Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-09 / 57. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. és tűrhetetlen hangú gyanúsító és rágal­mazó frazeológiával nyerjen védelmet. Azért, mert Lukács László a 30 éves korhatár fentartásához ragaszkodott ja­vaslatában, bizonyára nem érdemli meg, hogy egyéni becsületében és közéleti tisz­tességében orozva megtámadtassák. Na­gyon tiszteletreméltó fölfogás lehet az is, hogy a választójog megillessen minden 24 éves polgárt, de nem kevésbé tiszteletre­méltó lehet az a fölfogás is, hogy az értel­mi cenzust a 30 éves korhatár korrektivu­mához kössük. Aki ezen véleménykülönb­ség miatt Lukács Lászlót akarná becsüle­tében megtámadni — az szaíkasztottan ugyan ugy jár el, mint akik most a tömeg­sztrájk lefuvása miatt a proletár sajtót és a proletár vezér éket azzal vádolja, hogy meg vannak vesztegetve. Konferál a házelnök. — Tisza az uj házszabályokról. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülése után Tisza István gróf magához kérette az újságírókat és előadást tartott ne­kik a házszabályok revíziójáról. — Csak annyit vagyok bátor előrebocsá­tani, — mondotta — hogy az ujj házszabály alapgondolataiban teljesen azonos azzal az álláspontal, melyet a házszabályok reform­jának méreteire nézve nemcsak a szabadel­vű-párt annak idején elfoglalt, hanem ame­lyet a magyar közéletnek minden jelenté­keny tényezője pártkülönbség nélkül elfoga­dott. Mellőzzük a klotürt: az érdemleges tár­gyalásnál azonban igyekszünk lehetőleg ki­zárni a teknikai óbstrukciót, megadjuk a rend íöntartásána szükséges eszközöket és bizonyos határidő alatt biztosítjuk a költség­vetés letárgyalását. Ezzel a reform keretei már meg vannak adva. Ami a rend föntar­tására vonatkozó intézkedéseket illeti, ezek teljesen kongruensek a múlt évben e tárgy­iami barátságos, de amint kigúnyolni kezd­ték kedvelt őseit, végképpen megharagudott. A felesége, született Kovasóczy Anna, aki hajdanában nagyon mulatós menyecske volt 'és még később is szeretett versenyt inni a férfiakkal, (évődve mondogatta: — Legjobb lesz, kedves férjemuram, ha engem is elzavar a háztól. Akkor legalább egészen egyedül marad az őseivel. — Te is Anna? — mormogta busán Za­horai. — Pedig te tudod legjobban ... Kovasóczy Anna — sohasem öregedett meg, kívánatos, derék teremtés volt — für­gén felelt: — Persze, 'hogy tudom. A püspök nagy­bácsit Bágyban vette, amikor a Futter báró­kat árverezték. A nevezetes Zahorai György egy pesti boltostól került litde... — Kigyó! — szisszent fel Zahorai, és a feleségére is megharagudott. Igy hatalmasodik el némely hóbort az emberen. Bezzeg tiz esztendő előtt, amikor a fehérarcú menyecskét a házhoz hozta, ak­kor csupán a menyecske szemében, kereste a boldogságot. Kovasóczy Anna, — nagyon vig, mulatságos tereim,tés volt, s mert a jó­kedvén kivül nem völt egyebe, nem igen válogathatott a kérőkben, — mikor az öre­gesedő Zahorainak nyújtotta a Ikezét, talán még az ősökkel se törődött volna. De tiz esztendő nagy idő! Az asszonyok elfelejtik, hogy mivel tartoznak a férjüknek, és Anna az elmogorvásodott, megsoványodott vén ember mellett nagyon rosszul kezdte érezni magát. Különösen akkor, midőn a vig, ido­gáló, udvarolgató szomszédok is, akik addig szívesen jártak a fehérarcú, gömbölyű me­nyecske udvarlására, elmaradoztak a háztól. Igaz, ami igaz, Anna a Zahorai őseit annyira sem becsülte, mint az élő Helmeczy Jánost, a vén, "részeges kántort, aki legtovább állta a Zahorai nnogorvaságát. A