Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-15 / 87. szám

2 DELMAQYARORSZÁQ 1913. április 15 A Pálfy-féle vasgyár és a kormány. (Saját tudósitónktól.) Alig két 'hete, hogy a kitűnő hírnévnek örvendett Pálfy-féle vasgyár mindem anyagi áldozat (és szakértelemmel iteljes vezetés ellenére üzemét beszüntetni volt kénytelen. A közvélemény, amelyet a gazdasági válságok katasztrofális eseményei bizonyos fokig már .apatikussá tettek, látszólag egykedvűen fogadta ezt (a hirt. Pedig a Pálfy-féle vasgyárral Szeged szegényes ipari életéből jobb sorsra méltó, egykor virágzó vállalatot törölt ki a viszonyok ,roszszabbodása. De ugy látszik, csak rövid időre. A belügyminiszter ugyanis jóváhagyta azt a határozatot, amellyel a közgyűlés a Pálfy-féle vasgyár céljaira 15 hold területet kedvezményes áron eladott. A jóváhagyás értelmében tartozik a gyár tulajdonosa öt éven belül 10 hold területen a gyár épitését befejezni, öt holdon pedig munkáslakásokai építeni. Véglegesem döntött azonkívül a kereskedelmi miniszter a Pálfy-féle vasgyár számára kért államsegély dolgában. Egy összegben 300,000 korona államsegélyt kap a gyár. Kétségtelen-, hogy ez .a két miniszteri döntés újból életre támasztja ,a vállalat üzemét és hogy nagy lépéssel viszi ia megvalósulás felé a részvénytársaság megalakítását. Sőt azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy kedvezően fogja befolyásolni azt a munkát, a mely a Szeged-Alföldi Takarékpénztár régi vezetéséből származó bajokat igyekszik elimimáini. Ismeretes, hogy a Magyar Általános Hitelbankkal való tárgyalások nem vezettek eredményre és hogy Szeged-Alföldi vezetősége -most a Merkúr bankkal tárgyal. A Merkúr megbízottai megállapították a bank státuszát, amely — egyelőre csak ennyit — elég kedvezőnek mutatkozik (arra, hogy a — No siess már, te! későre jár! — zaklattak a jelmezbe bujt pajtások. Csak egy jelmez maradt még — egy (előkelő kinai. — Adja hát ide a kinait. És ideadták a kinait. Ez — tudja az ördög, hogy mi volt?! A jelmezről még nem is szólok. Nem beszélek a bolondos tarka csizmákról, melyek csak félig fértek a lábamra, mig a másik lényegesebb fele fölfelé kunkorodott, mint valami érthetetlen ráadás. Arról a rózsaszínű rongyról se szólok, mely a fejemet paróka módra földte és melyet két szál madzaggal a füleimhez erősítettek, melyek azután fölfelé is meredtek, mint a denevér fülei. De az. álarc! Ez, ha szabad igy mondanom, egy elvont fiziognómia volt. Volt orra, szeme és szája, mind a maga helyén, de azért nem volt benne semmi emberi. Az ember még a sírban sem ölthet ily nyugodt arcot. Nem fejezett ki sem bánatot, sem vidámságot, sem csodálkozást — egész határozottan: nem fejezett ki semmit. Egyenesen és nyugodtan nézett az emberre — és fékezhetetlen kacaj fogta el mindazokat, a kikre igy nézett. Pajtásaim a nevetéstől a pamlagon hevertek, kimerülten roskadoztak a székekre és karjaikká! hadonáztak: Ez lesz a legeredetibb jelmez, kiáltották. Én majdnem sírtam. De amikor megláttam magamat a tükörben, engem is elfogott a kacaj. Igen. - Ez lesz a legeredetibb álarc. — Semmi szín alatt sem vesszük le az álarcot, — mondották a pajtásaim útközben. Fogadjuk meg becsületszóra! — Szavamra! Szavamra! . . . • Szeged-Alföldi végleges és teljes szanálását lehetővé tegye. A tárgyalások most folynak, megállapodás nincs még arr,a, 'hogy miikép történjék a rendezés. De a módok, amelyek a mai napig szóba kerültek, mind olyanok, amelyeket a Szeged-Alföldi igazgatósága 'elfogadhat. Megkezdi működését a szegedi tőzsdebiróság. (Saját tudósitónktól.) lA Szegedi LlyodTársulat választmánya vasárnap délután 2 órakor Oblath Lipót elnöklete alatt ülést tartott, melynek egyik legfontosabb tárgya a tőzsdebiróság életbeléptetésére vonatkozó megállapodás és intézkedés volt. A LloydTársulat mindenekelőtt határozati,lag kimondotta, bogy a tőzsdebiróság április 21-én megkezdi működését, naponkint hivatalos órák délután háromnegyed 2-től háromnegyed 3-ig lesznek. A tőzsdebiróság elnöke Oblath Lipót, a Llóyd elnöke. A tőzsdebiróság főtitkárává Vermes Zsigmond Llyod titkárt, jogügyi titkárrá Fülöp Zsigmond dr. ügyvédet, társulati ügyészt, helyettes jogügyi titkárokká pedig Bmcih Ferenc din és Vadász János 'dr. ügyvédeket választották meg. A válatszmány helyesléssel fogadta a szervezőbizottság 'azon előterjesztését, hogy a tőzsdebiróság eljárásai és ügyviteli szabályai megfelelő számiban, (kinyomattak, hogy az érdekelt köröknek rendelkezésre legyen bocsátható, továbbá, hogy a környékbeli és szomszédos vármegyék kereskedelmi és gazdasági egyesületei, valamint számottevő kereskedői és gazdálkodói a tőzsdebiróság igénybevételének előnyeiről tájékoztatván, körlevélben a tőzsdebiróság életbeléptetéséről értesitettessenek. Az ülés folyamán Weiner iMiksa igazgató a tőzsdebiróságra. vonatkozólag több előterHátározott-a-n a legeredetibb álarc volt. Az emberek csoportokban követtek, 'megfordítottak, meglöktek, csipkedtek — és amikor én, megkínzottan, az üldözőim felé fordultaim haragosan — fékezhetetlen kacaj lett. Ahol álltam, meg jártam, körülvett a kacaj harsogó felhője és agyonszorított; velem ment és neon tudtam magam kitépni az őrületes jókedv e gyűrűjéből. Percekre engem is magával ragadott, táncoltam és szemeimben az egész világ forgott, mintha részeg lenne. És miilyen messze volt én tőlem ez a világ. És milyen magányos voltam én ez álarc alatt! Végre nyugton hagytak. Dühösen és ijedten, haragosan és gyöngéden néztem „ő reá" és igy szóltam: — Ez én vagyok. Sürü szempillák emelkedtek lassan: és elcsodálkozva. Sötét sugarak egész kévéje lövellt reám — és egy kacaj, csengő, vidám, világos, mint egy tavaszi nap — egy 'kacaj volt a felelet. — Igen, ez én vagy dk! Ez én vagyok! — ismételtem én és mosolyogtam. — Miért nem jött el ma? De ő nevetett, fuldokolt a kacagástól. — Megkínzott! A szivem ugy .gyötrődik! — mondottam s epedve kértem, hogy feleljen. 1 m — Mi ia baja? ' ! "" — És ön? — (mondotta és elfojtotta .a kacagását. — ön milyen . . . komikus! Vállaiim összezsugorodtak, fejem lehanyatlott és annyi kétségbeesés volt a testtartásomban! És mialatt ő, iartán a kacaj ki alvó esti pírjával, a mellettünk tovaszáguilldó vidám ifjú pároík után nézett, azt mondottam: j esz test tett, melyekhez a választmány hozzájárult. A választmány ülésében gondoskodott arról, bogy a tőzsdebiróság az előforduló peres esetekben olyan díjszabásokat alkalmazzon, melyek a felekre nézve lényegesen megkönnyítik a tőzsdebiróság igényibevételét, Tözsdebirósági tagokká megválasztották: Weiner Miksa és Csányi János igazgatókat, Acz-él Gézát, begavári Back Bernátot, iBiedíl Samu dr.nt, Csányi Sándort, lEisenlverger Nándort, Glücksihal Lajost,, Grüner Gézát, Hoffm-ann Ignácot, Holtaer Tivadart, Landesberg Mórt, Lóri a Henriket, Neumann Vilmost, Pick Jenőt, Politzer Mórt, {Reitzer Lipótot, Rózsa Mihályt, Rosenfeld Nándort, Solti Pált, Vajda Sándort, Wagner Gusztávot, Wimmer Fülöpöt és Winkler Mórt. A társulati tagok sorába felvették: Gál Miksát és Bettelheim Miksát, A választmányi ülésen jelen voltak: Ohlátih Lipót elnökön: .kivül Weiner Miksa igazgató, Fellner Emil pénztáros, Fülöp Zsigmond dr. ügyész, Rosenfeld Nándor háznagy, Aezól Géza, Bokor Adolf, Böhm Sándor, Deutsch Lipót, Glücksthal Lajos, bástyái Ho.ltz.er Emil, Kiss Arnold, választmányi tagok és Vermes Zsigmond titkár. Hazai és Jankovich a királynál. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter tegnap (este Bécsbe utazott, bogy a mai nap folyamán a hadügyminisztériumban a honvédség 'előléptetési dolgában tárgyalásokat folytasson. A honvédelmi miniszter ebben az ügyl>en a királynál is megjelenik kihallgatáson s alkalmasint holnap utazik vissza Budapestre, Politikai körökben azt hiszik, hogy Hazai báró kihallgatása a tervezett katonai létszámemeléssel is összefüggésben áll. Egy másik miniszteri audiencia is lesz a n,apókban- Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter szerdán reggel titkára, dr. Kisfaludy Kálmán kíséretében Bécsbe utazik, bogy a tárcáját érintő ügyiekben ő felségének jelentést tegyen. — Szégyelje magát, mert nevetett. Komlikus álarcom mögött nem érzii ön az eleven szenvedő arcot? Csiaik azért, hogy lássam önt, kötöttem föl ezt az álarcot. Ön reménynyel töltött el s oly gyorsan, oly kegyetlenül (fosztott meg tőle. Miiért nem jött el? Kedves, mosolygó ajkán iá felelettel, mohón fordult felem — és kegyetlen kacagás rázkódtatta meg; pihegve, majdnem sírva, arcát az illatos csipkekendővel betakarta, nehezen tudta csak e szavakat mondani: — Nézze... meg magát — ott hátul a tükörben ... óh ... ön hogy . . .! i összevont iszemüldíöikkell, ifájdal'mamban összeszoritott fogakkal, jégihdeg arccal, a melyből elmenekült a vér, pillantottam a tükörbe — egy hülyén nyugodt, rendi-tbetetlenül egykedvű, embertelen, -mozdulatlan fiziognómiia nézett rám. És én . . . én fölkacagtam és még el nam halt mosollyal az ajkamon, de a föllobogó harag rángatódzásával és a kétségbeesés őrületével mondottam, majdnem hogy orditottaim: — Ömne'k inam /szabad nevetnie! És amikor ő abbahagyta, én halkan:, suttogva beszéltem neki a szerelemről és sohasem beszéltem olyan szépen, sohasem szerettem (Olyan- nagyon. Beszéltein a várás kiírtjairól* az őrületes féltékenység, meg a vágyódás ikes-erü könyeiiről -és az én telkemről, mely telve volt szerelemmel. És étn láttam, mint ereszkedtek te a szempillák, árnyékot vetve az elhalovány-odó orcákra. Láttam a halovány fehéren keresztüli, mint küldi a föllobogó tüz piros visszfényét és mint hajlik hozzám akaratlan az egész hajlékony test. Az Éj királynőjének vo-l-t öltözve és titokzatosan, fekete csipkéknek mintegy ködébe bur-