Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-28 / 72. szám

ség védelme alatt a keleti szektor csapatai elszántan előrenyomultak és délelőtt 10 óra (fel© 2—300 lépésnyire jutottak a várövhöz,hol az éjszakát töltötték. Ezer embert elfogtunk, ihat mitraiilleiust ós 21 ágyút, köztük hét igyorsitüzeljőt zsákmányol tfunlkj, aímíeEtyeklet azonnal működésibe hoztunk az ellenség el­len. Estefelé nyilvánvaló lett ostromló tü­zérségünk túlsúlya. Több török üteg elné­mult. Ezért parancs .mient, hogy az éj folya­mán a 'várvonalat meg kell támadná. Az éj folyamán azután rendkívül élénk tüzórpár­(baj folyt. A gyalogság elpusztította a mes­terséges akadályokat ós napk'eletkor Aivais­baba, Aidsiogiu, Kastenliik, Kurusesme, II­tdiztaíbia, Topioliu, Kavakz és Kaik erődök egész vonalát szuronnyal elfoglalta. Mozsa­rakat toltunk azután előre, hogy e Tápvona­lat végleg biztosítsuk. Reggel 8 óra felé a törökök megkezdték a depot-k, a kaszárnyák, a kórházak és más katonai épületek össze ­rombolását és a város több pontját föl is gyújtották. A bevehetetlen vár. Konstantinápoly, március 27. Az elfoglalt Drinápoly kétségkívül a szövetségeséktől meghódított terület egyik legjelentékenyebb városa. Drinápoly. kapitulációjának nemcsak politikai tekintetben, de közgazdasági szem­pontokból is rendkívül nagy a jelentősége. Keieti Törökországnak legnépesebb, leggaz­dagabb városa volt. Lakosainak száma meg­haladta a százezret. Ennek a fele volt török, a többi görög, bolgár, zsidó, örmény és ci­gány. Négy püspök, két főrabbinus és egy török nagymollah székhelye volt. Thrácia ke­reskedelmének középpontja volt s ipari szem­pontból is rendkívül fontos város, melynek számos gyára, malma és egyéb ipartelepe van. Törökország történetében nagy szere­pet játszott. Murád szultán vette be 1361-ben és négy évvel később Brusszából ide tette át székhelyét. Több mint száz esztendeig ma­radi ezután a szultánok székhelye, mindad­dig, amig //. Mohamed 1453-ban el nem fog­lalta Bizáncot. A török-orosz háborúban is sokat szerepelt Drinápoly. A győzedelmes oroszok egyik vezére, Drebitsch-Salganski tábornagy, kétségbeesett ostrom után, 1829. augusztus huszadikán, bevonult a romhal­mazzá lőtt városba s kevéssel utóbb ugyanis kötötték meg a békét, mely Törökországra nézve sokkal kedvezőbb volt, mint azt Euró­pa az orosz fegyverek fényes győzelmei után várta volna. A porta visszakapta mindazo­kat a területéket, amelyeket az oroszok el­vettek tőle s inkább gazdasági tekintetben kaptak a győzők jelentékeny előnyöket, öt­ven esztendővel később ismét az orosz zász­ló lobogott Drinápoly ormán. A törökök ugyan hatalmas védmüveket emeltek e fon­tos város védelmére, azonban még mielőtt ezekkel elkészülhettek volna, Gurko tábor­nok vezérlete alatt bevonultak az oroszok, a kik előtt, akár ma Siikri pasa vitéz katonái, fölperzselték, romba döntötték a várost, föl­robbantották a municiós raktárakat s mi­kor két nappal később Skobeletv tábornagy vezérletével bevonult az orosz ármádia, a város beidén füstölgő romhalmazt talált. Romokban feküdtek a város gyönyörű pa­lotái, az Eski Serai, a szultánok a tizenne­gyedik században épült lakóhelye, Szelim mecsetje, melyet a tizenhatodik szcázadban épitett Sinan. Szuleiman szultán hírneves épí­tőmestere. Nyolc nappal később ismét az egész világ érdeklődésének középpontjává vált a sókat szerepélt város. Itt kezdték meg 188 délmagyarország a béketárgyalásokat s itt kötötték meg a san-stefanói békét megelőző fegyverszünetet. Ezután még vagy egy esztendeig tartott, a mig az oroszok kivonultak a városból. Azóta a törökök serényen dolgoztak a város meg­erősítésén, nagyszerű védőmüveket emeltek, villamos tornyokat, páncélkazamatákat épí­tettek s az utóbbi időben az volt a hire Dri­nápolynak, hogy bevehetetlen. Különösen a török stratégák szerették ezt hirdetni. Erre az állításukra azonban alaposan rácáfoltak most a szövetségesek. Elesett Csataidzsa is. London, március 27. Az Exchange Telegraph Gompany egyik munkatársának a bolgár követségen ma délelőtt kijelen­tették, hogy két napi véres harc után ma hajnalban Csataidzsa is a bolgárok kezébe került. Utolsó erőfeszítések. Konstantinápoly, március 27. Öt nap óta a csataldzsai vonalon a legvéresebb és legelkeseredetteb harc folyik, amely a törökökre nézve kedvezőtlen fordulatot vesz. A második hadtestet, amely a csa­taldzsai állomást védelmezte, a bolgárok nagy veszteségeik közt visszavonulásra kény szeritették. A jobbszárnyát Mustafa^ Pasáig űzték vissza és a halszárnynak is meg kellett hátrálnia. A csataldzsai vo­nalról érkezett megdöbbentő hirek itt nagy zavart idéztek elő és semmiesetre se fog­nak .következmények nélkül maradni. A kormányt vádolják azért, hogy belement az offenzivába és a vereségnek alighanem kormánybukás lesz a következménye. Konstantinápoly, március 27. A Csa­taidzsa előtti helyzetről a tegnapi kelettel még a következőket jelentik: A csataldzsai várővön kiviil operáló török csapatok, me­lyek e hó 18-án Kadikőjt és a kabakesai hal­mokat megszállották, csak 15 zászlóaljból állottak. Ezeket a csapatokat szombaton há­rom bolgár hadosztály megtámadta. A törö­kök szívósan védték magukat, de végre is kénytelenek voltak a túlerővel szemben meg­hátrálni és a hadállást kiürítették. Húsvét va­sárnapján a törökök folytatták a jobb szárny ellen az offenzívát. A bolgárok Kestenliket is megtámadták, de a törökök időközben erősítéseket kaptak és a bolgárokat véresen visszaverték. A török előőrsök tegnap óta közvetlen érintkezésben állanak az ellenség­gel. Makrikőjiben és San-Stefanóban kedd óta egyetlen katona sincs, mert ezekről a helyekről az összes csapatok észak felé vo­nultak. A Kiatana és Meslidzsében levő csa­patokat, valamint a fővárosból a helyőrség legnagyobb részét Csataldzsába kiüldötték. Győzött a monarchia álláspontja. London, március 27. A nagykövetek tegnap délután tartott tanácskozásán Al­bánia dolgában Ausztria-Magyarország javaslatait minden formában elfogadták. A hatalmak belgrádi és cettinjei kö­vetei instrukciókat fognak kapni, hogy Szerbia és Montenegró kormányait érte­sítsék a hatalmaknak Albánia északi és északkeleti határaira vonatkozólag hozott határozatáról. Ugy volt, hogy a nagykö­1913. március 16. vetek reuniója ma meg fogja kezdeni Al­bánia déli határának megvitatását, de er­re már nem volt idő és ez a pont a pénte­ken tartandó legközelebbi tanácskozáson fog tárgyalásra kerülni. A mai tanácsko­zás másfél óráig tartott. Mit akar az orosz ? Bécsből telefonálja tudósitónk, hogy a diplomácia értesítése szerint az orosz kormány még ma sem küldött istrukciókat Cettinjébe és Belgrádba, igy nem is jelen­tette be a nagyhatalmak fölfogásához való csatlakozását. Addig pedig, mig Oroszor­szág nem nyilatkozik, a nagyhatalmi egy­öntetű eljárásról nem lehet beszélni. Ha Oroszország továbbra is ilyen tartózkodó állásponton marad, abban az esetben a monarchia és Olaszország kénytelen lesz önállóan eljárni. Szerbia és a monarchia. Belgrádból jelentik, hogy Péter király elnöklésével minisztertanács volt, amelyen a monarchiának Szkutarival és Albániával szemben való magatartását is tárgyalták. A miniszteri tanács utasította a Szkutarit os­tromló szerb vezető-tábornokot, hogy az ostromol hagyja abba, mindaddig, mig az idegenek elhagyják a várost. Belgrádban azt is hangoztatják, hogy Szkutari ostromá­ról mindaddig nem lehet szó, amig Szerbia újból meg nem kezdené, mivel Montenegró nélküle nem képes az ostromra. .knbbabssganbbbbbbbebbaae&abbbbbsbasesbsaxiiíbissiavbr" Lukács László miniszterelnök útja. Félhivatalosan jelentik, hogy Lukács László miniszterelnök húsvéti vakációja véget ért, A kormányelnök befejezte lovranai üdülését és előre megállapított programja szerint ma este Bécsbe utazott. Lukács tárgyalni fog a delegációk dolgában a közös miniszterekkel, elsősorban Berchtold gróf külügyminiszterrel, Valószinü, hogy audienciára is jelentkezik a királynál, akinek szentesítés céljából bemu­tatja a választói törvényt, amelyet a főren­diház változatlanul fogadott el. Andrássyék Zemplénben. Sátoraljaújhely­ről jelentik: Zemplén vármegye törvényha­tósági bizottsága ina délelőtt tartotta évne­gyecles közgyűlését, óriási érdeklődés; mel­lett. A közgyűlés előtt nagy előkészületieket tettek ugy a főispán, mint az ellenzéki me­gyeházottságá tagak — legkivált az Andrássy grófok — résziéről. Meczner Gyula főispán elnökölt a közgyűlésen, melyen háromszáznál több bizottsági tag jelent meg. Fieszült kiván­eisisáig kisértie Andrássy Gyula grófnak be­szédét, amellyel a kormány iránt való bizal­matlansági indítványt okolta meg. Andrássy kemény beszédéire Molnár Béla bizottsági tág ; munkapárti képviselő válaszolt ós azt indit­iványoata, hogy térjenek napirendre az in­dítvány fölött. Ezután megejtették a névsze­rinti szavazást, melynek ered,ményeképen a bizalmaMansági indítvány mellett 183 bizott­sági tag szavazott, Molnár .Béla Indítványá­ra ezzel szemben 122 bizottsági tag adta le .szavazatát, az ellenzék tehát hatvanegy sza­vazattal győzött. Molnár Béla képviselő a következőket mondta a közgyűlés után: — Az ellenzék nagyon zajongott beszé­deim közben, annyira, hogy alig tudtam el­mondani' beszédemet. Szóltam a Lnkáes-Désy pörről, az általános politikai helyzetről és a a viiághüü pilseni részvénysör és müncheni „Spaíenbráu" palackokba fejtve és házhoz szállítva kapható Sigmond Testvérek Utóda cégnél, ===== Jókai-utca 1. — :— — Telefon 189.

Next

/
Oldalképek
Tartalom