vörös-orrú kántor ban alkotott uj törvénynyed. Általánosság­ban egyelhet n,em mondhatok. — Az .osztályokat mellőzzük, mert ezek­nek működése úgyis teljesen obszoletté vált. Hosszú idő óta nem működnek az osztályok, csak a Ház megalakulásánál Van koimoly sze­repük — ezt meg is hagyjuk nekik. — A bizottságok működésében uj dolog az, hogy ugyanazt a tárgyat töhb bizottság egyszerre is tárgyalja. Eddig is gyakran megtörtént, hogy ugyanazt a tárgyat több bizottsághoz utasították; a bizottságok eddig külön tárgyaltak, anélkül, hogy tudták vol­na, mi vezette a másik bizottságot tanácsko­zásában vagy határozatában. A bizottságok ugyanazok, mint eddig. Az összeférhetetlen­ségi bizottsággal kapcsolatban fölmerült az az eszme, hogy az erre vonatkozó rendelke­zéseket módosítsuk; addig azonban, mig az összeférhetetlenségi törvény nincs módosít­va, a házszabályt sem módosíthatjuk. — Az elnöki irományok előterjesztése lé­nyegesen módosul, ahból a célból, liogy mel­lékes kérdések fölvetésével ne lehessen teknl­kai óbstrukciót csinálni. Az irományokat az elnök, ha akarja, a jövőben az ülés végén terjesztheti elő és az előterjesztésekkel kap­csolatbán legföljebb négy képviselő szólal­hat föl. Uj dolog, hogy a jegyzőkönyv hite­lesítését a jövőben másnapra Lehet halasz­tani. — Teljesen újra rendezzük .az indítvá­nyok ügyét. Ezentúl nemcsak szerdán ós szombaton, de bármely napon lelhet indít­ványt beadni. Az indítvány tárgyalásáról, Legföltelbb két szónok meghallgatása után, a következő ülés végén határoz a Ház. — A törvényjavaslatok tárgyalásánál az elnök indítványozza, hogy több szakaszt egy vitával intézzen el a Ház. Ha az elnök ily indítványt tesz, indítványa ügyében legfel­jebb négy képviselő hozzászólása után hatá­roz. A házszabályokat, ha ennek ohstrukciós célja van, a napirend tárgyalására szánt idő utánra halaszthat ja az elnök. Zárt ülést csak ötven képviselő kívánságára tartanak. A zárt ülésen egy szónok meghallgatása után bárki indítványozhatja a. zárt ülés be­rekesztését és erről a Ház egyszerű szavazás­sal azonnal dönt. A határoziathozatalikoz a jövőben nem száz, hanem csak hatvan kép­viselő jelenléte szükséges. Névszerinti szava­zást csak ötven képviselő kívánságára rendel­nek el és nem busz képviselő kívánságára, mint eddig. Ha a vita végén több szavazás válik szükségessé, ezek közül csak egy lehet névszerinti. — A költségvetés tárgyalása alatt az ülé­seknek legalább nyolc óra, hosszáig kell tar­tani naponkint. Ha az évi költségvetés tár­gyalása 20 ülésnapot vett igénybe, az elnök a 20-ik ülés utolsó órájában a költségvetés fölött folyamatban levő vitát, tekintet nélkül a még jelentkező szónokokra, bezárja s a költségvetésnek tárgyalás alatt álló részét az ahhoz tartozó módosításokkal együtt sza* vazás alá bocsátja. A következő ülések napi­rendjére a még hátralévő tárcák költségveté­se tűzendő ki oly módon, hogy azok közül a belügyi, pénzügyi, kereskedelmi, földSmivelés­ügyi, közoktatásügyi, igazságügyi és honvé­delmi tárcák mindegyike külön-külön leg­följebb két ülésben, a többi miniszteri tár­ca külön-külön legföljebb egy ülésben, a költségvetés többi része pedig együttesen legföljebb egy ülésben intéztessék el. Az ily üléseken félóránál tovább senki sem beszél­het. Az appropráció vitája négy napnál to­vább nem tarthat. — Ha az elnök azt tapasztalja, hogy a házszabály valamely előre nem látott esetre nézve kétségtelen rendelkezést nem tartal­maz, javaslatot tehet- a Háznak az iránt, hogy a fölmerült esetben milyen eljárás kö­vettessék. A Ház e javaslat fölött legföljebb négy szónok meghallgatása után dönt s e döntés többé vita és fölszólalás tárgy,ává nem tehető. — Az elnök a rend zavarót kivezletteti. Akit jegyzőkönyvi megrovás ér: száz koro­nát fizet. A kitiltás esetén mindennapra 20 koronát levonnak a képviselő dijaiból. Ha a kitiltott képviselő visszatér a Házba a kitil­tás ideje alatt, azért minden esetben 500 ko­ronát vonnak le a tiszteletdijából. hűségesen beállított vacsora utan és nagyo­kat ivott, elmondván a friss falusi pletyká­kat. Anna nagy érdeklődéssel hallgatta a kántort, — mig végre a kántor is elmaradt a háztól, mert Zahorai féltékenységében egy­szer ajtót mutatott neki. S Anna egyedül ma­radt Zahoraival s az ősökkel. A pörpatvarok napirenden voltak (és a menyecske szépen összeszedve magát, bucsu nélkül elhagyta a Zahorai házát. Hazament a nagyanyjához. A hóbortos Zahorai Pál még azon a héten bement a városba és a boltosoknál keresett magának valamely olajnyomatot, amely ta­lán legkevésbbé hasonlított a feleségére; azt berámázta és felakasztotta az ősök mellé. Alájegyezte ékes betűikkel: Zahorai Anna. S tovább sétálgatott a képek között. Az idő pedig, ez a nagy kovács, amely kalapácsával keményre kalapálja a gyenge jellemeket és lágygyá a keményeket, kala­pálta Zahorai uramat. Napról-napra öregebb lett és most már hizvást hasonlíthatta magát még a pásztorbotos püspökhöz is: az se volt más, mint egy öreg ember. S az öreg embe­rek mind egyformák. Elment feleségéről néha-néha hallott va­lamit. Udvaroltat magának, mulat és a fia­talabb urak ugyancsak koptatják utána a csizmájukat. — Rá sem lehet ismerni, tiz évvel meg­fiatalodott, — mondogatták, pedig még csak esztendeje volt távol az urától. Jósa András, a nagyhírű megyei fofizi­kus egyszer arra jártában befordult Zahorai­hoz. Szegről-végre atyafiak voltak, és a dok­tor igy szóit Zahoraihoz: — Annyit hallottam már az őseidről, Pali, hogy kíváncsi vagyok magam is. Zaboiai röstelkedve nyitotta ki az elzárt szoba ajtaját: — Bohóság, — dünnyögte, — csak a képeket gyűjtöm. Jósa András figyelmesen nézte végig az ősöket. — Most már tudom, — kiáltott fel, — miért vénültél meg olyan nagyon, Zahorai! És miért hagyott itt a feleséged! Hisz ezek között a merev tekintetű vén emberek között nem lehet anélküli lenni, hogy az ember hozzájuk ne öregednék! Zahorai hümmögve nézte a sokszor bá­mult ősöket: — Gondolod, Ihogy valaimá befolyással volna? — Persze, persze! Nem látsz magad kö­rül mást, csak csupa mogorva vén embert, aki szótlanul, mereven bámul rád a falról. Miért hasonlított azelőtt annyi régi magyar ember Deák Ferenchez? Mert Deák Ferenc képe függött mindenütt a házakban. Bolond­ság, de igy van. Lám, te még a ruhádat is ugy választod, hogy ezekhez a képekhez ha­sonlítsál!. — Hisz az őseita, — mormogta bátor­talanul Zahorai. — Ördögöt! A te nagyapád még hajdú volt a vármegyén. Ismertem gyermekkorom­ban, — Neim igaz, — hördült (fed Zahorai halálsápadtan. — Az én nagyapám udvari kancellista volt. A főfiziikus csontfogantyus botjával ha­ragosan intett az ősök fellé: — Elvették az eszed a képeik. Annyi az egész. Mikor egyedül maradt a képei között Zahorai uram, egy darabig csak nézte, nézte őket, mint mindig. Az a sóik regényes törté­net, amit kieszelt magában, amely történe­teknek a falon függő ősök voltak a hősei, ott zsibongott a fejében. De eszébe jutott az is, amit Jósa András mondott. Igaz, igaz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom