarország még job­ban bővíteni akarja, amennyiben a határo­kat oly területekre is kiterjeszti, amelyeken jelenleg is szerbek laknak és ezáltal a szerb elemet ezen .területeken az larnauták általi tel­jes megsemmisülésbe dobja. Azonkrvü'l Ausz­tria-Magyarország Szlkutari. elvétele által testvéreinket, a montenegrólakat is meg akiar­ja fojtani, amennyiben azokat Karsztjukra szorítja. Ausztria-Magyarországnak ezen vi­selkedése az oka annak, hogy a háborús ál­lapot, bár az ellenségeskedéseik befejeződtek, folytonosan húzódik és ezáltal az általános gazdasági pangás mindlhosszabb ideiig tart. A szomszéd népek ilyen ellenséges tényke­désekkel szemben ia szerb Ikereseti ágaik sem maradhatnak veszteg, amiért is elhatározták, hogy az önállóságukért folytatott harcban iaz egyetlen rendelkezésűikre álló eszközt, a bojkottot fogják fölhasználni. A kereskedők, iparosok és kézművesek, akik hazájuk megmentésére ezt a küzdelmet fölvették, sajnálják, hogy ezáltal azok a szo­ros kereskedelmi kapcsok, amelyek Ausztria­iMagyarország és Szerbia között évszázadok óta fennállanak, megsemmisülnek, de az a remény vigasztalja őket, hogy végre is Ausz­tria-Magyarország be fogja látni, hogy a kis .Szerbiának ezen elnyomása Ausztria-Ma­gyarországra is káros és hogy nemsokára hasznos fordulat állhat be, ha nem kívánják tőlünk, hogy az ausztria-magyarországi ipar piacát más államok piaca váltsa föl. A kereskedelem, ipar és kézművesek képviselői szükségesnek tartják tehát, hogy a bojkott megkezdése előtt Önhöz, elnök ur, és testületéhez azon irányban appelláljanak, miszerint saját hatáskörükben, azon iparkod­janak, hogy ez a káros politika megszűn­jék, nehogy kényszerülve legyünk oly esz­közökhöz folyamodni, amelyek ránk .nézve éppenséggeli nem kellemesek, amelyek azon­ban gazdasági függetlenségünk és nemze­tünk létének megvédése szempontjából elen­gedhetetlenek. Fogadja elnök ur kiváló tiszteletünk biz­tosítását, A Kereskedelmi Kamara. Az Iparkamara. A Kézműves Kamara. Maga a bojkotthatározat pedig a követ­kező: HATÁROZAT, amely a kereskedelmi, ipar és kézmü­veskamarák 1913. évi március hó 28-án tar­tott gyűlésében elfogadtatott. Tekintettel Ausztria-Magyarországnak a szövetséges államokkal, különösen Szerbia és Montenegróval szemben elfoglalt magatartá­sára, a kereskedelmi-, ipar- és kézmüveska­maránaik képviselői azt látják, hogy Ausz­tria-Magyarországnak ezen viselkedése által a szövetkezett Balkán-államok, elsősorban pedig Szerbia és Montenegró politikai és gazdasági érdekei fenyegetve vannak és ami­dőn e fölötti hazafias .föliháborodásuknak ad­nak kifejezést, kijelentik, hogy minden áldo­zatra készek, aimit hazájuk jogos követelmé­nyeinek védélrrére tőlük kíván. .Elhatároztuk tehát: 1. hogy a velük összeköttetésben álló kereskedelmi és ipari köröket az illetékes ke­reskedelmi és iparkamarák ultján értesítik, hogy üzleti összekötetéseiket a monarchiával rögtön fölbontják, ha a szövetséges Balkán­államokkal, különösen Szerbia, Montenegró­val szemben táplált ellenséges politikájával föl nem hagy, 2. hogy ha ez az előterjesztés eredmény­telen maradna, a bojkottot Ausztria-Magyar­ország áruival szemben rögtön megkezdik, 3. hogy a többi államok kereskedelmi, ipari és kézműves köreiben lépéseket tesz­nek aziránt, hogy ezek is csatlakozzanak a bojkotthoz, 4. hogy a kereskedelem, ipar és kézmű­vesek képviselőiből végrehajtóbiz'ottságot ala­kítanak, melynek föladata lesz, hogy a bel­és külföldi kereskedelmi és ipari testületeik­kel érintkezésbe .lépvén, a bojkottnak részle­tes tervét elkészítse és annak keresztülvite­lét szorgalmazza. Megkérdeztük Perjéssy László kamarai titkárt, micsoda következményei lesznek a bojkotthatározaitniak, milyen .magatartást ta­núsít vele szemben a szegedi kamara és ál­talában a magyar kamarák. Perjéssy Lász­ló érdeklődésünkre a következő fölvilágosí­tást adta: A szerb bojkottmozgialommál nem egy országos kamarai értekezlet fog foglalkozni, hanem minden valószínűség szerint a pün­kösdkor tartandó kamarai titkári értekezlet és az ugyanekkor tartandó országos kereske­delmi kongresszus. Véleményem szerint azon­ban addigra a szerb bojlkotitmozgalorn már tárgytalanná is lesz. Minden jel arra mutat, hogy meg se indul, mert nem is közgazdasági szükségből ered, hanem politikai tendenciája van és ilyen irányban akar pressziót gya­korolni. Magát Szerbiát közgazdasági érde­kei arra utalják, hogy a jóviszonyt Ausztria és Magyarországgal fentaritsa. Hiszen keres­kedelmének legnagyobb része Ausztria és Magyarország nagykereskedőinek hitelét él­vezi és a moratórium megszűnése után ismét ezeknek a jóindulatára kell, hogy támasz­kodjék. A két állam közgazdasági szempont­ból annyira egymásra van utalva, hogy az a nagyhangon meginditani akart bojkott olyan eredménnyel fog járni, mint amikor a csehek a magyar lisztet bojkottálták. Ebbőil se lett BtttonffcárlóH sok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult „Cgyesiill pasztalosok Jntsrraktára," (Szeged, Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben) ahol kizárólag helybeli, elsőrendű asztalosmesterek ké szitményei, mindenféle kivitelben, ré2ZÍ8tfÍZ8':ésr8 is kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom