Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-20 / 92. szám

Sssrkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 BUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 - félévre . . K14.— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2-40 Egyes szára ára 10 Mér. Kii ital Kárász-utca 1 KiadóhiraiaM-teteéoe. .305. Kiadó telefonja ...... Szeged, 1913. II. évfolyam 92. szám. Vasárnap, április 20. A fizetésrendezés kritikája. Az uj városi törvény, melyet még a mult év augusztus havában kihirdettek az Országos Törvénytárban, a helyi közigazgatás lassú kerekei között csaknem egy évig bujdokolt, mig megoldásának első komoly formája megjelent a nyilvánosság előtt. A városi tisztviselők fizetésrendezéséről készített tervezetet hétfőn tárgyalni fogja a szervező bizottság, azután a közgyűlés és végül beleszál még a belügyminiszter is; hol van még az illetmény-különbözetek tényleges kifizetése? . . . A tervezet azonban megvan és hü tükrét nyújtja annak a gondoskodásnak, a melyben a város hatósága a tisztviselői kart részesíteni kívánja. A számok lelke elárulja a közigazgatás mai alakulásában kifejezett egész rendszert. Jogosult tehát, ha a közvélemény asztalára némi magyarázattal kerül ez a rég várt tervezet, melynek aránytalanságai nagyon is szembeötlőek és feltétlen revízióra szorulnak. Az 1912. évi LVIII. törvénycikknek legegyenesebb intenciója az volt, hogy az állami és közigazgatási tisztviselők ellátása között fennálló jelentékeny különbségeket eloszlassa. Megjelölte tehát azokat a fokozatokat, melyek a közigazgatási tisztviselők hivatali hatáskörének megfelelnek és ezáltal minden városi tisztviselő számára kiszabta az anyagi ellátásnak azt a legkisebb mértékét, melynél kevesebb fizetést részükre megállapítani nem lehet. A törvénynek 14. §-ában megengedte a törvényhozás azt is, hogy a városok a törvényben meghatározott illetményeknél magasabb illetményeket is megállapíthassanak, de a tisztviselőket magasabb fizetési osztályba nem sorozhatják. Mi ennek a rendelkezésnek az értelme? Az, hogy az állam segítséget nyújt a szűkösebb viszonyok közt tengődő városoknak a kor igényeihez mért tisztviselői ellátások folyósításához, de egyúttal határt szab az eddigi aránytalanságoknak is. Még a nagy vagyonnal rendelkező és pótadó nélkül boldoguló törvényhatóságoknak is, csak azt engedi meg, hogy költi ségvetési fölöslegükhöz mérten az általános fizetési tételekhez bizonyos pótlékokat csatolhassanak. A pótlékoknak, illetve a helyi fizetési többletnek mérvét megszabja az a rendelkezés, hogy a tisztviselők magasabb fizetési osztályokba nem sorozhatok. Ezt a rendelkezést Szeged város tervezete zseniálisan megkerülte. A városi törvény ugyanis a polgármestert a VI., a főkapitányt és a tanácsnokokat a VII., a főorvost a VIII. fizetési osztályba sorozza és kezdő fizetésüket 6400, 4800 és 3600 koronában állaipitja meg. A szegedi tervezet ezekhez a -fizetésekhez 3600, 1800 és 1200 korona pótlékokat csatol, vagyis a polgármester alapfizetése 10.000, a rendőrfőkapitányé 6600, a főorvosé 4800 koronában van kontemplálva, amely összegek már nemcsak az egygyel magasabb fizetési osztályok ellátásának felelnek meg, de részben meg is haladják azokat. A VI. fizetési osztályba sorozott polgármester például ugyanannyi alapfizetést élvez, mint az V. fizetési osztályba sorozott főispán; a VII. fizetési osztályba sorozott főkapitány 200 koronával magasabb fizetéshez jut, mint a VI. fizetési osztályban levő és csak 6400 koronával dotált törvényszéki elnök; VIII. fizetési osztályba sorozott főorvos már ismét egy -színvonalon áll a VII. fizetési osztályban levő állami közegészségügyi felügyelővel. Ezek az aránytalanságok csak növekszenek ugyanazon osztálynak magasabb fizetési fokozataiban. Mig ugyanis a főispán fizetése 12.000 koronáig emelkedik, addig a szegedi polgármesteré 13.000 koronáig; a főkapitány 8600 koronát is elérhet, de a táblabíró csak 8000-et; a városi főorvos legmagasabb fizetése 6400 korona, egy törvényszéki biróé csak 6000 korona. Pedig a fölsorolt állami tisztviselők valamennyien egygyel magasabb fizetési osztályokban vannak. A tervezet tehát nem mondja ki, hogy a magasabb városi tisztviselők a törvényben meghatározott fizetési osztálynál magasabbra soroztainak (mert ezt tiltja a törvény), ellenben nagyobb fizetést biztosit részükre még a magasabb fizetési osztályban meghatározott jövedelemnél is. Ezt a megoldást két okból is hibáztatni lehet. Először is abból a szempontból, hogy a városnak túlságos anyagi fölöslegei nincsenek, mert hiszen a törvény által nyújtott 90.000 korona államsegélyen és a fizetésrendezésre már előirányzott 45.000 koronán felül még 80.000 koronára van szükség, ha az előterjesztett tervezet végrehajtására sor kerül. Másodszor pedig — és ez a fontosabb — hibás a javaslat azért, mert ezt a bőkezű gondoskodást csak a fölsorolt magasabb állásoknál és kisebb mértékben még az árvaszéki ülnököknél és mérnököknél valósítja meg, ellenben az igazi kishivatalnokoknál a lehető legpontosabban betartja a törvényt és még elvétve sem engedélyez pótlékokat. Bizonyára senki sem sajnálja a város tisztviselőitől a jól megérdemelt fizetési többleteket. A tisztviselői kar, melynek korlátok közé szorított ellátása egyre aránytalanabb távolságokra kerül a megélhetés lehetőségétől, a társadalom legőszintébb szimpátiájára és gosdöskodására méltó. De ha már nem tartják be a városi törvény által meghatározott kereteket, akkor az egyenlő és arányos elbánás elvének kellene érvényesülnie az egész vonalon. Ha a fizetési osztályok törvényszerű arányossága jó az egész országnak, legyen jó Szegednek is és ne akarja ez a város megkorrigálni a törvény arányossági elveit Olyan módon, mely a vezetőségre bizonyára nem veti az elfogulatlanság és pártatlan igazságosság látszatát. Nincs terünk arra, hogy az egész tervezetnek minden hibáját felfedjük. A kirívó igazságtálanságokra azonban, mert ilyenek is vannak, — már most rá kell mutatni, mert ha a szervező bizottság és a közgyűlés nem fogja orvosolni a bajokat, a tervezet mostani formájában szégyene lesz az egész magyar közigazgatásnak. És itt azoknak a mostoha sorsban részesitett városi embereknek a sérelmét értjük, akiket a tervezet „nem szorosan vett közigazgatási teendőket végző városi alkalmazottak" névvel illet s a kikre a közművelődési és közoktatási szolgálat ellátása van bizva. Legszembeötlőbb ezek között is a zeneiskola igazgatójának és tanárainak képtelen, indokolatlan, szinte vétkesen könnyelmű mellőzése. Az ember azt hinné, hogy ha valahol van elfogadható indok a törvényes formától való eltérésre, ugy első sorban azoknak az alkalmazottaknak az ellátásánál van, akik nem sivár és mechanikus menetű közigazgatási szalmacséplést, hanem egyéni értékeket kivánó művészi tevékenységet fejtenek ki. A tervezet készítői épen ellenkező nézeten vannak. A zeneiskolai igazgatót a X. fizetési osztályba, a zenetanárokat pedig a Xl-ikbe sorozták, holott az országos zeneakadémia igazgatója a VI., tanári kara pedig a IX—VII. fizetési fokozatokban vannak. Hol itt az egyenlő elbánás elve? A szegedi zeneiskolai igazgató aki az uj zenepalotában elhelyezendő iskolát modern, európai szinvonalra emelni lesz hivatott, kevesebb fizetést kap, mint egy vámíeiügyelő, vagy javadalmi könyvelő, kevesebbet, mint egy adóügyi számtiszt. A zenetanár 1600 koronája pedig tiszta mulatság a vágóhídi és vízvezetéki gépész 1800 koronája mellett. Nem, ilyen hallatlan abszurdumokat lehetetlen megtűrni. A zeneiskola igazgatói székét még sem lehet a főkertésszel egy szinvonalra állitott egyénnel betölteni. Ezen az állapoton segíteni kell, hacsak a milliós város azt nem akarja, hogy a művészetek mostoha ellátásáért országos megszégyenítésben legyen része. Hasonlóképen nagyon mostoha sorsú